Az állami áldozatsegítő szervezetrendszert három egymással szoros együttműködésben lévő szervezet alkotja. Az áldozatsegítő vonal, az áldozatsegítő központok (a továbbiakban: ÁSK) és a területi áldozatsegítő szolgálat együttesen segítik az áldozatok elérését és az áldozattá válás kezelését igazságügyi szolgáltatási eszközökkel. Az ÁSK helyét az igazságügyi szolgáltatások rendszerében az igazságügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos egyes feladat- és hatáskörökről szóló 362/2016. (XI. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Statútumrendelet) jelöli ki.[1] Az ÁSK fő feladata, hogy részletesen bemutassák az állampolgároknak az áldozatsegítés rendszerét, szolgáltatásait, valamint az áldozatsegítésben szerepet vállaló társszervezeteket, ezzel hozzájárulva a prevencióhoz, a másodlagos áldozattá válás elkerüléséhez. Az ÁSK további feladatai közé tartozik az áldozatsegítő támogatások hatékonyabb hozzáférésének biztosítása és az áldozatelérés növelése.[2]
Bűncselekmény, illetve tulajdon elleni szabálysértés következtében előállt krízishelyzet a gyermekek életét is befolyásolhatja, előidézheti veszélyeztetettségüket. Az elszenvedett sérelmek jellemzője, hogy azok közvetlen és negatív hatást gyakorolnak az áldozat élethelyzetére, szociális biztonságára, testi és lelki egészségére.[3] Az ÁSK gyermekvédelmi jelzőrendszerben betöltött szerepének bemutatásához elengedhetetlen a téma jogágakat átívelő felvezetése, a kapcsolódási pontok rendszertani összefüggéseinek megvilágítása. A találkozási pontot a család (alapjogi fogalom), a szülői felügyelet (magánjogi jogintézmény) és a veszélyeztetettség (gyermekvédelmi szempont) hármas egységében jelölhetjük ki.
Az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott, Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Gyermek jogairól szóló New Yorki Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) Bevezetője alapján a család a társadalom alapvető egysége és a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges környezet. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikk 3. pontja szerint a család a társadalom természetes és alapvető alkotóeleme, amelynek joga van a társadalom és az állam védelmére.[4] Jogi értelemben vett családfogalommal a hatályos normatívákban nem találkozunk.[5] Az űrt a jogirodalom igyekszik pótolni.[6] Magyarország Alaptörvénye Alapvetés részének L) cikk (1) bekezdésének második fordulata szerint Magyarország védi a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. Ugyanebben a bekezdésben a jogalkotó meghatározza a családi kapcsolatok alapját, amelynek két formája a házasság és a szülő-gyermek viszony. A családi kapcsolat alapjának meghatározásából levezethető, hogy a házasságból és az élettársi kapcsolatból született gyermekek szüleikkel családot alkotnak és alkotmányos védelemben részesülnek.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:146. § (1) bekezdése alapján a kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, a két jogintézmény egyidejűleg kizárja egymást. A szülői felügyelet gyakorlása a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelezettségét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában. A szülők helyzete a szülői felelősség gyakorlása tekintetében egyenlő, ha közös szülői felügyeletet gyakorolnak.
- 29/30 -
Az együtt élő szülők közös szülői felügyelet gyakorolnak. A Ptk. 4:164. § (1) bekezdés alapján a különélő szülők megállapodhatnak a szülői felügyeletet közös gyakorlásáról. A Ptk. 4:167. § (1) bekezdése alapján a különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja. A bíróság a Ptk. 4:167/A. § (1) bekezdése alapján a közös szülői felügyelet gyakorlásáról is dönthet a kapcsolattartás szabályozásával úgy, hogy a szülők a gyermekről felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak. A bíróság döntésének korlátja a gyermek érdeke.[7] A házasság fennállásának önmagában nincs jelentősége abban a kérdésben, hogy fennáll-e a szülők szülői felügyeleti joga. Különnemű élettárs szülőknek a szülői felügyeleti joga teljes egészében úgy alakul együttélésük alatt, mint a házastárs szülőknek. A szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére megállapodás útján vagy a bíróság döntése alapján van lehetőségük az élettársi együttélés megszűnése esetén. A szülői felügyeletből eredő részjogosítványok - a szülők erre irányuló külön megállapodása vagy bíróság döntése hiányában - tehát egyaránt megilletik a házasságban élő, házassági életközösségen kívül élő vagy elvált, illetve élettársi kapcsolatban élő, élettársi életközösségen kívül élő és az egyedülálló szülőt is.[8]
A hazai normatívákban - összhangban a jogharmonizációs kötelezettségünkkel - egyaránt megjelennek és együttesen értelmezendők a gyermek érdekét védő klauzulák és - ahogyan azt fent bemutattuk - ellensúlyként a szülői felelősséggel foglalkozó szabályok. Az Alaptörvény Szabadság és felelősség részének XVI. cikk (1) bekezdése szerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A hivatkozott cikk (3) bekezdése szerint a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni, e kötelezettségük magában foglalja gyermekük taníttatását. Az Alaptörvényben rögzítetteknek megfelelően a Ptk. 4:152. § (1) bekezdés alapján a szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák. A gyermek gondozása, nevelése a legjelentősebb, de ugyanakkor a legtágabb jogosítványa a szülői felügyeletnek. Ez az a legalapvetőbb szint, amelynek biztosítása nélkül a szülői felügyelet további részjogosítványából fakadó kötelezettség ellátása nehézségekbe ütközik.[9] A szülő neveléshez való joga egy sajátos szerkezetű, dinamikus, erős morális tartalommal bíró alapjog. A címzettje a szülő. A szülő és a gyermek joggyakorlása azonban összefonódik.[10] A nevelés joga sajátos, összetett értékrendszerben érvényesül. Ennek az az oka, hogy egyensúlyt kell teremteni a szülők jogai, az állam szabályozási igénye és a gyermek érdekei között.[11]
A Ptk. 4:147. §-a[12] kapcsán említett gyermeki jogok, szülői kötelezettségek természetesen a gyermek gondozása-nevelése körében közvetlenül is érvényesülnek. Ilyen módon a szülői felügyelet gyakorlása során a gyermek szülője jogosult és köteles arra, hogy gyermekét családban gondozza, nevelje, és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket - különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást -, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutást biztosítsa.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
