2022-ben jelent meg az ORAC Kiadó gondozásában Koen Lenaerts és José A. Gutiérrez-Fons közös könyvének magyar fordítása, Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezési módszerei.[2] A kötet lényegét legadekvátabb módon az Európai Unióról szóló Szerződés 19. cikkében lehet megragadni, amely szerint "[a]z Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során". E tevékenység, a jog tiszteletben tartásának biztosítása egyszerre kitüntetett jelentőségű és felelősségteljes: az uniós jogot napi jelleggel értelmezik és alkalmazzák a jogalkalmazók, és ennek a folyamatnak a csúcsán áll a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság), amelynek feladata az uniós jog autentikus értelmének feltárása és egyben a joggyakorlat egységességének biztosítása. Egyféle világítótorony szerep ez, ahogy arra a könyv borítója is utal, hiszen a Bíróság tevékenysége alapvetően abban áll, hogy feltárja az uniós jogi fogalmak jelentésrétegeit[3] és megvilágító erejű döntéseivel biztosítja az értelmezés koherenciáját. E küldetés abban az esetben lehet sikeres, amennyiben a Bíróság racionálisan strukturált módszertani keretek között végzi a jogértelmezési tevékenységét, ami módszertani tudatosságot feltételez,[4] hiszen ezáltal válik lehetővé az, hogy a bírósági ítéletek indokolása meggyőző, átlátható és világos legyen. Nos, a kötet - a gyakorlati jellegű hasznosságán felül - elsősorban ennek a bizonyítékát adja.
A könyv ugyanis egyszerre elméleti igényességű és gyakorlatias: az elméleti kategóriák tudatos és precíz elhatárolását körülbelül félezer jogeset felelevenítése támasztja alá, ami a gyakorlatias személet mellett az elméleti igényű rendszerezettség és a jogértelmezési módszerek tudatos alkalmazásának hitelességét hivatottak jelezni. E hitelesség fontosságát a szerzők kifejezetten érzékeltetik, hiszen közvetett módon többször hangsúlyozzák a Bíróság felelősségét, minthogy az alapszerződésekben foglalt kifejezett rendelkezés hiányában a Bíróság maga dönti el, hogy a rendelkezésre álló értelmezési módszerek közül melyiket alkalmazza, melyik áll leginkább összhangban az Unió jogrendjével.[5]
A könyv magyar nyelvű kiadása fontos mérföldkőként jellemezhető majdhogynem húsz évvel a csatlakozás után; a többszintű jogrendszerben érvényesülő értelmezési módszerek ugyanis rendkívül árnyaltak, és most azok megértéséhez egy sajátos belső fogódzót kapunk a Bíróság elnöke és tanácsadója tollából. Így a magyar nyelvű megjelenés kiválóan egészíti ki az eddig a témában megjelent,[6] vagy ahhoz tágabban mint értelmezéselmélethez kötődő írásokat,[7] és erős intellektuális reflektáltsága révén azokhoz is fantasztikusan kapcsolódik, akik korábban egy-egy részterülettel, így például a bírói aktivizmus kérdéskörével foglalkoztak.[8]
A bírói jogalkalmazói tevékenység során kiemelt fontosságú kérdés a jogértelmezés módszertana mind tagállami, mind EU-szinten. A Bíróság gyakorlatában kialakult összetett rendszert a kötet három nagy egységben mutatja be: az első rész a jogértelmezés "klasszikus" módszereivel foglalkozik, a második az uniós jog, a nemzetközi jog és közös alkotmányos hagyományok viszonyrendszerét elemzi, és végül a harmadik rész az Alapjogi Charta által felvetett értelmezési kérdésekre koncentrál.
A kötet első része a Bíróság jogértelmezési technikáit illetően nyújt eligazítást. E rész három további egységre oszlik, és tárgyalja a szó szerinti értelmezés módszerét, a kontextuális értelmezést és a teleológiai vagy cél szerinti értelmezési módszert. A kapcsolódó fejezetek nem pusztán leíró jellegűek, hanem az egyes módszerek közti összefüggéseket és azok korlátait is elemzik.
Jelentősége okán a kötet a szó szerinti értelmezés bemutatásával foglalkozik elsőként, hiszen a világos és pontos rendelkezések esetében ez felel meg leginkább a jogbiztonság követelményének. Nem meglepő ez a centrális helyzet, ugyanis ahogy Aharon Barak is fogalmaz, "[m]inden jelentésnek, amelyet az értelmező ad egy jogi szövegnek, rendelkeznie kell egy, a szöveg nyelvében rejlő archimédeszi megalapozottsággal. Igaz, az értelmező nem nyelvész. De a nyelvészet szabja meg a jogi értelmezés határait [fordítás tőlem: OE]."[9] Az Európai Unió esetében mindezt tovább bonyolítja a nyelvi egyenlőség elve: az uniós jogot ugyanis több hivatalos nyelven szövegezik és mindegyik nyelvi változat egyaránt hiteles, és nem áll rendelkezésünkre olyan szabály, ami nyelvi eltérés esetén valamelyik változatot preferálná. Ezért kiemelt fontosságú és egyben a jogalkalmazók óriási kihívása a nyelvi változatok összehasonlítása és az azonos jelentés feltárása. Mindazonáltal pontos egyezés esetén sem biztos, hogy a terminológia nemzeti jogi jelentése megegyezik a fogalom uniós jogi jelentésével. Az értelmezés kiindulópontja, ahogy azt a Cilfit-ügyben a Bíróság összefoglalta,[10] a szó szerinti
- 42/43 -
értelmezés, azonban az nem mindig elegendő; így tekintettel kell lenni az autonóm uniós jogi fogalmakra, illetve az uniós jogi rendelkezést a saját szövegösszefüggésében "és az uniós jog rendelkezéseinek összessége, annak céljai, valamint a szóban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni."[11] Ennek fő oka, hogy az alapító szerződések fogalomhasználata nyitott jellegű, így sok esetben egyszerűen nem elégséges a szó szerinti értelmezés a jelentéstartalom azonosításához.
A következő értelmezési módszer, amelyet a könyv tárgyal, a kontextuális értelmezés, amely esetében a szerzők elkülönítik a belső, rendszertani és a külső kontextuális értelmezést. A belső, rendszertani értelmezés a racionális jogalkotó maximáján, és azon a feltételezésen alapszik, hogy a jogalkotó koherens rendszert kívánt létrehozni úgy a különféle másodlagos jogi aktusok, mint az elsődleges és a másodlagos jog által használt fogalmak jelentésének összhangja tekintetében. Ezzel szemben a külső kontextuális értelmezés körében a jogalkotási folyamatra és azon belül az előkészítő iratok fokozódó jelentőségére hívják fel a figyelmet a szerzők. Utóbbit kiegészítő módszernek nevezik, alkalmazása pedig viszonylag új keletű a Bíróság gyakorlatában, lényegében az európai alkotmány létrehozásához kapcsolódó konventbeli viták iratanyagainak elérhetőségére vezethető vissza.[12]
Végül a szerzők tárgyalják a Bíróságnak mintegy a védjegyévé vált teleologikus értelmezési módszert, azt három típusra - funkcionális, stricto sensu és konzekvencionalista értelmezésre - bontra, és reflektálnak a szakirodalomban gyakran előkerülő bírói aktivizmus vádjára is,[13] hangsúlyozva, hogy cél szerinti megközelítés nem mindig integrációbarát értelmezést (in dubio pro integratione) eredményez, hanem az uniós jog hatályának szűkítésével is járhat.
A kötet második része azt vizsgálja, hogyan biztosítható az, hogy az uniós jog értelmezése összhangban álljon az Uniót kötelező nemzetközi joggal és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaival. E területen a kulcsszó az összhangban álló értelmezés elve: az EU által kötött nemzetközi szerződések elsőbbséggel bírnak a másodlagos joggal szemben, amiből következik, hogy azt oly módon kell értelmezni, ami összhangban van a nemzetközi megállapodásokkal. Ugyanakkor a nemzetközi jog beépülésének is vannak korlátai, jelesül az, hogy a nemzetközi jogi rendelkezések alkalmazása is meg kell feleljen az alapító szerződéseknek; tehát a nemzetközi jog az uniós alkotmányos alapelvek és a másodlagos jog között helyezkedik el a normahierarchiában.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
