A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 2006. július 1. napján lépett hatályba, és az azóta eltelt közel tíz évben igen sok kisebb-nagyobb módosítást szenvedett el.[1] Évente legalább 2-3 alkalommal módosították, és e módosítások révén nem egy esetben (olykor egy éven belül többször is!) terjedelmes, az eredeti koncepciótól lényegesen különböző, átfogó változtatások érték.
A törvény ennek következtében eklektikussá, nehezen áttekinthetővé vált, szabályai vitathatatlanul megértek egy alapos felülvizsgálatra. Megállapítható ugyanakkor, hogy a bírósági cégnyilvántartás viszonylag gyorsan, olajozottan működik, ügyfél elégedetlenség nincsen, a Ctv. szabályait a cégeljárások szereplői ismerik, és jobbára zökkenőmentesen alkalmazzák. Láthatólag nincs igény arra, hogy a hatályos szabályozástól gyökeresen különböző, új koncepciójú eljárási rendet vezessenek be a cégnyilvántartással kapcsolatos ügyek intézésébe.
A cégnyilvántartás a nemzetgazdaság egyik nagy jelentőségű közhiteles nyilvántartási bázisa, ennek alapvető átszervezése, fogalmi rendszerének átalakítása beláthatatlan következményekkel járhat, túl azon, hogy egy jól működő ügyrend továbbfejlesztését úgy érdemes elvégezni, hogy az a résztvevők számára minél kevesebb kényelmetlenséggel járjon, az új, modernebb eljárási rendbe belesimulhassanak a már meglévő és jól funkcionáló jogintézmények. Ez természetesen nem lehet akadálya annak, hogy az elavult, kaotikus, túlszabályozott, az ügymenetet lassító rendelkezéseket kiiktassa, deregulálja a jogalkotó.
Az alábbiakban a Ctv. néhány problematikus szabályát tekintem át, felmérve, hogy melyek azok a neuralgikus pontjai e törvénynek, melyek véleményem szerint kisebb-nagyobb korrekcióra szorulnak.
A Ctv. 2012. július 24. előtt hatályos szabályozása szerint a cégeljárásban (a bejegyzési és változásbejegyzési kérelemre folyó cégeljárásban) és a törvényességi felügyeleti eljárásban is fő szabály szerint bírónak kellett eljárnia. A Ctv. ekkor azt határozta meg kifejezett, eseti törvényi rendelkezésekkel, hogy mégis melyek azok a cégbírósági feladatok, amelyek kivételt jelentenek az általános bírói hatáskör előírása alól, vagyis melyek azok az ügyek, melyekben titkár, fogalmazó vagy bírósági ügyintéző járhat el.
A Ctv. 1/A. §-a[2] 2012. július 24-től a fenti koncepciótól lényegesen különböző eljárási rendet honosított meg. Abból a tézisből indult ki, hogy a mérlegelést, nagyobb szaktudást nem igénylő kérdésekben felesleges bírákat foglalkoztatni, ezekben az ügyekben alacsonyabb szakképzettségű, egyúttal "olcsóbb" munkaerő igénybevétele is elegendő.
Ezért a korábbi fő szabályt "visszájára" fordítva, úgy rendelkezett a jogalkotó, hogy a cégügyekben az általános hatáskörű bírósági személy a hatálybalépést követően érkezett ügyekben nem a bíró lesz, hanem a bírósági titkár. A Ctv. 1/A. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a Ctv.-ben szabályozott nemperes eljárásokban (valamennyiben, tehát a törvényességi ügyekben is!) első fokon önálló aláírási joggal, az érdemi határozatok meghozatalára is kiterjedően bírósági titkár (is) felhatalmazást kapott. A szabály tehát (nyilván gondolva az egyes bíróságok speciális munkaszervezési adottságaira) csak lehetőséget ad a titkárok széles körű alkalmazására, de nem gátolja, hogy titkár hiányában vagy egyéb megfontolásból bírák intézhessék az egyébként titkári hatáskörbe utalt ügyeket.
A Ctv. 1/A. § (2) bekezdése pedig taxatíve, és nagyon kazuisztikusan felsorolja azokat a cégbíróság elé tartozó feladatköröket, amelyekre kizárólag bírói hatáskört állapít meg a jogalkotó. (Ezek egyébként a bonyolultabbnak ítélt cégeljárási, változásbejegyzési és a törvényességi felügyeleti ügyeknek - a jogalkotó szerint - nagyobb mérlegelést igénylő esetei.)
A Ctv. 2012. július 24-től hatályos szabályozása a cégügyekben még egy hatásköri csoportot különít el, a fogalmazó és a bírósági ügyintéző által intézhető ügyeket. A Ctv.-nek az 1/A. § hatálybalépése előtti rendelkezései a titkár, a fogalmazó és a bírósági ügyintéző feladatkörére nézve még egységes szabályozást adtak, a 2012. július 24-től hatályos előírások azonban a fogalmazó és a bírósági ügyintéző által intézhető cégügyekre már a titkárra vonatkozóaktól megkülönböztetett rendelkezéseket fogalmaznak meg.[3]
Bizonyos ügyekben a fogalmazó és a bírósági ügyintéző csak korlátozott hatáskört kap.[4] Ezek azok az ügyek, amelyeknél a jogalkotó úgy látja, hogy a döntés-
- 3/4 -
hozatalhoz (ha elutasításra van szükség, vagy fellebbezhető végzés meghozatalát tervezi a fogalmazó/bírósági ügyintéző) indokolt előírni az előzetes bírói kontrollt.
A "Salátatörvény" (a 2013. évi CCLII. törvény) ezt az ügykört kibővítette a kft.-k változásbejegyzési ügyeivel is, azzal, hogy a legnehezebbnek vélt tőkeváltozással kapcsolatos, illetve a létesítő okirat cégjegyzéki adatot nem érintő módosítására[5] ez a felhatalmazás nem terjedt ki.
Számos egyéb - a Ctv.-ben szétszórtan szereplő, mérlegelést nem igénylő - rutinfeladat vonatkozásában a Ctv. a fogalmazó/bírósági ügyintéző önálló aláírási jogát, bírói kontroll nélküli eljárását deklarálja. (Ilyen szabályt találtunk a névfoglalásnál a 6. § (5) bekezdésében, a 26. § (9) bekezdésében írt adószámmal, közösségi adószámmal összefüggő, a csőd- és felszámolási perindítási és egyéb eljárásokkal kapcsolatos változásbejegyzési ügyekre nézve: a Ctv. 77. § (4) bekezdése szerinti eljárás-megszüntetéssel kapcsolatban, továbbá a kényszertörlési eljárásban végezhető rutinfeladatok, adatlekérdezések tekintetében.)
A fenti szabályozás jobbára megfelelőnek[6] tekinthető, komoly fogyatékossága azonban a Ctv.-nek, hogy a fogalmazó/bírósági ügyintéző hatásköri előírásait a törvényben ötletszerűen elszórtan, nehezen követhetően és olykor dogmatikailag megalapozatlanul helyezte el a jogalkotó. A Ctv. felülvizsgálata e vonatkozásban mindenképpen szükséges lenne, úgy, hogy a cégbírósági ügyek hatásköri szabályai a törvényben azonos helyen szerepeljenek, és a hatáskörök megosztása az érintett személyek szakértelmére tekintettel készüljön el. Ennek hiánya ugyanis a jogorvoslatok révén, vagy az ügyfeleknek okozott többletmunkák miatt[7] a szükségesnél hosszabb, bonyolultabb ügymenetet eredményeznek.
A Ctv. 2007. szeptember 1-jétől hatályos koncepciója szerint[8] a szerződésminta alkalmazásával - tehát a jogalkotó tartalmi kontrollja mellett - bekövetkező cégalapítás, illetve változásbejegyzés, kiegészítve a jogi képviselő jogszerűséget garantáló nyilatkozatával, alkalmassá tette az eljárást arra, hogy mélyrehatóbb bírósági ellenőrzés nélkül, rendkívüli gyorsasággal végbemehessen a kérelem elbírálása, különös tekintettel arra, hogy az ekkor hatályos szabályok szerint a bejegyzési kérelem tartalmi jogszerűségét a jogi képviselő szavatolta. Ezt a bíróság egyáltalán nem vizsgálta, olyannyira nem, hogy a bejegyzés kötelező mellékleteinek nagyobb részét nem is kellett benyújtani a cégbírósághoz, azokat a jogi képviselő őrizte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
