1. Nemrég jelent meg A jog hatékonysága (UNIO, Bp. 1997) című nagysikerű monográfiája, Visegrády Antal professzor, máris kél új művel jelentkezett. Az egyik - a Jog- és Állambölcselet c. jegyzet - a pécsi Jogi Kar", míg a másik a Dialóg Campus gondozásában nyert publicitást Angolszász jog és politika címmel.
2. Az Angolszász jog és politika fejezetében a szerző - aki vendégprofesszorként oktatott az USA-ban és kutatásokat folytatott Nagy-Britanniában és Ausztráliában - az angolszász jog és politika világába vezeti be az olvasót.
2.1. Könyve előszavában a szerző arra utal, hogy a tárgyalandó - öt kontinensen működő - politikai és jogi berendezkedés az Európai Unió egyik meghatározó politikai és jogi kultúrájával rendelkezik, illetve a magyar jogfejlődés történeti fővonalával is rokon vonásokat mutat.
2.2. A Bevezetés címet viselő fejtegetések vezérfonalul szolgálnak az I-VI. fejezetben közzétett írásokhoz, egyúttal önálló átfogó képet kaphatunk az angol, az amerikai és ausztrál jogi szisztémákról, valamint e politikai rendszerekben az önkormányzatok és a politikai pártok viszonyának jellegzetességeiről. (13-18.)
2.3. Az I. fejezet a modern és posztmodern angolszász jogfelfogást mutatja be, így a neoanalitikai, a gazdasági, a moralista, a kritikai, valamint az igazságosságorientált irányzatok fő képviselőinek koncepcióját. (21-44.) A szóban forgó teóriák jelzik azt a tendenciát, miszerint a korábbi jogirodalom német dominanciája helyett napjainkban már angolszász hegemóniáról beszélhetünk.
2.4. A mű II. fejezete az amerikai, a brit és az ausztrál pártrendszereket tárgyalja. (47-67.) Szerző kiindulási pontként konstatálja fő jellegzetességüket, így a britet "merev kétpártrendszerként", az amerikait " hajlékony kétpártrendszerként" és az ausztrált "két és fél pártrendszerként" határozza meg.
Részletesebben foglalkozik a pártok szervezeti felépítésével. Az USA politikai pártjainak sajátossága, hogy szervezetük gerincét a helyi, kerületi, megyei, tagállami, illetve nemzeti pártbizottságok adják. Nagy-Britanniában a Konzervatív Párt erősen tagolt, nagy apparátussal és sok intézménnyel rendelkező szervezet, melynek három fő részlege: a parlament két házának frakciói, az országos szövetség és a központi apparátus. A Munkáspárt szervezeti sajátossága, hogy az egyéni tagság mellett elismeri (szakszervezetek, szocialista egyesületek és klubok számára) a kollektív tagság intézményét is. A szavazó-körzeti, választókerületi pártszervezetek a helyi, míg az éves konferencia, a végrehajtó bizottság és a főtitkár az országos politika irányítói. A párt parlamenti frakciója gyakorlatilag független. Az Ausztráliai Munkáspárt felépítése az előbb vázolt brit modellt követi, míg az egyéni tagság alapján szerveződő Liberális Párt legfelső - szövetségi szintű - szervei a konvenció (vagy közgyűlés) és az állami tanács. A pártot ténylegesen a végrehajtó bizottság irányítja.
Visegrády a kétpártrendszer funkcióit az alábbiakban jelöli meg:
- relatíve stabil konszenzus kialakítása a vetélkedő politikai erők között;
- sajátosan "önmérséklő", ugyanakkor érdekmonopolizálásra törő ellenzéki pártpolitika folytatása, ami teret nyit befolyásoló csoportok működésének;
- egyrészt változásokra ösztönzés, másrészt az irreális, radikális, szélsőséges változások lehetősége kiküszöbölése;
A fejezel következő részében a szerző az úgynevezett befolyásoló csoportokkal foglalkozik. Rámutat arra, hogy azok legelterjedtebb alakzatai a szakszervezetek, regionális és kooperációs szervezetek vagy magánvállalatok, ifjúsági és nőmozgalmak, intellektuális társaságok, egyházak, egyetemek, médiumok, stb. Gyakran rejtőznek a pártok spanyolfala mögé, az egyes pártokba "ők visznek életet". Ez utóbbi fő mozzanatai: a) tagsági viszony a pártban; b) részvétel annak végrehajtó testületeiben; c) pénzügyi támogatás; d) választásokkor szavazatbiztosítás; e) szimpatizálás a párt politikájával.
A pártok és a választási rendszer összefüggését elemző fejtegetések - többek között - kiemelik, hogy a brit kétpártrendszerben és az USA-ban a többségi választási szisztéma érvényesül. Ausztrália tagállamai hasonló modellként a preferenciális, azaz alternatív szavazási alkalmazzák. Csak Tasmániában működik az arányos rendszer, valamint a szenátusi választásoknál.
A pártok és a választók sokrétű kapcsolatrendszerében - történeti és intézményi okoknál fogva - az osztályszavazás dominánsabb Nagy-Britanniában és Ausztráliában, mint az Egyesült Államokban.
A fejezet utolsó blokkja a pártok és az önkormányzatok viszonyát taglal-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
