Színes dokumentumrendszer tartalmazza a hátrányos helyzetű gyermekek, gyermekcsoportok társadalmi felzárkóztatásához, az esélyegyenlőség megteremtéséhez kapcsolódó adathalmazokat, önkormányzati feladatokat, lehetőségeket. Kinek mi (lenne) a szerepe, feladata e területen?
Az esélyteremtés szempontjából a hátrányos helyzetű gyermekek problémáinak megjelenése különösen két nagy területre osztható a kezelés helye alapján: a szociális és az oktatási társadalmi alrendszerre. Valójában e két terület számos átfedést mutat, mely természetükből kifolyólag nem jelenti azt, hogy e problémák a családok, települések, járások, megyék, egyszóval az ország minden területén egyenlő mértékben jelentkeznének.[1] Alapvetően e problémákat a családoknak természetük szerint, és az állam különböző alrendszereinek is jogszabályban előírt módon kezelniük kell, hogy ne növekedjenek a társadalmi különbségek. A szociokulturális helyzetből adódó problémák[2] megoldás hiányában aggregálódnak, és a későbbiekben megterhelik a szociális, egészségügyi, végső soron az egyénnel kapcsolatba kerülő valamennyi társadalmi alrendszert. Adott családban a felnőttek képességeik szerint járulnak hozzá gyermekeik fejlődéséhez, azonban jelentős, leküzdhetetlen akadályok esetén a gyermekvédelmi jelzőrendszer jelzésére vagy szülői kérésre az államnak, illetve alkalmazottainak segíteniük kell.[3] Az állami alkalmazottak felelősségének határait elsősorban feladataik mentén jelölhetjük ki. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon tényleg "a személyes szférában gyökerező problémák képeznek-e komoly gátat az egyén (gyermek) társadalmi és gazdasági érvényesülése előtt".[4] Mert amennyiben igen, arra hathatós választ kell adnia a gyermeknek, illetve a gyermeket támogató társadalmi közegnek,[5] melynek címzettjei elsősorban a család, a köznevelési intézmények pedagógusai,[6] egyéb társadalmi szervezetek, az önkormányzatok,[7] illetve a gyermeket körülvevő társadalom tagjai. A családnak gondoskodónak, a pedagógiának alkalmazkodónak,[8] a társadalom egyéb tagjainak megfelelő bánásmódot alkalmazónak vagy kiváló bánásmódot nyújtónak kell lennie, mert fontos "hogy azok az önkormányzatok, amelyek képesek és készek segíteni a helyi fiataloknak, nagyobb szerepet vállaljanak a tanulmányok támogatásában".[9] Egy kérdés azonban nyitott marad: Helyes-e, ha az önkormányzatok lehetőségei nagymértékben különböznek, mert az elmélyíti a gyermekesélyek területi különbözőségeit.
A gyermekekre vonatkozó társadalmi felzárkóztatás dokumentumrendszere színes, érdemes röviden áttekinteni azokat. Az Ebktv. 31. §-a alapján a gyermek esélyét befolyásoló fejlesztési tervek legalább három csoportba sorolhatóak:
A) önkormányzat fejlesztési tervei, koncepciói,
B) településfejlesztési terv antiszegregációs célkitűzései,
C) köznevelési esélyegyenlőségi terv, illetve szakképzési esélyegyenlőségi terv.
Az A) és B) pontban található tervek, koncepciók az önkormányzat által készítettek, vagy azoknak az önkormányzat a megrendelője, tehát rendelkezésre állnak. Annak megfelelően, hogy az önkormányzatot a tervezésben a modern közösségi tervezés, a pragmatista ideológia, vagy a posztmodern romantika vezérli,[10] kötelező és önkéntesen elkészített dokumentumokat különböztetünk meg. Kötelező és önkéntesen elkészített dokumentumok különösen az A) és B) pontok alá tartozó településfejlesztési koncepció, területfejlesztési koncepció, helyi vidékfejlesztési stratégia (Leader), települési értékár, fenntartható fejlődés helyi stratégiája, mezőgazdasági program, helyi közösségfejlesztési program, egészségterv.
A C) pontban található dokumentumokat, a köznevelési esélyegyenlőségi tervet,[11] illetve a szakképzési esélyegyenlőségi tervet az oktatási intézményt fenntartó szervezetnél kell keresnünk, azokat a település jegyzőjének be kell szereznie.
Az önkormányzatok helyi esélyegyenlőségi programjait a bölcsődei, alap- és középfokú köznevelési intézmények esélyegyenlőségi terveivel is összhangba kell hozni, hiszen a különleges bánásmódot igénylő, a sajátos nevelési igényű (SNI), a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN), a hátrányos helyzetű (HH) és a halmozottan hátrányos helyzetű (3H) gyermeknek konvergáló, a kiemelten tehetséges, és a tartós gyógykezelés alatt álló gyermeknek divergáló közszolgáltatásban kell részesülnie. Konvergáló közszolgáltatáson korrekciót, azonos szintre hozást, divergáló közszolgáltatáson eltérő szintre emelést érthetünk, például tehetséggondozást. Tehát, valamennyi gyermeknek megfelelő bánásmódban kell részesülnie,[12] mely a szó szoros értelmében nem egyenlő bánásmód, hiszen a közösség számára olyan értékválasztást közvetít, mely növelheti is a különbözőség mértékét. Ennek magyarázata abban áll, hogy "A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg".[13]
A B) pontban található antiszegregációs célkitűzések a szegregáció ellenében hatnak, hogy védett tulajdonsága miatt, illetve észszerű indok hiányában egy személyt vagy csoportot se különítsenek el, a velük összehasonlítható helyzetben lévő személytől vagy csoporttól. Az antiszegregációs célkitűzések leggyakoribb intézkedé-
- 36/37 -
sei a területi szegregáció[14] csökkentése, a közösségi szociális terek kialakítása,[15] és a közösségi közlekedési megoldások,[16] illetve szociális szolgáltatások nyújtása, valamint a beiskolázási körzethatárok módosítása.[17]
A területi szegregáció csökkentése többek között a lakosság szemléletformálásával, lakhelyváltoztatásának támogatásával és a leromlott állapotú természetes és mesterséges környezet rehabilitációjával valósítható meg.
A közösségi szociális terek különösen a kultúra közvetítésére és a digitális hátrányok leküzdésére biztosítanak lehetőséget.[18]
A közösségi közlekedési megoldások multifunkcionális megfelelősége beruházás-igényességük miatt a mai napig részleges, ezért e megoldások folyamatos beruházást igényelnek. Nemcsak a közforgalmú közlekedési eszközök nem megfelelő kialakításúak, hanem a pályaudvarok peronjai sem alkalmasak a babakocsis és tolószékes közlekedéshez.
A beiskolázási körzethatárok változtatásával cél a hátrányos helyzetű gyermekek keverése a hátrányokkal nem vagy kevésbé rendelkező gyermekekkel. A tanulók keverésének hatékonyságát csökkenti a hátrányos helyzetű szülők ideiglenes lakcímre történő átjelentkezése, különösen azért, mert az iskola távol kerül a lakhelyüktől.
Az antiszegregációs célkitűzésekkel nem ellentétesek - mert észszerűek - azok az intézkedések, melyek a tisztasággal, értelmi fogyatékkal, autizmussal küzdő gyermekek részére elkülönített csoportban magasabb óraszámban biztosítanak fejlesztést. Az észszerűség mentén nem ellentétesek az egyenlő bánásmóddal a tehetséggondozás keretében[19] sem azok az intézkedések, melyek a tehetséges gyermekeket előnyben részesítik.[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
