Dr. Szentes Dalma: Munkajog a polgári jogban - polgári jog a munkajogban - Gondolatok a munkajog és a polgári jog kapcsolódási pontjairól[1] (MJO, 2026/1., 1-8. o.)

A munkajog kétségkívül a magánjog része: szükségszerűen azonban tartalmaz olyan elemeket is, amelyek alapvetően idegenek a magánjog rendszerétől. A különbségek viszont épp azt a célt szolgálják, hogy a munkaviszonyban is érvényesülhessenek a szerződési jog klasszikus alapelvei és jogintézményei, mint a magánautonómia vagy a mellérendeltség elve. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a polgári jogi szabályok korlátlanul érvényesülnek a munkajogban. Adódik a kérdés: melyek azok a szabályok, amelyek a munkajogban és a polgári jogban egyaránt alkalmazandók, melyek az eltérő rendelkezések és az esetleges eltérések indokai.

A két jogág kapcsolatának rendezése a munkajogi szabályozás kezdetei óta visszatérő kérdéskör, amelynek új lendületet adott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) párhuzamosan zajló kodifikációja. E tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson a munkajog és a polgári jog kapcsolódási pontjairól, feltárva legfontosabb a dogmatikai és jogalkalmazási problémákat.

1. A munkajog és a polgári jog kapcsolata az Mt. hatálybalépéséig

1.1. A munkajog és a polgári jog viszonyának kezdetei

1.2. A munkajog és a polgári jog viszonya az 1992. évi Mt. hatálya alatt

1.2.1. A polgári jog elveinek alkalmazása a munkaviszonyra

1.2.2. Az 1959. évi Ptk. kötelmi jogi rendelkezéseinek alkalmazása a munkajogban

1.2.3. A korábbi gyakorlatra értékelése, figyelemmel a Ptk. és az Mt. kodifikációjára

2. A munkajog és a polgári jog sajátos viszonya az Mt. hatálybalépése óta

2.1. A polgári jogi szabályok alkalmazása a munkajogban az 1959. évi Ptk. hatálya alatt

2.2. Az Mt. és a Ptk. viszonya, figyelemmel a felmerülő jogalkalmazási problémákra

2.2.1. Az Mt. által kifejezetten felhívott szabályok alkalmazása

2.2.2. Az Mt. Ptk.-val azonos tartalmú (átvett) szabályainak alkalmazása

2.2.3. Az Mt. által kifejezetten fel nem hívott (mellőzött) Ptk.-szabályok alkalmazása

3. Zárókövetkeztetések

1. A munkajog és a polgári jog kapcsolata az Mt. hatálybalépéséig

1.1. A munkajog és a polgári jog viszonyának kezdetei

Hazánkban elsőként a kereskedelmi, gyári és ipartörvényekben szerepeltek munkajogi tárgyú rendelkezések a 19. század közepétől.[2] A munkaszerződési jogot kezdetben a magánjogi (kötelmi jogi) rendelkezések között szabályozták, így a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezete, illetve az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat tartalmazta a szolgálati szerződés szabályait.

A magánjogi kodifikáció hagyományos kereteit egyetlen elképzelés haladta meg: Ágoston Péter 1916-ban publikált, A jövő polgári törvénykönyvének tervezete című figyelemre méltó tanulmánya.[3] Ágoston abból a feltevésből indul ki, hogy a magánjogi törvénykönyvnek egyenlő jogúnak kell tekintenie a munkát és a vagyont, azaz a joganyagban nagyobb hangsúlyt kell kapnia a munkára vonatkozó rendelkezéseknek.[4] Az Ágoston-féle tervezet a szerződések két kategóriáját különbözteti meg. Az ún. osztályközi szerződés olyan megállapodás, amelyeknél a felek különböző társadalmi rétegekből kerülnek ki. E megállapodások létrejöttére Ágoston - az ún.

- 1/2 -

egyenlő szerződésekkel ellentétben - szigorú érvényességi kellékeket írt elő, amelyek célja annak megakadályozása, hogy a társadalmilag magasabb osztályba tartozó fél kizsákmányolja az alsóbb osztályú partnerét.[5]

A szocialista munkajog kiindulópontja az az elmélet volt, hogy a munkajogi joganyagot - beleértve a magánmunkajogot és a közszolgálati munkajogot - el kell szakítani a magánjogtól, s arra önálló jogágként kell tekinteni.[6] Az első munkajogi kódex, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 1951. évi Mt.) lefektette a (szocialista) magyar munkajog alaptételeit: a munkajogviszony - a polgári jogi jogviszonyokkal ellentétben - nem áruviszony, ezért a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonyában sem az egyenértékűség elve uralkodik.[7] A munkajogot ugyanakkor nem sikerült teljes egészében eltávolítani a polgári jogtól, hiszen a munkáltató kárfelelősségéről szóló rendelkezések egészen 1964-ig hiányoztak az Mt.-ből, így a kártérítésre továbbra is a polgári jogi szabályokat kellett alkalmazni.[8] Az 1951. évi Mt.-t a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény váltotta fel, amely egészen 1992-ig hatályban maradt: kifejezett polgári jogi tárgyú rendelkezést e kódex azonban nem tartalmazott.

Az első két Mt. alatt a jogtudomány azt az álláspontot képviselte, hogy a polgári jog szabályai a munkajogban nem alkalmazhatók. A Legfelsőbb Bíróság MK 28. számú állásfoglalása kifejezett munkajogi rendelkezés hiányában nem tartotta alkalmazhatónak a polgári jogi szabályokat a munkaviszonyra.[9] Később, az MK 144. számú állásfoglalás ezt hatályon kívül helyezte, és a Legfelsőbb Bíróság új álláspontra helyezkedett: a munkajogban nem szabályozott kérdésekben a jog alapvető elveit tartotta alkalmazandónak, vagyis a polgári jog munkajoggal nem ellentétes szabályai a munka jogviszonyaiban is érvényesültek.[10] A munkajog és a polgári jog kapcsolatában ennek kimondása ugyan mérföldkövet jelentett, de a jogalkalmazásra komolyabb hatást nem gyakorolt. Ezzel azonban megindult a munkajog és a polgári jog közelítésének folyamata, amely a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) hatálya alatt teljesedett ki.

1.2. A munkajog és a polgári jog viszonya az 1992. évi Mt. hatálya alatt

1.2.1. A polgári jog elveinek alkalmazása a munkaviszonyra

A polgári jog elveinek alkalmazhatósága kapcsán abból a ténymegállapításból kell kiindulni - amelyet a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) a törvény céljaként is meghatározott -, hogy a polgári jog a személyek alapvető vagyoni és (egyes!) személyi viszonyait szabályozza. Ez azt jelenti, hogy a polgári jog vezérlő elvei - mint például a jóhiszeműség és tisztesség követelménye - minden magánjogi jogviszonyra, így a munkaviszonyra is irányadók.[11]

A polgári jogi szabályok munkajogban való alkalmazhatóságát nehezítette, hogy az 1992. évi Mt. tételes jogi rendelkezésben nem hívta fel a polgári jogi normákat. Az 1992. évi Mt. egyedül a 3. § (4) bekezdésében, a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése kapcsán rendelkezett úgy, hogy a munkaviszony megszűnését követően ilyen kötelezettség csak megfelelő ellenérték fejében megkötött megállapodás ellenében terheli a munkavállalót, s e megállapodásra a polgári jog szabályai irányadók.

A fő kérdés tehát az volt, hogy tételes jogi rendelkezés hiányában alkalmazhatók-e az 1959. évi Ptk. szabályai a munkajogban az 1992. évi Mt. hatálya alatt? A joggyakorlatot vizsgálva egyértelműen igenlő a válasz: az MK 144. számú állásfoglalás a korábbi Mt. alatt is hatályban volt, az ítélkezési gyakorlatban pedig széles körben hívtak fel polgári jogi normákat. Ezt erősíti a 258. számú Elvi Határozat, amely a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló nyilatkozatra alkalmazandónak találta az ajánlati kötöttség Ptk.-beli szabályait: a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mondta ki, hogy "a Munka Törvénykönyvében nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezése alkalmazható, ha az a munkajogi elveket nem sérti".[12]