Szép kiállítású, imponáló terjedelmű, csaknem hat és félszáz oldalas kötetet tart kezében az az olvasó, aki a szerkesztő által írott Előszóban szerényen csak egyetemi jegyzetként aposztrofált művel kíván közelebbről megismerkedni. Az alaposabb vizsgálat ugyanis igen gyorsan elvezethet olyan következtetéshez is, amely szerint itt valójában egy szinte enciklopédikus gazdagságú ismeretanyag közreadásáról van szó, amely a történeti megközelítés segítségével a jog elméleti és gyakorlati kérdéseinek több, egymástól jelentősen különböző területére kalauzolja el az olvasót, és nyújt azokról alapos és igényes tájékoztatást Ha pedig - az illetékesektől nyert tájékoztatás alapján - a célkitűzés megfogalmazásától és az annak megvalósítására irányuló munka elkezdésétől a kötet megjelenéséig eltelt, szokatlanul rövidnek tűnő időt is figyelembe vesszük, csak elismerés illetheti e - csak látszólag szerény igényű - vállalkozás minden résztvevőjét.
Éppen a kötetben összefoglalt ismeretanyag szerteágazó volta következtében túlságosan nehéz, talán megoldhatatlan feladatot jelentene arról a hagyományos értelemben és terjedelemben vett könyvismertetést vagy recenziót készíteni. A magunk részéről erre eleve nem is vállalkozva, csupán arra szorítkozunk, hogy néhány elvi jelentőségű, a komparatista jogászokat úgyszólván a modern jogösszehasonlítás megjelenése óta foglalkoztató kérdéssel kapcsolatban a kötetben megfogalmazott válaszokat közelebbről szemügyre vegyük, és azokat a saját álláspontunkkal szembesítsük. Célunk elsősorban e nem csupán jogtörténeti szempontból jelentős kérdések iránti figyelem felkeltése, és velük kapcsolatban esetleg - az egyetemi oktatási anyagok esetében különösen fontos - szélesebb körű eszmecsere kezdeményezése is.
1. Az első, megítélésünk szerint alapvetőnek tekinthető kérdés - nemcsak a kötettel, hanem a jog- és államtudományok egészével kapcsolatban is - az összehasonlító és a történeti megközelítés egymáshoz való viszonyának értelmezése, ami - mint az a kötet szerkesztője, Földi András professzor által írott Előszóból is világosan kitűnik - a szerzői kollektívát is foglalkoztatja. Alapállásuk röviden abban foglalható össze, hogy az általuk is művelt összehasonlító jogtörténet a tágabb értelemben felfogott jogi komparatisztika része (18.). Felfogásuk újszerűségét a korábbi - és a hazai szakirodalomban is megnyilvánuló -szemléletmóddal szemben abban látják, hogy míg korábban inkább a jogrendszerek "külső" történetén volt a hangsúly, addig most a "belső" , vagyis az intézmény- és dogmatörténet kerül előtérbe, rámutatva a különböző jogrendszerek közötti azonosságokra, hasonlóságokra, különbségekre és össze nem mérhető eltérésekre, valamint azok történeti okaira is (uo.).
Az e koncepció megvalósítására irányuló törekvés tükröződik a kötet egyes fejezeteiben is, ahol a szerzők az alkotmányjog, közigazgatási jog, büntetőjog és büntető eljárásjog, magánjog , kereskedelmi jog, váltójog, csődjog és polgári eljárásjog kérdéseit az egyes jogintézmények kialakulásának, történeti fejlődésének és jelenlegi helyzetének felidézésével tárgyalják, de önálló fejezetek foglalkoznak több olyan, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt nagy jelentőségű , átfogó jellegű témával is, mint az európai jogok alapjai és a közjogi jogok, az állam és az államszervezés történeti típusai és elméletei, a modern nemzeti államot alkotó emberi közösségek, az állami szuverenitás, a kormányzás és az önkormányzatiság. Ebben az értelemben tekinthető a mostani vállalkozás eredménye - az Előszó megfogalmazásával élve - egy újszerű szakmai koncepció és módszertani elvek alapján kidolgozott és újszerű szakmai tartalmat megjelenítő munkának (21.).
Szakmai kompetencia hiányában természetesen nem lehet feladatunk a most az "összehasonlító", korábban inkább az "egyetemes" jelzővel publikált - de több, különböző jogágat is érintő - jogtörténeti eredmények érdemi megítélése. Az összehasonlító jogtudomány (droit comparé, compa-rative law, stb.) néven a 19. sz. utolsó harmadában önállósult diszciplina művelőjeként csupán arra vállalkozhatunk, hogy a "tág értelemben vett jogi komparatisztika" oldaláról közelítsük meg a kötetet. Ezt annál is könnyebben tehetjük, mert - ahogyan arra az Előszó írója is helyesen rámutat - a történeti előzményekre való hivatkozás e tudományban is egyre gyakoribb (19.).
A történeti és az összehasonlító megközelítés mibenlétének és egymáshoz való viszonyának vizsgála-
- 213/214 -
ta - mint az a kötet anyagából is kitűnik - a jogtudománynak korántsem új problémája. Földi professzor is a kötetnek az összehasonlító jogtörténet diszciplinájának kialakulását és további fejlődését bemutató Bevezetésében abból a - napjainkra már általánosan elfogadottnak tekinthető - felismerésből indul ki, hogy az csak ott alakulhat ki, ahol létezik jogtudomány, vagyis a jogi kérdésekkel hivatásszerűen, egyszersmind elméleti szinten való foglalkozás (23.). Ezen az alapon lehet a jogtörténet iránti érdeklődés jelentkezését a XVI. századi humanisták működéséhez kapcsolni (24.).
A történeti összefüggések és előzmények figyelembevételének fontosságát a jog összehasonlító szemléletével kapcsolatban már csak azért is indokolt hangsúlyozni, mert - mini az jól ismert tény - a modern jogösszehasonlítás megjelenése elválaszthatatlan egyrészt a 19. századbeli társadalom-tudománynak jórészt éppen az emberiség történeti fejlődésének átfogó értelmezésére támaszkodó új felismeréseitől (darwini fajelmélet, egyetemes érvényű fejlődési törvények, stb.), másrészt - azokat a jogi jelenségekre konkretizálva - az angol (Maine és követői) és a német (Savigny és a történeti jogi iskola) jogtudomány eredményeitől. A további fejlődés ismeretében még az olyan korabeli, ma már talán némileg túlzónak tűnő megállapítással is egyet lehet érteni, hogy a jog új, összehasonlító tudománya számára a más diszciplinák területén már korábban is sikerrel alkalmazott összehasonlító módszer mint egyfajta új csodaszer, a kutatás nélkülözhetetlen eszközeként jelentkezett. A jog alapvetően történeti jellegét hangsúlyozó felfogásból ugyanis logikusan adódhatott az egyetemes jogfejlődésben az emberi akarattól függetlenül érvényesülő törvényszerűségeknek a különböző ősi jogok összehasonlítása útján történő feltárására irányuló célkitűzés, amiből Angliában Maine oxfordi katedrájának a történeti és az összehasonlító megközelítésre utaló elnevezése (historical and comparative jurisprudence) fakadt, de ebből táplálkoztak a német nyelvterületen Post nevével fémjelzett etnológiai jogtudomány (ethnologische Jurisprudenz) képviselőinek a jog első megjelenési formáit az ősi kultúrák összehasonlítása útján kutató kezdeményezései is. Joggal állítható tehát, hogy a modern jogösszehasonlító tudomány első paradigmájának éppen ez a történeti szemlélet- és megközelítésmód volt a legjellemzőbb vonása.
Az is a jól ismert és sokszor felidézett igazságok közé tartozik, hogy az új és helyét kereső összehasonlító jogi diszciplinának ez az alapvetően történeti jellege hamarosan háttérbe szorult a párizsi világkongresszuson (1900) hivatalosan is meghirdetett újabb és sokáig egyeduralkodó tételesjogi orientáció mögött, és csak a 20. század végétől kezdődően, a jogfogalom tágabb, szociológiailag orientált értelmezésének rohamos elterjedése óta beszélhetünk a történetiség eszméjének egyfajta reneszánszáról a nemzetközi jogösszehasonlító mozgalomban és tudományban (így pl. az angolszász eredetű "comparative legal traditions" terminus technicus térhódításával).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
