Új összeállításom lényegében egyetlen téma köré csoportosul. Sikerül-e a közjegyzőket kiakolbólítani a lakáshitelezésből? A válasz időközben megszületett: nem. Nagyon tanulságos azonban áttekinteni, honnan indult ez az egész rémálomszerű folyamat. Adva van egy fiatal, ambiciózus kormánypárti politikus, a Parlament lakásügyi albizottságának elnöke, egyben az egyik fővárosi kerület polgármestere, aki pillanatok alatt a figyelem középpontjába került azzal, hogy éles és kíméletlen támadást indított a közjegyzők ellen. Az egyik jelentős jelzálog-hitelintézet magas beosztásban levő tisztségviselőjének ötletét felkarolva abból indult ki, hogy drága és felesleges a közjegyző a lakáshitelezésben.
A Napi Gazdaság október 28-i számában mindez még csupán akként tükröződik, hogy a díjaknak a jelenlegi egyharmadára történő csökkentése esetén "nem lenne szükség arra, hogy törvénymódosításokkal a bankok kezébe kerüljenek a lakáshitelekkel kapcsolatos közjegyzői feladatok." A lap ugyanakkor, banki szakértőkre hivatkozva, korrekt módon megemlíti, hogy bizony a bankok is díjat számítanának fel a szerződések elkészítéséért.
A Budapesti Nap november 7-i száma a politikus azon véleményét emeli ki, hogy a közjegyzőnek fizetett összeg túl magas ahhoz képest, hogy "a közjegyzőknek nincs más feladata, mint ellenőrizni a hitelfelvevő személyazonosságát". Erre tekintettel elsődlegesen a közjegyzői díj radikális csökkentését, a létszám növelését, ezek meg nem valósulása esetére pedig a szerződések bank általi közokiratba foglalását javasolja.
A Népszabadság november 7-i számában ugyancsak az albizottsági elnök fejti ki nézeteit, melyek lényege: "Mindenki jól járna, ha a közjegyzőket sikerülne kiiktatni a folyamatból." Érdekes, hogy bár ugyanaznap jelent meg a két cikk, a Népszabadságban megjelent írás a díjcsökkentés lehetőségét már nem is említi; az üdvözítő megoldásnak a bankok által készítendő, közokiratnak minősülő szerződéseket látja. Az ellenérveket Parti Tamás és Bókai Judit fogalmazza meg. Parti szerint a törvényhozás ezzel teljesen kiszolgáltatná a polgárokat a bankoknak, amelyek már most is jelentős erőfölényben vannak a hitelfelvevőkkel szemben. A MOKK elnöke pedig kilátásba helyezte, hogy a kamara az Alkotmánybírósághoz fog fordulni, amennyiben ilyen jogszabály-módosításra kerülne sor.
November 7-i számában a Napi Gazdaság üdítő tárgyilagossággal írja a következőt: "A közjegyzői díj körüli viharok érthetőek, az azonban már kevésbé, hogy eddig a bankok által igen változatos címen felszámított díjakat és jutalékokat nem kifogásolta senki."
A Magyar Hírlap november 26-i száma a "Drága a közjegyző" című cikkben banki forrásra hivatkozva írja hogy "szemérmetlenül sok pénzről van ahhoz képest, hogy a bank előkészíti a szerződéseket, amelyek többnyire egy kaptafára mennek."
Kollégánk, Farkas Tamás a Népszabadság december 3-i számában a "FÓRUM" rovatban nagy alapossággal és türelemmel érvel a közjegyzők szerepe és fontossága mellett. A lap azonban nagyon rossz hagyományokat fölidézve, egy rendkívül szellemtelen karikatúrával "illusztrálja" Farkas Tamás írását, ami azonnal megkeseríti a szánk ízét. Farkas Tamás egyébként az elektronikus médiában is kiállt a közjegyzői kar mellett: a Hír TV egyik reggeli műsorában a riporter elismerését is kiváltva érvelt a kilátásba helyezett jogszabály-módosítás ellen.
A heteken át tartó méltatlan támadásokat lezáró, kiemelkedően fontos írás a Magyar Nemzet december 15-i számában jelent meg, Csontos János tollából. A címe is sokat mondó: "Közjegyzők célkeresztben". Alcíme nem kevésbé: "Tapogatózó támadások egy független intézmény ellen". A szerző rámutat arra, hogy a törvények lényegében független intézménynek tekintik a közjegyzőséget: a megelőző igazságszolgáltatásban jelölve ki a szerepét. A polgárok számára épp ezért a kevés biztos pont egyikét jelentik a jogi útvesztőkben. A szerző akkurátus pontossággal, és nem kevés empátiával foglalkozik a közjegyzőség szerepét, a munka jellegét, jövedelmezőségét érintő kérdésekkel. Külön figyelmesség a részéről, hogy, bár ellenzéki lapnál dolgozó újságíróként olykor vitriolos tollal írja cikkeit, a velünk foglalkozó írása kerüli a közvetlen politikai megközelítést. Száz szónak is egy a vége - Csontos János határozottan kiállt a közjegyzői kar mellett.
Más témára áttérve, érdemes megemlíteni a Magyar Hírlap október 11-12-i számában, a lottósorsolás folyamatával, a rendszer biztonságát szolgáló elemek mibenlétével kapcsolatos cikket. Alighanem többen tapasztaljuk, hogy a lottósorsolást, a nyeremény hosszú időn át tartó halmozódását belengi valami furcsa bizonytalanság. Az emberek jelentős része tudni véli, hogy a sorsolást kívülről irányítják, vagy legalábbis különböző manipulációkkal befolyásolják, és ezen véleményét a magánbeszélgetések során bizony nem is rejti véka alá. A szerző igyekszik korrekt módon visszaadni a Szerencsejáték Rt. szóvivőjének szavait, aki érezhetően nagy türelemmel kalauzolja őt végig ezen a nagyon alaposan kidolgozott, a sorsolás biztonságát garantáló rendszeren. Az újságíró sajnos nem tudott engedni a kísértésnek, és a kérdései egy kicsit nyeglére sikeredtek.
Deák Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére alapított díj első kitüntetettjei között szerepelt kollégánk, Anka Tibor. Nyugodtan állíthatjuk, hogy fáradhatatlan és rendkívüli felkészültséget igénylő munkájának - mely a díjjal méltó elismerésben részesült - mindannyian "haszonélvezői" vagyunk. A hírről a Zalai Hírlap október 22-i száma számolt be.
A Cash Flow novemberi száma "Örökös problémák" címmel a végintézkedés témakörét járja körül. A lapban gyakori szerző az ismert ügyvéd, akinek a nevét most kíméletből nem írom le. Hosszú cikkének a közvégrendeletről szóló részében hatalmas bravúrt hajtott végre: képes volt nem megemlíteni, hogy a közvégrendeletet bizony közjegyzők készítik. A közvégrendelet készítésére hivatott szervként sajátos módon csak a bíróságok jutnak eszébe. A hatályos jogi szabályozás kétségtelenül feljogosítja a bíróságot közvégrendelet készítésre, de kíváncsi lennék, hogy az elmúlt évtizedekben hány végrendelet készült s bíróságokon, és mennyi a közjegyzői irodákban? ■
Visszaugrás
