A polgári perrendtartásról szóló törvény szerint a szakértő a fél megbízása vagy kirendelés alapján, indítványra alkalmazható. A szakértő kirendelhető más eljárásban és az ott adott szakvéleménye kerül felhasználásra a polgári perben, vagy a folyamatban lévő perben rendelik ki és ad szakvéleményt. A polgári perrendtartás nem sorolja fel azokat a más eljárásokat, amelyben készült szakvélemény felhasználását megengedi, azonban a számos lehetséges eljárás közül a közjegyző előtti előzetes bizonyítás, valamint igazságügyi szakértő kirendelése, illetve az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendelése érdemel különös figyelmet. A bíróság és a közjegyző hatáskörében jelen lévő igazságügyi szakértő kirendelését biztosító eljárások szabályainak áttekintése során elsőként azt vizsgáltuk, hogy a más eljárások mennyiben mutatnak azonosságot a perbeli szakértő kirendelésével, eltéréseik összhangban állnak-e a polgári eljárásjog alapelveivel. A kutatás második részében bemutattuk, hogy e szakértői bizonyítási mód magánszakértő és a kirendelt szakértő közé történő beillesztése számos problémát hozott a felszínre, melynek megoldása a jogalkotás és a jogalkalmazás számára is feladatot jelent a jövőben.
A hazai eljárásjogban kijegecesedett bírói gyakorlatnak számított, hogy a szakértő igénybevételének kötelezettsége nem feltétlenül jelentette az újabb szakértői vélemény készítését.[3] A más eljárásban készült szakvélemény felhasználása ugyanis számottevő módon kihatott az eljárás gyorsabb és gazdaságosabb lebonyolításáért. Grósz Tamás szerint ennek a bírói gyakorlatból kiolvasható[4] minimális feltétele a lényegében azonos tényállás, a ténykérdés egyezősége, a szakvéleménynek a tárgyalás anyagává tétele, a készítés és a felhasználás közötti viszonylag rövid időköz, valamint a megismerés és a kérdésfeltevés lehetőségének a biztosítása.[5] Mindez egybecseng a Debreceni Ítélőtábla elvi jellegű döntésével, melyben kifejtette, hogy a bíróság felhasználhatja azonos tényállás mellett, azonos szakkérdés eldöntésére a más ügyben beszerzett szakvéleményt is, feltéve, hogy azt a tárgyalás anyagává teszi és a felek megismerhetik. Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság nem biztosítja a félnek a szakvélemény megismerését és az arra vonatkozó észrevétel előterjesztésének lehetőségét.[6] Grósz azonban hangsúlyozta, "az ilyen szakvélemény az újabb eljárásban a [korábbi] szabályok alapján [...] csak okiratként értékelhető, készítője pedig »csupán« tanúként hallgatható ki".[7] Ezen változtatott a jogalkotó, amikor a bírói gyakorlatot törvényi szintre emelve lehetővé tette, hogy a bizonyító fél a peres eljárástól eltérő eljárásban, ugyanazon szakkérdés vonatkozásában készült szakvéleménnyel bizonyítson,[8] amivel elkerülhetővé válik az "ugyanazon bizonyítás felvételének többszörözése eljárásonként",[9] ami a pergazdaságosság és a perek észszerű időn belül történő befejezése mellett hat.
A polgári perrendtartásról szóló törvény szerint a szakértő a fél megbízása vagy kirendelés alapján, indítványra alkalmazható.[10] A kirendelt szakértő pedig kétféle módon kerülhet a perbe, vagy más eljárásban rendelték ki és adott szakvéleményt, vagy a folyamatban lévő perben rendelik ki és ad szakvéleményt.[11] Legfontosabb megkülönböztető jegye a kirendelt szakértők alkalmazásának, hogy míg az első esetben a szakvélemény a bizonyítási indítvány előterjesztésekor már létezik, addig az utóbbi esetben még nem. Ugyanakkor ezen különbség igen jelentős, hiszen a már elkészült szakvélemény eredményének ismeretével komoly perbeli előnyre tehet szert az arra hivatkozó fél, melynek következményeit a törvény nem mindig veszi kellő súllyal figyelembe.
A törvény nem sorolja fel azokat a más eljárásokat, amelyben készült szakvélemény felhasználását megengedi. Egyetlen kritériumot fogalmaz meg csupán, mégpedig azt, hogy a bizonyító fél csak és kizárólag kirendelt szakértő szakvéleményét használhatja fel,[12] miközben a más eljárásban alkalmazott magánszakértő szakvéleményét nem.[13] Nagy Adrienn szerint a szóba jöhető eljárások köre igen tág, az lehet más polgári peres/nemperes eljárás, büntető-, szabálysértési vagy választott bírósági eljárás.[14] Véleményünk szerint azonban a törvényből nem vonha-
- 341/342 -
tó le olyan következtetés, hogy az csak a hazai eljárásokra terjed ki, így a más tagállamban folyó eljárások szintén idesorolhatók. A számos lehetséges eljárások közül a legtöbb figyelmet azonban mégiscsak az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvényben szabályozott közjegyző előtti előzetes bizonyítás, valamint igazságügyi szakértő kirendelése, illetve az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi XLVIII. törvény szerinti eljárás érdemel, tekintettel arra, hogy ezen eljárásokat éppen ilyen céllal hozták létre.
A jogalkotó 2006. január 1. napjától a 2005. évi XLVIII. törvénnyel vezette be a bíróság hatáskörében, kifejezetten nemperes eljárás keretében az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárást. Ezáltal igazságügyi szakértői vélemény birtokába juthat a fél a polgári per megindítása előtt is, és az így rendelkezésre álló szakértői véleményt a perbíróság ugyanolyan súllyal köteles kezelni, mint a perben kirendelt szakértő véleményét.[15] Mindez felveti azt a mércét, hogy a kirendelés környezetét meghatározó eljárási szabályoknak is azonosaknak kell lenniük, ugyanis eltérő szabályok mellett beszerzett szakértői vélemény nem kezelhető a perbíróság által sajátkénti szakértői véleményként, és szükségképpen eltérő megítélést generál a polgári perben. Ez utóbbi pedig ellentétes lehet a jogintézmény céljával. A következőkben - meghatározott szempontok alapján - áttekintjük az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendelésére vonatkozó eljárás szabályait, és rámutatunk azokra az azonos, valamint eltérő szabályozási elemekre, amelyek a perbeli szakértő kirendeléssel összevetve megállapíthatók.
Ki rendeli ki a szakértőt? Mind a perben, mind a nemperes eljárásban a bíróság jár el az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelem tárgyában. A bíróság összefoglaló kategóriáján belül azonban megállapítható, hogy a perbeli szakértői bizonyítással kapcsolatos cselekményekre kizárólag bíró (a perben eljáró bíró) jogosult. A nemperes eljárás szabályozása megengedi, hogy egyesbíró mellett bírósági titkár és bírósági ügyintéző önálló aláírási joggal eljárjon.[16] A szakértő kirendelését egy folyamatban lévő polgári perben a perbíróságnál kérhetik a felek, eleget téve a peranyag-szolgáltatással kapcsolatos feladataiknak. A vizsgálatunk tárgyát képező nemperes eljárás azonban előzmény nélküli a bíróság számára, így a jogalkotó is a célszerűségi szempontokat előtérbe helyezve határozza meg a szakértőkirendelésre illetékességgel rendelkező bíróságokat: a kérelem annál a járásbíróságnál terjeszthető elő, amelynek illetékességi területén a kérelmező lakik, vagy amelynek területén a szakértői vizsgálat tárgyát képező ingatlan fekszik vagy a dolog található.[17] A fentiekből megállapítható emellett, hogy a nemperes eljárás kizárólag járásbírósági hatáskörbe tartozik, perindítás előtt a vitatott igény, követelés értéke nem hat ki a bíróság hatáskörének meghatározására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
