A rendszerváltás jelentős mértékben megváltoztatta az önkormányzatok közszolgáltatással kapcsolatos feladatait. A közszolgáltatások egy bizonyos köre kötelezően ellátandó feladattá vált, azonban ezek biztosításában az önkormányzat más-más szerepet tölt be, attól függően, hogy a közszolgáltatást igénybevevőt állampolgárnak vagy fogyasztónak tekintjük. A kettő közötti megkülönböztetés mögött az önkormányzati (illetve állami) ellátási felelősség mértéke jelenik meg, hiszen amennyiben a közszolgáltatás nyújtására állampolgári jogon kerül sor, akkor azt minden állampolgár számára biztosítani kell fizetőképességétől függetlenül, az egyén teherviselése jövedelmi viszonyaihoz igazodik, a közszolgáltatás pénzügyi fedezetének biztosításához való hozzájárulás módja pedig, adók formájában jelenik meg, melynek keretében érvényesül a szolidaritás elve. Amennyiben a közszolgáltatást igénybevevőt fogyasztónak tekintjük, akkor a közszolgáltatáshoz való viszony is megváltozik, az önkormányzati felelősség a megszervezésre terjed csak ki, a közszolgáltatás biztosítására már nem, a fogyasztó ugyan jogosult a szolgáltatásra, de a közszolgáltatásért közvetlenül köteles fizetni a közszolgáltatónak, a fizetendő díj összege a szolgáltatás-ellenszolgáltatás elvére épülve alakul ki, mely kizárja a fogyasztók közötti, fogyasztástól függetlenített teherviselés megosztását, így a fogyasztók közötti szolidaritási elv érvényesülését.
A közszolgáltatások közötti fenti megkülönböztetés jelenik meg az Európai Bizottság közszolgáltatásokról szóló Zöld és Fehér Könyvében is1. A közszolgáltatások két nagy csoportja közötti különbséget a gazdasági érdek dominanciája alapján határozták meg, azaz a közszolgáltatások egy bizonyos körénél a közjogi elem, s így az állam/önkormányzat ellátási felelőssége a meghatározó - idetartozik többek között az oktatás, és az egészségügy - míg a másik körnél a közjogi jelleg másodlagossá válik, bár nem tűnik el teljesen, idesorolhatók alapvetően a közüzemi szolgáltatások, távközlés, helyi közszolgáltatások. Ez utóbbi csoportot a Zöld Könyv további két csoportra bontotta attól függően, hogy a közszolgáltatást biztosító rendszerek túllépik-e a tagországok határát vagy sem, s így a közösségi szabályozás megjelenik az adott területen vagy sem. Ez alapján a víz- és csatornaszolgáltatásra, illetve a települési hulladékszolgáltatásra még nincsen egységes szabályozás annak ellenére, hogy az ágazatokra vonatkozóan számos közösségi jogszabály született már. Azok a szabályok azonban nem a gazdasági tevékenységet, hanem csak a szolgáltatás egyes elemeit szabályozzák, így pl. a víz minőségét, a csatornázottság mértékét, vagy a hulladék fogalmát stb.
A fentiekből jól látszik, hogy a közszolgáltatásokkal kapcsolatban a gazdasági érdek dominanciájától függően a közjogi és magánjogi elemek eltérő mértékben vannak jelen. A közszolgáltatások mögött mindig meghúzódik egyfajta állami/önkormányzati felelősség, melynek mértékét és módját a jogi szabályozás közvetíti az egyén felé. A közszolgáltatás nyújtásával kapcsolatos ellátási felelősség mértékének tisztázatlansága olyan rendszert hozhat létre, mely mind a szolgáltatást nyújtókat, mind a szolgáltatást igénybevevőket elbizonytalaníthatja, adott esetben a tevékenység végzését ellehetetlenítheti.
Jelen cikk azt kívánja bemutatni, hogy a közjogi és magánjogi eszközök együttes használata hogyan befolyásolja a települési hulladékgazdálkodási közszolgáltatást és ez mennyiben vezethető vissza a fenti elméleti kérdés tisztázatlanságára, és vagy jogintézmények hiányára.
A jogi elemzés előtt érdemes néhány - az ágazatot jellemző - megállapítást tenni2.
- A települési hulladékkezelési közszolgáltatási szerződés teljesítésében résztvevő közszolgáltató szervezetek pénzügyi és így gazdasági ellehetetlenülése megkezdődött, mely veszélyeztetheti a környezetvédelmi célok érvényesülését.
- A pénzügyi problémát az ingatlantulajdonosoknál felmerülő behajthatatlan tartozás okozza.
- Ez a fajta pénzügyi probléma csak azoknál a közszolgáltatóknál jelenik meg, ahol az önkormányzat közszolgáltatási díjat állapított meg, és ezzel az ingatlantulajdonos és a közszolgáltató között közszolgáltatási szerződést hozott létre. A pénzügyi probléma nem jelenik meg azoknál a közszolgáltatóknál, ahol az önkormányzat a közszolgáltatást rendeletében ingyenesnek minősítette, és a közszolgáltató által teljesített szolgáltatás ellenértékét az önkormányzat fizeti meg.
A fentiek miatt szükséges a közszolgáltatás keretében létrejövő jogviszonyok részletes elemzése.
A települési hulladékkezelés kötelezően igénybeveendő közszolgáltatás, mely a hatályos szabályozás szerint három fél között hoz létre különböző jogviszonyokat, két magánjogi és egy közjogi jogviszonyt az alábbiak szerint:
- közszolgáltatási szerződés: az önkormányzat és a közszolgáltatást végző (közszolgáltató), kettőjük kapcsolatának részletes szabályait a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) és a 224/2204. (VII. 22.) kormányrendelet tartalmazza. A szerződéskötést többnyire közbeszerzési eljárás keretében kiírt pályáztatás előzi meg.
- hulladékkezelési közszolgáltatás: az ingatlan tulajdonosa, birtokosa, vagy használója (ingatlan tulajdonos) és a közszolgáltató, kettőjük kapcsolatának részletes szabályait a Hgt. alapján önkormányzati rendelet határozza meg, a konkrét szerződéses jogviszony általában ráutaló magatartással jön létre;
- végrehajtási eljárás: az ingatlantulajdonos és az adóhatóság a Hgt. a közszolgáltatási díjhátralékot adók módjára behajtható köztartozásnak minősítette [26. § (1)], így amennyiben díjhátralék keletkezik a Hgt. speciális szabályai szerint a díj hátralék behajtása ennek megfelelően történik (Hgt. 26. §).
Mivel az ágazati problémák elsősorban pénzügyi eredetűek és a behajthatatlan kintlevőségekre vezethetők vissza, ezért az elemzést is a díjra vonatkozó joggyakorlat bemutatásával kezdjük.
A közszolgáltatók a növekvő díjhátralékok behajtása érdekében3 megkeresték a bíróságokat. A bíróságok a kérelmeket eltérően értékelték. Az alábbiakban néhány példa mutatja a különböző megközelítéseket:
- A Salgótarjáni Városi Bíróság az egyik lakásfenntartó szövetkezet ellen indított perben ítéletében megállapította a díjhátralékot és kötelezte a szövetkezetet, hogy fizesse meg az elmaradt díjat kamatokkal együtt (1. P. 21. 068/2002/13.). A városi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a peres felek között létrejött a közszolgáltatási jogviszony, és ennek keretében a közszolgáltató felperes teljesítette kötelezettségeit, míg az alperes a nyújtott szolgáltatásért kiszámlázott díjnak csak egy részét fizette meg. A városi bíróság azt is megállapította, hogy bár a Hgt. a díjat adók módjára behajtható köztartozásnak minősíti, ez nem zárja ki azt, hogy közszolgáltató az ingatlantulajdonossal szembeni igényét polgári peres eljárás keretében érvényesítse.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
