https://doi.org/10.59851/jk.79.02.3
A munkavégzéssel összefüggő szerződések ugyan nem új keletűek, de újszerű problémákat mutatnak fel, amelyek e terület jogi szabályozásának a rendszerére változtatási igénnyel kihatnak. A modern munkavégzési körülmények a jelenleg a magyar jogrendszerben uralkodó szerződési konstrukciók között olyan átjárást teremtenek, amely a szerződő feleket érintő előzetes és a jogalkalmazást megingató utólagos bizonytalanságot kelt a jogviszony minősítése kapcsán. Ennek hátterében dogmatikai problémákat is láthatunk, amelyek a jogviszonyok közötti átjárhatóságot erősítik, valamint megfigyelhetők a digitális alapú önfoglalkoztatás egyik legújabb formájában, a platformmunkavégzésben is. A szerződési altípusok közötti átjárási folyamatokat és lehetőségeket erre tekintettel vizsgálni kell, különösen amiatt, mert a magyar bírói gyakorlat jelenleg is az utólagos bizonytalansággal harcol a tanulmányban bemutatásra kerülő jogviszony-minősítési ítélet alapján. E küzdelem pedig Ptk.-t és az Mt.-t érintő szabályozásmódosítás nélkül nem zárható le.
Tárgyszavak: munkaszerződés, tartós vállalkozás és megbízás, digitális platformszerződések, alkuszi szerződés, átjárhatóság
Although labour contracts are not new, they pose new problems that may affect the legal regime in this area, with a need for change. Modern working conditions create a gateway between the contractual constructions currently prevailing in the Hungarian legal system, which creates ex ante uncertainty for the contracting parties and ex post uncertainty for the legal relationship classification, which can be unsettling for the application of the law. There are also underlying doctrinal problems that reinforce the interoperability between legal relationships and can be seen in the new form of digital self-employment, the platform work. The interoperability processes and possibilities between contractual subtypes should be examined in this respect, especially as Hungarian judicial practice is currently struggling with ex post uncertainty based on the legal relationship qualification ruling presented in the paper. This struggle cannot be resolved without amending the Civil Code and the Labour Code.
Keywords: contract of employment, long-term agency and commissioning, digital platform contracts, agency contract, interoperability
A munka- és szolgálati tevékenységgel összefüggő szerződések a mai jogfelfogás szerint három fő csoportba tartoznak. Az egyik a munka- és a szolgálati jellegű kötelmek, a másik a vállalkozási jellegű szerződéstípusok, a harmadik pedig a tartalmuk bizalmi jellegénél fogva külön csoportba tartozó megbízási típusú ügyviteli kötelmek. Közülük a munkaszerződés munkavállaló alanyai egyértelműen természetes személyek. Ha nem természetes személyek, hanem cégek, illetve jogi személyek, akkor többnyire vállalkozásról van szó. Ez nemcsak egyszeri megrendelés és annak teljesítése, hanem tartós vállalkozási kapcsolat is lehet, amely ez esetben a munkaszerződéshez hasonlóvá válhat, és amelynek jellemzője többnyire a tartós szolgálati, illetve munkakapcsolat. Az azonban, hogy az ügyvitelre megbízást kapó jogalany, vagyis a megbízott természetes vagy jogi személy, a megbízási szerződés jellegét nem érinti. Érintheti mégis azonban akkor, ha egy tartós megbízást, ügyviteli jogviszonyt munkaviszonnyá akar átalakítani a megbízó, hiszen erre csak akkor van lehetősége, ha a megbízott természetes személy. Jogi személy megbízott megbízási jogviszonya nem alakítható át munkaviszonnyá, mivel munkát, szolgálatot csak természetes személy vállalhat el.[1] Ilyen esetben a megoldás csakis az lehet, hogy a jogi sze-
- 67/68 -
méllyel fennálló tartós megbízás megszűnik és helyébe annak az ügyvitelt a megbízott jogi személy képviseletében ténylegesen végző alkalmazottja lép. Abban az esetben viszont, ha a megbízott természetes személy, minden további nélkül egy tartós megbízási ügyviteli szerződés hasonló tevékenységi tartalommal munkaviszonnyá alakítható, és ugyanígy megfordítva, az ilyen természetű munkaviszony tartós megbízási jogviszonnyá módosítható. Ha azonban a tartós vállalkozási vagy vállalkozással kevert tartós megbízási jogviszonyban a teljesítésre huzamosan kötelezett a munkavállalóhoz hasonló alárendelt helyzetben van, jogilag azonban önállónak számít, a tartós megrendelőhöz, megbízóhoz fűződő kapcsolata a tartós alvállalkozói viszonyhoz hasonlóvá válhat. Ez esetben az alvállalkozónak a fővállalkozóval fennálló viszonyára szintén a munkaviszonyhoz hasonló fölé- és alárendelt kapcsolat a jellemző.[2]
Első megállapításunk ezek alapján az, hogy a jogalanyiság különbözősége ellenére tartalmilag van hasonlóság és bizonyos fokú átjárhatóság az itt említett tevékenységi tartartalmú szerződéstípusok között. Ha a tevékenység végzésére kötelezett szolgáltató természetes személy, akkor a szolgálati/munka szerződés, a vállalkozási szerződés és a megbízási/ügyviteli szerződés közötti átjárhatóság akadálymentes és ezzel mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás él is. Ennek az akadálymentes átjárásnak ugyanakkor megvan az ára, amely a bizonytalanságban csapódik le, erről lejjebb ejtünk szót. A szolgálati/munka szerződésre, illetve a munkaviszonyra főszabályként a tartósság a jellemző, valamint a függő munkavégzés, vagyis az, hogy az "ex lege" megállapított munkaidő alatt a munkavállaló a munkát a munkaköri előírásokon túlmenően a munkáltató utasításai szerint és ellenőrzése mellett annak telephelyén végzi, vagyis a szolgáltatás függő munka jellegű.[3] Az ilyen munkavégzésre a helyhez és az időhöz kötöttség a jellemző. Ugyanakkor a munkavégzésnek, a szolgálattevésnek van időhöz és helyhez nem, vagy csak kevésbé kötött jellege is, amikor a munkáltató utasítást, valamint folyamatos ellenőrzést nem gyakorol, hanem a munkavállalóra és annak szakértelmére bízza a munka, a feladat elvégzését. Az ilyen munkavégzésre, munkakörre a vállalkozási és/vagy megbízási jellegű tevékenység a jellemző, amikor is a munkavállaló csak időszakonkénti beszámolási kötelezettséggel tartozik a munkáltató felé. A munkavállaló az ilyen kötetlen vagy kevésbé kötött atipikus munkaviszonyok esetében hosszabb távon értékeli a munkavállaló tevékenységét, mindenekelőtt az eredményesség és a sikeresség szempontjából. Ilyen jellegű az általános vállalati, gazdasági, pénzügyi, termelés- és kereskedelemirányítói, valamint a telepen kívüli üzletszerzői tevékenység, továbbá a saját házi műhelyben otthon végzett tevékenység, amely összefonódott a távmunkával és így a távmunka jelentősen kiszélesedett.[4] A kötetlen, helyhez nem kötött tevékenységek egy része ily módon vállalkozási, mégpedig tartós vállalkozási jellegű, más része pedig bizalmi, ügyviteli vonatkozású, szintén tartós megbízási jellegűvé vált, formálisan azonban megtartva a munkajogviszony jelleget.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
