Az Európai Jog múlt év szeptemberi számában terjedelmes cikk jelent meg "A perköltség-biztosíték közösségi jogi szabályai - észrevételek a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának ajánlásához" címmel.
A szerző a bevezetésben részletesen kifejtette véleményét a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának szerinte jogszerű működési keretei tekintetében. Úgy vélte, aggályos az a gyakorlat, amelyet az ítélőtábla kialakított, hiszen nem a nyilvánosság számára is hozzáférhető ajánlások formájában, hanem jogegységi eljárás kezdeményezésével kellene serkenteni a bírákat az egységes ítélkezésre, betartva a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 33. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezéseket. Az írás rögzítette azt is, hogy a Fővárosi Ítélőtáblához hasonló, a jogszabálytól "eltérő szerepfelfogás" csak a Győri Ítélőtáblán él.
Tájékoztatjuk az Olvasót, hogy a többi ítélőtábla is magáénak vallja a kifogásolt szerepfelfogást, mely ténynek az Ítélőtáblai Határozatok és a Bírósági Döntések Tára rendszeres tanulmányozása esetén, a szerző előtt is ismertté kellett válnia. Az ítélőtáblák ugyanis - egyebek mellett - ezekben a szakmai lapokban teszik közzé elvi állásfoglalásaikat és ajánlásaikat.
A Bsz. több helyütt rögzíti a kollégiumok feladatait és szabályozza a jogegységi eljárás rendjét is. A szerző által nem hivatkozott 33. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a kollégium az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elemzi a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. E rendelkezésből egyértelmű, hogy a kollégium - a bíróság szervezeti szintjétől független - szakmai feladata a bírói gyakorlat elemzése és az ebből következő véleménynyilvánítás, az egységes ítélkezési gyakorlat elősegítése. A kollégium kötelessége tehát a bírói gyakorlatra vonatkozó véleményformálás, mint ahogy kötelessége az is, hogy szakmai állásfoglalását közzétegye. Csak így érhető el, hogy az adott kollégiumba tartozó bírák egységesen ítéljék meg az azonos jogkérdéseket, és erről az álláspontról a jogegység és a jogbiztonság érdekében az érintett jogalkalmazók értesülhessenek. A jogegységi eljárás kezdeményezésére vonatkozó kollégiumi feladatról a Bsz. 33. §-ának (2) bekezdése szól azzal, hogy a kollégium szükség esetén - azaz általa meghatározott feltételek meglétében, belátása szerint - dönt annak kezdeményezéséről.
Törvényszerű, helyes és kívánatos eljárás a fentiekből következően így csak az lehet, ha a megyei bíróságok, az ítélőtáblák és a Legfelsőbb Bíróság valamennyi kollégiuma, mint az adott ügyszakban tárgyaló bírák ítélkezési gyakorlatát meghatározó szakmai testület, mind többet és gyakrabban él a joggyakorlat elemzésén alapuló nyilvános véleményformálás lehetőségével.
Az írás a fentieken túl kritikai jelleggel az alábbiakat fogalmazza meg:
1. Minthogy az EKB hatáskörébe sokfajta eljárás tartozik, és ítéletei nem tartoznak a közösségi intézmények jogi aktusai közé, továbbá maga sem mondta ki, hogy az alsóbb fokú nemzeti bíróságok kötelesek lennének a luxemburgi joggyakorlat követésére, nem helytálló az ajánlás azon megállapítása, amely szerint az Európai Bíróság ítélete jogilag kötelező erővel bír, és a tagállamok bíróságai számára kötelezően alkalmazandó.
2. Az ajánlás legnagyobb hiányossága viszont az, hogy megelégedett egyetlen EKB ítélettel és nem vont le következtetést a szerző által részletezett másik két, a perköltség-biztosíték intézményével foglalkozó eseti döntéséből. Egyetlen ítélet ui. sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem elegendő arra, hogy abból kiindulva általános megállapításokat tegyünk, viszont három döntés esetén már megalapozottan juthatunk helyes véleményre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
