"Az önkormányzatok számára nélkülözhetetlen, hogy megértsék a közösségi média stratégiai használatának jelentőségét: a célközönség, a kommunikáció céljai, a média-csatornák kiválasztása, a tartalom előállítása, illetve ezek ellenőrzése és értékelése nagymértékben függ attól, hogy az önkormányzat a közösségi média mely funkcióit részesíti előnyben, azaz mely szerepeket és lehetőségeket kíván kiaknázni a közösségi média használata által."
Napjainkban új trendek jelentek meg a média és a marketing területén: számos cég helyezkedik arra az álláspontra, hogy a közösségi média "pezsgő életében" való részvétellel vállalkozásuk népszerűbbé és ezáltal sikeresebbé válik. A közösségi médiafelületek használata abban segíti a vállalatokat, hogy - az egyirányú kommunikáció helyett - beépítsenek egy újfajta kommunikációt a marketing-stratégiájukba, amely által a felhasználók is képesek különböző tartalmakat létrehozni, bejegyzéseket megosztani, valamint párbeszédet folytatni a különböző eseményekről.[1] Sőt, az online kommunikáció[2] egyre jelentősebb szerepet tölt be már nemcsak a multinacionális vállalatok, hanem a politika és az államhatalmat gyakorló szervek, illetve más közintézmények mindennapi működésében is. Jelen tanulmányban az önkormányzatok online kommunikációs tevékenységét elemezzük, amely során elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen tartalmakat és milyen céllal tesznek közzé e népképviseleti szervek az interneten, valamint azt is megvizsgáljuk, vajon milyen befolyással bír a társadalmi megítélésükre az a körülmény, hogy immáron saját profillal, regisztrációval rendelkeznek a különböző közösségi weboldalakon. Mindenekelőtt ismertetjük a közösségi média legfontosabb jellemzőit.
Az új kommunikációs technológiák alatt azok a digitális hálózatokon működő médiumok értendők, amelyek a kilencvenes évek elejétől terjedtek el. Már az internet elődje, az - amerikai egyetemek szuper-számítógépeit egymással összekapcsoló - Arpanet (Advanced Research Projects Agency Network) is megteremtette a feltételeit annak, hogy számítógépeket egymással hálózatba kössünk, de az igazi áttörés a fejlődés következő szakaszában következett be, amikor is sir Tim Berners-Lee programozó a world wide web (www) szoftverének kifejlesztésével a nagyközönség számára hozzáférhetővé tette e hálózatokat, amellyel megnyitotta az online média kapuit.
Az ezredfordulót követően az internethasználatban társadalmi szinten újabb fejlődési ugrás következett be. 2004-ben egy konferencián Tim O'Reilly, a Harward Egyetem oktatója, illetve az O'Reilly Media alapítója web2.0 terminussal illette azokat a másodgenerációs webes platformokat, technológiákat és eszközöket, amelyeket a felhasználói részvétel és együttműködés jellemez. Tim O'Reilly ezek közé sorolja a különböző blogokat, a közösségi hálózatokat, sőt álláspontja szerint a podcastok, a wikik, vagy az RSS feed is ide tartozik. Ezeket összefoglaló néven mai világunkban leginkább a "közösségi média" címszóval lehet említeni. A közösségi média legfontosabb jellemzője, hogy a felhasználó nem csupán passzív fogyasztója, hanem aktív előállítója is a médiatartalomnak. A fejlődés ezen szakaszában - a hagyományos kommunikációs technológiákhoz képest - a társadalom tagjai immáron képesek arra, hogy saját maguk is médiummá váljanak. A közösségi internetes szolgáltatások megjelenésével vélemények, hírek, képek, videók, valamint dokumentumok oszthatók meg, amelyek bárki számára elérhetők. A közzétett bejegyzések mellett természetesen a kapcsolattartás lehetősége is fontos a felhasználók számára, amely révén az egyén ismeretségi köre jóformán a végtelenségig bővíthető. A korábbiakban megszokott weboldalakhoz képest ezek az új platformok rendkívül gazdag élményt nyújtanak a felhasználók számára, a részvétel pedig egy kölcsönösségen alapuló, nyitottabb kontextust eredményez. Ennek következményeképp a közösségi médiának demokratizáló hatása is lehet, mivel ezek használatával a társadalom valamennyi tagjának lehetősége nyílik széles körben ismertetni a véleményét a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor a közösségi média használatának nem csak előnyei, de hátrányai is vannak. A negatívumok között lehet említeni az információ minőségének megbízhatatlanságát, hiteltelenségét, valamint a szerzői jogokkal vagy az adatvédelemmel kapcsolatos visszaélések jogi kérdéseit is.[3]
Az önkormányzatok számára nélkülözhetetlen, hogy megértsék a közösségi média stratégiai használatának jelentőségét: a célközönség, a kommunikáció céljai, a média-csatornák kiválasztása, a tartalom előállítása, illetve ezek ellenőrzése és értékelése nagymértékben függ attól, hogy az önkormányzat a közösségi média mely funkcióit részesíti előnyben, azaz mely szerepeket és lehetőségeket kíván kiaknázni a közösségi média használata által.[4] A Belügyminisztérium "Útmutató" címmel az "Önkormányzati Fejlesztések Figyelemmel Kísérése II." elnevezésű pro-
- 18/19 -
jekt kutatásai alapján segédanyagot készített az önkormányzatok részére,[5] amely elsősorban a közösségi média azon előnyét emeli ki, hogy utolérhetetlenül gyors, praktikus és olcsó módja a lakossági kapcsolattartásnak a hagyományos kapcsolattartási formákhoz képest. A Belügyminisztérium elsősorban négy jelentős közösségi tér használatát ajánlja az önkormányzatoknak, ezek a Facebook, a Twitter, a YouTube és az Instagram. Bár az önkormányzatok manapság még általában a hagyományos eszközökre építik a lakossággal való kommunikációt és a hivatali működést, azonban az Y- és Z-generáció tagjai már az online csatornákat részesítik előnyben, így ha az önkormányzat nem jelenik meg abban a digitális világban, amelyben mára a lakosság jelentős része otthonosan mozog, úgy az érintett csoportokkal nem tudja kiépíteni a kapcsolatát. Fentiekre tekintettel nem elegendő az, hogy saját weblapot üzemeltet az önkormányzat, hanem szükség van a digitális jelenlét fokozására is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
