Fölvetődik a kérdés, miért is közöl az infokommunikáció témájára szakosodott jogi folyóirat könyvismertetést egy védjegyjogi munkáról. Az összefüggésre ma még talán rá kell mutatni, de néhány év múlva már bizonyosan természetesnek kell tekinteni. Az elektronikus kereskedelem szabályozása az elektronikus úton történő adattárolást és -közlést középpontba állító infokommunikációs szempontú megközelítés egyik központi tárgya. E törvény pedig kifejezett normával kapcsolja össze[1] a védjegyek oltalmát az információs társadalomban nyújtott szolgáltatásokkal. A közvetítő szolgáltató és a jogosult helyzetét egyaránt megkönnyítő értesítési-eltávolítási eljárás hatálya 2006. január 1. óta terjed ki a tartalomszolgáltató által elkövetett védjegyjogi jogsértésre is. Sőt, a szabály erősen vitatott kivétellel is "finomodott": ha puszta domain név használat valósítaná meg a védjegybitorlást, annak eltávolítása nem kérhető.
Az messze meghaladja egy könyvismertetés kereteit, hogy megvizsgáljuk: a puszta domainnév-használat mikor minősülhet a védjegy védjegyjogi értelemben vett használatának.[2] Minden esetre leszögezhető: ha védjegyjogi alapon akár korlátozottan, akár tágabb körben érvényesíthető igény domain neveket használókkal, és domain név alatt információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatókkal szemben, akkor nem vitatható, hogy helye van egy védjegyjogi hiánypótló munkáról szóló ismertetésnek az infokommunikáció és jog viszonyának szentelt szakfolyóiratban.
Vida Sándor professzor könyve[3] nélkülözhetetlen eszköz mindazoknak, akik akár védjegyjogosulti oldalon állnak, akár engedélyezett, vagy vitatott védjegyhasználatot folytatnak, nem is beszélve a jogi felsőoktatás résztvevőiről és a kutatókról.
Jó értelemben véve megtévesztő a munka címe: abból nem tűnik ki, hogy a szerző külön fejezetet szentel a közösségi védjegyjogi gyakorlat tagállami ítélkezésre gyakorolt hatásának (V. fejezet), márpedig ez a könyv leginkább megszívlelendő tanulsága a hazai olvasó számára. Ezt fejezi ki Vida Sándor megállapítása: "ma már közismert, hogy az EK tagállamai védjegyjogának alapvető kérdései Luxemburgban dőlnek el" (30. o.).
E megállapítást elegánsan bizonyítja is, így például a PRAKTIKER ügyben (C-418/02) hozott, a védjegyek kiskereskedelmi szolgáltatásra a szolgáltatással érintett áruk, vagy árufajták pontos megjelölésével történő lajstromozásának megengedését kimondó előzetes döntéshez írt megjegyzésével (62. o.). Hasonlóan tanulságos a térbeli védjegyekkel összefüggő közösségi gyakorlat német ítélkezésre gyakorolt hatásának felvillantása is (MAG-LITE, 118-120.). Ahol lehet, a munka a közösségi döntések hazai védjegygyakorlattal való összefüggésére is kitér (használat útján megszerezhető megkülönbözető képesség - HAVE A BREAK C-353/03 - PIZZA MIX - M 03 1397 SWISS FORMULA - 3. Pk. 26583/2000, 137-139.).
A védjegyjog az Európai Közösség szellemi tulajdonjogában a leginkább kiérlelt "kétszintű" (rendeleti, és irányelvi) szabályozási terület. A tagállami védjegyjogi törvényeket a védjegyirányelv a közösségi védjegyrendelettel azonos fogalmi, logikai, kivételi rendben keretezi.
Az ismertető írója számára e jogterület normái és a munkában nagyszerűen válogatott és elemzett bírói gyakorlata mutatja, hogy mi is az Európai Közösség programja az iparjogvédelem regionális szabályozásában: ahol és ameddig a tagállami oltalmi formák a tagállamok és az Unió egymásra hatásában fennmarad(hat)nak, ott a lehető legnagyobb fokú szabályozási, értelmezési és jogalkalmazási jogegységre törekszik. Ha pedig a működésében lényegében egységes jog kialakult, akkor erősen lecsökken a jelentősége annak, hogy vannak-e (még) tagállami oltalmi formák.
E jogegységesítésről rajzol éles kontúrokkal, szelíd, de mégis határozott vonalvezetéssel képet Vida professzor. Nem pillanatfelvételről van szó, a szerző az 1995 és 2002 között eldöntött esetekből válogatott szakértő kézzel.
Mielőtt a munka fő mondanivalójára térnénk, meg kell említeni, hogy az I., "közösségi eljárási jogi" fejezet informatívan, tömören tájékoztatja az olvasót a közösségi védjegyjogi bírósági hatáskörökről, és e kérdés tárgyalása mentén az előzetes döntéshozatali ügyek és a közösségi védjegyügyekben hozott határozatok felülvizsgálatának legfontosabb kérdéseiről. A munka túlnyomó többségében a védjegyirányelvet értelmező előzetes döntéseket tárgyal, de ahol a téma ezt kívánja, közösségi védjegyügyekben hozott határozatot is elemez (pl. NICKY/NOKI, 32, s köv., GIACOMETTI SPORT, 56., BIOKNOWLEDGE, 69., HEIDELBERGER BAUCHEMIE, 103 s köv.).
A kötet anyagi védjegyjogi fejezetei (II.-V. fejezetek) logikusan követik a védjegyjogi szabályozás logikai csomópontjait. A hangsúlyokat e rendező szemponton belül a kiválasztott döntések adják.
- 103/104 -
Az abszolút lajstromozási feltételek közül a legdöntőbbnek, a megkülönböztethetőségnek szentel a szerző egy külön szerkezeti egységet. A megkülönböztethetőség hiányát akár a leíró jelleg (pl. a szavak puszta, a nyelvtani szabályokból következő eredménytől eltérő, szokatlan kifejezésnek nem minősíthető kombinációjából álló BIOKNOWLEDGE, 78.), akár kizárólag a funkciót tükröző térbeli forma (PHILIPS/REMINGTON, 109, s köv.) eredményezheti. Az így beszűkített körben lajstromozható térbeli védjegyekre is alkalmazhatóak az általános, egyéb védjegyekre is érvényes lajstromozási akadályok (LINDE, WINWARD, RADO, C-53, 54, 55/01-es egyesített ügyek, 115 s köv.).
Noha csak részben a megkülönböztethetőség gel, más részben a grafikai ábrázolhatósággal függnek össze, itt kaptak helyet a sajátos forma (ábra) nélküli puszta színek (színkombinációk) meghatározott "azonosítási" feltételekkel fennálló oltalomképességét pozitívan megválaszoló LIBERTEL, C-140/01, 94-103, vagy HEIDELBERGER BAUCHEMIE T-49/02, 103-108 ítéletek is.
A CHIEMSEE ügyek (C-108, 109/97, 121123) összefoglalásából megtudhatja az olvasó, hogy a földrajzi helyek megjelölése akkor oltalmazható, ha az érdekelt forgalmi körök jelentős része a megjelölésről az árut nemcsak mint az adott származási helyről, hanem mint meghatározott vállalattól származót ismeri fel.
A relatív lajstromozási akadályok közül az összetéveszthetőséget érintő legfontosabb határozatok lényegi megállapításait emeli ki tankönyvi pontosságú lényegkiválasztással a szerző. Összefoglalásában megállapítja: az összetéveszthetőség veszélye asszociáció útján is kialakulhat, de önmagában nem elegendő annak megállapításához, azt pusztán erősítheti (142, 143.o.). Az összetéveszthetőség körében a képi, hangzásbeli, jelentésbeli tényezőket egymással kölcsönhatásban, átfogóan kell mérlegelni (összbenyomás), az átlagos, alább említendő kritériumoknak megfelelő fogyasztó szemével. Minél erősebb a korábbi védjegy, azaz minél nagyobb a megkülönböztető ereje, annál erősebb védelemre tarthat igényt, vagyis annál nagyobb az összetéveszthetőség megállapíthatóságának foka. Az áruk hasonlóságának vizsgálata során minden olyan releváns körülményre tekintettel kell lenni, amely a vitatott megjelölésekkel ellátott árukra és a szolgáltatásokra jellemző.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
