A modern parlamentarizmus működése pártokra épül. Ukrajnában a többpártrendszer az államfordulat előtti időszakban alakult ki. Ez a pártrendszer az elmúlt közel három évtizedben a folyamatos átalakulás állapotában volt, a szereplők azonban alig cserélődtek. 1994-ig a pártalakításban az ideológiai szempontok játszották a főszerepet, utána azonban egyre inkább az egyéb megfontolások kerültek előtérbe, a pártok fő funkciója nem a társadalmi érdekek képviselete, hanem kampányokhoz kötődően egyes csoportok vagy személyek politikai legalizálása és érdekérvényesítése lett. Megjelentek az adminisztratív eszközökkel létrehozott pártok, amelyeknek lényege, hogy az alapítóktól valamilyen függőségben levő személyek rákényszerültek, hogy belépjenek az adott pártba. Az ellenzéki pártok ellehetetlenítésének eszköze volt a klónpártok alapítása, a pártvásárlás. Domináns tényezővé vált a gazdasági lobbiérdek megjelenése. Egészen a kétezres évek első évtizedének közepéig a parlamenti többség fogalma is viszonylagos volt, csak a 2006-os választások előkészítő törvény rögzítette a parlamenti többség létrehozásának jogszabályi kötelezettségét. A 2019-es választási év - elnökválasztás és parlamenti választás - felbolygatta ezt a meglehetősen sajátos politikai konstrukciót, a politikán kívülről jött szereplőkkel, minden idők legnagyobb politikai felhatalmazásával, az ország és a parlament mélyreható átalakításának ígéretével. A választási győzelmek nem magyarázhatók pusztán a korábbi hatalommal szembeni protestszavazatokkal, hanem sokkal inkább utalnak jól kimunkált politikai projektre. A tavaszi elnökválasztást az előadóművész, rendező, producer Volodimir Zelenszkij minden idők legerősebb felhatalmazásával nyerte meg, az első olyan csúcspolitikusként, aki korábban semmilyen formában nem vett részt az ország politikai életében. A leköszönő elnökhöz hű parlament megkísérelhette szembemenni a fordulattal olyan módon, hogy alkotmányosan korlátozza az elnöki hatalmat. Ennek megakadályozására az alkotmány szerint ősszel esedékes parlamenti választás helyett az új elnök 2019 júliusára előrehozott választásokat írt ki, amely Zelenszkij újonnan alakított pártja, A Nép Szolgája egyértelmű győzelmét hozta - először alkothatott parlamenti többséget és alakíthatott kormányt egyetlen politikai erő, amire szintén nem volt még példa sem az ország, sem az európai demokráciák történetében. A politika gyakorlata fog választ adni a kérdésre, hogy ez valóban politikai innováció-e.
Modern parliamentarism is based on parties. In Ukraine multi-party system evolved in the period before the change of the Ukrainian state. In the last three decades this system has been continuously changing but there has not been much fluctuation among the actors. Up to 1994 ideological aspects were of decisive importance regarding the establishment of parties, but later other considerations came to view, the main function of a party was no more the representation of social interests but the political legalization and support of the ambitions of some groups or people - connected to campaigns. Parties were established by administrative means, the point was to force persons somehow subordinated to the founders, to join the given party. Opposition parties were undermined by founding "clone parties" or buying parties. Economic lobbies became dominant actors. Up to the middle of the first decade of the 2000s the concept of parliamentary majority was relative, the legal obligation was prescribed only by the law preparing the elections in 2006. 2019 - the year of parliamentary and presidential elections - disturbed this rather particular political construction: newcomers appeared authorized much more than ever, who promised a basic transformation of the country and the parliament. Election victories cannot be explained only by protest votes against the ruling power, they may be the result of an elaborated political project. Performer, actor and producer Volodymyr Zelensky won the spring elections with the strongest authorization of all times, he is the first top politician, who did not take any part in the political life of the country before. The parliament - loyal to the resigning president - tried to stop the turn by limiting the power of the president by constitutional means. To prevent this, the new president initiated snap parliamentary elections, which his newly founded party, Servant of the People won with overwhelming victory. It was the first time in the history of the country and European democracies that one single political power gained the parliamentary majority and formed a government. Political practice will prove if it is actually an innovation in politics.
Keywords: Ukraine, Constitution, electoral law, elections, Constitutional Court, parliament
A független Ukrajna történetében a 2019-es év soha korábban nem tapasztalt fordulatot hozott, melynek politikai következményei még messze nem látszanak. A választási győzelmek mindenesetre nem magyarázhatók pusztán a korábbi hatalommal szembeni protestszavazatokkal, hanem sokkal inkább utalnak jól kimunkált politikai projektre. A tavaszi elnökválasztást az előadóművész, rendező, producer Volodimir Zelenszkij minden idők legerősebb felhatalmazásával nyerte
- 93/94 -
meg, az első olyan csúcspolitikusként, aki korábban semmilyen formában nem vett részt az ország politikai életében. A leköszönő elnökhöz hű parlament megkísérelhette szembemenni a fordulattal olyan módon, hogy alkotmányosan korlátozza az elnöki hatalmat. Ennek megakadályozására az alkotmány szerint ősszel esedékes parlamenti választás helyett az új elnök 2019 júliusára előrehozott választásokat írt ki, amely Zelenszkij újonnan alakított pártja, A Nép Szolgája egyértelmű győzelmét hozta - először alkothatott parlamenti többséget és alakíthatott kormányt egyetlen politikai erő, amire szintén nem volt még példa sem az ország, sem az európai demokráciák történetében. Jelen elemzésben az előrehozott parlamenti választást kíséreljük meg bemutatni.
Az 1991 óta független Ukrajna politikai hatalmi struktúrájának három központi intézménye az államfő és hivatala, a parlament (hivatalos megnevezése Legfelsőbb Tanács = Verhovna Rada), valamint a miniszterelnök és a kormány (Miniszteri Kabinet). Az ország államformája elnöki-parlamenti köztársaság, illetve 2014-2010 között és 2014 óta parlamenti-elnöki köztársaság.
Az Alkotmány (1996)[1] szerint az elnöki ciklus ötéves, a parlamenti és az önkormányzati négyéves, 2011-ben alkotmánymódosítással az utóbbiakat is öt évre emelték. Az államfői pozíciót 1991-ben vezették be, a parlament és az önkormányzatok viszont változatlan formában működtek tovább a függetlenség elnyerése után is. Az ukrán parlamentben 2000 februárjáig keltezett dokumentumokon a szovjet időszak összehívásainak számozását folytatták, egész a XIV. összehívásig, amikor megtörtént a váltás: a XIV.-et átszámozták III.-ká, és ennek megfelelően visszamenőleg a megelőző kettőt is. A 2019-es előrehozott választással így a IX. összehívású parlament kezdte meg munkáját. A törvények számozása két részből tevődik össze, az első része arab számok, a második része pedig a parlamenti ciklust jelölő római szám.[2]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
