A következőkben arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk, melyek azok a jogpolitikai célok, amelyek a jogszabályba, valamint a nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközőként semmis szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményei körében speciális szabályozást tesznek szükségessé, ezeket a jogpolitikai célokat mely szabályok milyen hatékonysággal képesek szolgálni, és ennek tükrében fogjuk vizsgálni a hatályos magyar szabályozást és annak lehetséges alternatíváit. Mindez azt is jelenti, hogy az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek általános kérdéseivel csak annyiban foglalkozunk, amennyiben azt a jelen tanulmány tárgyaként felvetett problémák tárgyalása szükségessé teszi.
A jelen tanulmányban kifejtett álláspont szerint az állam javára való marasztalás olyan jogintézmény, amely mögött a piacgazdasággal is összeegyeztethető jogpolitikai célok húzódnak meg, és amelynek fenntartása továbbra is indokolt.
Az érvénytelen szerződésből jogok és kötelezettségek nem fakadhatnak, a szerződés nem kényszeríthető ki. Ha a szerződés alapján egyik fél sem teljesített szolgáltatást, ez nem is okoz gondot, az érvénytelenség következménye a felperes szerződésre alapított követelésének elutasítása. Ha a szerződés alapján legalább az egyik fél akár csak részlegesen is teljesített, elsősorban két kérdést kell megválaszolni: az egyik, hogy az érvénytelen szerződés teljesítésével a teljesített szolgáltatás tulajdonjoga átszáll-e a jogosultra, a másik pedig az, hogy a szolgáltatás jogalap nélküli gazdagodás címén visszakövetelhető-e.
Az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás tulajdonjogának átszállása elsősorban a tulajdon átruházására irányuló ügylet kauzális vagy absztrakt természetétől függ.
A német jog a tulajdon-átruházás terén az absztrakciós elvet követi. Az absztrakciós elv (Abstraktionsprinzip) a tulajdonátruházás ügyleti kettősségén alapszik. Ez az ügyleti kettősség a tulajdon átruházása során megkülönbözteti a kötelmi kötelező és a dologi rendelkező ügyletet. A kötelmi kötelező ügylet (Verpflichtungsgeschäft) a tulajdon átszállását önmagában nem váltja ki, csak jogot keletkeztet arra, hogy a kötelező ügylet alapján a jogosult a szerződés teljesítéseként a tulajdon átruházását követelje. A tulajdon átruházása külön ügylettel, a dologi rendelkező ügylettel (Verfügungsgeschäft) történik. Az absztrakciós elv a kötelmi kötelező és a dologi rendelkező ügylet között a tulajdon átszállásához nem követel meg kauzális kapcsolatot, a kettőt egymástól függetleníti. E függetlenítés eredménye, hogy a kötelmi kötelező ügylet érvénytelensége nem eredményezi a dologi rendelkező ügylet érvénytelenségét. Ha a kötelező ügylet érvénytelen, bíróság előtt nem kényszeríthető ki, de ha a dologi ügylet érvényes, akkor azzal a tulajdonjog átszáll. Főszabályként a tulajdon átszállásához elegendő a dologi rendelkező ügylet érvényessége, a tulajdon átszállását csak a dologi ügylet érvénytelensége akadályozza meg. Ha a dologi ügylet érvényes, a tulajdonjog akkor is átszáll, ha a kötelező ügylet érvénytelen. Az absztrakciós elv a jogszabályba vagy jó erkölcsbe ütköző ügyletek kapcsán is érvényesül, azaz azok a körülmények, amelyek semmissé teszik a kötelező ügyletet, akkor, és csakis akkor akadályozzák a tulajdon átszállását, ha egyidejűleg közvetlenül a dologi rendelkező ügyletet is semmissé teszik. A tulajdon átszállását főszabályként csak a dologi rendelkező ügylet semmissége gátolja. Másik "irányban" egyébként az elv nem érvényesül: a dologi rendelkező ügylet érvénytelensége rendszerint a kötelező ügylet érvénytelenségére vezet.
A jó erkölcsbe ütköző szerződések bizonyos esetköreiben a német bírói gyakorlat ezt az absztrakciós elvet áttöri, és ha a tulajdon átszállása a jó erkölcsbe ütköző szerződések tilalmához fűződő jogpolitikai célokkal ellentétes eredményre vezetne, egyes esetekben a prioritást a jó erkölcsbe ütköző szerződések tilalmának engedi át, megakadályozva ezzel a tulajdon átszállását. Az absztrakciós elvnek ez az áttörése ugyanakkor kivételes, és a jó erkölcsbe ütköző szerződések azon esetköreire jellemző, amelyek a közérdek vagy harmadik személyek érdekeinek sérelme miatt semmisek. Azokban az esetkörökben, amelyekben a jó erkölcsbe ütközés miatti semmisséget a szerződő fél érdekeinek sérelme idézi elő, a bírói gyakorlat az absztrakciós elvet töretlenül és következetesen követi.1
A tulajdon átszállásának következménye az, hogy az átruházó dologi (in rem) jogi igényt a szerződő féllel vagy harmadik személyekkel szemben nem érvényesíthet. Az átruházót dologi jogi igény híján a másik féllel szemben a teljesítés visszaköveteléseként csak in personam igény illeti meg, és a szolgáltatást kapó másik féllel szemben jogalap nélküli gazdagodásra alapított igénnyel élhet.
Az angol jog szerint is átszállhat a tulajdonjog érvénytelen szerződés alapján. Az angol jog a szerződések érvénytelenségének három kategóriáját különbözteti meg: a kikényszeríthetetlen (unenforceable), a semmis (void), és a megtámadható (voidable) szerződésekét. A szerződés semmissége ebben az összefüggésben lényegében azokat a helyzeteket jelenti, amelyekben a szerződés a mi fogalmaink szerint nem jön létre. Az angol esetjog a jogellenes szerződéseket (ide tartoznak a jó erkölcsbe ütközés és a public policy esetkörei is) nem semmisnek, hanem kikényszeríthe-tetlennek tekinti, és ennek eredményeként a szerződés alapján a tulajdonjog átszállhat. Ennek alapja nem a némethez hasonló absztrakciós elv, hanem a franciához hasonló konszenzuális rendszer, amelynek alapján a tulajdonjog - ingók esetén - nem külön jogügylettel, hanem magával a szerződéssel száll át. A tulajdonjog a kikényszeríthetetlen szerződés alapján akkor nem száll át, ha azt jogszabály kifejezetten kizárja. További kivételt jelent, hogy ha a felperes jogellenes szerződés alapján teljesített szolgáltatást, és azt olyan jogcímen követeli vissza, amit nem a szerződés jogellenességére alapít - tulajdoni igényt támaszt -, a bíróság a követelésnek helyt adhat, feltéve, hogy a szóban forgó érvénytelen szerződésben a felperes nem a tulajdonjogot, hanem csak annak részjogosítványát ruházta át.2 Ha a tulajdonjog átszáll, az érvénytelen szerződést a maga részéről teljesítő fél a másikkal szemben dologi igényt nem, csak in personam igényt érvényesíthet, és a másik féltől a teljesítést jogalap nélküli gazdagodásként (unjust enrichment) követelheti vissza.
A francia jog eltérő megoldást követ. Eszerint az érvénytelen szerződés alapján a tulajdonjog a konszenzuális rendszer ellenére nem száll át. Ha a szerződés érvénytelen, annak következménye a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítása. Az átruházó az általa szolgáltatott dolgot tulajdoni igényt érvényesítve követelheti vissza.3 A svájci jog szerint az érvénytelen szerződés szintén nem alkalmas arra, hogy annak alapján tulajdon szálljon át. Az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatásra nézve az átruházó in rem tulajdoni igényt érvényesíthet.4
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
