Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a nemzetiségek parlamenti képviselete milyen elméleti keretek között kerül elemzésre napjainkban a hazai és a nemzetközi politikatudományi, illetőleg jogtudományi szakirodalomban. Ennek kapcsán áttekintjük a legfontosabb fogalmakat, úgy mint az Európában és Amerikában, illetőleg Kelet-Közép Európában és Nyugat-Európában is eltérően értelmezett kisebbség fogalmát. Emellett azonban a képviselet, valamint a nemzetiségi szószóló fogalma is felvázolásra kerül. Mindezek után áttekintjük a témában a közelmúltban megjelent nemzetközi és hazai szakirodalmat. Mindezek kapcsán bemutatjuk a politikatudomány és a jogtudomány által alkalmazott eltérő elméleti kereteket, kiemelve a képviselet-elméleti megközelítéseket. Továbbá arra is fényt derítünk, hogy a hazai és a nemzetközi szakirodalom mennyiben vizsgálja hasonló, illetve eltérő elméleti keretek között a kérdést. Különös figyelmet fordítunk annak elemzésére, hogy a külföldi írásokban széles körben alkalmazott, a leíró és szubsztantív képviselet közötti kapcsolat vizsgálatára épülő elméletek mennyiben kerülnek alkalmazásra Magyarországon, továbbá előremutatásul röviden azt is felvillantjuk, hogy ezen, jelenleg a magyarországi szakirodalomban csupán a nők képviselete kapcsán megjelenő elméleti háttér mellett milyen egyéb elméleti keretek lehetnének alkalmasak a nemzetiségek parlamenti képviseletének vizsgálatára. Mindehhez viszont arra a kérdésre is választ kell keresnünk, hogy a nemzetiségi szószólók mennyiben tekinthetők képviselőnek, mennyiben látnak el képviseletet.
Magyarországon 2014 óta valósul meg a nemzetiségek országgyűlési képviselete, ám már a rendszerváltástól kezdve felmerült annak igénye. A nemzetközi politikatudományi szakirodalomban azonban még régebbre nyúlik vissza a kisebbségek képviselete kérdésének vizsgálata, amint azt látni fogjuk, az ebben a témában folyó vizsgálatok nem szűkülnek le a nemzetiségek képviseletének vizsgálatára. A következőkben arra derítünk fényt az elmúlt bő tíz év hazai és nemzetközi publikációi (fontosabb könyvei és kisebbségekkel, valamint törvényhozás-kutatással foglalkozó folyóiratai) alapján, hogy a kisebbségek képviseletét milyen elméleti keretek között vizsgálják leggyakrabban. Jelen tanul-
- 27/28 -
mány legfőbb célja - az úgynevezett "review article" műfaját követve - nem a magyarországi nemzetiségek képviseletének vizsgálata során felmutatott új tudományos eredmény megvalósítása, hanem a kisebbségek képviseletét elemző szakirodalom jelenlegi állásának, leggyakrabban alkalmazott elméleti kereteinek vizsgálata, szisztematikus áttekintése. Mindezeknek megfelelően a tanulmány fókuszában a hazai és nemzetközi szakirodalomban a kérdést vizsgáló szerzők köre, vizsgálódásaik súlypontja, az általuk vizsgált kérdések állnak, továbbá az, hogy milyen feltáratlan területek mutatkoznak meg a kisebbségek képviselete kapcsán - különösképpen a nemzetközi és a hazai szakirodalom vizsgálódási körének eltéréseire rávilágítva. Mindennek tekintetében azonban, ha a nemzetiségi szószólók intézménye és tevékenysége nemzetközi szakirodalommal azonos keretek közötti vizsgálatának lehetőségét szeretnénk feltárni, arra is választ kell keresnünk, hogy a nemzetiségi szószóló jogállását és tevékenységét tekintve valóban képviselőnek tekinthető-e, képviseletet lát-e el. Először arra vetünk egy pillantást, hogy a politikatudomány képviselői milyen képviselet-elméleti keretek között elemzik a kérdést. Magyarországon a képviselet-elméleti keretek között történő értelmezés elsősorban a jogi szakirodalomban jelenik meg, ám a nemzetközi politikatudományi paradigmától eltérő módon. Ennek következtében a magyarországi tudományos diskurzus kapcsán elsősorban az alkotmányjog-tudomány képviselői vizsgálatának kereteit villantjuk fel. Mindezek előtt azonban szükséges felvázolni és tisztázni néhány fogalmi kérdést.
A kisebbségek képviselete kapcsán az első tisztázandó fogalom a kisebbség fogalma. Ha egy pillantást vetünk a külföldi, különösképpen az amerikai politikatudományi szakirodalomra, láthatjuk, hogy már a nemzeti vagy etnikai kisebbségek kérdése kapcsán sem őshonos, valamilyen különös státuszúnak elismert kisebbségekről van szó, hanem gyakran a bevándorlókat, illetve az úgynevezett "látható kisebbségeket" vizsgálják.[2] A látható kisebbség fogalmát Kanadában például úgy határozzák meg, mint a nem az őslakossághoz tartozókat, akik nem europidek, vagy akik színes bőrűek.[3] A kisebbség fogalma alatt pedig Nyugat-
- 28/29 -
Európában is gyakran a bevándorlókat értik.[4] Emellett viszont a kisebbségek képviselete körében vizsgálják a nők képviseletét, a szexuális kisebbségek képviseletét, illetve a fogyatékossággal élők képviseletét, ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk. Mindezek fényében kiemelten fontos a téma kapcsán a pontos fogalmi elhatárolás, különösképpen, ha nemzetközi kontextusban, illetve ha a jogtudomány és politikatudomány vagy pedig szociológia szempontjait egyszerre figyelembe véve szeretnénk vizsgálni a kisebbségek képviseletét.
Pap András László felhívja a figyelmet arra, hogy a kisebbség jogi fogalmának kialakítása jelentős mértékben függ a jogalkotó szándékától, és végső soron mindig politikai döntés függvényében alakul ki, s e fogalom meghatározásakor három tényező jelent fogódzót: a kisebbségi lét alapjaként elismert tulajdonságok köre, a kisebbségi csoporthoz tartozás kritériumai, továbbá a kisebbségeket illető védelem formája, tartalma.[5] Jól illusztrálja ezt a magyarországi kisebbségfogalom történeti fejlődése. A magyar jogi szabályozás kisebbségfogalma a fentiekben felvázoltnál ugyanis jóval szűkebben alakult ki, illetve az idők során változott a fogalomhasználat és tartalom, illetve az elismert nemzetiségek vagy kisebbségek köre is. Az 1993. évi kisebbségi törvény hatálybalépését követően a kisebbségek fogalma alatt a magyar jogi szabályozás a 2011. évi nemzetiségi törvény hatálybalépéséig a tizenhárom, törvény által elismert és kisebbségi jogokkal felruházott nemzeti és etnikai kisebbséget értette. Az 1993. évi nemzetiségi törvény alapján a nemzeti és etnikai kisebbségnek volt tekinthető "minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul".[6] 2012 óta, az Alaptörvény és az új nemzetiségi törvény hatálybalépése óta azonban a nemzeti és etnikai kisebbségek kifejezést felváltotta a nemzetiség kifejezés. A jelenleg hatályos törvényt megvizsgálva azt láthatjuk, hogy a nemzetiség fogalma lényegileg majdnem teljesen megegyezik az 1993. évi törvény szerinti nemzeti és etnikai kisebbség fogalom-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
