Mára elérkeztünk az ötödiknek számolt Kondratyev-ciklus végső szakaszához. A hatodik K-hullám azonban még nem kezdődött el. Az ötödik Kondratyev-ciklus, melynek utolsó éveiben járunk, valójában még egyáltalán nem zárult le. A gépjárműgyártás és az informatika korszaka, tehát az utóbbi két hullám jellemző profittermelő tevékenységei egyaránt szükségesek voltak az űrkutatás és a környezetvédelem egymással számos ponton szoros összefüggést mutató működtetéséhez.
A K-hullámok átcsapnak a politikai váltások hullámai felett, de léteznek a K-hullámoknál is nagyobb időtávlatot felölelő ciklusok az emberi civilizáció történetében. Az utóbbi két K-hullám alatt a világűrkutatás alapvetően fejlődött. Az űrkorszak jelentheti az emberiség harmadik nagyobb ciklusát. Az első a daidaloszi lenne, mely az ókortól a XVIII. század végéig tartott. A második korszak az első léggömbös repülés, azaz a XVIII. század végétől a XX. század közepéig tartott. A harmadik korszak a XX. század közepén kezdődött, és még egyáltalán nem ért véget: valószínűleg ez a korszak sem lesz rövidebb, mint az előző kettő. Az ötödik Kondratyev-ciklus vége nem esik egybe az űrkorszak határvonalával. Az űrkorszak már a negyediknek számított K-ciklusban elkezdődött, és - várhatóan - a hatodik K-ciklus alatt is folytatódik. A gazdasági és a politikai határok meghúzása a történelemben mindig csak utólag lehetséges. A politikai reformok, valamint a gazdaság és az emberiség általában vett fejlődése erősen hatnak egymásra, de ez nem jelenti, hogy egymást rántanák a mélybe, vagy épp együtt szárnyalnának. A környezetvédelem politikától részben független működése a másik két faktor, a gazdaság és a tudományos-civilizációs fejlődés révén válhat valósággá. Az ember űrtevékenysége új helyzetet teremt a környezetvédelemben: a gazdasági-tudományos alapú megközelítés a leghatékonyabb megoldást és az elérhető legjobb technikát helyezi előtérbe. Környezetvédelmi törvényünk, az 1995. évi LIII. törvény 4. §-ának 27. pontja értelmében a környezetvédelemben a leghatékonyabb megoldás a környezeti, műszaki és gazdasági körülmények között elérhető, legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó tevékenység. A 28. pont értelmében az elérhető legjobb technika a korszerű technikai színvonalnak és a fenntartható fejlődésnek megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás vagy berendezés, amelyet a kibocsátások és a környezet terhelésének megelőzésére - vagy legalábbis csökkentésére -, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklésére alkalmaznak. Ennek értelmében legjobb az a technika, amely a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében.
Az utóbbi megfogalmazások időtállóak, de a gyakorlati alapokon nyugvó jogalkotás számára bőven hagynak helyet a cselekvésre. A fejlődés megállíthatatlan, s mindez innovatív, azaz megújulni képes jogrendet és környezetjogot igényel.
A változások szükségessé tették az űrjog rendező szabályainak megfogalmazását, majd újrafogalmazását. Az olyan régi űrhatalmak mellett, mint az USA vagy Oroszország, szintén űrhatalmi státuszra törő Kína, India és Irán, valamint más, hasonló terveket fontolgató államok előbb vagy utóbb valószínűleg felosztják a világűr meghódítható területeit egymás közt. Talán nem véletlen, hogy Kína, India és Irán olyannyira törekszik a világűr felkutatására, megismerésére, és főként a világűrben való fizikai jelenlétre. Az ENSZ 1979. évi Hold-egyezményét éppen csak a legnagyobb űrhatalmak nem ratifikálták. Igaz, India aláírta, de nem ratifikálta. Tehát a Holdra és más, a Naprendszerben található égitestekre vonatkozó ENSZ-egyezmény a tényleges űrhatalmakra nem vonatkozik. Mindazonáltal az egyezmény 11. cikke kimondja, hogy egyetlen állam, egyetlen nemzetközi kormányközi szervezet, nem kormányzati szerv, egyetlen ország szervezete vagy természetes személye sem szerezhet tulajdonjogot a Holdon vagy más, a Naprendszerhez tartozó égitesten. Az egyezmény a legnagyobb körültekintés mellett sem láthatott túl a Naprendszeren. Ma viszont űrkutatók és űrjogászok már a Naprendszer határát is vitatják. A földi űrobjektumok számára már nem lehetetlen a Naprendszeren túlhaladni.
A Hold-egyezmény 7. cikke értelmében nem szabad az egyezmény hatálya alá tartozó égitestek környezeti egyensúlyát felborítani. Így tilos kívülről beszennyezni őket, de az egyezmény tiltja a Föld kívülről behurcolt anyagokkal történő környezeti szennyezését is. Az ENSZ 1967. évi Világűrszerződésének - amely Magyarországon is kihirdetésre került - IX. cikke kimondja, hogy a szerződésben részes államok a világűr, így a Hold és más égitestek tanulmányozását és kutatását úgy végzik, hogy elkerüljék azok káros szennyeződését, valamint a földi környezetnek Földön kívüli anyag beviteléből származó ártalmas megváltoztatását. A Magyarországon szintén kihirdetett, 1973. évi, az űrobjektumok által történő károkozásról szóló egyezmény VI. cikkének 2. bekezdése még a károsult súlyosan gondatlan vagy szándékosan kárt okozó magatartása vagy mulasztása esetén sem enged kimentést, ha a károkozás például a világűr környezetvédelmére vonatkozó ren-
-222/223-
delkezés megsértéséből ered. Az 1967. évi Világűrszerződés nagyrészt már idejétmúlt. Környezetvédelmi rendelkezése túl általános és nehezen érvényesíthető. Az érvényesítés diplomáciai útja bonyodalmas és sok érdekszempont felülírhatja a környezetvédelemhez fűződő érdeket. A kárért felelős állam igazságszolgáltatása vagy jogszolgáltatása pedig nem lehet mentes a nemzetközi vagy a honi politikai légkör hatásaitól. Óriási hátrány, hogy személyi vagy vagyoni kár hiányában nem érvényesíthető szigorú értelemben vett űrjogi környezeti felelősség. A környezetvédelemnek az űrjogban nemcsak magánjogi, de akár büntetőjogi védelmet is kellene biztosítani.
A 2002-ben alakult, hágai székhellyel működő Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) előtti eljárás lehetősége önmagában nem pótolja a környezetvédelmi űrjog büntetőjogi hiátusát. A környezetmódosító eljárások katonai vagy bármely más ellenséges szándékú alkalmazásáról szóló 1976. évi ENSZ-egyezmény 1. cikkének 1. bekezdése szerint minden részes állam kötelezi magát, hogy tartózkodik az olyan környezetmódosító eljárások katonai vagy más ellenséges alkalmazásától, melyeknek mint pusztító, kárt vagy sérelmet okozó eszközöknek bármely más részes államra széles körű, hosszan tartó súlyos hatásuk lehet. A 2. cikk értelmében környezetmódosító eljárásnak minősül minden olyan eljárás, amely - a természeti folyamatokba való tudatos beavatkozás révén - megváltoztatja a Föld vagy a világűr dinamikáját, összetételét vagy szerkezetét. Beleértve a Föld élővilágát, szilárd kérgét, vízkörét és légkörét.
Az egyes államok büntető ügyszakos igazságszolgáltatása - a joghatósági kérdések űrjogi tisztázottsága ellenére - nem helyettesíti a környezetvédelmi űrjog büntetőjogi szabályozottságát. Szabályok léteznek, de a szabályok és a gyakorlat nem mindig egyeztethető össze.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
