A Választottbíróság és az állami bíróság kapcsolata kettős. Egyrészt a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) által meghatározott esetekben az állami bíróság - nemperes eljárásban eljárva - elősegíti a választottbírósági eljárás lefolyását. Így bizonyos esetekben választottbírót jelöl [Vbt. 14. § (2)-(4) bek.]; dönt választottbíró kizárásáról (Vbt. 20. §); dönt választottbírói megbízás megszüntetésével kapcsolatos vitában (Vbt. 22. §) végső döntést hoz a választottbíróság hatáskörének kérdésében [Vbt. 25. § (1) bek.]; ideiglenes illetve biztosítási intézkedés elrendelésével, bizonyítás lefolytatásával, kényszerítő eszközök alkalmazásával jogsegélyt nyújt a választottbíróság számára (Vbt. 37. §); végrehajtja a választottbíróság ítéletét (Vbt. 58. §).
Az állami bíróság választottbírósággal kapcsolatos másik funkciója garanciális, ellenőrzési jellegű: a megyei bíróság a Vbt. 55. §-ában felsorolt okokból érvénytelenítheti a választottbíróság ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság e második funkció kapcsán, vagyis a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése iránti perekben hozott, fellebbezési lehetőség hiányában jogerős megyei bírósági ítéletek elleni felülvizsgálati kérelmek elbírálása folytán kapcsolódik a választottbíróság működéséhez. E rövid cikk legfelsőbb bírósági bíró szerzőinek nyilvánvalóan nem lehet célja az állami bíróságok választottbíráskodásával kapcsolatos gyakorlatának átfogó ismertetése, hanem csak arra törekedhetnek, hogy a Legfelsőbb Bíróság újabb gyakorlatából emeljenek ki néhány kérdést, az alábbiak szerint.
1. Problémát okozott a bírói gyakorlatban, hogy van-e helye fizetési meghagyás rendes bíróság általi kibocsátásának, olyan jogviszonyból eredő követelés érvényesítése végett, amelyből származó jogviták elbírálására a felek választottbírósági eljárást kötöttek ki. E kérdésben a Legfelsőbb Bíróságon belül is eltérő döntések születtek. Volt olyan ügy (Pfv. VIII. 27.088/2002.), amelyben a Legfelsőbb Bíróság azt mondta ki, hogy választottbírósági kikötés esetén fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem rendes bíróság előtt történő előterjesztésére nincs lehetőség, míg más döntésében (BH 2003/12/506.) úgy foglalt állást, hogy mivel a választottbírósági eljárásban fizetési meghagyás kibocsátásának nincs helye, az erre irányuló kérelmet a rendes bíróságnál lehet előterjeszteni. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma végül tanácselnöki értekezleten alakított ki egységes álláspontot (közzétéve: BH 2006. évi 1. szám), amely szerint: "Az érvényes választottbírósági szerződés hatálya nem zárja ki, hogy a választottbírósági kikötéssel érintett jogvitából eredő igényét bármelyik fél fizetési meghagyás útján érvényesítse." Az álláspont indoka, hogy a Vbt. rendelkezései [3. § (1) bek.; 4. §] csak bírósági peres eljárás helyett engedik meg a választottbírósági eljárás kikötését, míg a fizetési meghagyásos nemperes eljárásban nincs helye választottbírósági eljárásnak. A fizetési meghagyást tehát kérelemre a rendes bíróságnak a választottbírósági kikötés ellenére is ki kell bocsátania. Az ellenérdekű fél azonban az ellentmondásában hivatkozhat a választottbírósági kikötésre és kérheti a per megszüntetését, amely esetben az eljárást meg kell szüntetni. Az ismertetett álláspont annak ellenére továbbra is irányadónak tekinthető, hogy 2010. június 1. napjától a fizetési meghagyás kibocsátása a közjegyző hatáskörébe kerül át. A rendes bíróságok azonban ezen időponttól kezdve e kérdéssel már nem fognak találkozni, mert ha a közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyás elleni ellentmondásban a fél választottbírósági kikötésre hivatkozik, a közjegyző fogja az eljárást megszüntetni [2009. évi L. tv. 34. § (1) bekezdés a) pont és 24. § (1) bekezdés b) pont].
2. Ami a választottbírósági határozatok érvénytelenítését illeti, a Legfelsőbb Bíróság már a Vbt. hatálybalépését követően kialakította azt a gyakorlatát, amely szerint a Vbt. 55. §-a szerinti érvénytelenítési okokat nem lehet kiterjesztően értelmezni (BH 1996/3/159), az érvénytelenítési per nem tekinthető rendes jogorvoslatnak. A Legfelsőbb Bíróság számos döntésében leszögezte, hogy a rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja azt, hogy a választottbíróság az anyagi- és eljárásjogi szabályokat miként alkalmazta, nem bírálhatja felül a választottbíróság jogi álláspontját, érdemi döntését, hanem csak az érvénytelenítési okok megvalósulását vizsgálhatja. A választottbíróság ítéletének esetleges jogszabálysértő rendelkezése, az anyagi- és eljárási szabályok téves alkalmazása, vagy a bizonyítékok téves értékelése önmagában nem alapozza meg a választottbírósági ítélet közrendbe ütközésének a megállapítását. A felek a választottbírósági kikötéssel azt is tudomásul veszik, hogy az esetleges téves választottbírósági ítélet kapcsán csak a Vbt. által biztosított szűk körben van helye jogorvoslatnak (pl.: EBH 1999/1/37., EBH 2006/2/1525., EBH 2007/2/1705.,).
A Legfelsőbb Bíróság e gyakorlatából következően két kézen meg lehet számolni azokat a döntéseket, amelyekkel a Legfelsőbb Bíróság az elmúlt 15 évben választottbírósági ítéletet érvénytelenített. A legutóbbi időkben hozott döntések közül érdemes megemlíteni néhányat annak illusztrálására, hogy a Legfelsőbb Bíróság milyen esetekben talált alapot a választottbíróság ítéletének érvénytelenítésére.
- BH 2009/8/252. számon közzétett döntésében a Legfelsőbb Bíróság a Vbt. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján érvénytelenítette a választottbíróság ítéletét, mert a választottbírósági szerződést megkötő félnek, a választottbírósági eljárás alperesének - egy külföldi állam nagykövetségének - nem volt jogképessége.
- EBH 2008/1/1794. számon publikált ügyben az adott alapot a választottbírósági ítélet Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján történő érvénytelenítésére, hogy a választottbíróság olyan ténybeli és jogi alapra helyezte a döntését, amelyre a kereseti kérelem nem vonatkozott, és ezért a félnek nem volt módja arra, hogy ténybeli előadást tegyen, jogi érveit kifejthesse, ily módon az ügyeinek előterjesztésére sem volt képes.
- Egy döntvénytárban még nem publikált ügyben (Gfv. XI. 30.064/2009.) az a jogkérdés merült fel, hogy a kft. társasági szerződésébe foglalt választottbírósági kikötés a társasági szerződés módosítására irányadó 3/4-es szótöbbséggel hozott társasági határozattal mellőzhető-e a társasági szerződésből, vagy azt mint polgári jogi megállapodást az azt megkötő tagok csak egyhangúlag módosíthatják a Ptk. 240. § (1) bekezdés alapján. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint a társasági szerződés részévé vált választottbírósági kikötést a felek a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok szerint - vagyis kft. esetében minősített szótöbbséggel hozott társasági határozattal - módosíthatják. A Legfelsőbb Bíróság arra is rámutatott, hogy: "Az eredetileg kikötött választottbírósági eljárás helyett az Alkotmányban szabályozott rendes bírósági eljárás kikötése nem csorbítja annak a tagnak a jogát, aki a társasági szerződés ekként történő módosításához szavazatával nem járult hozzá." Mivel a választottbíróság olyan ügyben hozott döntést, amelyre vonatkozóan választottbírósági kikötés már nem volt a felperes létesítő okiratában, ezért a Legfelsőbb Bíróság a választottbíróság közbenső ítéletét a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontja alapján érvénytelenítette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
