A legújabb kor, melyet a Mesterséges Intelligencia (angolul Artifical Intelligence, a továbbiakban: AI) rendszereinek tömeges elterjedésétől számíthatunk, csak napjainkban kezdődött. Az internethasználat, a mobiltelefon, a mesterséges "keskeny" (Narrow AI vagy "Weak AI"),[1] "általános" (Artificial General Intelligence, AGI vagy "Strong AI")[2] és "felület"-intelligencia, a felhasználói interfész (User Interface, UI)[3] jelenti a digitális forradalom legjelentősebb megnyilvánulásait napjainkban, melyeknek köszönhetően alapjaiban megváltoztak a társadalmi élet jellemzői és a gazdasági folyamatok. Bár e technikai megoldások mindinkább elérhetőek a társadalom széles rétegei számára, továbbra is jelentős fejlettségi különbségek figyelhetők meg világszerte az egyes országok között és országokon belül is. Az állam célja a társadalom integritása és a társadalmi kohézió, a közösségi kapcsolatok erősítése, a gazdasági stabilitás növelése, valamint a digitális szakadékok megszüntetése, melyet etikai és törvényi szabályozással, valamint digitális programok által ér el.[4]
Az állam tisztviselői hivatásának - mint minden tartós foglalkoztatási jogviszonynak - napjainkban már az AI-rendszerek folyamatos tanulmányozásáról is kell szólnia, része kell, hogy legyen a képzésüknek. Az életen át tartó tanulás (Lifelong Learning, LLL), mely az élet egyéb területein a karrierépítés, a személyes fejlődés és adaptációs képesség, a fizikai és mentális egészségnövelés területén vagy éppen a civil élet információinak követésében is egyre fontosabb. A tisztviselők folyamatos és kötelező továbbképzése fontos, mely nagyobbrészt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Pro Bono felületén elektronikus formában történik. Az említettek miatt véleményem szerint fontos a tisztviselők önképzése is. A magam részéről sohasem tartottam az osztálytermi tanulást a leghatékonyabb tanulási formának,[5] hiszen az osztálytársak nemcsak segítői lehetnek a tanulási folyamatnak, hanem hátráltatói is, amennyiben figyelmet és kihasználatlan időt vonnak el az egyéni felkészüléstől, az AI-rendszerek tanulmányozása pedig időigényes feladat. Egyetérthetnék Molnár és munkatársai állításaival abban is, hogy a jövő problémáit nem az AI-rendszereknek kell megoldania,[6] azonban látni kell azt, hogy a társadalmi problémák "meglátásában" az AI-rendszerek hatékony segítséget nyújthatnak, mert a problémák észlelése a megoldási folyamatok első lépései közé tartozik. A tisztviselői munka azonban specifikus átfogó jellege és jogi meghatározottsága miatt. A tisztviselőknek tevékenységeik során mindig figyelembe kell venniük az emberi jogokat, hiszen azok a szűk szakmai útmutatókon túl, munkájuk bővebb kereteit jelentik, különösen a meghatározott, időhöz kötött, valamint prompt döntéshozatalban, például az ügyfélszolgálatban. A tisztviselők folyamatos továbbképzése tehát fontos, hiszen az emberi jogokkal kapcsolatos felnőttoktatásból származó előnyök közé tartozik a társadalmi haladás, a konstruktív változás és az életszínvonal javulása is.[7] A digitális ismeretek közvetítésében az AI nemcsak folyamatok nyomon követését biztosítja, az az ismeretek megszerzésében is segít és az ismeretek felhasználásában is iránymutató lehet.
Feltehetjük tehát a kérdést: Hol húzódik az emberi és a gépi kompetencia határa a döntések meghozatalában? Állításom szerint e határ nem fix, hanem dinamikusan változó, mert az AI, az emberi élet mind nagyobb területén multidimenzionális teret nyer. Mindezek miatt, az AI "emberiessége" kérdéseket támaszt, mert az olyan paradoxonnak látszik, melynek feloldása szükséges. Folyamatosan tesztelni kell tehát az AI "morálját",[8] mely - mert embertől származik - folyamatosan vizsgálatra szorul.[9] Kérdések merülnek tehát fel az AI használatának jogi oldalán, ha meg akarunk felelni a jog kettős követelményének, mert a jognak a morálhoz valamilyen módon kötődnie kell.[10]
A közkeletű "ha érzel: létezel, ha másokkal együtt érzel: ember vagy" mondás, fontos kerete az értelmes emberi létnek. Az AI azonban nem rendelkezik emberi érzelmekkel vagy szándékokkal, s "hidegen hagyja", hogy ki, mit gondol róla, és nem érdemes jóindulatúnak vagy rosszindulatúnak minősíteni önmagában. Az AI viselkedése és hatásai közvetlenül tükrözik azt, hogy a fejlesztők, kutatók és használók milyen célokra programozzák és hogyan alkalmazzák azt. Az AI-rendszerek célja többrétű, de többek között szándéka lehet az, hogy segítségével megkönnyítsék vagy javítsák az emberi tevékenységeket, például az adatelemzést, a képfelismerést vagy tevékenységek automatizációját. Az AI hozzájárulhat a folyamatok hatékonyságának növeléséhez, az emberi hibák csökkentéséhez és új tudományos áttörések eléréséhez. Az AI alkalmazása során felmerülő etikai kérdések[11] alapvető fontosságúak, mint például a felhasználói adatok védelme, döntéshozatali folyamatok átlátha-
- 36/37 -
tósága és az algoritmusok esetleges elfogultsága. E problémák kezelése és negatív következményeinek minimalizálása érdekében fontos, hogy etikai irányelveket és szabályozásokat alkossanak az AI fejlesztése és alkalmazása során. Az AI és a digitális technológiák bevezetésével a közigazgatásban is felmerül az igény, hogy a gépi intelligencia ne csupán a hatékony munkát segítse, hanem az emberi érzékenységet tükröző módon is működjön. Az AI vagy digitális asszisztens "jóindulatúsága" a tisztviselői feladatok ellátásában több területen is fontos:
1. Az empátia megértése és alkalmazása az AI-modellek segítségével lehetséges, mert az AI képes lehet bizonyos emberi érzelmek felismerésére, és képes azokra reagálni az emberrel történő kommunikáció során. A fejlesztéseknél fontos törekedni arra, hogy az AI érzékelje a felhasználó hangnemét, emocionális állapotát és ehhez alkalmazkodva, emberközeli válaszokat adjon.[12]
2. Az etikai és morális szabályok beépítése alapvető az ember és az AI kapcsolatában, és az AI algoritmusai beprogramozhatók úgy, hogy azok az adott szervezet vagy intézmény etikai irányelveit kövessék, ezáltal segítve a jóindulatú és méltányos döntéshozatalt.[13]
3. Felhasználócentrikus tervezés szükséges az AI-rendszerek tervezésekor, mert ez az elsődleges szempont a felhasználói igények megértése és kiszolgálása során, ami magában foglalja a könnyen érthető, segítőkész és hozzáférhető interfészek kialakítását.[14]
4. Személyre szabott interakciók során az AI képes adatok elemzésére és tanulásra az előző interakciókból, lehetővé téve a felhasználói igények és preferenciák egyre pontosabb megismerését és az ezekhez való alkalmazkodást.[15]
5. Az átláthatóság és elszámoltathatóság a demokratikus közigazgatási rendszerekben alapvető. A "jóindulatú" AI-rendszernek átláthatónak kell lennie működésében, és világosan kommunikálnia kell, miért hozott bizonyos döntéseket, ezáltal növelve a felhasználók bizalmát.[16]
6. A folyamatos ellenőrzés és javítás az emberi közösségekben alapelv, és nem lehet az máshogy az AI-rendszerekben sem. Azoknak adaptívnak és önfejlesztő képességűnek kell lenniük, lehetővé téve, hogy az emberi felügyelet és visszajelzés alapján javítsák saját hibáikat és finomítsák működésüket.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
