A játékjog a magyar szabályozás egyedi jellegű megoldása, ugyanis a sportolók átigazolásában központi szerepet tölt be, mivel a sportolók a sportklubokra a játékjoguk használati jogát ruházzák át az átigazolásra irányuló megállapodások keretében. Ez az egyedi szabályozási megoldás alapján felmerül a kérdés, hogy miként minősíthetőek az átigazolásról szóló megállapodások, pontosabban a játékjog használati jogának átruházására irányuló szerződések. A hipotézisem alapján a gyakorlatban a játékjognak eltérő dogmatikai aspektusai érvényesülnek a sportoló és a sportklub, illetve az átadó és átvevő sportklubok között létrejött átigazolásra irányuló megállapodások esetében. Ugyan a sportoló a játékjogát kizárólag ideiglenesen ruházza át az őt foglalkoztató sportklubra, azonban ezek a szerződések a Ptk. által nevesített több jogátruházó megállapodás dogmatikai aspektusait is magukban hordozhatják, mivel a sportklubok egymás között akár ideiglenesen vagy véglegesen is átruházhatják az adott sportoló játékjogának a használati jogát. A sportról szóló 2004. évi I. törvény rendelkezései alapján pedig nem minden esetben egyértelmű, hogy ezekre a megállapodásokra mely jogátruházó szerződés szabályainak az alkalmazása lenne a legcélszerűbb. Ezért a tanulmányban a játékjog dogmatikai aspektusait kísérelem meg elemezni a sportklubok között létrejött, a játékjog használati jogának átruházására irányuló megállapodások fényében. A tanulmányban kifejtett elméleti felvetésem szerint a sportolók folyamatos átigazolása esetén a sportszervezetek egymás közötti játékjoghasználati jogának átruházása - bizonyos feltételek teljesülése esetén - adásvételi szerződésnek is tekinthető.
Playing rights is a unique solution in Hungarian law, as it plays a central role in the transfer of sportsmen and sportswomen, who transfer to sports clubs the right to use their playing rights in the context of transfer agreements. This specific regulatory solution raises the question of how transfer agreements, and more specifically contracts for the transfer of the right to use the playing rights, can be classified. On the basis of my hypothesis, in practice, different doctrinal aspects of the law of playing rights apply to transfer agreements between an athlete and a sports club and between a transferor and a transferee sports club. Although the transfer of the athlete's playing rights to the sports club employing him is only temporary, such contracts may also contain the doctrinal aspects of the multiple transfer agreements referred to in the Civil Code, since sports clubs may transfer between themselves the right to use the athlete's playing rights, either temporarily or permanently. In addition, it is not always clear, on the basis of the provisions of Act I of 2004 on Sport, which of the rules of the transfer contract would be the most appropriate for such agreements. Therefore, in this study I will attempt to analyse the dogmatic aspects of the law of playing rights in the light of the agreements between sports clubs on the transfer of the right to use the right to play. My theoretical proposition is that, in the case of a continuous transfer of athletes, the transfer of the right to use the playing rights between sports clubs can be considered as a contract of sale, provided certain conditions are met.
Das Spielrecht ist eine einzigartige Lösung im ungarischen Recht, da es eine zentrale Rolle beim Transfer von Sportlern spielt, die im Rahmen von Transferverträgen das Recht zur Nutzung ihrer Spielrechte an Sportvereine übertragen. Diese spezifische Regelungslösung wirft die Frage auf, wie Transferverträge, genauer gesagt Verträge über die Übertragung des Rechts zur Nutzung der Spielrechte, einzuordnen sind. Ausgehend von meiner Hypothese gelten in der Praxis für Transferverträge zwischen einem Athleten und einem Sportverein und zwischen einem abgebenden und einem aufnehmenden Sportverein unterschiedliche spielrechtliche Aspekte. Obwohl die Übertragung der Spielrechte des Sportlers auf den Sportverein, der ihn beschäftigt, nur vorübergehend ist, können solche Verträge die dogmatischen Aspekte von auch die im Zivilgesetzbuch genannten Mehrfachübertragungsverträgen enthalten, da die Sportvereine untereinander das Recht zur Nutzung der Spielrechte des Sportlers entweder vorübergehend oder dauerhaft übertragen können.
- 9/10 -
Darüber hinaus ist auf der Grundlage der Bestimmungen des Gesetzes I von 2004 über den Sport nicht immer klar, welche der Regeln des Transfervertrags für solche Vereinbarungen am besten geeignet sind. Daher werde ich in dieser Studie versuchen, die dogmatischen Aspekte des Spielrechts im Hinblick auf die Vereinbarungen zwischen Sportvereinen über die Übertragung des Rechts zur Nutzung des Spielrechts zu analysieren. Meine theoretische These lautet, dass die Übertragung des Rechts zur Nutzung des Spielrechts zwischen Sportvereinen im Falle eines kontinuierlichen Transfers von Sportlern als Kaufvertrag angesehen werden kann, sofern bestimmte Bedingungen erfüllt sind.
A játékosok egyik klubtól a másik klubhoz való átigazolása a játékjog átruházásán alapul. Dogmatikai[2] szempontból megközelítve a kérdést, a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) vonatkozó rendelkezései alapján az átigazolás tehát egy jogátruházásra irányuló jogügylet, amely az igazolt sportolói jogviszony[3] létrejöttével megy végbe. Azonban ezt a folyamatot szükséges a jogügyletben részt vevő felek szerint több irányból is megközelíteni, ugyanis az átruházásra irányuló megállapodások során eltérő módon jelenik meg a játékjog, mint az átigazolás alappillére. Ezt a hipotézist arra alapítom, hogy a sportoló az adott sportklubra - a vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően - csak ideiglenesen ruházza át játékjogának használati jogát. Ezzel szemben az átadó és átvevő sportklubok egymás között ideiglenesen vagy akár véglegesen is átruházhatják ezt a használati jogot [Stv. 10. § (1) bek.]. Az utóbbi esetben ugyanis a sportoló egy másik sportklub kötelékében folytatja a pályafutását, tehát a közte és az átadó sportklub között megszűnik mindenfajta jogviszony, így az igazolt sportolói jogviszony is [Stv. 1/B. § (3) bek.], amely következtében a játékjog ingyenesen visszaszáll a sportolóra [Stv. 1/B. § (5) bek.]. Tehát a sportoló az átadó sportklub szervezetében nem fejt ki további sporttevékenységet, mivel a sportklub nem jogosult a sportoló játékjogának további használatára, azaz nem használhatja fel a sportoló fizikai és szellemi képességeit sporttevékenység keretében [Stv. 77. § f) pont], hiszen ebben az esetben ismét a sportoló jogosult a játékjogának a használatára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
