Több mint kilenc éve annak, hogy az Európai Bíróság meghozta az úgynevezett Krombach-ítéletet1. Azóta a Bíróság ítélete rendkívül fontos szerepre tett szert, sőt, mondhatni egyik iránymutató eset lett a közrendbe ütközés, mint a külföldi ítéletek elismerésének egyik korlátja tekintetében.
A Krombach üggyel nem csak az Európai Bíróság foglalkozott. Az ügy megjárt számos német és francia bírói fórumot valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságát is. Újabban pedig krimibe illő fordulatot is vett az ügy szereplőinek mély konfliktusa.
Az Európai Bíróság ítéletéből megismerhető tényállás rendkívül "szürke", szűkszavú, valójában azonban sokkal bonyolultabb és színesebb történetről van szó, mely még napjainkban is meglepő újdonságokkal szolgál.
André Bamberski 1937-ben született a franciaországi Valenciennes-ben lengyel bevándorló szülők gyermekeként. A II. világháború idején őt és testvérét visszatoloncolták a német megszállók Lengyelországba. A világháború után visszatért, könyvelőként szerzett diplomát, amelyet később nemzetközi jogban és nemzetközi pénzügyekben való szakképesítéssel is kiegészített. Hosszú időt töltött Casablacán, Marokkóban. Itt ismerte meg feleségét, Daniele-t. 1967-ben született meg lányuk, Kalinka Bamberski.
A házasságuk azonban az idő múlásával megromlott, Bamberski feleségét, Daniele-t elszerette egy német orvos, Dieter Krombach, aki a német konzulátuson dolgozott. Bamberski beleegyezett a válásba, azzal a feltétellel, hogy gyermekét ő nevelheti tovább. 1980-ban a szülők megegyezése alapján, Kalinka az anyjához költözött Németországba. Daniele ekkor már új férjével, Krombach-kal élt a bajorországi Lindauban. 2
A fiatal Kalinka nem érezte jól magát új iskolájában és megegyezett szüleivel, hogy visszaköltözik apjához, aki egy Toulouse melletti kis faluban lakott.
Kalinka azonban nem érkezhetett meg apjához, mert rejtélyes körülmények között hirtelen meghalt 1982-ben. A német hatóságoktól Bamberski zavaros jelentést kapott, olyan érzése támadt, mintha el akarnák tussolni az ügyet. Andre Bamberski szerint gyerekét a német orvos begyógyszerezte és megerőszakolta.
Kalinka a halála előtti napon szörfözni ment. Amikor hazaért fáradtnak érezte magát és nem volt olyan napbarnított, mint amilyen lenni szeretett volna. Ezért mint már korábban többször is Krombach Kobalt-Ferrcelit injekciót adott a lánynak. Másnap, 1982. július 10-én reggel 9:30-kor holtan találták Kalinkát a hálószobájában. Ekkor további különböző injekciókat adott a lánynak, hogy magához térítse, ez azonban már nem sikerült. A segélyhívásra kiérkező orvos a halál időpontját hajnali 3:00 órára becsülte meg.
A kardiológus elismerte a német hatóságoknak, hogy adott injekciót a lánynak a halála előtti éjszakán. Azt mondta, hogy vastartalmú szert adott neki, amire a lány kérte. Később megváltoztatta vallomását, és azt mondta, hogy vérszegénység ellen adott be gyógyszert Kalinkának. A bírósági orvosszakértő szerint ez a szer okozhatta a lány halálát, de nem tudta biztosan meghatározni a halál okát. Az orvosszakértő ezen felül azt is megállapította, hogy nem található bizonyíték arra vonatkozóan, hogy szexuális vagy más bántalmazás történt volna. Ennek alapján, bizonyíték hiányában felmentette az orvost a német bíróság.
Ezek után Bamberskinek még gyanúsabb lett az ügy, nem volt tisztázott, hogy miért és milyen gyógyszert kapott Kalinka és hogy miért távolította el a német kórboncnok a fiatal lány nemi szervét. Bamberskinek sikerült elérnie, hogy exhumáltathassa lánya holttestét.3
Bamberski 1984. január 23-án bűnügyi panaszt emelt nem szándékos emberölés bűntettében a párizsi vizsgálóbíró által ismeretlen személy vagy személyek ellen és kérelmezte, hogy civil résztvevőként részt vehessen az eljárásban. A panasz alapja a francia büntető eljárásjogi törvény (French Code of Criminal Procedure) 689. cikkelye volt, mely kimondja, hogy azokat az idegeneket, akik súlyos bűncselekményt követnek el a Francia Köztársaság területén kívül francia állampolgárral szemben, a francia jog alapján kell megvádolni és tárgyalásukat lefolytatni.4
A panasz kiegészítéseként Bamberski további dokumentumokat, szakértői véleményeket, nyomozati dokumentumokat és tanúvallomásokat csatolt.5
1985 márciusában a párizsi vizsgálóbíró felkérte a német hatóságokat, hogy hallgassanak meg további tanúkat és tegyék meg a szükséges lépéseket.6
1986-ban új vizsgálóbírót neveztek ki Párizsban, akit Bamberski arról informált, hogy a német hatóságok már negyedik alkalommal utasították el az eljárás lefolytatása iránti kérelmét. A francia hatóság ekkor újabb felszólítást küldött a német hatóságnak, melyben felkérte őket, hogy tegyék lehetővé három francia szakértőnek, hogy megtekinthessék a boncolás során nyert mintákat, amelyeket már a német szakértők megvizsgáltak.7
A német hatóságok eleget téve a kérésnek, 1988-ban a mintákat átadták a francia rendőrségnek és a szakértőknek.8
A francia bíróság a szakértők véleményei alapján pótszakértői vizsgálatot rendelt el annak megállapítása végett, hogy vizsgálják meg azoknak a gyógyszereknek a szerepét, melyeket Krombach úr adott be a gyermeknek azért, hogy magához térítse.9
1993. április 8-án a Cour d’ appel de Paris felszólította Dieter Krombachot, hogy álljon a Cour d’ assises de Paris elé gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával.10
A bíróság úgy találta, hogy a vizsgálat során összegyűjtött bizonyítékok alapján felvetődik az a lehetőség, hogy Kalinka Bamberski halála direkt következménye volt az intravénás injekciónak, ami Kobalt-Ferrcelit lehetett.11
Krombach ellentmondó és hamis vallomást tett. Először azt állította, hogy a lánynak segíteni akart abban, hogy gyorsabban jobb színben legyen és ezért anémia (vérszegénység) miatt kezelte. A lány orvosi leleteiben azonban semmi nyoma vérszegénységre utaló tüneteknek és a feltett időben a lány teljesen egészséges volt.
Krombach hazudott az események időbeli sorrendjének tekintetében is, amikor azt állította, hogy az injekciót több órával a lány halála előtt adta.
Hamisnak bizonyult az a törekvése is, hogy a lányt csak újra akarta éleszteni, ugyanis a nem megfelelő gyógyszerek alkalmazása csak azzal magyarázható, hogy el akarta titkolni a halál okát.12
A francia bíróság elrendelte személyes megjelenését, mégsem jelent meg a tárgyaláson. A Cour d’ assises de Paris így a távol lévő terhelttel szembeni francia büntetőeljárási szabályokat alkalmazta. A vonatkozó francia rendelkezések alapján védő nem jelenhet meg a távol lévő terhelt képviseletére, ezért a Cour d’ assises anélkül hozott ítéletet, hogy meghallgatta volna Krombach úr által meghatalmazott védőket. A Cour d’ assises 1995. március 9-i ítéletével 15 év szabadságvesztésre ítélte Krombachot, miután bűnösnek találta halált okozó testi sértés bűncselekményében. 1995. március 13-i ítéletével, amelyben a magánfél igényéről döntött, arra kötelezte Krombachot, hogy kártérítés címen fizessen Bamberskinek 350 000 FRF összeget.13
Bamberski elérte, amit akart, Dieter Krombachot bűnösnek találták és elítélték. Nemzetközi elfogató parancsot adtak ki ellene, de Németország a korábbi felmentő ítéletre hivatkozva nem adta ki az orvost Franciaországnak. Krombachot 1997-ben egy hasonló eset miatt két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte egy német bíróság. A vád ekkor az volt, hogy molesztált egy műtétre váró már elaltatott 16 éves lányt. Ezt követően pedig azért került egy német bíróság elé, mert illegális praxist folyatott. Ebben az ügyben 28 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
