Jelen tanulmány az Európai Unió - vagy amennyiben a "hárompilléres" struktúra keretében a jogalapra is utalni akarunk, akkor helyesebben: az Európai Közösség - közös kereskedelempolitikájának fogalmi kereteit próbálja felvázolni. A vizsgálódás irányát és a felvetődő kérdések milyenségét mindenképpen befolyásolja az a már-már közhelyszámba menő megállapítás, hogy az Európai Unió nem állam, ezáltal az EU külgazdasági kapcsolatrendszerének kialakítása jogi szempontból élesen elkülönül a hagyományos külkapcsolatok, külpolitika területétől és eszközrendszerétől. Az EU esetében ui. nem beszélhetünk egységes, integrált kül- vagy külső politikáról[1] - még az európai alkotmányon munkálkodó kormányközi konferencia eddigi eredményeit áttekintve sem. Habár az Európai Konvent által 2003-ban elfogadott alkotmánytervezetben külön címet találunk "Az Unió külső tevékenységéről",[2] a látszattal ellentétben az alkotmánytervezet sem fogja felruházni az Európai Uniót egységes külső politika kialakításának homogén jellegű, átfogó hatáskörével. Továbbra is e külső tevékenységről szóló fejezetben elkülönült hatáskörcsoportként, más-más integráltsági szinten jelenik meg a jórészt kizárólagos hatáskört jelentő közös kereskedelempolitika, vagy a közös kül-, biztonság- és védelempolitika, amely terület - az alkotmánytervezet esetleges elfogadását követően is - elsősorban a kormányközi együttműködés (olykor bizonytalan) tényezőinek lesz alárendelve.
A fentiek miatt ma még célszerűnek mutatkozik a közös kereskedelempolitikát nem egy tételezett, általános külső politika irányából megközelíteni, hanem önállóan, külön utalva a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában megjelenő s a XX. század közepétől napjainkig dinamikusan fejlődő erőtérre,[3] továbbá kifejtve azokat a sajátosságokat, melyek a Közösség e területre eső hatáskörgyakorlását jellemzik.[4] Egyszóval
- 337/338 -
már itt e bevezető sorokban előrebocsátható, hogy hasonlóan a Közösség egyéb politikáihoz, a közös kereskedelempolitikát illető kérdések sem másként, mint hatásköri problémaként ragadhatok meg. Ennek okát szintén abban fedezhetjük fel, hogy - általánosságban - az EK kompetenciáit teljesen eltérően gyakorolhatja, mint ahogy pl. egy föderatív állam esetében a föderáció maga eljárhat a hatáskörgyakorlás során. Mivelhogy az egyes politikák integráltsági nívója más és más, vagyis a tagállami s közösségi hatáskörök aránya eltérő mértékű, ennél fogva garanciális jelentőségű az ún. korlátozott felhatalmazások elve, amely "zárttá" teszi a Közösség szerződésből fakadó hatásköreit és csak konkrét alapszerződési felhatalmazás megléte esetén teszi lehetővé a kompetencia gyakorlását. Eszerint valóban nem mögöttes kérdés, hogy egy adott politika fogalmi hatóköre meddig terjed, vagyis hogy egy konkrét intézkedés kibocsátásához szolgálhat-e jogalapul a közös kereskedelempolitika.
A fenti alapproblémáknak megfelelően sorrendben a közös kereskedelempolitika fogalmát, a vonatkozó kompetencia jellegét és végül az alkalmazható eszközrendszer egyes kérdéseit tárgyaljuk.
A közös kereskedelempolitika már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés egyik kulcseleme volt, az átmeneti időszak lejártától számítva[5] pedig immáron több mint három évtizede működő politikáról van szó. Ez idő alatt viszont egy kérdést nem sikerült sem a közösségi jogalkotónak, sem az Európai Bíróságnak megnyugtató módon megválaszolnia: milyen módon választhatjuk le a közös kereskedelempolitikát a többi politika rendszeréről, azaz miként húzhatjuk meg annak határait. Ez egyrészt a közös kereskedelempolitika fogalmi elemeinek rögzíthetőségét, illetve a pontos definíció kialakításának "képességét" jelentené. A Gordiosz csomójának is nevezhető kérdés megválaszolása természetesen nem csak mögöttes, teoretikus szempontok miatt lenne szükséges. Mint lent látható lesz, e problémának fonalára fűzhető fel a közös kereskedelempolitika hatásköri rendszerével, továbbá a politika kialakításának és működtetésének eszközeivel kapcsolatos fejtegetések is.
2.1. A "kereskedelempolitika" fogalmi határainak közösségi jogon kívüli megrajzolásához segítségül hívhatjuk a külgazdaságtan definíciós bázisát. A kereskedelempolitika (külgazdaságpolitika) helyét meghatározó tényezőként említhetjük a gazdaságpolitikához és a külpolitikához fennálló viszonyát. A kereskedelempolitikának szükséges beilleszkednie az állam általános gazdaságpolitikájába, viszont ezt nem csak egyoldalú alá-fölérendeltségi viszonyként fogják fel, mivelhogy a kereskedelempolitika egyfajta közvetítőként megjelenve lehetővé teszi a gazdaságpolitika becsatlakozását a világgazdasági folyamatokba.[6] A külpolitika irányában nem ilyen erőteljes a kapcsolat, de fejt ki hatást a külpolitikai stratégia is a kereskedelempolitika cél- és eszközrendszerére.[7] A kereskedelempolitika fogalma tehát a gazdaságpolitika által determinált és a külpolitika által befolyásolt célokat, elveket, illetve a megvalósításukra szolgáló eszközöket fogja át.[8] A fogalom terjedelmét szűk és tág értelemben is megadhatjuk. Az előbbi esetben a fogalom az állam (Közösség) azon eszközrendszerét öleli fel, amelyen keresztül a vámhatáron áthaladó áruk (szolgáltatások) mozgása, volumene befolyásolható.[9] Tágabb terjedelemben a kereskedelempolitika fogalmát - figyelembe véve a nemzetközi szintű kereskedelmi kapcsolatok intenzifikálódásával párhuzamosan megjelenő új kapcsolati formák (kooperáció, specializáció, közvetlen tőkebefektetések stb.) növekvő jelentőségét[10] - az állam (Közösség) külgazdasági kapcsolatainak szélesebb körére vonatkoztatják. Az így értelmezett fogalmat külgazdasági politikának is nevezik.[11]
A közösségi jogtól független fogalom kialakításának másik iránya a fent "globális külgazdasági jogként" aposztrofált nemzetközi normákon alapulhat. Ebben a körben ez idő szerint a legerősebb meghatározó tényező a GATT-WTO-rendszer, amely az 1947-es megalapítását követően egyre szélesebb területek leszabályozását célozza meg. A kezdeti hagyományos árukereskedelmet érintő tárgykörök, mint a vámok, az export és importrendszer szabályai mellett ma már a szolgáltatá-
- 338/339 -
sok kereskedelmét, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásait és pl. a közvetlen tőkebefektetések területét is érinti a WTO keretében kibontakozó egységesítési törekvés.[12] Az erre alapított fogalom már közelebb viszi vizsgálódásunkat a közösségi joghoz, mert e multilaterális szinten kidolgozott nemzetközi megállapodások jelentős részét a Közösség is megkötötte, következőképpen - utalva a lent még kifejtettekre - a közösségi jog kereskedelempolitika-fogalmának Európai Bíróság általi értelmezésében e nemzetközi fogalom sajátos referenciapontkét jelenik meg.
2.2. Szükséges kiemelni, hogy a kereskedelempolitika közösségi jogi szempontból történő vizsgálata során a fenti fogalomalkotási lehetőségek csak korlátozottan kaphatnak szerepet. Minthogy a kereskedelempolitika egyes eszközei, kiváltképpen pl. a kereskedelmi védelmi instrumentumok (dömpingellenes eszköz stb.) közvetlenül betagozódnak az egyéb politikák célrendszerébe is, a közösségi jogi normatív szabályozás bemutatásán és értékelésén túl az ezzel kapcsolatos gyakorlatról már csak korlátozott megállapításokat tehetünk. Így komparatív jelleggel utalhatunk arra, hogy a Közösség gyakorlata mennyire felel meg a nemzetközi szintű fogalmat hordozó normáknak, ellenben ha ennél tovább megyünk, akkor könnyen csapdába eshetünk: pl. egy konkrét dömpingeljárásban született határozat kapcsán "jogi talapzaton" álló indokokat keresünk, miközben az eljáró hatóságot (az Európai Bizottságot) a döntés meghozatalakor pusztán - a protekcionista érdekek által motivált - kereskedelempolitikai szempontok vezérelték. Éppen ebből kifolyólag a kereskedelempolitikát, mint a nemzetközi erőtér által jelentősen meghatározott, az állam által megvalósítandó politikák rendszerébe inkorporált cél-, feladat- és hatáskörök összességeként kell szemügyre vennünk, de elemzésünkkel meg kell állnunk azon a ponton, amelyen túl már csak és kizárólag a közgazdaságtudomány (vagy pl. az alkalmazott politikatudományok) szűrőjén keresztül ismerhetők meg hitelesen a releváns folyamatok.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
