2013. október 2-án került aláírásra az Emberi Jogok Európai Egyezményhez (a továbbiakban: EJEE) csatolandó, az Emberi Jogok Európai Bizottsága által kidolgozott tizenhatodik kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: tizenhatodik kiegészítő jegyzőkönyv vagy kiegészítő jegyzőkönyv). A kiegészítő jegyzőkönyv akkor lép hatályba, ha azt tíz, az Európa Tanácshoz csatlakozott tagállam ratifikálja.[1] A jegyzőkönyv a tanácsadó vélemény iránti kérelem jogintézményét kívánja bevezetni, melynek célja, hogy erősítse az EJEE végrehajtását: a tagállami legfelsőbb bíróságok (legmagasabb szintű bíróságok) - az előttük folyamatban lévő eljárás tárgyát képező jogkérdés, az EJEE vagy az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvekben meghatározott jogok és szabadságok értelmezése vagy alkalmazása esetén - az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB) fordulhatnak jogértelmezést kérve.
A fentiek alapján a tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a tanácsadó vélemény iránti eljárás mennyiben hasonlítható össze a tagállami bíróságok által, az Európai Unió Bíróságánál (a továbbiakban: EuB) kezdeményezhető előzetes döntéshozatali eljárással, továbbá a tanácsadó vélemény esetleges bevezetése milyen változásokat eredményezhet az alapjogok védelmében. A téma fokozott figyelmet élvez jelenleg, tekintve, hogy az EuB 2014. december 18-án kiadott egy véleményt[2] (a továbbiakban: 2/13. sz. vélemény), mely az Európai Uniónak (a továbbiakban: EU) az EJEE-hez történő csatlakozására irányuló megállapodás tervezetéről foglalt állást, melyben értelmezte a kiegészítő jegyzőkönyvben foglaltakat is.
Az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozásának lehetőségét, jogi megfelelőségét már 20 éve vizsgálják. Az Európai Közösségek Bírósága (ma: EuB) első alkalommal a 2/94. számú véleményében[3] tekintette át az EU EJEE-hez való csatlakozásának jogi megfelelőségét. Az Európai Közösségek Bírósága e véleményében megállapította, hogy a közösségi jog hatályos állapotában az Európai Közösségnek nincs hatásköre a csatlakozásra, az alapító szerződések ugyanis nem ruháztak hatáskört arra emberi jogi tárgyú jogalkotást illetően.[4] A csatlakozás az emberi jogok védelmére vonatkozó meglévő közösségi rendszer lényegi megváltoztatását kívánta volna meg, amennyiben a Közösségnek egy különálló nemzetközi intézményrendszerbe kellett volna beilleszkednie, valamint ezen egyezmény összes rendelkezését be kellett volna építenie a közösségi jogrendszerbe.[5] Az emberi jogok védelmére vonatkozó közösségi rendszer ilyen mértékű megváltoztatása - amely mind a Közösség, mind a tagállamok számára alapvető intézményi következményeket vont volna maga után - alkotmányos jelentőséggel bírt volna, és jellegénél fogva túllépte volna az EK-Szerződés 235. cikkének [később EK 308. cikk, e rendelkezést jelenleg az EUMSz. 352. cikk (1) bekezdésében szerepel] kereteit, ami csak e Szerződés módosításával lett volna megvalósítható.[6] A vélemény közlésének évében, 1996-ban hiányzott a csatlakozásra vonatkozó jogalap. E hézagot 2009-ben a Lisszaboni Szerződés 6. cikk (2) bekezdése teremtette meg. A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt nyilatkozat kiemeli, hogy az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozására az uniós jog sajátosságainak megőrzése mellett kell, hogy sor kerüljön. A Lisszaboni Szerződés kötelező jelleggel rögzíti, hogy az EU csatlakozik az EJEE-hez. Ezzel párhuzamosan az EJEE is "lépett": a tizennegyedik jegyzőkönyve módosította az EJEE 59. cikkét, melyben deklarálta, hogy az EU csatlakozhat az EJEE-hez. Alapjogi ügyekben azonban - az EuB-nak hitelvesztése nélkül - az EJEB megállapíthat jogsértést olyan, uniós jogot érintő ügyben, amelyben a luxembourgi bíróság már döntött.[7] E módosításokkal az EU "joggal gondolhatta", hogy elhárult minden akadály a csatlakozás elől, így a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően kidolgozta az EJEE-hez történő csatlakozásáról szóló megállapodás tervezetét és annak mellékleteit. A tárgyalások eredményeként 2013. április 5-én megszületett a tárgyaló felek közötti megállapodásnak a tervezete, amely tartalmazza a csatlakozáshoz szükségesnek tartott rendelkezéseket az EU vonatkozásában, továbbá az EJEE módosításait[8],[9], hiszen annak jelenlegi szövege alapján úgy került megfogalmazásra, hogy
- 15/16 -
csak az Európa Tanács tagállamaira alkalmazzák, azonban az EU nem állam, és nem is tagja az Európa Tanácsnak. A tervezetek elkészültével, 2013. július 4-én az Európai Bizottság kérelmet terjesztett elő az EuB-hoz, melyben az állásfoglalását kérte. A kérelem benyújtására az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 218. cikk (11) bekezdése adott jogalapot, amely kimondja, hogy egy tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy az Európai Bizottság kérheti az EuB véleményét a tervezett megállapodásnak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről. Amennyiben az EuB véleménye kedvezőtlen a megállapodástervezet uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, ez esetben a tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha a megállapodás tervezetét módosítják vagy a Szerződéseket felülvizsgálják, vagyis a véleményben foglaltakat kötelező figyelembe venni. Ahhoz, hogy a csatlakozás megfelelő jogi alapokkal rendelkezzen, az EUMSz. 218. cikk (6) bekezdés második albekezdés a) pontjának ii. alpontja meghatározza, hogy a Tanács az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozására irányuló megállapodás megkötésére vonatkozó határozatot az Európai Parlament egyetértését követően fogadhatja el. Továbbá fontos, hogy az EUMSz. 218. cikk (8) bekezdése azt is kimondja, hogy a Tanács e döntésében egyhangúlag jár el, illetve a határozata azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyták.
A kiegészítő jegyzőkönyv annak tartalma alapján kiterjesztené az EJEB eljárását tanácsadó vélemény megfogalmazásával kapcsolatos jogkörre. Az Európa Tanács állam- és kormányfőinek találkozóján, már 2005 májusában, Varsóban fogalmazódott meg az a felvetés, hogy meg kell vizsgálni az EJEE végrehajtására vonatkozó ellenőrzési mechanizmusok hatékonyságát. A találkozón arra a következtetésre jutottak, hogy hasznos lenne bevezetni egy olyan rendszert, amely szerint a nemzeti bíróságok és az EJEE, illetve annak kiegészítő jegyzőkönyveinek alapján az EJEB és a tagállami bíróságok együttműködnek, melyben a tanácsadó véleményt is alkalmazhatja a nemzeti bíróság. Közel 6 évvel később, 2011 áprilisában, Izmirben megrendezett konferencián javaslat kidolgozása mellett döntöttek. Egy évvel később, Brightonban került sor a soron következő megbeszélésre, ahol a Bizottság hozzájárult egy munkadokumentum[10] kiadására és felkérésre megkezdődött a szöveg kidolgozása. Azt azonban kiemelték, hogy nem kívánják kötelezővé tenni e tanácsadó vélemény kérését, így a nemzeti jogok sérelme nélkül, fakultatív jegyzőkönyv kidolgozása a megoldás. A kidolgozásra 2013 végi határidőt tűztek ki. 2012. május 26-án a Miniszteri Bizottság által ismét a végleges szöveg előkészítésére került utasítás. 2013. június 28-án a Parlamenti Közgyűlés meghívására a Miniszteri Bizottság elfogadta a véleményt. A miniszterhelyettesek 1176. ülésén megvizsgálta a tervezett szöveget és úgy döntött, hogy elfogadja a tervezetet tizenhatodik kiegészítő jegyzőkönyv tervezeteként. A kiegészítő jegyzőkönyv aláírására 2013. október 2-tól nyílt meg a lehetőség. 2015 decemberéig ezt 16 tagállam[11] már megtette[12], 5 tagállam[13] pedig már ratifikálta is a kiegészítő jegyzőkönyvet!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
