Az Európai Unió Bíróságának 2024. június 6-án hozott előzetes döntése a ZO kontra JS ügyben (C-381/23., ECLI:EU:C:2024:467)
Kulcsszavak: előzetes döntéshozatal - polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - joghatóság a tartással kapcsolatos ügyekben - 4/2009/EK rendelet - a 12. cikk (1) bekezdése - perfüggőség - 13. cikk - összefüggő keresetek - fogalom
Az alapeljárás alperese az anya, akinek az apával kötött házasságából két gyermeke származott; egyikük az alapeljárás felperese. Az anya és az apa különváltak, később pedig a házasságukat jogerősen felbontották. A különválást követően a gyermekek kezdetben az anyával éltek Belgiumban, míg a Németországban élő apa - a bontóperben született ítélet alapján - a két gyermek után tartásíj fizetésére volt köteles. Később azonban egy újabb bírósági ítélet az apát jogosította fel a gyermekek feletti szülői felügyelet teljes körű gyakorlására. A felperes jelenleg Németországban él: az iskolaév közben bentlakásos iskolában, míg az iskolai szünet ideje alatt elsődlegesen az apánál tartózkodik. Bár továbbra is lakcímmel rendelkezik azon a belgiumi településen, ahol az anya lakik, az anyával nem hajlandó kapcsolatba lépni.
Az időközben nagykorúvá vált felperes pert indított a német bíróság előtt az anya tartásdíj fizetésére kötelezése iránt; ezzel szemben azonban az anya perfüggőségi kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy az alapeljárás megindulásának időpontjában az általa az apával szemben - figyelemmel arra, hogy a felperes lakhatását és eltartását átmenetileg ő biztosította - költségtérítés iránt indított eljárás a belga bíróság előtt már folyamatban volt. A német elsőfokú bíróság megállapította ugyan, hogy a felperes által előterjesztett kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, a keresetlevelet azonban mégis visszautasította, mivel megalapozottnak látta az anya perfüggőségi kifogását. E körben rámutatott: mindkét eljárás gyermektartásra irányul, és a belga jog szerint a szülők a tanulmányok befejezéséig kötelesek biztosítani nagykorú gyermekük tartását. E végzést azonban a felperes fellebbezése folytán eljárt német másodfokú bíróság - a fellebbezésnek helyt adva - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal az indokolással, hogy a két eljárás nem azonos felekre, valamint nem ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jogra vonatkozik. Az elsőfokú német bíróság álláspontja szerint azonban a felperes és az apa érdekei oly mértékben azonosak, hogy őket a perfüggőség szempontjából egy és ugyanazon félnek lehet tekinteni; ráadásul mindkét folyamatban lévő eljárás tartásdíj megfizetésére irányul. Ezért az elsőfokú német bíróságnak kétségei támadtak az uniós jog értelmezését és az alapügyben való alkalmazását illetően. Mindezekre figyelemmel az eljárását felfüggesztette, és több jogértelmezésre irányuló kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB).
A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra a kérdésre várt választ: a Tartási Rendelet[1] 12. cikk (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben az időközben nagykorúvá vált gyermek által az anyával szemben valamely tagállam bírósága előtt benyújtott tartásdíj iránti kereset előterjesztésének időpontjában egy másik tagállam bírósága előtt az anya - a gyermek lakhatásának és eltartásának átmeneti biztosítására tekintettel - a gyermek apjával szemben költségtérítés iránti keresetet terjesztett elő, a perfüggőség beálltának két konjunktív feltétele: az ügy- és a félazonosság fennáll.
Az EUB mindenekelőtt emlékeztetett, hogy esetjogában a Brüsszeli Egyezménnyel kapcsolatban - az annak helyébe lépő Tartási Rendelet értelmezésére is megfelelően alkalmazandóan[2] - már kifejtette: a perfüggőségi szabály célja, hogy csökkentse a különböző tagállamok bíróságai előtti párhuzamos eljárások lehetőségét, valamint megakadályozza, hogy - amennyiben több olyan bíróság is van, amely az ügyben joghatósággal rendelkezik - e párhuzamos eljárásokban egymással összeegyez-
- 44/45 -
tethetetlen határozatok szülessenek.[3] A perfüggőség automatikusan és objektíven, az egyes bíróságokhoz fordulás időbeli sorrendjére figyelemmel áll be.[4] A perfüggőségi szabályban foglalt két konjunktív feltétel: az ügyazonosság és a félazonosság pedig autonóm fogalmak,[5] azokat tehát a tagállamok jogrendjétől függetlenül kell értelmezni.
A félazonosságot illetően a kérdést előterjesztő bíróság kétségei abból erednek, hogy a két szóban forgó ügyben a felek (a nagykorú gyermek és az anya, illetve az anya és az apa) személye formálisan nem egyezik egymással.[6] Ugyanakkor az EUB esetjogában már korábban elismerte: formailag különböző felek is rendelkezhetnek oly mértékben azonos és szétválaszthatatlan érdekekkel, hogy őket egy és ugyanazon félnek kell tekinteni.[7] Ez az értelmezés pedig a Tartási Rendelet 12. cikk (1) bekezdésére is megfelelően alkalmazható,[8] mivel a Tartási Rendelet tárgyi hatálya alá tartozó jogviták gyakran a kiskorú gyermek tartásával kapcsolatosak, amelyet különböző jogalanyok - pl. a szülő(k) vagy valamely állami szerv - is nyújthatnak, így előfordulhat, hogy a gyermek tartásával kapcsolatos két jogvita formailag különböző feleinek érdeke (a tartásra jogosult gyermek érdeke) olyan mértékben azonos és elválaszthatatlan, hogy az e felek egyikével szemben hozott ítélet folytán a res iudicata hatás a másik féllel szemben is beállhat; ez esetben pedig a félazonosság megállapítható.[9] Azt azonban, hogy ez a körülmény az alapügyben fennáll-e, már magának a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania.[10]
Az ügyazonosságot illetően az EUB - korábbi esetjogára hivatkozással - emlékeztetett: annak megállapíthatóságához a felperesi keresetnek, nem pedig az alperes által azzal szemben előterjesztett védekezésnek kell azonos célra irányulnia.[11] Az alapügyben pedig e feltétel nem valósul meg, mivel a szóban forgó két per nem ugyanarra az időszakra vonatkozik és nem ugyanarra a célra irányul:[12] míg az egyik a gyermek 2017. augusztus 1. és 2018. december 31. között felmerült lakhatási és eltartási költségeinek megtérítésére, addig a másik 2017. november 1jétől kezdődően a jövőre nézve irányulóan folyamatos tartásíj megfizetésére irányul.[13]
Mivel pedig a perfüggőség beálltának feltételei konjunktívak, az alapügyben - az ügyazonosság hiányában - perfüggőségi helyzet nem áll fenn.[14] Ez azonban nem képezi akadályát annak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság - amennyiben álláspontja szerint a két kereset kellően szoros kapcsolatban áll egymással ahhoz, hogy azokat az a 13. cikk (3) bekezdése szerinti értelemben egymással összefüggőnek lehessen tekinteni - felfüggessze az eljárását.[15]
A Tartási Rendelet 12. cikk (1) bekezdésében a perfüggőségi helyzet megállapítására előírt feltételek (a kereseteknek ugyanazon tárgyra kell vonatkozniuk, és azokat azonos felek között kell megindítani) nem teljesülnek ha a valamely tagállam bírósága előtt az időközben nagykorúvá vált gyermek által az anyjával szemben tartásdíj fizetése iránt benyújtott kereset előterjesztésének időpontjában az anya már keresetet indított egy másik tagállam bírósága előtt, amelyben a gyermek apjától e gyermek lakhatására és eltartására tekintettel követel költségtérítést, mivel a felperesek kérelmei nem azonos célt követnek, és időben nem fedik egymást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
