Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta már majdnem másfél évtized telt el, ezen időtartam alatt, a tagságból eredően a jogi gondolkodásban és ezzel összefüggésben a jogalkotásban is számos változás következett be a megelőző időszakhoz képest.
A jogalkotásról szóló törvény külön nevesíti, hogy a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek.[1]
A kodifikátori munka során, így kiemelt jelentőséggel bír az adott kodifikációs szakterülettel kapcsolatos uniós szabályozás részletesebb ismerete, mert ennek jelentősége van a szövegezés szempontjából is; az uniós normáknak való tartalmi megfelelés keretében fontos az is, hogy a kialakítandó szabályozás illeszkedjen a magyar jogrendszerbe, illetve, hogy a jogalkalmazók számára is világos és egyértelmű előírások szülessenek meg a kodifikáció eredményeként.
A gazdasági jog tágabb értelemben, magában foglalja a civiljogon (a gazdasági társaságok jogán, a cégjogon, valamint a gazdasági szerződések jogán) kívül a közjog területéről a gazdasági közigazgatás jogát, a közpénzügyek jogát is; jelen cikkben is ezen meghatározást alapul véve a gazdasági társaságokat érintő - a jogalkalmazás szempontjából talán jelentősebb és aktuálisabb - szabályozási területek vonatkozásában kerül kifejtésre azok uniós követelményekkel való összhangja.[2]
Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 288. cikke szerint az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. A rendeletek teljes egészében kötelezőek és közvetlenül alkalmazandóak valamennyi tagállamban, míg az irányelvek az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelezőek, azonban a szabályozási forma és az eszközök megválasztása a nemzeti hatóságok feladata. Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek.
A tagállamok feladata, hogy nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket (EUMSZ 291. cikk); ezzel kapcsolatban a magyar kodifikálásra vonatkozó előírások azt tartalmazzák, hogy ha a jogszabály tervezete vagy annak valamely rendelkezése uniós jogi aktusnak való megfelelést valósít meg, ezt az uniós jogi aktusokra való hivatkozást tartalmazó jogharmonizációs záradékban meg kell állapítani.[3]
Megjegyezhető, hogy a Kormány ügyrendjéről szóló szabályozás előírja, hogy az európai uniós jogi aktusok átültetését vagy végrehajtását szolgáló jogszabálytervezet esetén részletesen - táblázat segítségével - be kell mutatni, hogy az uniós jogi aktus egyes rendelkezéseinek a tervezet mely rendelkezései felelnek meg (megfelelési táblázat)[4]; a közigazgatási egyeztetés során a véleményezést is segítő előírás teljesítése azonban a gyakorlatban nemegyszer elmarad.
- 30/31 -
A már elfogadott tagállami szabályozás uniós normáknak való megfelelősége az uniós intézmények által is felülvizsgálatra kerülhet, annak érdekében, hogy az uniós joggal való teljes összhang megvalósuljon.
Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 17. cikke szerint a Bizottság gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedéseknek az alkalmazásáról. Az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását.
A Bizottság tehát az uniós jog alkalmazásának ellenőre, ezzel biztosítva a jogszabályok és kötelezettségek helyes alkalmazását és érvényesítését. Az uniós jog megsértésének esetkörei lehetnek:
- közléselmaradás: a tagállam nem értesítette időben a Bizottságot egy irányelvet átültető intézkedéseiről;
- megfelelés hiánya: a Bizottság úgy véli, hogy egy tagállam jogalkotása nem felel meg az uniós jogalkotás követelményeinek;
- helytelen/rossz alkalmazás: az uniós jogot a nemzeti hatóságok nem megfelelően vagy egyáltalán nem alkalmazzák.
A Bizottság saját kezdeményezésére vagy panasz alapján vizsgálhatja az uniós jog helyes végrehajtását. Első lépésként (a kötelezettségszegési eljárás pert megelőző szakaszában) általában kétoldalú párbeszédet kezdeményez az érintett tagállammal az EU Piloton keresztül, amelynek célja a tagállamok felhívása az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos kérdések megválaszolására és az e területen észlelt problémák megoldására. Amennyiben a Bizottság indokolással ellátott véleménynek a tagállam nem tesz eleget, a Bizottság - az EUMSZ 258. cikke szerint - megindítja a peres eljárást a Bíróság előtt.[5]
Az EUSZ 19. cikke és EUMSZ 267. cikke szól arról, hogy a Szerződésekkel összhangban az Európai Unió Bírósága a nemzeti bíróságok kérelmére előzetes döntést hoz az uniós jog értelmezésére vagy az intézmények által elfogadott jogi aktusok érvényességére vonatkozó kérdésekről. Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Az előzetes döntéshozatali eljárásban előterjesztett kérdések a tagállami szabályok vagy gyakorlat uniós normáknak való megfelelőségére kérdezhetnek rá.[6]
A szabályozás áttekintéséből látható tehát, hogy az uniós és a tagállami jog egymáshoz való viszonyában folyamatos kölcsönhatás (visszacsatolás) érvényesül az uniós intézmények
Szerződésekben biztosított hatáskörén keresztül, mert ezek adott esetben alapját képezhetik a tagállami jogalkotásnak is (pl. a korábban hatályos jogszabály módosításával).
Az Európai Unió fontos célkitűzése, hogy harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében tevékenységét oly módon folytassa, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az Unió e célok elérését a strukturális alapok (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege; Európai Szociális Alap; Európai Regionális Fejlesztési Alap), az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök révén megvalósított fellépésével is támogatja.[7]
Az uniós költségvetés döntően beruházási költségvetés, a pénzalapok biztosítanak forrást a kohéziós politikai célok megvalósulásához. A kohéziós politika területén működtetett Európai Strukturális és Beruházási Alapok (ESB) - Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), Európai Szociális Alap (ESZA), Kohéziós Alap, Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alap (EMVA) és Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA).
Ugyanakkor az EUMSZ sokszor hivatkozott és elemzett, a gazdasági folyamatokra is jelentős hatással bíró 107. cikk (1) bekezdése szerint, ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.[8]
Az ESB alapokra vonatkozó általános szabályok [Common Provisions Regulation (CPR)][9] tartalmazzák, hogy az ESB által támogatott műveleteknek összhangban kell lenniük a közösségi, így különösen az állami támogatási és a releváns nemzeti szabályokkal egyaránt.
Az ESB alapok felhasználásával összefüggő tagállami döntési hatáskörre tekintettel az innen lehívásra kerülő összegek (és persze a tagállami költségvetésből nyújtott társfinanszírozás is) állami forrásoknak minősülnek, mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése alapján az államnak tudhatók be.
- 31/32 -
Az ESB végrehajtása tehát - annak ellenére, hogy EU-költségvetési forrásokról van szó - nem mentesül az állami támogatási szabályok figyelembevétele alól, ezen szabályok előírásait alkalmazni kell.[10]
A magyar jogrendben az uniós követelmény teljesülését a 2014-2020 programozási időszakra rendelt források felhasználására vonatkozó uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatási szabályokról szóló 255/2014. (X. 10.) Korm. rendelet biztosítja, amelyet a Kormány az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 109. § (2a) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján alkotott meg.
A Jszr. előírásainak megfelelően a rendelet a záró rendelkezések között tartalmazza az állami támogatási záradékot, ebben merev hivatkozással feltüntetve az állami támogatásokra vonatkozó különös rendelkezéseket meghatározó uniós jogi aktusokat.
Az EUMSZ lehetőséget ad arra, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően megfelelő rendeleteket alkosson az EUMSZ 107. és 108. cikk alkalmazására, és meghatározhatja különösen az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének alkalmazási feltételeit, valamint az ez alól az eljárás alól mentesülő támogatási fajtákat. A Bizottság rendeleteket fogadhat el az állami támogatások azon csoportjaira vonatkozóan, amelyeket a Tanács az előzőek alapján az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében említett eljárás alól mentesíthetőnek ítélt.
Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerint Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, haladéktalanul megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdés szerinti eljárást (lásd erről később). Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.
Ezen fenti lehetőség alapján[11] születtek meg az állami támogatási záradékokban leggyakrabban hivatkozott de minimis rendelet(ek) és az általános csoportmentességi bizottsági rendelet.
A de minimis támogatási rendeletek megalkotásának indoka lehet, hogy az e rendeletekben meghatározott értékhatárt el nem érő (csekély összegű) támogatások - amennyiben teljesülnek a rendeletben foglalt egyéb feltételek is - alacsony összegük következtében nem befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet, vagy nem torzítják a versenyt, illetve ezzel nem fenyegetnek.
Csekély összegű támogatás az alábbi rendeletek alapján nyújtható:
- általános csekély összegű támogatás - 1407/2013/EU bizottsági rendelet,
- közszolgáltatási csekély összegű támogatás - 360/2012/ EU bizottsági rendelet,
- mezőgazdasági csekély összegű támogatás - 1408/2013/ EU bizottsági rendelet,
- halászati és akvakultúra-ágazatban nyújtható csekély összegű támogatás - 717/2014/ EU bizottsági rendelet.
A csekély összegű támogatás lényege, hogy az egy és ugyanazon vagy kapcsolt vállalkozásnak meghatározott időszakon belül nyújtott támogatás(ok) összege nem haladja meg az egyes rendeletekben meghatározott összeget.
Az uniós joggal való összeegyeztethetőséget biztosító másik jogalap, a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában, bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-ei 651/2014/EU bizottsági rendelet [General Block Exemption Regulation (GBER)] alkalmazása.
Kiemelhető, hogy a csoportmentesség által lefedett támogatási jogcímek a rendelet 2017-es módosításával[12] jelentősen bővültek, a korábbi 800/2008/EK bizottsági rendelethez képest az új rendelet már közel 50 támogatási jogcímet tartalmaz.
Az államháztartásra vonatkozó szabályozásban mind a támogatás, mind a költségvetési támogatás és az állami támogatás fogalma is meghatározásra kerül[13].
A támogatás egyik fő tartalmi eleme, hogy az ellenérték nélkül nyújtott juttatást jelent, a költségvetési támogatás a támogatás forrását tekintve képez ezen belül egy külön kategóriát, míg az állami támogatásként való minősülés egy más szempontrendszer szerinti minősítést jelent (lásd erről később a 2.3. pontnál írtakat is).
A költségvetési támogatás fogalma szerint, ez a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kivételével, az államháztartás központi alrendszeréből ellenérték nélkül, pénzben nyújtott támogatás egyes meghatározott kivételekkel. Így nem tekintendők
- 32/33 -
költségvetési támogatásnak többek között az adományok, segélyek, felajánlások, a közfoglalkoztatási támogatások, a vis maior támogatások.
A nem költségvetési támogatásként kezelendő adományra nincs bevezetett fogalom a szabályozásban, de egyes külön jogszabályokban találhatunk ilyet[14], ami egyébként magában foglalja, hogy a juttatás az államháztartás központi alrendszeréből kerül juttatásra.
A gyakorlatban előfordul olyan is, hogy az adott juttatás jogcíme utólag módosításra kerül[15], ennek nyilvánvalóan következménye lehet az, hogy a költségvetési támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazásának nem lesz helye.
Az államháztartás alrendszerei terhére támogatás:
a) közigazgatási hatósági határozattal vagy hatósági szerződéssel,
b) támogatói okirattal vagy támogatási szerződéssel jogszabály vagy egyedi döntés (támogatási döntés) alapján, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül nyújtható.
A támogatási jogviszony attól függően, hogy az a) vagy b) pont alapján nyújtják a támogatást, közigazgatási jogi vagy polgári jogi jogviszonyként jön létre.[16]
A költségvetési támogatási jogviszonyokban tehát a polgári jog és a közigazgatási jog egymással érintkeznek, s egyben ezek határterületeit jelentik; a jogviszonyból eredő jogosultságok és kötelezettségek megítélésénél mind a két jogterület szabályai alkalmazásának helye lehet.
Az uniós állami támogatások jogának való megfelelés érdekében törvényi szinten az kerül rögzítésre, hogy ha a költségvetési támogatás részben vagy egészben az Európai Unió valamely közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában meghatározott feltételek szerint kerül nyújtásra, a költségvetési támogatás akkor biztosítható, ha a támogatási igény benyújtója megfelel az uniós jogi aktusban meghatározott feltételeknek. Jogszabály, pályázati kiírás további feltételeket csak abban az esetben állapíthat meg, ha azt az uniós jogi aktus nem zárja ki.[17]
Rendeleti szinten tartalmazza a szabályozás azt, hogy a támogatási döntés meghozatalának feltétele, hogy a támogatás nem minősül az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 37/2011. Korm. rendelet 2. § 1. pontja szerinti állami támogatásnak, vagy a támogatás biztosítására az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban kerül sor.[18]
Megjegyezhető, hogy a merev hivatkozással megjelölt jogszabályhely tartalmilag megegyezik az Áht.-ban található fogalommal; a rendeleti szintű szabályozást indokolhatja a Jszr. 18. § (2) bekezdése, amely alapján a jogszabály nem hivatkozhat merev hivatkozással olyan jogszabályra, amely az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes a hivatkozást tartalmazó jogszabállyal.
A végrehajtási rendeletben előírtak alapján az állami támogatásként történő minősítést elviekben valamennyi, az államháztartás központi vagy önkormányzati alrendszeréből, bármilyen formában, ellenérték nélkül nyújtott juttatásra el kell végezni, nemcsak a költségvetési támogatásokra (más kérdés, hogy ezen típusú támogatások kedvezményezetti személyi köre alapján vélhetően nem versenytorzító hatásúak).
Az előzőekben idézett normaszövegben merev hivatkozással megjelölt, az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 37/2011. (III. 22.) Korm. rendelet (Atr.) az Áht.-ban adott felhatalmazás alapján[19] - amely az állami támogatási programokra és az egyedi állami támogatásokra vonatkozó szabályozásoknak az Európai Unió versenyjogi szabályaival való összehangolása rendjének szabályai, beleértve az intézményi és az eljárási szabályokat megalkotására vonatkozik - került megalkotásra. Egyes vélemények szerint ez kifejezetten csak a Támogatásokat Vizsgáló Iroda (az állami támogatások európai uniós versenyszempontú vizsgálatáért felelős szervezet) eljárását szabályozza.[20] Az egyes állami támogatásokra vonatkozó szabályozás ezen felhatalmazás alapján külön kormányrendeletben alkotható meg.
Az Áht.-ban található felhatalmazó rendelkezés a Kormány tagja részére is: a költségvetési kiadási előirányzat terhére nyújtott költségvetési támogatások szabályozása vonatkozásában arra az esetre - ha törvény, kormányrendelet vagy a Kormány egyedi határozata nem állapítja meg. A Kormány tagja az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben állapíthatja meg az általa irányított fejezetbe sorolt költségvetési kiadási előirányzat terhére nyújtott költségvetési támogatások - többek között - felhasználási célját és lehetséges kedvezményezettjei körét, pályázati úton vagy kérelem alapján történő biztosításának és rendelkezésre bocsátásának módját.[21]
Az Atr. a Kormány tagja részére adott külön felhatalmazásra figyelemmel, így minősülhet az egyes konkrét állami - költségvetési - támogatásokra vonatkozó szabályozás "háttérjogszabályának" is; a Kormány tagjai által megalkotott, a fejezeti kezelésű előirányzatok kezeléséről és felhasználásáról szóló egyes miniszteri rendeletekben pedig meghatározásra
- 33/34 -
kerülhetnek az érintett miniszter irányítása alá tartozó költségvetési előirányzatok terhére nyújtandó költségvetési támogatások szabályai, amelynek megalkotásakor szintén szükséges figyelemmel lenni az Unió állami támogatásra vonatkozó előírásaira (az állami támogatási záradék feltüntetésével).
A gyakorlatban ezen miniszteri rendeletek szabályai az érintett bizottsági rendeletek szövegezését veszik át nagyjából egy az egyben.
Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatás megítélése szempontjából a tagállami intézkedés formája irreleváns, amennyiben megállapítható, hogy az állam adott intézkedése vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesíti (támogatja), az intézkedés meghozatalára az uniós állami támogatási jog szabályaival összhangban kerülhet sor.
Előzőekből következően a "direkt támogatások" mellett, tagállami adóintézkedések esetében támogatás nyújtása valósulhat meg annyiban, hogy az állam olyan adószabályokat vezet be, amely alapján egyes adóalanyoknak nem, vagy kevesebb adót kell fizetniük, mint másoknak, aminek következtében ezek piaci versenytársaikhoz képest kedvezőbb helyzetbe kerülnek, azaz a gazdasági előnyben való részesítés ezáltal bekövetkezik.
A tagállamok így adókedvezmény, adómentesség, adóalap csökkentése, halasztott adóbefizetés (adóhitel), részletfizetés vagy eltérő adómértékek bevezetésével is nyújthatnak állami támogatást.
Ezáltal akár olyan megállapítás is tehető, hogy az állami támogatási szabályok közvetlen hatálya korlátok közé szorítja a tagállamok jogalkotási önállóságát a vállalkozások közvetlen adóztatására nézve, holott a gazdasági szereplők közvetlen adóztatásának területe uniós szinten nem harmonizált.
A magyar szabályozásban a társasági adó rendszerében az adóalanyok egyes adóalap-kedvezményeket, pl. a kis- és középvállalkozások a beruházásaikkal kapcsolatos adóalapcsökkentő tételt[22] az európai uniós támogatási szabályoknak (rendeleteknek) való megfelelés esetén érvényesíthetik (önadózással).
A normaszöveg szerint[23]:
"Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg (értsd: az adóalap-csökkentő tétel összege) nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt. Ennek az összegnek a 19. § szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában,
a) ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló rendeletben foglalt támogatásnak minősül,
b) ha a beruházás mezőgazdasági termék feldolgozását vagy mezőgazdasági termék forgalmazását szolgálja az adózó választása szerint, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló rendeletben foglalt támogatásnak, vagy az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül;
c) minden más esetben az adózó választása szerint, az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül."
A normaszöveg szerinti rugalmas hivatkozással tehát a jogalkalmazás során az érintett adóalany-társaság csak akkor érvényesítheti az adóalap-csökkentő tételt, ha a közvetlenül alkalmazandó rendeletben foglalt szabályoknak is megfelel (a normaszöveg a) és b) pontja - a beruházás célja alapján - kötelezően kijelöli az érintett rendeletet, egyéb beruházási cél esetén az adóalanyt választás illeti meg, hogy mely rendelet szabályainak való megfeleléssel érvényesíti az adóalapcsökkentő tételt).
A fenti idézett normaszöveggel összefüggésben, a törvényben az állami támogatási záradék szerepeltetése is szükséges, ennek megfelelően a normaszöveg b) pontjára vonatkozóan rögzítésre kerül, hogy az a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-ei 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187., 2014. 6. 26., 1. old.) 1-14. és 17. cikkei, és a cikkeket módosító, a 651/2014/EU rendeletnek a kikötői és repülőtéri infrastruktúrákra irányuló támogatás, a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatásra és a sportlétesítményekre és multifunkcionális szabadidős létesítményekre nyújtott támogatásra vonatkozó bejelentési határértékek, továbbá a legkülső régiókban biztosított regionális működési támogatási programok tekintetében, valamint a 702/2014/EU rendeletnek a támogatható költségek összegének meghatározása tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. június 14-i 2017/1084/EU bizottsági rendelet (HL L 156., 2017. 6. 20., 1. old.) hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz.[24]
Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerint, ha a Bizottság - azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére - megállapítja, hogy egy állam által vagy állami
- 34/35 -
forrásból nyújtott támogatás a 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani.[25]
Az elmúlt években két adónem - a dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulása, valamint a reklámadó - tagállami szabályaival kapcsolatban a Bizottság határozatot hozott arról[26], hogy az érintett adóintézkedések az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek, és azokat Magyarország ugyanezen szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve, jogellenesen hajtotta végre.
Mindkét adónem a szabályozásban nevesített tevékenységből származó árbevételt adóztatta, az adókulcsok sávosan progresszívan lettek meghatározva, előbbi adónemnél az árbevétel 30 milliárd forint alatti része után: 0,2%, de legalább harmincmillió forint - az árbevétel 30 milliárd és 60 milliárd forint közötti része után: 2,5% - az árbevétel 60 milliárd forintot meghaladó része után: 4,5%.
A reklámadóban 0,5 milliárd forintig 0% volt az adókötelezettség mértéke, majd az egyes bevételsávokra 1%, 10%, 20%, 30% - és az adóalap 20 milliárd forintot meghaladó része után 50%.
Mind a két szabályozás meghatározott adókedvezményt is: az egészségügyi hozzájárulásból származó adófizetési kötelezettség legfeljebb az egyébként fizetendő hozzájárulás 80%-áig csökkenthetővé vált a vállalkozás által megvalósított beruházásokra tekintettel, míg a reklámadóban a 2013. évben nem nyereséges vállalkozások 2014. évi adóalapjukból levonhatták az előző évek (a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti) elhatárolt veszteségének 50%-át.
A Bizottság azért indított hivatalos vizsgálati eljárást, mivel úgy ítélte meg, hogy az adókulcsok progresszivitása és az elhatárolt veszteségeknek az adóalapból történő levonására vonatkozó, a törvényben megállapított rendelkezések állami támogatásnak minősülnek, az adófizetőnek a beruházások megtételéhez kötött adókötelezettség-csökkentési lehetősége szelektív előnyben részesíti azokat a vállalkozásokat, amelyek már elvégezték ezeket a beruházásokat.
A Bizottság úgy vélte, hogy a törvényben előírt progresszív adókulcsok különbséget tesznek a vállalkozások között azok árbevétele alapján, és szelektív előnyben részesítik az alacsony árbevétellel rendelkező, tehát kisebb méretű vállalkozásokat.
Magyarország érvelése szerint az árbevétel-alapú adók esetében a progresszív adókulcsot a teherviselő képesség indokolja.
A Bizottság állami támogatás "tesztje" szerint egy intézkedés a következő feltételek egyidejű teljesülése esetén minősül tiltott állami támogatásnak:
- az intézkedés az államnak betudható[27] és azt állami forrásokból kell finanszírozni;
- az intézkedés előnyben részesíti a kedvezményezettet;
- az előny szelektív, amit háromlépcsős elemzés alapján kell értékelni:
- elsőként meg kell állapítani a tagállamban alkalmazandó közös vagy általános adózási rendszert, azaz a "referenciarendszert",
- másodszor meg kell határozni, hogy egy adott intézkedés az említett rendszertől való eltérésnek minősül-e, azaz különbséget tesz-e a rendszerből fakadó célok tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők között,
- ha a szóban forgó intézkedés nem jelent eltérést a referenciarendszertől, akkor nem szelektív, ha azonban eltér attól (és ezért prima facie szelektív), akkor az elemzés harmadik lépésében meg kell állapítani, hogy a (referencia-) adórendszer jellege és általános felépítése igazolja-e az eltérést jelentő intézkedést;
- az intézkedésnek torzítania kell a versenyt vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie, és érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.
Mivel a fenti módszer szerinti elemzés alapján megállapítást nyert, hogy az intézkedések jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást képeznek, a Bizottság arról rendelkezett, hogy a támogatásokat az (EU) 2015/1589 rendelet 16. cikkével összhangban vissza kell fizettetni annak kedvezményezettjeivel; ez a fenti adóintézkedések esetén azt jelenti, hogy a már teljesített adókötelezettség visszajár, figyelemmel arra, hogy az adót nem fizető vagy alacsonyabb összegben fizető adóalanyok voltak a támogatások kedvezményezettjei.
A visszafizetési kötelezettség célja ugyanis akkor valósul meg, ha a kedvezményezett(ek) elveszítik a tiltott támogatás útján szerzett jogosulatlan előnyt.
A magyar jogban ezen eljárásra szabályozás - amely valamely, a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatási intézkedéssel kapcsolatos visszatérítésre vonatkozna - nemigen létezik[28].
- 35/36 -
Az uniós szabályozás annyit rögzít[29], hogy a tagállamoknak az általuk okozott jogsértést meg kell szüntetniük, a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását biztosítva, azonban a visszatérítésre vonatkozó jogszabály kialakítása a szubszidiaritás elve alapján a tagállamok feladata, a belső jogrendszerük részeként.
Amennyiben a támogatás nyújtására jogszabály útján került sor - ahogy az ismertetett esetekben is[30] - a támogatás visszatéríttetésére megfelelő megoldás az intézkedést előíró jogszabály módosítása, illetve új jogszabállyal a támogatás visszafizetésének elrendelése; a normahierarchia követelményének természetesen érvényesülnie kell, a visszafizettetés elrendelésére az odaítélésről rendelkező jogszabálynál alacsonyabb szintű jogszabályban nem kerülhet sor.
Ezzel kapcsolatban az elfogadott tagállami szabályozás érvényesülése szempontjából megjegyezhető, hogy amíg a visszatérítésről nem születik jogszabály, a jogalkalmazásban ez bizonytalanságot okoz annyiban, hogy adott esetben a kihirdetett és hatályos adókötelezettséget előíró törvény alapján az adókötelezettséget teljesíteni kell-e, illetve, hogy hatósági oldalról ezek megfizetésére, az esedékességre is figyelemmel lehet-e kötelezni az adóalanyokat. Ugyanilyen bizonytalanságot eredményezhet a jogalkalmazásban, ha a Bizottság az eljárása folyamán felfüggesztő rendelkezést bocsát ki[31] az intézkedés tekintetében, mert ennek a tagállami rend szerint elfogadott belső szabályokra egyébként nincs hatása.
Érdekességként megemlíthető, hogy Spanyolország esetében, az Európai Unió Bírósága C-233/16. és C-237/16. számú egyesített ügyekben hozott ítéletében a kizárólag nagy alapterületű kereskedelmi létesítmények utáni sávos különadó vonatkozásában azt állapította meg, hogy az összeegyeztethető az uniós belső piaci és állami támogatási joggal.[32]
Az EUMSZ rögzíti,[33] hogy az Unió és a tagállamok biztosítják az uniós ipar versenyképességéhez szükséges feltételek meglétét. E célból - összhangban a nyitott és versengő piacok rendszerével - fellépésük többek között arra irányul, hogy ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely az Unió egész területén kedvez a kezdeményezéseknek és a vállalkozások - különösen a kis- és középvállalkozások - fejlődésének.
A fenti cél megvalósításával összefüggésben az Unió 2. pont alatt ismertetett támogatási rendszere is hangsúlyozottan kívánja segíteni a kis- és középvállalkozásokat.
A Bizottság ezen szektor egyértelmű beazonosíthatósága érdekében ajánlást tett közzé a mikro, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról[34], amely aktus egyes rendeletekben ezen vállalkozások fogalmi meghatározását is szolgálja, pl. a CPR is.[35]
A magyar jogrendszerben az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjában lépett hatályba a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (Kkv. tv.), amely záró rendelkezései között[36] rögzíti, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlásnak való megfelelést szolgálja.
A Kkv. tv. hatálya a vállalkozásokra terjed ki, ezen személyi kör meghatározását a törvény meg is adja, ezek szerint vállalkozás: a gazdasági tevékenységet folytató jogalany, különösen az egyéni vállalkozó, az egyéni cég, a gazdasági társaság, az ügyvédi iroda, a szövetkezet, a vízi társulat, a víziközmű társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet I. mellékletében meghatározott KKV kritériumoknak megfelelő mezőgazdasági termeléssel, halgazdálkodással, mezőgazdasági feldolgozással és forgalmazással, erdőgazdálkodással és vadgazdálkodással foglalkozó vállalkozás és természetes személyek.
A vállalkozói minőség elsődleges meghatározója tehát nem a működési forma, hanem a gazdasági tevékenység végzése. A jogalany kifejezés a magyar polgári jogi dogmatikában is használatos, ez legfőképp a jogképességgel azonosítható, nem feleltethető meg egyértelműen a jogi személyiségnek. A magyar jogban a jogi személy jogalanyok vonatkozásában típuskényszer érvényesül (jogi személyt csak törvényben meghatározott típusban lehet létrehozni), de külön előírás található arra, hogy ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni[37].
- 36/37 -
Ennyiben tehát Kkv. tv. hatálya igen széles kört ölel fel, illetve a kérdésnek gyakorlati jelentősége lehet például a gazdasági tevékenységet végző, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek vonatkozásában. A gazdasági tevékenység folytatására nem alapítható alapítvány, azonban ha gazdasági tevékenységet is végez, vállalkozásnak tekinthető, a jogi személyiségére tekintettel.
A cikk írásakor folyamatban van a Kkv. tv. módosítása[38], amely a kapcsolódó vállalkozási viszony fennállásának megítélését érinti, a javaslat szerint:
"A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: KKVtv.) 4. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Kapcsolódó vállalkozások azok, amelyek egymással az alábbiakban felsorolt valamely kapcsolatban állnak:)
»a) egy vállalkozás egy másik vállalkozásban a szavazatok többségével rendelkezik, vagy«".
A módosítás célja az indokolás szerint a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2003. május 6-ai 2003/361/EK bizottsági ajánlásban meghatározott definícióval való összhang megteremtése.
Az indokolással összefüggésben felmerülhet a kérdés, hogy akkor az eddigi szabályozás nem volt összhangban az ajánlással? Fontos kiemelni, hogy az EUMSZ alapján az ajánlások a tagállamokra nem kötelezőek.
A módosítás a kapcsolódó viszony létrejötte egyik esetkörére vonatkozik: a most hatályos normaszöveg alapján[39] a két vállalkozás egymásnak kapcsolódó vállalkozása, ha az egyik vállalkozás a másik vállalkozás tulajdoni részesedésének (részvényeinek) vagy a szavazatának a többségével rendelkezik.
A bizottsági ajánlás szövege angolul és németül:
"'Linked enterprises' are enterprises which have any of the following relationships with each other:
(a) an enterprise has a majority of the shareholders' or members' voting rights in another enterprise;(....)"
"Verbundene Unternehmen« sind Unternehmen, die zueinander in einer der folgenden Beziehungen stehen:
a) Ein Unternehmen halt die Mehrheit der Stimmrechte der Aktionäre oder Gesellschafter eines anderen Unternehmens;"
Ezen hiteles változatokban tehát a tulajdoni részesedésre való utalás nincs, a szavazati jogra vonatkozó többségnek kell megvalósulnia a kapcsolódó viszony létrejöttéhez (más kérdés, hogy a magyar vállalkozásoknál a tulajdoni és szavazati jogok értéke legtöbbször egyenlő).
A kapcsolódó és partneri viszony minősítése ennyiben eltér az ajánlásban, mert partneri viszony megítélésénél a jegyzett tőkében való részesedést kell vizsgálni.[40]
Visszatérve a Kkv. tv. hatálya alá tartozó vállalkozás fogalomhoz, a partner és kapcsolódó viszony fennállása vizsgálatához előírt szempontok egyes jogalanyok esetén (pl. alapítványok) igen nehezen értelmezhetőek, illetve kérdés lehet, hogy amennyiben egy természetes személy vállalkozó (egyéni vállalkozó) egy társaságban felügyelő bizottsági tagsággal rendelkezik, a kapcsolódó viszony megállapításának lehet-e helye.
A bizottsági ajánlás szerint létrejön a kapcsolódó viszony két vállalkozás között, ha az egyik vállalkozásnak joga van - a másik vállalkozással kötött megállapodása alapján vagy az alapító okiratban vagy alapszabályban foglalt rendelkezések értelmében - meghatározó befolyást (dominant influence) gyakorolni egy másik vállalkozásra.[41]
Fontos kiemelni, hogy a hivatkozott bizottsági tájékoztató szerint a kapcsolódó vállalkozási viszony minősítésénél meghatározó befolyás gyakorlása feltételezhető minden olyan esetben, ha egy vállalkozás működési és pénzügyi politikáját egy másik vállalkozás kívánságának megfelelően alakítják.
A polgári jogban meghatározott többségi és meghatározó befolyás esetei[42] a szavazati jog arányának nagyságához, a tisztségviselők megválasztásának, visszahívásának jogához, valamint szavazati jog érvényesítéséhez köti ennek fennállását, a tájékoztató szerint az uniós jog alapján ez megállapítható azonban például akkor is, ha egy tulajdonos a vállalkozás stratégiai döntései felett vétójogot gyakorolhat, noha ez a tulajdonos saját maga olyan hatáskörrel nem bír, hogy ilyen döntéseket érvényesítsen.
Az biztos, hogy ezen társaságok nem belföldön letelepedettek, meghatározásuk azért bír jelentőséggel, mert ezek alapítása általában a társaság jövedelemét terhelő adófizetés elkerülésére, illetve adóoptimalizálási szándékkal történik.
A BEPS mozaikszó, amely az adóalap-csökkentő és profitátcsoportosító (base erosion and profit shifting) magatartás rövidítése, már hosszabb ideje jelen van a szélesebb köztudatban is. Az OECD ezen akcióterve 15 pontból áll, amelyeket 2015 októberében fogadtak el, minimum standardokat tartalmaz az adóelkerülés megakadályozására nézve különböző területeken.
- 37/38 -
Az Európai Unió ezen akciótervek közül többet is felkarolt, és ez alapján született meg egy irányelv, a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról [ATAD Irányelv (against tax avoidance directive)].[43]
A külföldi ellenőrzött társaságok szabályozására az OECD BEPS Akcióterv 3. pontja, valamint az ATAD Irányelv 7. és 8. cikke ad iránymutatást. Az irányelvi előírások implementálása a Tao. tv. 4. § 11. pontjába történt meg[44] a korábbi fogalmi meghatározás módosításával.
Az ATAD Irányelv a társasági adóalany társaság és az eltérő államban található társaság (külföldi személy) közötti minősített kapcsolatot ír elő ahhoz, hogy a külföldi személy ellenőrzött külföldi társaságként legyen figyelembe veendő. Így a külföldi személyben a szavazati jogok 50 százalékát meghaladó közvetlen vagy közvetett részesedéssel való rendelkezés, vagy a jegyzett tőkéből 50 százalékot meghaladó közvetlen vagy közvetett részesedéssel való rendelkezés, vagy az adózott nyereségéből 50 százalékot meghaladó részre való jogosultság az egyik szempont, amelynek teljesülése a minősítést megalapozza.
A két személy közötti kapcsolat vizsgálatánál tehát nem a befolyásolás alapján kell minősíteni a kapcsolatot, hanem a részesedéssel kapcsolatos szavazati jognak vagy a részesedés mértékének van jelentősége.
A közvetett kapcsolat számítására az OECD BEPS 3. jelentése tartalmaz útmutatót, tehát azt nem a Ptk., illetve a tőkepiaci törvény szabályaira figyelemmel kell megállapítani.
Másik tényező, amelynek jelentősége van, hogy a külföldi személy mekkora mértékű társasági adót fizet. Ez nem lehet kevesebb, mint a magyar mértékkel számított társasági adó és a ténylegesen fizetett adó különbözete.
Amennyiben a társaság külföldi telephelye adókötelezettségének nagysága nem éri el a fenti különbözetet, ő is ellenőrzött külföldi társaságnak minősül.
Nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak a külföldi személy, telephely, ha egyértelműen megállapítható, hogy megfelelő személyzettel, felszereltséggel, eszközállománnyal és helyiséggel rendelkezik, amelynek révén letelepedési helyén érdemi gazdasági tevékenységet folytat (tehát nem jövedelemáthelyezési célból "működik").
Az ATAD Irányelv két mechanizmust ír le[45] az ellenőrzött külföldi társaság adóalapjának meghatározására: az egyik módszer szerint a fel nem osztott jövedelem, illetve telephely esetén meghatározott tevékenységek jövedelme a belföldi adómértékkel teljesítendő adókötelezettség alapja, vagy pedig azon nem valódi ügyletekből származó fel nem osztott jövedelem képezi az adó alapját, amelyek elsődleges célja adóelőny szerzése.
A cikk írásakor van folyamatban az adótörvények módosítása[46], amely az ellenőrzött külföldi társaság fogalmának módosítását is tartalmazza. Az eddigi valódi gazdasági jelenlétet, mint az ellenőrzött külföldi társaságként történő minősítést kizáró okot felváltja az a körülmény, ha a külföldi személy kizárólag olyan jogügyletből, jogügyletek sorozatából származó jövedelemmel rendelkezik, amelyek valódinak minősülnek. Emellett másik "mentesülési ok", ha a külföldi személy adózás előtti nyeresége, ezen belül külön a kereskedelmi tevékenységből származó nyeresége meghatározott összeghatár alatt van. Az összeghatárokat az ATAD Irányelv 7. cikk (4) bekezdése tartalmazza.[47]
A cikkben ismertetett egyes szabályozási témák kapcsán leírtak alapján is látható, hogy az uniós jog milyen jelentős mértékben alakítja a belső szabályozást. Ebben a dinamikus folyamatban azonban az uniós jognak való megfelelés és implementáció során is törekedni kell arra, hogy a megalkotott szabályok a jogalkalmazók számára is világosak és "időtállóak" legyenek, ezzel szolgálva a jogbiztonságot. ■
JEGYZETEK
[1] A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (4) bekezdés c) pont.
[2] A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet alapján az igazságügyi miniszter a Kormány igazságügyért felelős tagja, ennek keretében többek között a gazdasági társaságok jogára vonatkozó jogszabályok előkészítéséért felelős, míg a pénzügyminiszter adópolitikáért és államháztartásért való felelőssége körében többek között az államháztartás alrendszereit illető befizetési kötelezettségekre - valamint az államháztartásra vonatkozó jogszabályok előkészítéséért.
[3] A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) 34. alcíme.
[4] A Kormány ügyrendjéről szóló 1144/2010. (VII. 7.) Korm. határozat 9. pont e) alpont.
[5] A 2017 évre vonatkozó eljárásokra lásd részletesen: https://ec.europa.eu/info/publications/2017-commission-report-monitoring-application-eu-law_en
[6] A magyar ügyek tapasztalatairól 2013-ban készült joggyakorlat-elemző csoport összefoglalója:
http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/az_europai_unio_joganak_alkalmazasa.pdf
[7] Lásd EUMSZ 174. és 175. cikkében.
[8] A Bizottság közleménye az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52016XC0719(05)&from=HU
[9] Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.
[10] Lásd erről részletesebben Állami támogatási szabályok az Európai Strukturális és Beruházási Alapok végrehajtása során, in: Állami Támogatások Szerk.: Nyikos Györgyi (Dialog Campus, 2018) elérhető: https://akfi-dl.uni-nke.hu/pdf_kiadvanyok/Web_PDF_Allami_tamogatasok.pdf
[11] A 2015/1588/EU tanácsi rendelet felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a Szerződés 109. cikkével összhangban kinyilvánítsa, hogy bizonyos feltételekkel egyes támogatási kategóriák mentesíthetők a bejelentési kötelezettség hatálya alól.
[12] A 651/2014/EU rendeletnek a kikötői és repülőtéri infrastruktúrákra irányuló támogatás, a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatásra és a sportlétesítményekre és multifunkcionális szabadidős létesítményekre nyújtott támogatásra vonatkozó bejelentési határértékek, továbbá a legkülső régiókban biztosított regionális működési támogatási programok tekintetében, valamint a 702/2014/EU rendeletnek a támogatható költségek összegének meghatározása tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. június 14-ei 2017/1084/EU bizottsági rendelet.
[13] Áht. 1. § 2., 14., 19. pontja.
[14] A nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló 2014. évi XC. törvény 1. § 1. pontja alapján adomány: a segély és a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység keretében a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kivételével az államháztartás központi alrendszeréből ellenérték, valamint elszámolási és visszatérítési kötelezettség nélkül nyújtott pénzbeli és tárgyi támogatás (más kérdés, hogy ez a meghatározás a törvény alkalmazásában irányadó).
[15] Lásd a libanoni Antióchiai Szír Maronita Katolikus Egyház projektjei megvalósítását elősegítő kormányzati hozzájárulásról, valamint egyes kormányhatározatok módosításáról szóló 1450/2018. (IX. 21.) Korm. határozatot.
[17] Áht. 50/B. §
[18] Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Ávr.) 65. §
[19] Áht. 109. § (1) bekezdés 15. pont d) alpont.
[20] A létező támogatások listájának közzététele: http://tvi.kormany.hu/download/3/b0/42000/ex_aid_20180713.pdf
[21] Áht. 109. § (5) bekezdés.
[22] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés zs) pont.
[23] Tao. tv. 7. § (12) bekezdés.
[24] Tao. tv. 30/A. §
[25] A Bizottság eljárására lásd a Tanács 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 rendeletet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról.
[26] A Bizottság (EU) 2016/1846 határozata (2016. július 4.) a Magyarország által végrehajtott SA.41187 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú, a dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulásáról szóló intézkedésről. C(2016) 6929 final Bizottság határozata Magyarország által a reklámbevétel adózására vonatkozóan végrehajtott SA.39235 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről.
[27] Itt széles értelemben kell érteni az államot, pl. a regionális, illetve helyi önkormányzatok is ideértendők.
[28] Az Áht. 99. §-a szerint, ha az Európai Bizottság tiltott állami támogatás visszafizettetését rendeli el, a visszafizetendő összeg adók módjára behajtandó követelésnek minősül, illetve az Atr. 24. § (2) bekezdése tartalmazza, hogy ha az Európai Bizottság elrendeli az állami támogatás visszafizettetését, a miniszter felhívja a támogatást nyújtót a visszafizetés kamattal növelt mértékben történő elrendelésére (jogszabályban megállapított tiltott állami támogatás esetén, ezen jogszabályhelyek nem alkalmazhatók).
[29] (EU) 2015/1589 rendelet 16. cikk (3) bekezdés.
[30] A dohányzás visszaszorításával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXXV. törvény, amely hatályon kívül helyezte a dohányipari vállalkozások 2015. évi egészségügyi hozzájárulásáról szóló 2014. évi XCIV. törvényt az Európai Bizottság C (2016) 1846. számú határozata alapján, a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosításáról szóló 2017. évi XLVII. törvény, amely a "6/A. Az Európai Bizottság C(2016) 6929. final számú határozatának végrehajtását szolgáló rendelkezések" alcímmel egészítette ki a törvényt.
[31] (EU) 2015/1589 rendelet 13. cikk (1) bekezdés.
[32] In: Staviczky Péter: Az Uniós joggal összeegyeztethetők a sávos különadók; SZAKma, 2018/10. szám.
[33] 173. cikk.
[34] 2003/361/EK ajánlás.
[35] Az érintetteket segítendő, a Bizottság honlapján egy tájékoztató is elérhető sok gyakorlati példával a vállalkozás megfelelő besorolásához: https://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=2ahUKEwjayqWd3r_eAhUlsKQKHVn6BHkQFjAAegQIABAC&url=https%3A%2F%2Fec.europa.eu%2Fdocsroom%2Fdocuments%2F15582%2Fattachments%2F1%2Ftranslations%2Fhu%2Frenditions%2Fnative&usg=AOvVaw0UFP_ZfSto3hpSWW8Xxc-h
[36] Kkv. tv. 20. § (7) bekezdés.
[37] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 3:3. § (3) bekezdése.
[39] Kkv. tv. 4. § bekezdés a) pont.
[40] Partner enterprises are between which there is the following relationship: an enterprise (...) holds, (...) 25% or more of the capital or voting rights of another enterprise [Kkv. tv. 4. § (2) bekezdés b) pont].
[41] A Kkv. tv. 4. § (3) bekezdés c) pont szerint egy vállalkozás egy másik vállalkozás felett a tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött szerződés vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján - függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól - döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol.
[42] Ptk. 8:2. §
[43] A Tanács 2016. július 12-ei (EU) 2016/1164 Irányelve a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról.
[44] A közteherviselést és az állami szervek feladatellátását érintő egyes törvények módosításáról szóló 2016. évi CLXXI. törvény 4. §
[45] 7. cikk (2) bekezdés a) és b) pont.
[46] Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló T/2931. számú törvényjavaslat és a Gazdasági Bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslat az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló törvényjavaslathoz.
[47] Az ATAD Irányelv 11. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy azok a tagállamok, amelyek pénzneme nem az euro, az irányelvben említett, euróban (EUR) megadott összegeket 2016. július 12-én érvényes árfolyamon átszámíthatják a nemzeti pénznemükre.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogszabály-előkészítő, Igazságügyi Minisztérium, Igazságügyi és Magánjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság, Gazdasági Kodfikációs Főosztály.
Visszaugrás
