Megrendelés
Jegyző és Közigazgatás

Fizessen elő a Jegyző és Közigazgatásra!

Előfizetés

Dr. Dudás Ferenc: Miért (ne) lájkoljuk helyettesünket, avagy ki kinek riportál? (Jegyző, 2016/3., 51-52. o.)

A szervezetek számos állandó elemből és ún. fogyóeszközből táplálkoznak. Eddig komoly tudományos vizsgálatok sem igazolták, de nem is cáfolták azt, hogy a szerv első számú (azaz mindenkori) vezetője, avagy éppen helyettese-e a leginkább constans elem. A megoszló vélemények miatt legalább ennyien sorolják őket egyaránt a fogyóeszközök világába. Ki tudja ténylegesen kinek is van igaza?

Az igazság ebben a metszetben is valahol középen van, vagyis egyszer ide, míg másszor oda leng ki az inga. Mindenki tartozik és sorolódik, vagy éppen sodródik valahova. A főnök helyettesi reláció egyébként egyidős a főnöki problémával és a szervezetek vezetésének intézményével. Mindez a működés közben szinte emblematikus lenyomatként mutatja meg azt, hogy miként is kerül a helyettes a főnök mellé. Avagy éppen a nyakába vagy púpként a hátára. Először is vegyük sorra azt, hogy milyen típusú megoldások merülnek fel és képzelhetőek el a helyettesi termés (és annak betakarítása) tekintetében:

- először is van az ejtőernyős, akit kirendelnek vagy éppen kiküldenek (valóságos felmentő és) segéderő gyanánt. No, ő az a típus, aki nem csak a főnöknek riportál. Ha tudjuk, nagy ívben kerüljük el vagy védjük ki. De sajnos ez nem mindig megy, sőt ez az, amikor mindez sokszor védhetetlen!;

- másodszor, van az ún. "csókos", akit valaki (nyilván valamiért) protezsál. No, ez sem éppen egy matyóhímzés! Ezt csak a roppant hiú emberek narcisztikusságának kihasználásával lehet el- vagy kikerülni. Például azzal, hogy ez a hely nem méltó egy ilyen kíváló képességű ember számára! Talán nézzünk körül máshol a rendszerben, járjon jól vele más, olyan, akinek (melegen ajánlva) éppen ilyenre van szüksége!;

- harmadszor és nem utolsósorban létezik még a berepülő, aki elég - vagy éppen túlságosan is (géppel száll fölébe) - ambiciózus és nagyon is önmegvalósító. Nos, ez a fenti kettőnél a leginkább kezelhető. Indítsunk nála nyomban az "Ide nekem az oroszlánt!" alprogrammal, amelyből akár jól ki is lehet jönni. De nagyon meg is lehet vele bukni.;

- s végezetül, van az ún. + 1, amely a Saját (kvázi, házi) nevelés projektben összegezhető. Talán ez a leginkább fenntartható, életképes és működtethető. No, ez biztosan nekünk fog riportálni és kevésbé bújja folyton a mások GPS-t, ahol állandóan - lokátor szerűen - vizslatja a kerülő irányokat!

Akinek egyébként helyettese, vagy helyettesei vannak, annak az alábbi előnyei származhatnak ebből az adományból:

- ha nem bizalmatlan, van kivel megosztania a munkát, vagyis bátran delegáljon. Ilyen esetben mindig fontos a monitoring, vagyis a számonkérés, amely mindig alapja annak, hogy hol lakik az a bizonyos jó isten;

- ha van távlatos elképzelése, akkor mindig érdemes önálló projektekben is megmozgatni a helyetteseket, mivel ez mindig a túlélés egyik záloga;

- ha nem túlságosan hiú és aprólékos valaki, akkor hagyni kell teret és levegőt azoknak, akik minket segítenek és támogatnak, mert egyensúly nélkül a legstabilabbnak tűnő csónak is felborul;

- ha van annyi magunkhoz való eszünk, hogy nem mi akarunk mindenben dönteni, akkor teret engedünk és lehetőséget nyújtunk másoknak is. Hiszen ez nem játszótér, hanem egy organikusan működő kis világ, vagyis egy szervezet, amely okosan, munkamegosztással működtethető;

- ha van bennünk kellő arányérzék és beleélő képesség, akkor helyettesünkkel nem csupán a balhét és a népszerűtlen (ún. mussz-os) dolgokat akarjuk elvitetni. Akkor is magunk mellé vesszük és állítjuk őket, amikor be kell gombolni a zakót (vagy kis kosztümöt) és ki kell állni a "Kollégák" elé, valami ún. sexi (lájkolandó) dologgal;

- s végül, ha mindezeket nem valljuk és nem is érdekel bennünket ez az egész, akkor ne legyenek helyetteseink. Megérdemelten, a panaszkodást elfeledve, mártírként szakadjunk bele a munkába. S hadd utáljon mindenki bennünket, hisz egyebet úgysem érdemlünk.

A nemzetközi élmények világában egyébként jelen sorok írója mindössze egyetlen olyan megaszervezet főnökével találkozott, ahol közel 6 ezer alkalmazott dolgozott.

Arra a kérdésre, hogy miként lehet ezt egyáltalán átlátni és hatékonyan működtetni, az érintett Profi a következőket mondta:

- csak olyan vezetőket választottam ki és alkalmazunk, akik értenek a szakmához, s nálam mindenképpen okosabbak;

- csak olyan helyettesekkel dolgozom, akiket magam választottam ki, mert a fúrás-faragás és keverés nem fér bele az ilyen nagy szervezetek életébe;

- csak olyan emberekkel (vezető-társakkal) dolgozom, akik hozzám hasonlóan nem mennek addig haza, amíg a kiszignált ügyeket nem szignálják ugyanaznap tovább. Azért, mert ez egy rendszer. Kölcsönösen függünk egymástól, nem csúszhat át és meg semmi, mivel akkor borul minden. Ha nem ezt tennénk - minden egyes nap - fel és ránk dőlne ez az egész futószalag;

- s mi nem tekintjük szlogennek, s figyelemmel vagyunk és voltunk arra a szervezési alapelvre, hogy:

"Aki eredményt akar, annak a hozzá vezető utat is akarnia kell!"

S az ide vezető út tekintetében, pedig nagyjából azokat ismételte meg, amely a fenti gondolatjeles részben már elmondásra, kifejtésre került.

Higgyék el, érdemes mindezeken elgondolkodni, s érdemes lenne változtatni. S, hogy miért? Leginkább azért, mivel a társadalomnak, az országnak, az adófizetőknek az kerül a legtöbbe, amikor az államgépezet kívül és belül indokolatlanul, s átgondolatlanul jön mozgásba.

- 51/52 -

Talán ebben, ennek megelőzésében, elkerülésében, aktívan pozitív befolyásolásában van minden közigazgatás (illetve szervezet) egyik legnagyobb tartaléka. Ne merítsük le, hanem sokkal inkább gyarapítsuk és használjuk ki!

Higgyék el, a közigazgatásban is minden beárazható, mindennek értéke van. S az ún. "Mega" sztárok a közigazgatásban sem nőnek az égig.

Napi túlélési 1X1:

1. A hierarchia minden alkalmazottja addig emelkedik a ranglétrán, míg olyan munkakörbe nem kerül, amelyre alkalmatlan.

2. Idővel minden munkakört olyan alkalmazott fog ellátni, aki alkalmatlan rá.

3. Munkát kizárólag azok az alkalmazottak végeznek, akik még nem jutottak el abba a munkakörbe, amelyre alkalmatlanok. (Murphy elvek a gyakorlatban.)

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére