Csűri Éva: A kártérítés mint a közös vagyonnal való egyoldalú rendelkezés jogkövetkezménye a házastársak belső jogviszonyában (CSJ, 2024/3., 17-24. o.)

A Ptk. V. Fejezet 4. pontja - a Csjt. és a régi Ptk. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlathoz hasonlóan - A rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség cím alatt kettéválasztja a házastársak ún. külső jogviszonyban fennálló felelősségét és a szerződést kötő házastárs jogügyletben részt nem vett házastársával szemben ún. belső jogviszonybeli felelősségét. A felelősség mindkét esetben érvényes szerződés vonatkozásában értelmezhető: a szerződéskötésben részt nem vett házastársnak a házastársának a közös vagyon terhére kötött szerződéséért akkor áll fenn, ha a szerződéshez nem járult hozzá, azt vélelmezni sem lehet, vagy a vélelem megdőlt. A hozzájárulása nélkül kötött szerződés hatálytalan, ha a szerző fél (a harmadik személy) rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a rosszhiszeműséget és az ingyenességét vélelmezni kell.[1] Ezekben az esetekben a szerződés relatív hatálytalansága következik be, amelynek jogkövetkezményeire a házassági vagyonjogi szabályoknak, főszabály szerint (vagy elsődlegesen) a Ptk. 5:30-5:34. §-ában foglalt dologi jogi, az ott írt többletfeltételek meglétében pedig a kötelmi jogi fedezetelvonás 6:120. §-ának a házassági vagyonjogi szabályokkal való együttes értelmezésével kell meghatározni.[2]

Ebben a tanulmányban azonban nem a külső jogviszonybeli következményekkel kívánok foglalkozni, hanem azzal az újnak tekinthető rendelkezéssel, amely a szerződést kötő házastárs házastársával szembeni (tehát belső jogviszonybeli) felelősségét határozza meg. A Ptk. ugyanis erre az esetre - a kialakult bírói gyakorlattal szemben[3] - nem a megbízás nélküli ügyvitel szabályait rendeli alkalmazni, hanem speciális kártérítési szabályt állít fel, amennyiben a szerződést kötő házastárs a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg és ezzel a házastársának vagyoni hátrányt (kárt) okoz.

*

A Ptk. 4:52. §-a szerint, aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg, köteles házastársának az ebből eredő kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni azzal, hogy a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen, ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg.

A házastársi közös vagyonnal és közös lakással való korlátozott rendelkezési jog megsértése: hogy az ún. egyoldalú rendelkezés belső jogviszonybeli jogkövetkezményeit miként ítéli meg a bíróság, annak vonatkozásában sem a kommentárirodalomban, sem a még csupán szórványos bírói gyakorlatban nem alakult ki egységes álláspont.

Az - általánosnak mondható - egyik álláspont szerint a belső jogviszonyokra alkalmazandó Ptk. 4:52. § sui generis, speciális családjogi kártérítési szabályának megalkotása a jogalkotónak a korábbi bírói gyakorlattal való szakításra irányuló szándékát tükrözi, azt általános jelleggel alkalmazhatónak véli, és annak elévülésére már a vagyonközösség fennállása alatt is lehetőséget lát. A másik álláspont szerint a Ptk. idézett szövegének nyelvtani értelmezéséből következően ugyan kizárólag a házastársat is "terhelő szerződések" esetében alkalmazható, a kártérítési felelősség azonban - az általános kimentési okot is beleértve - a Ptk. általános kötelmi háttérjogi szabályai alapján is megállapítható, és a kártérítési igény a vagyonközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben nem évülhet el.

1. A Ptk. 4:52. § A szerződést kötő házastárs felelőssége házastársával szemben című szabálya nyelvtani és rendszertani értelmezés követelményeire, valamint a Ptk. megalkotásának folyamatában készült szövegtervezetek indokolásából kitűnő jogalkotói szándékra figyelemmel történő értelmezése egyértelműen arra utal, hogy az egyoldalú rendelkezés belső jogviszonybeli jogkövetkezményeinek a meghatározása a jogalkotónak nem a Csjt., valamint a régi Ptk. előtti magánjog és a régi Ptk. együttes alkalmazásához kapcsolódó több évtizedes bírói gyakorlattal való szakításra és a gyakorlat megváltoztatására, hanem - ellenkezőleg (!) - a bírói gyakorlat törvény szövegébe történő beépítésére irányuló szándékát tükrözi. Ez a szabály ugyanakkor nem speciális "családjogi kár-

- 17/18 -

térítési szabály", hanem kizárólag vagyonközösségben élő házastársak egymás közötti jogviszonyában, és nem általános jelleggel, hanem csak az ott meghatározott törvényes feltételek meglétében alkalmazható.

2. A Ptk. Javaslatának indokolása[4] és a Ptk. Negyedik - Családjogi - Könyvének magyarázata is egyértelmű abban, hogy a nem szerződő házastárs "károsodása két, egymástól eltérő alapon jelentkezhet. Egyrészt abból adódóan, hogy az ügylettel érintett vagyontárgy kikerült a közös vagyonból és nincs jogcím a harmadik személytől való visszaszerzésére - ilyen esetben a Ptk. 4:60. § (1) bekezdése alapján annak értékét kell a jogellenesen rendelkező házastárs "terhére" a vagyonmérlegbe beállítani és elszámolni azzal, hogy ez alól az ügyletkötő házastárs nem mentesülhet. Másrészt abból, hogy az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak ezt meghaladó kára keletkezett, például az ügylet következtében a közös vagyonból teljesített szolgáltatás fejében a közös vagyonba került ellenszolgáltatás kisebb értékű, az ügylet folytán olyan kötelezettségek, terhek hárultak a közös vagyonra, amelyek a vagyon állományát, értékét csorbították - ilyen esetekben a nem szerződő házastárs kárának megtérítése iránti igény a Ptk. 4:52. § sui generis szabálya alapján érvényesíthető.[5]

I. A házastárs által a közös vagyonnal a másik házastársat is terhelő visszterhes szerződéssel való egyoldalú rendelkezés miatt okozott kár megtérítéséért való felelőssége

A Ptk. 4:52. § szövegének a házastársát is "terhelő szerződés" megfogalmazása elvileg kétféle módon is értelmezhető:

1. A Kúria Pfv.II.20.374/2020/7. számú határozatának indokolásában kifejtett, majd a Pfv.II.20.632/2020/7. számú határozatának indokolásában megismételt elvileg lehetséges egyik álláspont szerint akként, hogy: "a közös vagyon egy vagyonelemét átruházó szerződés miatt a nem szerződő (és hozzájárulását sem adó) házastársat pénzben is kifejezhető vagyoni hátrány: kár éri, mert az adott vagyonelemből megillető vagyonrész kivonása miatt a vagyoni jutója csökken". Ilyen értelmezés mellett a Ptk. 4:52. § alkalmazhatósága körében nincs jogi jelentősége annak, hogy az egyoldalú rendelkezés visszterhes vagy ingyenes szerződéssel valósult-e meg, a házastárs az őt ért kár megtérítése iránti igényét a vagyonközösség ideje alatt vagy annak megszűnése után egyaránt érvényesítheti, mert a követelés érvényesíthetőségére vonatkozóan a törvény nem tartalmaz időbeli korlátozást, a kár bekövetkeztének időpontjában a kártérítés a kötelmi jog általános szabályai alapján nyomban esedékessé válik[6] és az utóbb említett időpontban annak az elévülése is megkezdődik, ezért az elévülés már a vagyonközösség fennállása alatt is bekövetkezhet.