Az 1988-as Gt. óta társasági jogunkban a közkereseti társaság (kkt.) és a betéti társaság (bt) hagyományos (sok tekintetben az 1875. évi Kereskedelmi törvényből átvett) társasági formái szolgálnak szervezeti keretül az egyszerűbb, személyegyesülés jellegű, általában alacsony tőkével és kisebb taglétszámmal működő "kis"vállalkozások számára. A kkt. és a bt. szabályaiban koncepcionális változtatás 1997-ben sem következett be és a jogalkotó minden bizonnyal most sem elsősorban e társasági formákra (hanem sokkal inkább a részvénytársaságra) koncentrált, amikor szükségesnek találta az immáron harmadik társasági törvény megalkotását. A kkt. és a bt. hatályos szabályai alapvetően beváltak, megfelelően kiszolgálták az e formákat választó vállalkozók igényeit és nem okoztak különösebb gondot az e szabályokkal "dolgozó" jogalkalmazók (ügyvédek, bírák stb.) számára sem. Legalábbis ez látszik következni abból a tényből, hogy mind a szakmai közvélemény, mind a jogalkalmazói gyakorlat viszonylag kevés problémát jelzett vissza e társasági formákkal kapcsolatban, annak ellenére, hogy nagy számú (mintegy 170 000) társaság (túlnyomó többségében bt.) működik e szabályok alapján. Leszögezhetjük tehát, hogy alapvető változtatási kényszer e formáknál nem áll fenn, ami azonban nem jelenti azt, hogy részben a gyakorlati tapasztalatok alapján, részben az általános részi szabályok változása következtében ne válna szükségessé számos részletszabály megváltoztatása.
Mivel a jogalkotó nem törvénymódosítás, hanem új törvény megalkotása mellett döntött, a kkt.-bt. formáknál is szükségképpen felmerült a kérdés: indokolt-e változtatni e formák jellegén, milyen jellegű kkt.-bt. formát akarunk a harmadik Gt.-ben? Az e társasági formák jellegét érintő változtatás elvileg két irányban képzelhető el. Az egyik e társasági formák jogi személlyé nyilvánítása, ami szükségképpen együtt járna a tagoktól elkülönült formalizáltabb szervezettel, merevebb működési szabályokkal, a személyegyesülés jelleg gyengülésével, a társaságnak a tagjaitól való fokozottabb elkülönülésével, egy "korlátlan felelősségű kft." forma létrejöttével, végső soron tehát a formaválaszték szűkülésével. A másik irány éppen ellenkezőleg e formák szerződéses jellegének fokozottabb erősítése, vagyis még a jelenleginél is lazább, szabályozatlanabb működés, a jelenlegi - a tagoktól nem elkülönült - szervezet lebontása: az üzletvezetésre jogosult tagok ne minősüljenek vezető tisztségviselőknek, a tagok gyűlése pedig ne minősüljön legfőbb szervnek, hanem teljesen informálisan történjen a határozathozatal.
A kodifikációs bizottság végül is mindkét irányú szélsőséges változtatást elvetette, aminek következtében e formák jellege alapvetően változatlan marad majd. Ahogy azt az új társasági törvény 31. számú tézispontja rögzíti, e formák továbbra sem kapnak jogi személyiséget, mert bár annak semmiféle dogmatikai akadálya nem lett volna és azok az érvek sem álltak már fenn, amelyek 1997-ben a jogi személyiség megadása ellen szóltak (hiszen a cégbejegyzés egyszerűbb volta már nem ettől fog függeni), egyrészt ez nem volt elengedhetetlenül szükséges, másrészt a cél az egyes társasági formák minél markánsabb elkülönítése volt. Az, hogy a kkt. és bt. továbbra is megmaradnak abszolút jogképességgel, vagyis teljes körű jogalanyisággal rendelkező, ámde jogi személyiség nélküli formáknak, azt a jogalanyisági felfogást tükrözi, amely nem két végletben (jogi személy vagy nem jogi személy) hanem egy "jogalanyisági skálában" gondolkodik. A jogi személyiség hiánya tehát azt a "fokozatbeli" különbséget fejezi ki, hogy e formák nem olyan mértékben a tagjaiktól elkülönült jogalanyok, mint a többi társasági forma.
A 31. számú tézis inkább e két társasági forma szerződéses jellegének erősítését hangsúlyozza, amikor úgy foglal állást, hogy e formáknál kizárt, hogy a tagjaiktól elkülönülő, önállósuló szervezettel, testületekkel rendelkezzenek. Megjegyzendő, hogy e formák a hatályos szabályok szerint sem rendelkeznek a tagjaiktól elkülönült szervezettel, hiszen a legfőbb szervnek minősülő tagok gyűlése nem a jelenlevő, hanem a valamennyi leadható szavazathoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg döntését, vezető tisztségviselők pedig csak tagok lehetnek. A 31. számú tézis által kívánalomként megjelölt fokozottabb döntéshozatali rugalmasságot szolgálja majd egyrészt az, hogy megszűnik a tagok gyűlése és taggyűlés kettőssége, másrészt pedig, hogy a tagok gyűlése működésének szabályai is lazábbá, rugalmasabbá válnak (teljesen informális összehívás, ülés tartása nélküli határozathozatal lehetősége stb.). A szerződéses jelleg erősítését fogja szolgálni a szabályozás alapvetően diszpozitív jellege is. Ahogy arra a 31. számú tézis is utal csak az ún. "fogalomképző ismérveket" jelentő szabályok lesznek kógensek, az egyébként főszabályként érvényesülő diszpozitivitás pedig tág teret enged a tagok, a tulajdonosok akaratának, döntési szabadságának. (Mindez persze nem jelenti azt, hogy magában a törvényben ne a kógens szabályok alkotnák a rendelkezések jórészét, hiszen törvényi szabályozásra alapvetően ott van szükség, ahol a kogenciának kell érvényesülnie, míg a diszpozitív szabályok lényegében csak a tagok orientálását szolgálják atekintetben, hogy mely kérdésekben való megállapodás lehet célszerű, de nem korlátozzák a tagok döntési autonómiáját, választási lehetőségeit.)
A kkt.-ról szóló VII. fejezetben speciális alapítási szabály egyáltalán nem lesz. Ez nem jelenti azt, hogy éppen e formák alapításánál ne következne be lényeges változás, ami azonban általános részi szabályban nyilvánul meg: a tervezet 11. §-ának (4) bekezdése mondja ki, hogy a kkt. és bt. (valamint a kft.) esetén a társasági szerződés a cégtörvény mellékletét képező szerződésminta megfelelő kitöltésével is elkészíthető. A szerződésminta alkalmazása elsősorban azok számára lesz előnyös, akik nem kívánnak eltérni a törvény diszpozitív főszabályaitól. A minta alkalmazásával együtt járó fontos "előny", hogy - a koncepció 4. számú cégtézisének megfelelően - a Ctv. tervezete ehhez kapcsolja az egyszerűbb cégeljárás lehetőségét. Ha a társasági szerződés minta alapján készült, a cégbíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a törvény mellékletét képező minta kitöltése a jogszabályoknak megfelelően történt-e meg, és a bejegyzési kérelem az abban foglaltakkal összhangban áll-e; a bejegyzésről (változásbejegyzésről) vagy annak elutasításáról pedig nyolc munkanapon belül kell döntenie (szemben a főszabálykénti tizenöt munkanappal). Mindebből azonban a contrarió következik az a fontos változás is, hogy míg jelenleg minden kkt.-bt. egyszerűbb cégeljárás alá esik, addig a jövőben csak a szerződésmintát alkalmazó társaságok fogják élvezni a gyorsabb és szűkebb körű cégbírósági felülvizsgálat előnyét, míg minden más kkt.-bt. esetén a jövőben a cégbíróság teljes körűen fogja vizsgálni, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a Ctv. előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló egyéb okiratok megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
