A Ptk. 6:115. § (2) bekezdése értelmében "az érvénytelen szerződés megkötésével a másik félnek okozott károkat a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni. Ha a szerződés érvénytelenségét okozó fél magatartását kimenti, a másik félnek a szerződéskötésből eredő kárát köteles megtéríteni."
Önmagában az érvénytelenség és a szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség összekapcsolásának ténye nem tekinthető nóvumnak. Ez a megoldás teljes mértékben megfelel az uralkodó elméletnek és a régi Ptk.-n alapuló bírói gyakorlatban következetesen alkalmazott elveknek is. Fontos újdonság azonban, hogy amíg az 1959. évi Ptk. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést az érvénytelen szerződést kötő felek egymás közötti (intern) viszonyában felmerülő kárfelelősségi kérdésekre nézve, addig az új Polgári Törvénykönyv ezen változtat: a 6:115. § (2) bekezdése - az érvénytelenséghez kapcsolódó járulékos kérdések körében - kifejezetten rendelkezik az érvénytelen szerződést kötő felek egymással szembeni helytállási kötelezettségéről. Ez a megoldás mindenképpen helyeselhető, hiszen eloszlatja azokat a kételyeket, amelyek abból adódtak, hogy a korábbi szabályozás csupán az érvénytelen szerződést kötő felek harmadik személyekkel szembeni (extern) felelősségének szentelt önálló rendelkezést.[1]
A Ptk. 6:115. § (2) bekezdésében foglalt norma két részből áll: elsődlegesen az általános deliktuális szabályok alapján kell elbírálni a felelősségi kérdéseket, másodlagosan viszont - ha a deliktuális szabályok alapján a károkozó a felelősség alól mentesülne - a 6:115. § (2) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezés, mint lex specialis, kerül alkalmazásra. A következőkben a két norma tartalmát és egymáshoz való viszonyát ismertetjük röviden.
Tekintettel arra, hogy a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályán érdemben nem változtatott a jogalkotó, főszabály szerint az érvénytelenséget okozó deliktuális felelősségének jellege - a régi Ptk.-ban foglaltakhoz képest - nem változik.
A Ptk. 6:519. §-a értelmében "aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható."[2] Ez azt jelenti, hogy aki a szerződéskötéskor fennálló érvénytelenségi okról tudva, vagy arról gondatlanul nem tudva köt érvénytelen szerződést, a másik félnek az érvénytelenségből eredő kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint tartozik megtéríteni.
- 7/8 -
Az általános szabályok alkalmazása két fontos következménnyel jár: az érvénytelenséget okozó a jogosult teljes kárát köteles megtéríteni, azzal, hogy a jogosult esetleges felróhatósága viszont kármegosztásra vezet.[3] A kártérítés terjedelmével összefüggésben hangsúlyozzuk, hogy a 6:115. § (2) bekezdése alapján kizárólag a szerződés érvénytelenségével okozati összefüggésben felmerülő károk megtérítése követelhető. Az érvénytelenséget okozóval szemben álló fél tehát a szerződés érvénytelenségéből eredően felmerülő teljes kárát követelheti. S mivel az érvénytelen szerződést kötő felek teljesítéshez fűződő érdekét a jog nem védi,[4] az érvénytelenséget okozó a 6:115. § (2) bekezdése alapján fennálló kártérítési kötelezettsége sem irányulhat a jogosult teljesítési érdekének kielégítésére. Az ezzel ellentétes megoldás lényegében lerontaná az érvénytelenséget. Marad tehát a Jhering-i értelemben vett Interesse am Nichtabschluss des Contracts, vagyis a szerződés meg nem kötéséhez fűződő érdek kielégítése.[5] Az ilyen fogalmi keretek között értelmezett teljes kártérítés körében a szerződéskötéssel kapcsolatban felmerült közvetlen költségek megtérítésén felül valamennyi olyan kár megtérítése is követelhető, amely a jogosultat abból eredően érte, hogy az érvénytelen szerződés érvényességében bízott.[6] A teljes kártérítésnek ilyenkor csupán a jogosult felróható közrehatása szabhat gátat. A szerződésen kívüli felelősség általános szabályai szerint kármegosztásra vezet ugyanis, ha az érvénytelenséget okozó kötelezett a 6:519. § alapján kimenteni ugyan nem tudja magát, de a jogosult a szerződéskötéskor fennálló érvénytelenségi okot maga is ismerhette volna. Ebben az esetben a felek a kárt főszabály szerint vétekarányosan kötelesek viselni.[7]
A 6:115. § (2) bekezdése és a 6:519. § együttes értelmezéséből álláspontunk szerint egyértelműen következik, hogy az érvénytelenséget okozó felelősségének alapja felróhatósága esetén (továbbra is) az, hogy culpa in contrahendót vétett: felelőssége végső soron azért áll be, mert a szerződéskötéskor felróható módon figyelmen kívül hagyta az érvénytelenségi ok fennállását, vagy arról - saját felróhatósága miatt - nem is tudott.
A szerződés érvénytelenségének (vétkes) okozásáért viselt felelősség és a culpa in contrahendo közötti dogmatikai viszonyt azonban részben új környezetbe ágyazza az, hogy a Ptk. 6:62. §-a külön (nevesítve) is szabályoz egy tipikus culpa in contrahendót, mégpedig az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség szerződéskötési tárgyalások során történő megszegését. A 6:62. § (1) bekezdése értelmében "a felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről." Vagyis a törvény a felekre már a szerződéskötési tárgyalások során is együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget ró. Ez önmagában nem újdonság, hiszen az 1959. évi Ptk. 205. § (3) bekezdése hasonló szabályt tartalmaz. Az viszont már valódi nóvum, hogy a jogalkotó az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség szerződéskötési tárgyalások során történő megszegéséhez külön rendelkezésekben eltérő kártérítési következményeket fűz. A 6:62. § (3) bekezdése szerint, "ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni." A 6:62. § (5) bekezdése értelmében pedig akkor, "ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni." A kódex tehát a kárfelelősséget attól függően tekinti szerződéses, vagy deliktuális természetűnek, hogy a felek között utóbb létrejött-e szerződés. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértése - amint Vékás rámutat - tehát egy "normatív formában megfogalmazott culpa in contrahendo", amelyhez a törvény kontraktuális vagy deliktuális kártérítési kötelezettséget fűz.[8]
Az együttműködési kötelezettség megszegéséhez kapcsolódó kárfelelősség kontraktuális, illetve delik-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
