Jelen tanulmány célja Charles Dickens Karácsonyi ének című művében megjelenő társadalmi háttér és jogintézmények elemzése. Az első részben Charles Dickens életútjának felvázolása után a regény rövid bemutatására kerül sor. Ezt követi az ipari forradalom folyamatának, társadalmi rétegződésének leírása, összevetése az író által ábrázoltakkal. Az elemzés lényegi része a szerző által megemlített jogintézményekre és a kor Nagy-Britanniájában uralkodó tényleges (törvényi - leginkább a korabeli munkaviszonyokra vonatkozó - rendelkezésekkel alátámasztott) állapotokra, jogi környezetre fókuszál.
Charles Dickens 1812. február 7-én született Landportban és 1870. június 9-én halt meg kis falusi birtokán, mely London közelében helyezkedett el.[1]
Édesapja, John Dickens, a haditengerészet egyik kifizetőhelyének hivatalnoka volt. Portsmouth városában ismerkedett meg Elizabeth Barrow-val, aki később a felsége lett.[2] A kis Charles Chathamben töltötte kora gyermekéveit, majd a munka Londonba szólította a családot, ahol az édesapa adósságokat halmozott fel, tönkrement és ettől kezdve nagyon szegényes körülmények között éltek, a szülők egy időre a Marshalsea[3]
- 245/246 -
elnevezésű börtönbe kerültek. Megjegyzendő, hogy ezekben az időkben Dickens lett a családfő és nem volt számára ismeretlen a gyermekmunka.[4]
Yolland Arthur is megemlíti ezt az író életéről készült művében:
"Vonatunk a londoni Charing Cross állomásba robog be. Kiszállunk. Ki-ki a maga dolgára megy. Talán senki sem gondol arra, hogy ezen a helyen, 89 évvel ezelőtt, rozoga épület barátságtalan első emeleti szobájában, egy szegény fiu cipőpaszta-dobozok kötögetésével foglalkozott, akinek a neve ma már az egész művelt világon fogalommá lett. Dickens Károly 11 éves korában kénytelen volt kenyerét maga keresni. A Warren cég szolgálatában állt; fizetése hetenkint hat shilling volt. Ennek a robotolásban töltött időnek az emlékeit később az iró folytonosan vissza idézte."[5]
1828-tól parlamenti gyorsíróként dolgozott az egyik rokonánál, aki újságjában, a Mirror of Parliament-ben" teljes egészében közvetíteni akart az Alsóházban történtekről. 1829 környékén állást kapott a Doctor's Commons nevű egyházi bíróságon, ahol főként hagyatéki és családjogi eljárások zajlottak.[6]
Ismereteit önképzés útján is igyekezett bővíteni, a British Museum-ba is többször ellátogatott. Irodalommal ténylegesen hírlaptudósítóként kezdett el foglalkozni, kiadta a londoni szegényebb néprétegek életviszonyaiból merített vázlatait is, melyek Sketches of London címmel jelentek meg, többek között ezek a vázlatok alapozták meg írói hírnevét is.[7]
Egyik első komoly irodalmi művében, a Twist Oliver-ben (1838) a szegényházakban uralkodó embertelen bánásmódra, míg a Nicholas Nickleby-ben (1839) a magániskolák visszaéléseire hívta fel a közvélemény figyelmét.[8] Elmondható, hogy kevesen ismerték annyira az alsóbb néprétegek életviszonyait, mint Dickens. Az emberek nyomora iránt szánalmat igyekezett kelteni és ezzel a társadalmi visszásságokat és igazságtalanságokat kívánta megszüntetni (vagy legalábbis mérsékelni). Munkásságának egyik lényegi eleme a karikatúra, műveiben harmóniában keverednek a szatirikus, komikus és a megható elemek.[9]
Ezek az elemek jelennek meg a tanulmány tárgyát képező művében, a Karácsonyi énekben is.
- 246/247 -
Az 1843-ban megjelent Karácsonyi ének (A Christmas Carol in prose. A Ghost Story of Christmas) című mű főszereplője Ebenezer Scrooge, az uzsorás. Társa, Marley halála után egyedül igazgatja az üzletet. Egyetlen alkalmazottja a rosszul fizetett Bob Cratchit. Scrooge zsugori, kapzsi vénember, aki munkavállalóját igyekszik a lehető legtöbb ideig dolgoztatni a lehető legcsekélyebb ráfordítás mellett. Embertársait megveti, saját unokaöccsét, Fredet is elhanyagolja. A szegények sorsa nem érdekli. A karácsony hangulata sem képes megérinteni. Egyik este aztán megjelenik előtte Marley szelleme. A kísértet a saját maga által, még életében kovácsolt láncokat viseli és nem képes békében nyugodni. Figyelmezteti az uzsorást, hogy neki is ez lesz a sorsa, ha nem hagy fel addigi szokásaival és nem lesz belőle jobb ember. Srooge-ot ezután három karácsonyi szellem látogatja meg. Az első, az elmúlt karácsonyok szelleme, eszébe juttatja a gyermek- és fiatalkorát. A második kísértet megmutatja neki, hogy hogyan ünneplik városszerte a karácsonyt a jelenben. Ennek során betekintést nyerünk több társadalmi réteg szokásaiba is, valamint Fred és a Cratchit család életkörülményeit is megismerjük. Az utolsóként érkező eljövendő karácsonyok szelleme feltárja a jövőt, melyben mind Bob Cratchit mozgássérült fia, Tim, mind maga az uzsorás is elhunyt. Srooge halála nem érdekli az embereket, még a halottas ágyáról is lelopják a függönyt és egy másik uzsorásnak (vagy inkább orgazdának) adják el többi holmijával együtt. Scrooge a karácsony szellemei által mutatott víziók hatására megváltozik, jó ember lesz - a kis Timnek szinte második apjává válik -, adakozik a szegényeknek és teljes szívéből ünnepli a karácsonyt.[10]
A Karácsonyi ének az ipari forradalom korszakában, a 19. századi Angliában játszódik. Ebben a folyamatban az Egyesült Királyság vezető szerepet töltött be, mert bár a 18. század második felétől egész Európában - így Franciaországban és Hollandiában is - növekedett az ipari termelés volumene - többek között a népességszám és életszínvonal emelkedésének, az új városok utak és csatornák építésének következtében is -, de a ténylegesen kiemelkedő fejlődés itt következett be, egyrészt a gyarmatokért folytatott harcban elfoglalt vezető helyének, másrészt a kontinensen uralkodó háborús állapotoknak (1789-es francia forradalom és a napóleoni háborúk) köszönhetően.[11]
A század elején az Angliában élőket vagyonszerzési hisztéria, majd pedig vállalkozási láz kerítette hatalmába. Az iparban Arkwright fonókészüléke (1769), Cartwright (1785) szövőgépe számos embert fosztott meg addigi munkájától, sokan a gyárakba
- 247/248 -
kényszerültek. A szén vaskohászati használata feleslegessé tette a faszenet. James Watt feltalálta a gőzgépet. Észak-Angliában hatalmas ipartelepek létesültek. A bányákban síneken vontatott kocsik szállították a szenet.[12]
A gépesítés tehát sokszor a szakképzett munkaerő feleslegessé válásához vezetett, valamint radikálisan megváltoztatta a munkavállalói összetételt is: a munkahelyeken nagyszámú női- és gyermekmunkaerő jelent meg.[13] Az ipari termelés uralkodó formájává a nagyüzem vált és ez létrehozta a társadalomban az ipari munkásosztályt, ezt az eddigiektől élesen különböző érdekeket kifejező csoportot.[14] A fentiekkel párhuzamoson létrejött még egy társadalmi osztály, a nagyiparosok osztálya is.[15] A gyárosok döntő többsége a kispolgárságból származott, ennek következtében a nagy vagyonnal rendelkezők is csak a század végén integrálódhattak a legfelső társadalmi osztályba.[16]
A feudalizmus társadalmi osztályai (nemesség, jobbágyság) helyébe így lassanként a modern társadalmi osztályok (tőkések, munkások) léptek, megindult egy középosztály kialakulásának folyamata.[17]
A kor társadalmát a fentiek alapján hűen ábrázolja a mű. A legfelsőbb osztály csak említés szintjén jelenik meg a regényben. Cratchiték lánya említi meg, hogy az üzletbe, ahol dolgozik, betért egy grófné és egy lord.[18]
Scrooge-ot, mint a középrétegnek (álláspontom szerint a felső középosztálynak) az egyik képviselőjét - nem túl hízelgően - így mutatja be Dickens: "De micsoda gonosz uzsorás volt ez a Scrooge! Egy kuporgató, zsugorgató, mohó, kapzsi, pénzsóvár vénember! Kemény és éles, mint a köszörűkő, amelyből semmilyen acél nem csalt elő nagylelkű szikrát."[19]
Szintén ez a társadalmi osztály kerül bemutatásra a negyedik strófában: "Nem ők mentek a városba, hanem mintha a város nőtt volna ki előttük a földből, az egyik pillanatban még nem volt sehol, a következőben már minden irányból körülölelte őket. Azonnal a sűrűjében találták magukat, a tőzsdén, az üzletemberek között, akik fel-alá szaladgáltak, csörgették a pénzt a zsebükben, csoportokba verődve beszélgettek, az órájukat nézték, és elgondolkodva babrálták arany pecsétgyűrűjüket, ahogyan azt
- 248/249 -
Scrooge számtalanszor látta már."[20] Ez a leírás a tőzsdén gyülekező üzletembereket mutatja be, akik vélhetően gyárosok és vállalkozók, státuszukra és gazdagságukra utalhat az arany pecsétgyűrű is a kezükön. Ebben a jelenetben igazolást kapunk arra nézve is, hogy Scrooge is közéjük tartozik, hiszen a későbbiekben, mint ismerősről beszélnek róla (habár halála egyáltalán nem rendíti meg őket).[21]
Valószínűleg a középosztályhoz tartozik Scrooge unokaöccse Fred is, aki, bár az uzsorás szerint alig van pénze,[22] viszonylag jó körülmények között él a harmadik strófában bemutatott karácsonyi ünnepség alapján (felesége kényelmes karosszékben ül, a karácsonyi vacsorán sokan osztoznak, a ruházat leírása is erre utal stb.).[23] Meglátásom szerint ide sorolhatóak még a szintén ebben a fejezetben megjelenő hús- és gyümölcskereskedők és a fűszeresek is.[24]
Egyértelműen a munkásosztályhoz tartoznak Cratchiték, körülményeik ábrázolása is erre utal. Cratchitné a legjobb ruháját viseli az ünnepeken, ám az író jelzi, hogy azt már többször átalakították; hajába pedig díszes, ám filléres szalagokat rak.[25] Bob Cratchit, elnyűtt ruháit megstoppoltatja és kikefélteti a karácsony tiszteletére.[26] Lányuk, Martha egy ruhakereskedésben dolgozik.[27] A család nagy szegénységben él, helyzetükkel tisztában vannak, de a desszertnek szánt sütemény feltálalásakor egyik gyermek sem jegyzi meg, hogy az netán "kicsi lenne egy ilyen nagy családnak".[28]
Még Cratchitéknél is nyomorúságosabb körülmények között élnek a bányászok. A szerző kietlen mocsárvidékre kalauzol el bennünket, ahol óriási kőtömbök hevernek szétszórva. Itt ünneplik a karácsonyt a föld mélyében dolgozók egy sárból és kőből tapasztott falú viskóban.[29]
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Karácsonyi énekben az ipari (viktoriánus) társadalom szinte minden rétege megmutatkozik. Az író, bár érezhetően negatív véleménnyel van az úgynevezett felsőbb (polgári) körökről, Scrooge pálfordulásán érzékelteti, hogy ők is képesek (lennének) a változásra és ezzel egy jobb, boldogabb élet lehetőségét teremthetnék meg.
- 249/250 -
A 19. században megszűnt az abszolutista államnak a munkásokat is védő felügyelete, a munkaviszony pedig a szerződési szabadság követelménye mentén, magánjogi keretek között, önállóan jött létre.[30] A mellérendelt jogalanyok közötti jogegyenlőség viszont a gyakorlatban többnyire azt jelentette, hogy a munkáltató - általában a gyáros - rákényszerítette a munkafeltételeket a munkavállalókra.[31] A munkavállalók gazdasági kiszolgáltatottsága szükségessé tette érdekeik fokozottabb védelmét, mely az államot is intenzívebb jogalkotásra késztette.[32]
A törvények megszületése előtt - és gyakran még hatálybalépésük után is - az ipar legtöbb területén a gyermekeket nappal és néha egész éjjel is váltásokban dolgoztatták, a parlamenti jelentésekből pedig kiderül, hogy volt olyan gyermek, akit akár naponta tízszer is megvertek. De a 18. életévüket betöltött férfiak és nők helyzete sem volt jobb, gyakran a fizikai teljesítőképességük határáig alkalmazták őket, gyakoriak voltak a járványok és a testi torzulások, fejlődési rendellenességek.[33]
A fentiek alapján tehát a munkáltató lényegében olyan munkafeltételeket alkalmazhatott, amilyeneket csak akart. Így volt ez 1843-ban is, melyet Dickens a műben jól érzékelhetően jelenít meg.
Scrooge nem biztosítja írnoka számára a megfelelő munkakörülményeket, Bob Cratchit télen egyetlen brikettből álló tűz mellett, egy kis fülkében kénytelen dolgozni (igaz, kapzsisága miatt maga az uzsorás sem melegszik jóval nagyobb tűznél).[34] A fizetések is a munkáltató rendelkezése szerint alakultak, ironikusan épp maga az uzsorás mondja ki, hogy milyen kevés bért fizet írnokának: "Az írnokom heti 15 shillinget keres, és családja van meg felesége, de boldog karácsonyról beszél. Ezt nem lehet ép ésszel elviselni."[35] Scrooge szabadnapot sem igen akar adni munkavállalója részére, felháborítónak tartja, hogy egy le nem dolgozott napért még bért is fizessen.[36]
Az előzőekben írtakat alátámasztják Jane Humphries életrajzi adatokon alapuló kutatásai is: bár a családfenntartónak tekinthető férfiak általában sokat dolgoztak, keresetük elégtelennek bizonyult arra, hogy a családjaiknak megfelelő pénzügyi körülményeket biztosítsanak.[37]
- 250/251 -
Összességében azt mondhatjuk, hogy a munkaviszony ilyen módon való ábrázolása megfelel a korszakra jellemző állapotoknak.
Dickens a munkásosztály helyzetére reagált a Karácsonyi énekkel.[38] Az írót döbbenettel töltötte el a gazdagok közönye szegényebb embertársaik iránt, a mű többek között válasz arra a hivatalos jelentésre is, melyet akkoriban olvasott és amelynek témája a gyermekmunka. Ennek hatására született meg a könyv azon jelenete, amelyben a jelen karácsony szelleme két vékony, farkashoz hasonlító gyermeket mutat meg az uzsorásnak: Tudatlanságot és Ínséget.[39]
A dolgozó gyermekek ábrázolása így csak áttételesen jelenik meg a regényben, de többször történik rájuk és sorsukra utalás a fentiekben jelzetteken kívül is, többek között akkor, mikor az utcán egy nagy serpenyőben tüzet gyújtanak, mely köré rögtön "rongyos férfiak és gyermekek" csoportja gyűlik.[40]
Ha a korszakban uralkodó viszonyokat tekintjük, akkor fontos kiemelni, hogy a gyermekmunkások helyzete egészen a 18. század második feléig nem kapott nagyobb figyelmet. Az ipari forradalom kezdeti éveiben megnőtt az igény az olcsó munkaerő -így a gyermekek alkalmazása - iránt. Ezek a gyermekek naponta átlagosan 12-14 órát dolgoztak - de előfordult, hogy akár 18 órát is. Magas volt a halálozási arány és azok, akik túlélték az egészségtelen munkakörülményeket, a felnőttkor elérésével gyakran képtelenek voltak tovább dolgozni.[41] (Meg kell jegyezni ugyanakkor azt is, hogy a gyermekmunka nem az ipari forradalom "terméke", hiszen a középkori ipar keretei között minden valószínűség szerint legalább annyi gyermeket foglalkoztattak, mint a fent említett időszakban).[42]
Az egyik első esetre, mely nagyobb visszhangot kapott, 1784-ben került sor, mikor is egy angliai - radcliffe-i - pamutüzemben lázzal járó fertőző betegség ütötte fel a fejét. A manchesteri orvoscsoport, amelyet az ügy kivizsgálásával bíztak meg, azt állapította meg, hogy többek között a rossz munkakörülmények és a munkaidő túl hosszú volta vezethetett a láz terjedéséhez.[43] A fentiek tükrében nem meglepő, hogy az első, a pamutüzemekben- és gyárakban, valamint az egyéb üzemekben és gyárakban alkalmazott tanoncok és egyéb személyek egészségének és moráljának megőrzéséről szóló 1802-es jogszabály (an Act for the preservation of the health and morals of apprentices and others, employed in cotton and other mills, and cotton and other factories) - amely Nagy-Britannia és Írország minden olyan gyapjú- és pamutüzemére vonatkozott, mely
- 251/252 -
3 vagy több tanoncot, illetve húsz vagy annál több személyt foglalkoztatott[44] - elsősorban a munkakörülmények javítására, a hatálya alá tartozó gyárak tisztán tartásának (szellőztetésének, meszelésének stb.) szabályozására irányult.[45] Elsősorban, de nem kizárólagosan, hiszen itt már megjelentek a foglalkoztatási időre vonatkozó rendelkezések is - igaz, csak a tanoncok vonatkozásában érvényesültek -, napi legfeljebb 12 órában korlátozták a munkaidőt és tiltották az éjszakai munkát (este 9 és reggel 6 óra közötti időtartamban).[46]
Amennyiben viszont a foglalkoztatás alsó korhatárára vonatkozó szabályozást vizsgáljuk, úgy az 1819-es, a pamutgyárak és üzemek további szabályozásáról és az ott alkalmazott fiatal személyek egészségének nagyobb mértékben történő megóvásáról szóló törvényt kell először megemlítenünk, amely a pamutgyárak vonatkozásában megtiltotta a 9 éven aluli gyermekek foglalkoztatását.[47] Ahogy azt az előzőekben bemutattam, az 1802-es gyári törvény a tanoncok munkaidejét szabályozta, míg az 1819-es jogszabály már minden gyermekre vonatkozott, ezzel - álláspontom szerint -jelentős előrelépés történt a személyi hatály kiterjesztésében. A 16. életévüket be nem töltött alkalmazottak nem dolgozhattak napi 12 óránál többet. A munkaidőt reggel 5 és este 9 óra közé kellett beosztani.[48] A reggelire nem kevesebb, mint fél óra volt engedélyezendő, a főétkezésre pedig nem kevesebb, mint egy órát kellett biztosítani délelőtt 11 és délután 2 óra között.[49]
Ami a mű megjelenésekor hatályban lévő törvényi szabályozást illeti, az Egyesült Királyságban található gyárakban és üzemekben alkalmazott gyermekek és fiatal személyek munkavégzésének szabályozásáról szóló 1833-as törvény (an Act to regulate the labour of children and young persons in the mills and factories of the United Kingdom) azon meghatározott textilgyárakban (például a pamutot, gyapjút, vásznat előállító üzemekben), melyek megfeleltek bizonyos műszaki paramétereknek,[50] előírta, hogy nem alkalmazhatnak 9 éven aluli gyermekeket. Ennek a rendelkezésnek a hatálya alól a selymet előállító üzemek és gyárak képeztek kivételt.[51] Ez egyrészt azt jelenti, hogy a 9 éven felüli gyermekek foglalkoztatására a textilgyárakban már találunk jogszabályi
- 252/253 -
előírásokat, másrészt a többi iparágban alkalmazottakra ugyanúgy nem vonatkozott semmilyen rendelkezés, mint a 18 éven felüliekre.
Az említett jogszabály az elfogadását követő 6 hónapos türelmi idő elteltével megtiltotta, hogy napi 9 óránál és heti 48 óránál több ideig foglalkoztassanak 11. életévüket be nem töltött gyerekeket. 18 hónapos türelmi idő vonatkozott a 12. életévüket és 30 hónap a 13. életévüket be nem töltöttek foglalkoztatására. A selyemgyárakban a 13 éven aluli gyermek munkavállalók számára a napi munkaidő mértéke maximum 10 óra lehetett.[52]
Mint láthatjuk, a törvény a 18 éven aluli alkalmazottakat életkoruk alapján csoportokra osztotta, a 13. életévüket be nem töltöttekre kedvezőbb szabályok vonatkoztak, bár ahogy azt Winston Churchill megjegyzi, a 20. század embere elszörnyedne az engedélyezett munkaidő hosszától, sőt azzal az akkori emberbarátok sem voltak megelégedve.[53]
Levonható az a következtetés tehát, hogy Dickens joggal emelt szót a gyermekmunka ellen, hiszen a fentiek alapján a kor emberének is megdöbbentők voltak azok a munkakörülmények, melyek között az alsóbb néprétegek tagjai dolgoztak, ennek megváltoztatására születtek meg a fenti törvények és ennek hatására íródott a regény is, a jogalkotó és az író is a maga eszközeit használta fel a gyermekek foglalkoztatásának visszaszorítása érdekében.
Kéményekről is többször tesz említést a szerző (például: "mintha Nagy Britannia összes kéménye egyszerre okádta volna szennyes tartalmát a felhőkbe[54]"), bár maga a kéményseprés, mint szakma ténylegesen szintén nem jelenik meg.
Angliában, így például Londonban a nagy tűzvész után, az épületek gyakran elérték a négyemeletes magasságot, a kémények kürtői pedig egyre kisebbek lettek. A széntüzelés bevezetésével számos elágazást és kanyarulatot is beépítettek a füstcsövekbe, így gyorsabban halmozódott fel bennük a hamu és gyakoribb tisztítást is igényeltek.[55] A kéményseprő-mesterek gyermekeket (climbing boys) használtak a kémények tisztításához, előfordult olyan eset, hogy a kémény forrósága miatt a tanoncok megégtek vagy beszorultak és a koromtól megfulladtak.[56]
Több jól dokumentált, bizonyított esetről is tudunk, így például 1816 júniusában Albany Barracksban egy fiú felmászott egy kéménybe úgy, hogy még égett a tűz. Olyan mértékűek voltak az égési sérülései, hogy utána már csak néhány óráig élt. 1816
- 253/254 -
októberében csak a szomszédok közbelépése mentett meg egy tanoncot, akit a mestere véresre vert, mert az nem mászott be egy olyan kürtőbe, ami szerinte túl kicsi volt ahhoz, hogy beleférjen. 1817-ben pedig egy fulladásos esetet regisztráltak, ami az aláhulló hamutól következett be.[57]
A fentieket figyelembe véve nem csodálkozhatunk azon, hogy ezen a területen már 1788-ban találhatunk törvényi szintű szabályozást.[58] A kéményseprők és a tanoncaik megfelelőbb szabályozásáról szóló jogszabály (an Act for the better Regulation of Chimney Sweepers, and their Apprentices) alapján a 8 éven aluli gyermekekkel kötött, bármely kéményseprő-munka végzésére irányuló megállapodás semmisnek minősül. Amennyiben a kéményseprő mégis ilyen életkorú gyermekeket foglalkoztatott, úgy pénzbüntetést kellett fizetnie.[59]
Az 1834-es, a kéményseprők és a tanoncaik megfelelőbb szabályozásáról és a kémények és a kürtők biztonságosabb kialakításáról szóló kéményseprő-ipari törvénnyel (an Act for the better Regulation of Chimney Sweepers and their Apprentices and for the safer construction of Chimneys and Fumes) 2 évvel megemelték az életkori korlátozást, így azon gyermekek, akik nem töltötték be a 10. életévüket, nem lehettek tanoncok a kéményseprést hivatásszerűen vagy üzletszerűen űző személyeknél, az erre irányuló bármely tanonci szerződés (intendure), megállapodás, ígéret stb. semmisnek minősült.[60] 14 éven aluli gyermekek főszabályként nem állhattak a kéményseprők alkalmazásában (kivéve ha tanoncok vagy próbamunkát végző gyermekek voltak).[61]
1843-ban már találhatunk olyan jogszabályt[62] a kéményseprés vonatkozásában (a kéményseprők és a kémények szabályozásáról szóló 1840-es törvény: an Act for the Regulation of Chimney Sweepers and Chimneys), mely büntetéssel sújtotta azokat is, akik 21 éven aluliakat vettek igénybe egy kéménynek például a fenti módokon leírt tisztításához, amellett, hogy megtiltotta a kéménysepréssel hivatásszerűen vagy üzletszerűen foglalkozó személyeknek a 16 éven aluliak tanoncként történő alkalmazását.[63] Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az író nem véletlenül említi meg a kéményeket, hiszen azok szervesen hozzátartoztak a korabeli városok látképéhez és azt is megfi-
- 254/255 -
gyelhetjük, hogy a hozzájuk kötődő foglalkozás már jogi szabályozás alá esett, különös tekintettel a gyermekmunkára.
A bányászok szegényes, sivár környezetének ábrázolása is megfelel a valóságnak: "Ekkor minden figyelmeztetés nélkül, zord és elhagyatott mocsárvidékre értek, ahol hatalmas kőtömbök hevertek szétszórva, mintha csak óriások temetkezőhelye volna. [...] - Miféle hely ez? - kérdezte Scrooge. - Bányászok élnek itt, akik a föld mélyében robotolnak - felelte a szellem."[64]
Nagy-Britanniában a gyár a munkásokat elszólította otthonukból és mivel a gépek működtetéséhez szénre volt szükség, ezért az új városok a szénbányák közelében alakultak ki.[65] Hamar világossá vált - többek között a különböző vizsgálóbizottságok munkája nyomán -, hogy a gyermekmunka nem korlátozódik csupán a gyáriparra, hanem szinte minden területen jelen van, így többek között a bányákban is, ahol a nők és a gyermekkorúak különösen szörnyűséges munkakörülmények között dolgoztak,[66] így például négykézláb másztak a szűk járatokban és a rájuk erősített kötelekkel húzták maguk után a csilléket.[67]
Persze nemcsak a szénbányák vonatkozásában beszélhetünk ilyen állapotokról, erre példaként említhetjük a Cyfarthfa szén- és vasércbányák művezetőjének a tanúságtételét: "úgy emlékszem, hogy a Cyfarthfa bányákban a föld alatt dolgozó gyermekek és fiatal személyek száma körülbelül 400 fő lehet, ebből körülbelül 50 nőnemű. A legkisebbek a szellőzést biztosító ajtóknál dolgoznak, már nagyon korai életkorban leviszik őket a föld alá, ami hátráltatja őket a növésben és roncsolja a testfelépítésüket, valamint a teljes közömbösség állapotában tartja őket. A nők töltik meg a csilléket szénnel vagy vasérccel és húzzák őket: ez nagy erőt igényel. [...]."[68]
Az előzőekben leírtak alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1842-es bányatörvény már szabályozta a gyermekmunkát és a női munkát a bányászatban (an Act to prohibit the employment of women and girls in mines and collieries, to regulate the empolyment of boys, and to make other provisions relating to persons working therein).[69] E jogszabály alapján 1843. március 1-jétől nem lehetett 10 éven aluli fiúgyer-
- 255/256 -
mekeket alkalmazni[70] és egyáltalán nem lehetett nőket foglalkoztatni (18 éven aluliakat sem).[71] Néhány kivételtől eltekintve - ide tartoztak például a gőzgép-szerelők vagy az olyan gépészek, akiknek a munkájára mind a föld felett, mind a föld alatt szükség volt -10 éven aluli személyek nem lehettek tanoncok a bányákban.[72] Kiemelendő, hogy az előzőek nem érintették az olyan munkákat, melyeket a föld felszíne felett végeztek.[73]
Bár az előzőekben említett törvény megtiltotta a nők alkalmazását a bányákban, a gyáriparban csak 1844-ben történik meg (tehát az elemzés tárgyát képező mű megjelenése után) a női munka szabályozása. 1843-ban az iparfelügyelők jelentései ráirányították a figyelmet a nők rendkívüli munkaidejére is, a textilgyárakban ez gyakran reggel 5 órától este 8 óra 30 percig terjedt, valamint napvilágra került azon szörnyű balesetek ténye is, melyek a gyárakban történtek és amelyek vonatkozásában a nők különösen "veszélyeztetettek" voltak, tekintettel a ruházatuk kialakítására, amely könnyedén beakadhatott a gépezetekbe.[74]
Elöljáróban fontos kiemelni, hogy a gyári törvények a 18. életévüket betöltött és az ezen életkort meghaladott személyekként definiálták a nőket[75] és - bizonyos mértékben - külön szabályozás vonatkozott rájuk csakúgy, mint a gyermekmunkásokra. Meg kell jegyezni, hogy amennyiben a nők munkájának jogszabályi alapjairól beszélünk, úgy - leginkább fogalmi szinten - meg kell vizsgálnunk a 18 éven aluli gyári munkásokra vonatkozó rendelkezéseket is, hiszen a két kategória szoros összefüggést mutat egymással. A 18 éven aluli munkavállalókat - mint az a fentiekben már említésre került - általában két, életkor szerint felosztott csoportra - gyermekekre és fiatal személyekre - bontották a gyári törvények és e szerint differenciáltak. A gyermek a korszak jogszabályainak nagy részében irányadó meghatározás alapján a 13. életévét még be nem töltött alkalmazottakat jelentette, a fiatal személyeket általában pedig mint 18. életévüket még be nem töltött, de 13. életévüket már betöltött munkavállalókként definiálták[76] (később ezt a 14. életévre emelték fel[77]). Az előzőekben vázolt kategóriákon belül nem különítették el nemek szerint a munkásokat, így a női foglalkoztatottak egy - nem a fenti törvényi meghatározás szerinti - része mindenképpen a gyárakban és üzemekben alkalmazott gyermekek közül került ki, azonban a rájuk vonatkozó részletes szabályozás a már elemzett a gyermekmunka tárgykörébe tartozik. Ugyanakkor
- 256/257 -
nem kerülhető meg az a tény sem, hogy a 18. életévüket betöltött és az ezen életkort meghaladott nőkre vonatkozó rendelkezések - mint azt az alábbiakban látni fogjuk -általában egybeestek a fiatal személyekre irányadó normákkal.
Az 1844-es, a gyárakban végzett munkával kapcsolatos törvények módosításáról szóló, meghatározott textilgyárakra vonatkozó törvény (an Act to amend the laws relating to labour in factories) jelentőségét éppen az adta, hogy a fentiekben már elemzett korcsoportba tartozó nőkre is kiterjesztette a fiatal személyek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezéseket.[78] Ez azt jelentette, hogy lényegében a korábbi, az 1833-as gyári törvény által meghatározott normák érvényesültek a munkaidő vonatkozásában, mely alapján például nem volt jogszerű a textilgyárakban alkalmazott fiatal személyek számára a munkavégzés előírása este 8 óra 30 perc és reggel 5 óra 30 perc között. A napi munkaidő a fenti üzemekben - általában - nem lehetett több 12 óránál, a heti munkaidő pedig 69 óránál[79] (ebben az esetben nem kevesebb, mint napi 1 és fél óra étkezési időt kellett biztosítani[80]). Az 1844. évi gyári törvény alapján a nők részére szombaton délután 4 óra 30 perc után nem volt előírható a munkavégzés.[81]
A női munka a Cratchit családban Martha Cratchit példáján keresztül jelenik meg, amikor arról beszél, hogy milyen jellegű munkát végez, mint kisegítő és hány órát kell dolgoznia egyvégtében a divatáru-kereskedésben.[82]
A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Dickens mind a társadalmi rétegek bemutatása szempontjából, mind pedig a munkaviszonyok ábrázolása terén meglehetősen pontos korrajzot tár elénk.
A foglalkoztatás területén uralkodó állapotok legpontosabban az uzsorás és írnoka közötti jogviszony ábrázolásában jelennek meg, hiszen az megmutatja a munkáltató túlhatalmát az alkalmazottja felett mind a munkabérek, mind a munkafeltételek, mind pedig a megfelelő munkakörülmények vonatkozásában. A munkavállalónak nem volt tényleges érdekérvényesítési lehetősége a munkaszerződés megkötésekor és a munkaviszony fennállása alatt sem, hiszen az csak elvben mellérendelt felek között jött létre, ténylegesen - törvényi előírások hiányában - csak a munkáltató befolyásolhatta a munkavállaló jogait és kötelezettségeit.
A gyári gyermekmunka kapcsán, mely a tárgyalt regény megszületésének alapját képezte, a jogalkotási eredmények a következő fejlődési ív felvázolását teszik lehetővé a mű megjelenésének évéig:
a) általánosságban elmondható, hogy a gyermekmunkára vonatkozó brit szabályozás hatálya először csak egyes meghatározott textilgyárakra (pamut, gyapjú), majd a textilgyárak nagy részére terjedt ki a vizsgált időszakban;
- 257/258 -
b) a korszak elején még csak a tanoncokra vonatkozóan lelhetünk fel szabályokat, később a jogszabályok hatálya már minden gyermek-munkavállalóra kiterjed;
c) a 18 éven aluli munkavállalókat általában két életkor szerint tagolt csoportra (gyermekekre és fiatal személyekre) bontják a tárgyalt törvények és e szerint differenciálnak;
d) a foglalkoztatás alsó korhatárának meghatározására már figyelmet fordított a jogalkotó, csakúgy, mint a munkaidő és a munkakörülmények szabályozására.
Megjelenik még a regényben a bányászok és nők helyzete is, valamint több foglalkozás is áttételesen említésre kerül.
Amennyiben megvizsgáljuk a kéményseprő-ipar területén a gyermekmunkára vonatkozó állami előírásokat megállapíthatjuk, hogy már a legkorábbi, még a 18. század végéről származó norma is tartalmaz a foglalkoztatás alsó korhatárára vonatkozó rendelkezéseket. Ha részletesebb elemzés alá vonjuk a szabályozást, akkor azt mondhatjuk, hogy 1788-ban csak a kéményseprők tanoncaira vonatkozott a korlátozás, de álláspontom szerint azt is megfigyelhetjük, hogy például az 1834-es és az 1840-es törvények már különbséget tesznek a kéménysepréssel hivatásszerűen vagy üzletszerűen foglalkozó személyek és egyéb olyan személyek között, akik bizonyos kéményseprői feladatok elvégzése érdekében vették igénybe a gyermekek munkaerejét, bár kéménysepréssel hivatásszerűen nem foglalkoztak.
A női munka szabályozása (megtiltása) először a bányaipar területén történt meg (ehhez csatlakozott az alsó korhatár meghatározása a fiúgyermekekre), míg az üzemekben ezt követően, 1844-ben történt meg a szerződési szabadság kifejezetten a nőkre irányadó törvényi előírásokkal történő részbeni felváltása. A gyári törvények a 18. életévüket betöltött és az ezen életkort meghaladott személyekként definiálták a nőket, ezzel elhatárolva ezt a munkavállalói csoportot a (női) gyermekmunkásoktól, és főszabályként a fiatal személyekre vonatkozó rendelkezéseket kellett a munkáltatónak alkalmaznia például a munkaidő esetében.
Amennyiben összevetjük a regényben megjelenített állapotokat a 19. században hatályos jogszabályokkal, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy itt is a valósághoz közel álló leírásokat, ábrázolásokat kapunk. ■
JEGYZETEK
[1] Szerző nélkül: Tolnai új világlexikona. Az általános tudás és műveltség tára. 3. kötet (Bur-Don). Budapest, Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részvény-társaság, 1926. 299.
[2] John Forster: The Life of Charles Dickens. Vol. I. Boston, James R. Osgood & Company, 1875. 22.
[3] A londoni Southwarkban található adósok börtöne, 1849-ben megszüntetésre került. https://www.britannica.com/topic/Marshalsea
[4] G. H. Blore: Sixteen Biographies. London-Edinburgh-Glasgow-New York-Toronto-Melbourne-Cape Town-Bombay Calcutta, Humphrey Milford-Oxford University Press, 1920. 131.
[5] Yolland Arthur: Dickens. Magyar Figyelő, 1912/1. 342.
[6] Claire Tomalin: Charles Dickens élete. Fordította: Sipos Katalin. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2012. 96.
[7] Szerző nélkül: A Pallas nagy lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. V. k. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1893. 285.
[8] Szerző nélkül: Révai nagy lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. V. k. Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1912. 521.
[9] Uo. 522.
[10] Összefoglalóm az alábbi kiadású mű alapján készült: Charles Dickens: Karácsonyi ének. Fordította: Illés Róbert. Budapest, Helikon Kiadó, 2015.
[11] Frederick C. Dietz: The Industrial Revolution. New York, Henry Holt and Company, 1927. 23-24., https://archive.org/details/in.ernet.dli.2015.223819; a témával kapcsolatos további részletekért ld. H. de B. Gibbins: The industrial history of England. London, Methuen and Co., 1920., https://archive.org/details/industrialhistorOOgibb; illetve Arnold Toynbee: The industrial revolution. Boston, The Beacon Press, 1956., https://archive.org/details/industrialrevol00toyngoog
[12] Szántó György Tibor: Anglia története. Budapest, Maecenas Könyvek, 1997. 191.
[13] Ferencz Jácint (szerk.): A munkaügyi kapcsolatok joga Magyarországon. Budapest, Gondolat Kiadó, 2019. 19-20.
[14] Tóth Ferenc: A munkaügyi kapcsolatok rendszere, fejlődése. Gödöllő, Szent István Egyetemi Kiadó, 2008. 152.
[15] Crouzet: A brit nagyiparosok társadalmi eredete az ipari forradalom korszakában. Történelmi Szemle, 1981/2. 245.
[16] Uo. 251.
[17] Mózes Mihály: Az angol ipari forradalom. In: Gunst Péter (szerk.): Európa története. Debrecen, Csokonai Kiadó Kft., 1996. 206.
[18] Dickens i. m. 72.
[19] Uo. 8.
[20] Uo. 87-88.
[21] Uo. 88.
[22] Uo. 11.
[23] Uo. 79-80.
[24] Uo. 60-61.
[25] Uo. 64.
[26] Uo. 64.
[27] Uo. 71-72.
[28] Uo. 69.
[29] Uo. 73-74.
[30] Ruszoly József: Európa jogtörténete. Budapest, Püski Kiadó Kft., 2006. 371.
[31] Horváth Pál - Révész T. Mihály (szerk.): Általános jogtörténet I. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 238.
[32] Brachfeld Dezső: A munkaszerződés fogalmának kérdéséhez. Jogtudományi Közlöny, 1948/11-12. 173.
[33] Charles Beard: The industrial revolution. London, George Allen & Unwin Ltd., 1919. 60., https://archive.org/details/cu31924002235673
[34] Dickens i. m. 10.
[35] Uo. 14.
[36] Uo. 18.
[37] Jane Humphries: Childhood and Child Labour in the British Industrial Revolution. Cambridge, Cambridge University Press, 2011. 102.
[38] Tomalin i. m. 216.
[39] Uo. 217.
[40] Dickens i. m. 16.
[41] Margaret Alden: Child life and labour. London, Headley Brothers, 1908. 3[-]4., https://archive.org/details/childlifeandlabOOaldegoog
[42] O. Jocelyn Dunlop - Richard D. Denman: English apprenticeship & child labour. A history. New York, The Macmillan Company, 1912. 19., https://archive.org/details/cu31924001116866
[43] B. L. Hutchins - A. Harrison: A history of factory legislation. London, P. S. King & Son, 1911. 7-8., https://archive.org/details/historyoffactory014402mbp
[44] 42 George III. c. 73. Preambulum. http://www.educationengland.org.uk/documents/acts/1802-factory-act.pdf
[45] Alexander Redgrave: The factory and workshop act 1878, with introduction, copious notes, and an elaborate index. London, Shaw & Sons, 1885. 1., https://archive.org/details/b24764772
[46] 42 George III. c. 73. IV.
[47] 59 George III. c. 66. Preambulum. In: The Statutes of the United Kingdom of Great Britain and Ireland, 59 George III. 1819. London, His Majesty's Statute and Law Printers, 1819., https://archive.org/stream/statutesatlarge37britgoog#page/n0/mode/2up 418-419.
[48] 5 9 George III. c. 66. II.
[49] 59 George III. c. 66. III.
[50] Többek között annak, hogy gőznek, víznek vagy más mechanikai energiának kellett meghajtania a gépezeteket (tulajdonképpen ez a feltételrendszer, kiegészítve a későbbiekben bizonyos gyártási folyamatok leírásával, a textilgyár fogalmának volt tekinthető. Vö. 3 & 4 William IV. c. 103. Preambulum, http://www.educationengland.org.uk/documents/acts/1833-factories-act.pdf
[51] 3 & 4 William IV. c. 103. VII.
[52] 3 & 4 William IV. c. 103. VIII.
[53] Winston S. Churchill: Az angol ajkú népek története. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2004. 773.
[54] Dickens i. m. 60.
[55] Karla Iverson: The Poor Life of An Apprentice Chimney Sweep - The History of Children at Work. https://owlcation.com/humanities/The-History-of-Children-at-Work-The-Poor-Life-of-An-Apprentice-Chimney-Sweep
[56] H. Haraszti Éva: A chartista mozgalom gazdasági és társadalmi előzményeihez. Történelmi Szemle, 3. évf., 1960. 437.
[57] Szerző nélkül: Observations on the Cruelty of Employing Climbing-Boys in Sweeping Chimneys: and on the practicability of effectually cleansing flues by mechanical means with extracts from the evidence before the House of Commons. London, J. & A. Arch, 1829. 6., https://bit.ly/33eSc4Z
[58] 2 8 George III. c. 48. In: The Statutes at Large from Magna Charta, to the End of the Eleventh Parliament of GreatBritain, Anno 1761, Volume XXXVI. London, J. Johnson, G. G. J. & J. Robinson, D. Ogilvy & Co., 1787., https://books.google.co.uk/books?id=XrIuAAAAIAAJ&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false518-525.
[59] 28 George III. c. 48. IV.
[60] 4 & 5 William IV. c. 35. II., IV. In: A Collection of the Public General Statutes passed in the fourth and fifth year of the reign of His MajestyKing William the Fourth, 1834. London, J. Richards, Law Booksellers and Publishers, 1834., https://archive.org/stream/acollectionpubl05britgoog#page/n4/mode/2up 177-184.
[61] 4 & 5 William IV. c. 35. VII-VIII.
[62] 3 & 4 Victoria c. 85. Preambulum. In The Statutes of the United Kingdom of Great Britain and Ireland, 3 & 4 Victoria, 1840. London, Her Majesty's Printers, 1840., https://archive.org/stream/statutesunitedk17britgoog#page/n4/mode/2up 284-287.
[63] 3 & 4 Victoria c. 85. II-III.
[64] Dickens i. m. 73.
[65] Vernon Duckworth Barker: Az angol civilizáció. Múlt és jelen. Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1931. 56.
[66] F. W. Tickner: The social & industrial history of England. London, Edward Arnold, 1915. 574., https://archive.org/details/in.ernet.dli.2015.201890/page/n1
[67] Louise Creighton: Social history of England. London, Rivingtons, 1887. 129., https://archive.org/details/socialhistoryen00creigoog/page/n5
[68] Szerző nélkül: The condition and treatment of the children employed in the mines and collieries of the United Kingdom. London, William Stange, 1842. 35., https://archive.org/details/conditionandtre00manugoog/page/n6
[69] 5 & 6 Victoria c. 99. Preambulum. In: The Statutes of the United Kingdom of Great Britain and Ireland, 5 & 6 Victoria, 1842., London, Her Majesty's Printers, 1842., https://archive.org/stream/statutesunitedk04britgoog#page/n915/mode/2up 835-841.
[70] 5 & 6 Victoria c. 99. II.
[71] 5 & 6 Victoria c. 99. Preambulum.
[72] 5 & 6 Victoria c. 99. IV.
[73] 5 & 6 Victoria c. 99. VII.
[74] Hutchins-Harrison i. m. 84-85., https://archive.org/details/historyoffactory014402mbp
[75] Pl. 41 & 42 Victoria c. 16. 96. In: The Public General Statutes passed in the forty-first and forty-second years of the reign of Her Majesty Queen Victoria, 1878: with a copious index, tables &c. London, The Queen's Printing Office, 1878., https://archive.org/details/statutesatlarge15unkngoog 137-189.
[76] 7 & 8 Victoria c. 15. LXXIII., https://archive.org/stream/statutesunitedk41britgoog#page/n0/mode/2up 82-118.
[77] 41 & 42 Victoria c. 16. 96.
[78] 7 & 8 Victoria c. 15. XXXII.
[79] 3 & 4 William IV. c. 103. Preambulum-II.
[80] 3 & 4 William IV. c. 103. VI.
[81] 7 & 8 Victoria c. 15. XXXV.
[82] Dickens i. m. 71-72.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató (SZE DFK).
Visszaugrás
