Fedinec Csilla: A 2019-es előrehozott parlamenti választások Ukrajnában (PSz, 2019/2., 93-107. o.)

A modern parlamentarizmus működése pártokra épül. Ukrajnában a többpártrendszer az államfordulat előtti időszakban alakult ki. Ez a pártrendszer az elmúlt közel három évtizedben a folyamatos átalakulás állapotában volt, a szereplők azonban alig cserélődtek. 1994-ig a pártalakításban az ideológiai szempontok játszották a főszerepet, utána azonban egyre inkább az egyéb megfontolások kerültek előtérbe, a pártok fő funkciója nem a társadalmi érdekek képviselete, hanem kampányokhoz kötődően egyes csoportok vagy személyek politikai legalizálása és érdekérvényesítése lett. Megjelentek az adminisztratív eszközökkel létrehozott pártok, amelyeknek lényege, hogy az alapítóktól valamilyen függőségben levő személyek rákényszerültek, hogy belépjenek az adott pártba. Az ellenzéki pártok ellehetetlenítésének eszköze volt a klónpártok alapítása, a pártvásárlás. Domináns tényezővé vált a gazdasági lobbiérdek megjelenése. Egészen a kétezres évek első évtizedének közepéig a parlamenti többség fogalma is viszonylagos volt, csak a 2006-os választások előkészítő törvény rögzítette a parlamenti többség létrehozásának jogszabályi kötelezettségét. A 2019-es választási év - elnökválasztás és parlamenti választás - felbolygatta ezt a meglehetősen sajátos politikai konstrukciót, a politikán kívülről jött szereplőkkel, minden idők legnagyobb politikai felhatalmazásával, az ország és a parlament mélyreható átalakításának ígéretével. A választási győzelmek nem magyarázhatók pusztán a korábbi hatalommal szembeni protestszavazatokkal, hanem sokkal inkább utalnak jól kimunkált politikai projektre. A tavaszi elnökválasztást az előadóművész, rendező, producer Volodimir Zelenszkij minden idők legerősebb felhatalmazásával nyerte meg, az első olyan csúcspolitikusként, aki korábban semmilyen formában nem vett részt az ország politikai életében. A leköszönő elnökhöz hű parlament megkísérelhette szembemenni a fordulattal olyan módon, hogy alkotmányosan korlátozza az elnöki hatalmat. Ennek megakadályozására az alkotmány szerint ősszel esedékes parlamenti választás helyett az új elnök 2019 júliusára előrehozott választásokat írt ki, amely Zelenszkij újonnan alakított pártja, A Nép Szolgája egyértelmű győzelmét hozta - először alkothatott parlamenti többséget és alakíthatott kormányt egyetlen politikai erő, amire szintén nem volt még példa sem az ország, sem az európai demokráciák történetében. A politika gyakorlata fog választ adni a kérdésre, hogy ez valóban politikai innováció-e.

A független Ukrajna történetében a 2019-es év soha korábban nem tapasztalt fordulatot hozott, melynek politikai következményei még messze nem látszanak. A választási győzelmek mindenesetre nem magyarázhatók pusztán a korábbi hatalommal szembeni protestszavazatokkal, hanem sokkal inkább utalnak jól kimunkált politikai projektre. A tavaszi elnökválasztást az előadóművész, rendező, producer Volodimir Zelenszkij minden idők legerősebb felhatalmazásával nyerte

- 93/94 -

meg, az első olyan csúcspolitikusként, aki korábban semmilyen formában nem vett részt az ország politikai életében. A leköszönő elnökhöz hű parlament megkísérelhette szembemenni a fordulattal olyan módon, hogy alkotmányosan korlátozza az elnöki hatalmat. Ennek megakadályozására az alkotmány szerint ősszel esedékes parlamenti választás helyett az új elnök 2019 júliusára előrehozott választásokat írt ki, amely Zelenszkij újonnan alakított pártja, A Nép Szolgája egyértelmű győzelmét hozta - először alkothatott parlamenti többséget és alakíthatott kormányt egyetlen politikai erő, amire szintén nem volt még példa sem az ország, sem az európai demokráciák történetében. Jelen elemzésben az előrehozott parlamenti választást kíséreljük meg bemutatni.

1. A parlamentarizmus

Az 1991 óta független Ukrajna politikai hatalmi struktúrájának három központi intézménye az államfő és hivatala, a parlament (hivatalos megnevezése Legfelsőbb Tanács = Verhovna Rada), valamint a miniszterelnök és a kormány (Miniszteri Kabinet). Az ország államformája elnöki-parlamenti köztársaság, illetve 2014-2010 között és 2014 óta parlamenti-elnöki köztársaság.

Az Alkotmány (1996)[1] szerint az elnöki ciklus ötéves, a parlamenti és az önkormányzati négyéves, 2011-ben alkotmánymódosítással az utóbbiakat is öt évre emelték. Az államfői pozíciót 1991-ben vezették be, a parlament és az önkormányzatok viszont változatlan formában működtek tovább a függetlenség elnyerése után is. Az ukrán parlamentben 2000 februárjáig keltezett dokumentumokon a szovjet időszak összehívásainak számozását folytatták, egész a XIV. összehívásig, amikor megtörtént a váltás: a XIV.-et átszámozták III.-ká, és ennek megfelelően visszamenőleg a megelőző kettőt is. A 2019-es előrehozott választással így a IX. összehívású parlament kezdte meg munkáját. A törvények számozása két részből tevődik össze, az első része arab számok, a második része pedig a parlamenti ciklust jelölő római szám.[2]

Az 1996-os Alkotmány az egykamarás parlamentet szerkezeti tekintetben lényegében változatlanul hagyta. A parlamentnek vannak állandó és eseti bizottságai. Az államfő nevezi ki a miniszterelnököt a parlament jóváhagyásával, a miniszterelnök javaslatára pedig a kormány többi tagját. A hadügyminiszter és a külügyminiszter személyére viszont ő maga teszi meg a javaslatot a parlamentnek. 2019-ig bezárólag még egyetlen miniszterelnök sem töltött ki teljes ciklust, a megbízotti időszakokat is figyelembe véve, 2019 szeptemberében a tizenkilencedik miniszterelnök foglalta el hivatalát. A kilenc parlamenti választásból négy volt előrehozott, közte a legutóbbi, a 2019-es is.

- 94/95 -

Választási ciklusok Ukrajnában