Az 1989. december 22. utáni helyzet a romániai munkajogban is változást hozott: az új szabályozások a piacgazdaságra való áttérésre irányultak. Ilyen alapon kiiktatták a személyzet bérezésében fennálló egyenlőtlenségeket, a heti munkaidőt 5 napra csökkentették, szabályozták az álláshalmozás lehetőségét (1991. évi 2. törvény), a munkanélküliek jogi védelmét (1991. évi 1. sz. törvény), rögzítették a fizetések megállapodás alapján történő kiszabását (a bérezésről szóló 1991. évi 14. törvény), a csoportos munkakonfliktusok feloldásának módszerét (1991. évi 15. törvény), az alkalmazottak kompetencián alapuló felvételét (1901. évi 30. törvény). Más új törvények a kollektív munkaszerződésre (1991. évi 13. törvény 90. törvény) irányultak.
A forradalom utáni normatív rendelkezések olyan célokat tartottak szem előtt, mint a személyzet alkalmazási feltételeinek kollektív és egyéni megegyezésen alapuló liberalizálása, a szakszervezeti pluralizmus akkreditálása, a szakszervezeti mozgalom szervezési elveinek tiszteletben tartásával, a munkaviszonyokra vonatkozó nemzetközi egyezmények átvétele és fejlesztése, valamint bármilyen diszkrimináció kiiktatása a munkahelyi viszonyokban1 2003-ban hatályba lépett az új Munkatörvénykönyv (2003. évi 53. törvény), amely összhangban áll a munkaerőpiac realitásával. Az aktuális Munkatörvénykönyv az alábbi elvekre épül:
- A különféle munkajogi intézmények szabályozásainak egyneműsítése;
- A szabadság és demokrácia értékeinek, valamint a munkaerőpiaci verseny hangsúlyozása;
- Az európai közösségi jog átvétele és adaptációja a román munkajogi törvényszabásban.
Az aktuális Munkatörvénykönyv, a román törvényhozásban először a közösségi aquis egyes jogi elveit és mechanizmusait is átvette. Ezek között említenénk meg a bármilyen diszkrimináció határozott elvetésének elvét, a munkáltató kötelességét arra vonatkozóan, hogy felvilágosítást nyújtson a munkaszerződés tartalmáról, a munkáltató és az alkalmazott közötti verseny kizárására vonatkozó kötelezettség akkreditálása, a gyermeknevelés elősegítése a munkahelyen, a fizetések védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén, a kollektív megegyezés kötelező tartalmának fejlesztése, a munkahely időszakos munkaerővel való betöltése, a külföldi munkavállalás.
Ilyen szempontból a közösségi jog átvétele kettős funkcióval rendelkezett: egyrészt a közösségi aquis átvételének természetes folyamatába illeszkedik bele, mint az EU-csatlakozás egyik alapvető követelménye, másrészt jelentős részben hozzájárult a romániai munkaviszonyok demokratikus alapokra való helyezéséhez.
A csoportos létszámcsökkentés szabályozását a vállalatok átszervezésére, privatizálására (magánosítása), felszámolására vonatkozó (országos) programok alkalmazása tette szükségessé.
A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó első romániai jogszabály az 1997. évi 9. Kormányrendelet2 volt. Az 1997. évi 9. Kormányrendelet azon személyek jogait óvó szabályokat tartalmazott, akiknek egyéni munkaszerződését a csoportos létszámcsökkentések révén bontották fel.
Az 1997. évi 9. Kormányrendeletet az 1999. évi 98. Kormányrendelet3 váltotta fel, amely a 2003. évi új Munkatörvénykönyv hatályba lépéséig képezett a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó romániai joganyagot. Az 1999. évi 98. Kormányrendelet a 98/59/EK irányelv alapján készült, célja már az Európai Közösség munkajogra vonatkozó jogszabályokhoz való közelítés volt.
A 2003. évi új Munkatörvénykönyv4 nagyrészben átvette a 98/59/EK irányelv 68-72. cikkelyeinek rendelkezéseit, de nem helyezte explicit módon hatályon kívül az 1999. évi 98. Kormányrendeletet. Aromán szakirodalomban feltevődött a kérdés, hogy milyen kapcsolat áll fenn a két jogszabály - az új Munkatörvénykönyv és az 1999. évi 98. Kormányrendelet - csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezései között.
Egyes szakírók úgy vélik5, hogy az 1999. évi 98. Kormányrendelet továbbra is hatályos, más szakíró szerint a Kormányrendelet elavult, meghaladott volt és nem alkalmazás útján hatálytalanodott.6 Olyan vélemény is létezik, amely szerint a Munkatörvénykönyv implicit módon helyezte hatályon kívül a Kormányren-deletet.7 Figyelemre méltó tényező azonban, hogy a Románia jogszabályainak Repertóriuma (Repertoriul legislatiei Romániei), amely a romániai jogszabályok hivatalos nyilvántartásának számít (a Törvényhozói Tanács gondozásában jelenik meg), az 1999. évi 98. Kormányrendeletet a hatályos jogszabályok között sorolja fel.
A szakirodalomban elhangzott azon állásponthoz igazodunk, amely szerint az 1999. évi Kormányrendeletet az új Munkatörvénykönyv által határozott, implicit módon lett hatályon kívül helyezve.8 Az új Munkatörvénykönyv 298. cikkelyének 2. bekezdése ugyanis hatályon kívül helyezett minden - az új Munkatörvénykönyvvel - ellentétes tartalmú jogszabályt. Az új Munkatörvénykönyv rendelkezései lényegesen eltérnek az 1999. évi Kormányrendelet csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó előírásaitól. Az 1999. évi Kormányrendeletnek korlátozott alkalmazási területe maradt, csak azon rendelkezései maradtak hatályosak, amelyek nem tartalmaznak a Munkatörvénykönyvvel ellentétes szabályokat. Következésképpen a Munkatörvénykönyv csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezései kiegészülnek az 1999. évi 98. Kormányrendelet hatályban maradt rendelkezéseivel.
A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok eddigi utolsó jelentős módosítása a 2005. évi. 65. Sürgősségi Kormányrendelet9 által történt. A 2005. évi. 65. Sürgősségi Kormányrendelet révén a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok a 98/59/EK irányelv rendelkezéseihez való további közelítése valósult meg.
A román munkajog a 98/59/EK irányelv által biztosított azon alternatívát valósította meg, amely szerint csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató 30 napos időszakon belül10:
a) húsznál több és száznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz;
b) száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a munkavállalók tíz százaléka;
c) háromszáz vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább harminc munkavállaló munkaviszonyát kívánja a működésével összefüggő okok miatt11 megszüntetni.
A csoportos létszámcsökkentés meghatározásának tekintetében a román
Munkatörvénykönyv 68. cikkelye jelenleg teljes mértékben összhangban áll a 98/59/EK irányelv rendelkezéseivel. A csoportos létszámcsökkentés fogalmának meghatározásának szó szerinti átvétele az irányelvből azonban csak a 2005. évi 65. Sürgősségi Kormányrendelet által tartalmazott módosítások révén valósult meg. A 2005. évi 65. Sürgősségi Kormányrendelet hatályba lépéséig ugyanis a Munkatörvénykönyv 68. cikkelyének b) pontja értelmében csoportos létszámcsökkentésnek minő sült ha a munkáltató 20-nál több és 100-nál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetében legalább 5 alkalmazottat tervez elbocsátani. A 2005. évi 65. Sürgősségi Kormányrendelet 5-ről 10-re emelte a csoportos létszámcsökkentéshez szükséges alkalmazottak számát. Első látásra a 68. szakasz b) pontjának módosítása pozitívum, hiszen a csoportos létszámcsökkentés fogalmának meghatározását illetően teljes mértében megvalósította a 98/59/EK irányelvhez való közelítést. A csoportos létszámcsökkentésnek minősüléshez szükséges elbocsátások számának ötről tízre való növelése, azonban a román munkajog visszalépésének is tekinthető, hiszen az említett módosításig a munkavállalók jogait nagyobb mértékben óvta a törvény.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
