Kétszáz éves a nagy nemzeti drámánk, Katona József Bánk bánja. Az évforduló lehetőséget nyújt a mű újragondolására, értelmezésének árnyalására. Sok elemzője leírta, hogy a 13. század eleji szituációba Katona 19. századi alakokat és helyzeteket rejt. Jól látható ez a szövegben nem kis számban felbukkanó jog(történet)i kifejezéseknél. A jogvégzett kecskeméti drámaíró a 19. századi nemzeti ébredés-polgárosodás során új jelentést nyerő szavakat is használja a Bánk bánban. A haza, a nemzet, a szabadság, a polgárság egészen mást jelentenek középkori kontextusban, mint a felvilágosodás utániban - és hozzá kell tennünk, hogy ma is mást jelentenek. Katona József tehát saját korának megfelelő államjogi szemléletmóddal ruházta fel drámájának Árpád-kori szereplőit. Dolgozatunkban ezekből szemezgetünk, megvilágítva egy-egy kifejezés jelentésének változását a cselekménynek, a mű keletkezésének és a mai befogadónak az időbeliségében.
Elsőként azokat a történelmi kontextusokat vázoljuk, amelyek egymással keverednek Katona művében. A Bánk bán cselekményének idején, a középkorban az emberek szinte kizárólag az alapján határozták meg identitásukat, hogy a társadalom mely rétegéhez tartoztak, milyen vallást követtek, kinek a fennhatósága terjedt ki rájuk, és ez alapján milyen kötelezettségek terhelték, illetve jogok illették meg őket. Az ilyen módon konstituált társadalomban az emberek közti összetartozás érzését elsősorban az a személy teremtette meg, akinek a szolgálatában az összetartozó emberek álltak; tipikusan és legmarkánsabban az uralkodó. A kiemelt jogállású csoportok (az egyház, a nemesség és a városi polgárság) lettek azok, amelyek - az uralkodótól való részleges függetlenedés és ideológiai átalakulás eredményeként - magukat ténylegesen "országlakosnak", az államot alkotó nemzetbe tartozónak hívhatták (Földi 2018: 111). Magyarországon a nemesség a Szent Koronát használta fel, hogy saját hatalmát legitimálja a királlyal szemben. Az "eredeti ősi egyenlőség" megszűnését - tehát a nemesség kialakult elsőbbségét a nem nemesek terhére - Werbőczy István Hármaskönyve azzal indokolta, hogy a nem nemesek "vétkeztek a nemzet egésze ellen, így elveszítette jogát a politikai hatalom gyakorlására" (Mezey 2003: 97).
Katona korában, a polgári forradalmaknak köszönhetően ez a szemléletmód lassan módosult. Egyre kevésbé tettek különbséget a jogi életben jogállás szerint az emberek között, hanem egyre inkább az azonos kötelezettségviselés és az azonos jogok felé tolódott. Az így elvesztett identitást pótolandó emelkedett fel a nacionalizmus eszmei áramlata, amely szerint az "állam identitásának legmélyebb alapját nem az uralkodó azonossága, hanem az összefüggő területen élő és azonos anyanyelvet (nemzeti nyelvet) beszélők közössége képezi" (Mezey 2003: 109). E folyamat hatásaként kerültek előtérbe azok az elemek, amelyek ma is egy-egy ország összetartozásának szimbólumait jelentik (azonos kultúra, történelem, hagyományok). A modernizáció mérföldköveként a 19. században számos európai ország elfogadott olyan törvényeket, amelyek már felvilágosult és a kornak megfelelő szellemben intézményesítik mindenki jogát arra, hogy elismerjék a központi hatalomhoz, tehát az államhoz való tartozásukat (Dezső és mtsai 2007). Ekkor jelent meg tehát a kibontakozó jogegyenlőség gondolatától vezérelve az állampolgárság fogalma.
Nemzet
Talán a legnagyobb súlyú és legtöbb változáson átesett kifejezés a dráma szókincséből a nemzet. Katona több értelemben használja ezt a szót. Első jelentésben 'az akkori magyar nemesség'-et (Bánk bán szótár - továbbiakban: BBSz.: 243.) érti alatta. Ez összhangban van az imént vázoltakkal. A nemesség volt a kiemelt társadalmi csoport a középkorban, így a nemzet velük való azonosítása sem ördögtől való. Noha Bánk idején a magyar nemesség még messze nem alakult ki teljesen, feltehetjük, hogy a majdan nemesi attitűddel rendelkező akkori rétegekre utal (bárókra, serviensekre).
- 7/8 -
Másutt a nemzet - megtoldva a "külső" jelzővel - 'idegen néphez tartozó személy(ek)'-et (BBSz.: 243.) jelöl. A szó ezen értelme azzal a ténnyel mutat összefüggést, hogy a középkorban az egyes népcsoportok "territoriális alapon szerveződtek újjá" (Földi 2018: 112), azaz magukat más népektől a lakóhely alapján határolták el. A magyarok terrénumán kívül eső helyeken élő népeket ezért a bánki idősíkban sem helytelen külső nemzetnek nevezni.
Már Bánk korában is jelentős múlttal rendelkezett az a nézet, hogy a nemzet alatt 'nemzetséget, családot' (BBSz.: 243.) értenek. Az ókori latin nyelvben is azonos szóval illették a nemzetet és a nemzetséget (gens), amely egyúttal valamely ország népét is jelentette (Földi 2018: 108-109). Emiatt a nemzet szónak e harmadik jelentésbeli használata szintén nem anakronisztikus.
A Magyar értelmező kéziszótár (továbbiakban: ÉKsz.) négy jelentését adja meg a nemzetnek: 1. 'Történelmileg kialakult tartós emberi közösség, amelyet közös nyelv, közös terület és a gazdasági élet s a kultúrában megnyilvánuló közös lelki sajátosságok tartanak össze.' 2. 'Feudális országokban a nemesi kiváltságokkal bírók összessége.' 3. 'Nép.' 4. 'Nemzetség, ill. család.' Ezek közül az első a nacionalizmus által meghatározott nemzetfogalom, amely értelemben Katona nem használja a szót a műben, míg a további három jelentése történelmi szempontból ma is megfelel a Katona által használtaknak (pl. nemesség: "Ne ingerelj fel! - Oh / a' Nemzet! [...] Kényes Becsűlete, mint a' Köntöse..."; család: "Nem hal ki a' Bojóthi Nemzetem!")
Haza
A BBSz. a következőképpen írja le a haza fogalmát, ahogyan azt a műben érteni kell: 'az az ország, amelyhez tartozónak vallja valaki magát; hon' (138). Ez meglehetősen modern felfogása a hazának, hiszen sem a középkorban, de még a 19. század elején sem puszta elhatározás kérdése volt, hogy valaki mely állam fennhatósága alá tartozik. Ez a meghatározás sokkal inkább azt az érzelmi töltetet kívánja kifejezni, amely egyértelműen a polgári forradalmak terméke. Ugyan létezett e szó 'anyaország' értelemben korábban is (Horger 1924: 83), a számos alkalommal és változatos formában felbukkanó haza, hazám szavak ezzel a 19. századi jelentéstöbblettel hozhatók összefüggésbe.
Hasonló a helyzet akkor, amikor egyes szereplők úgy utalnak 'a személyraggal megjelölt személy honfitársára' (BBSz.: 138), mint hazádfia. E körben azonban kevésbé nyilvánvaló, hogy mit tekintett Katona csoportképző ismérvnek, amikor a hazát és a hozzá tartozó embereket ilyen módon összekapcsolta. Mint láttuk, Bánk korában sokkal jellemzőbb volt e tekintetben a territorialitás, illetve a rendekhez tartozás, míg Katona idejére előtérbe kerültek a kulturális ismérvek (bár a jogi helyzet ekkoriban a korábbival megegyezett).
Polgár(társ)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
