A társasági formaváltás, az egyesülés és a szétválás folyamata olyan szervezeti változásokkal járó struktúraváltást takar, amely adott esetben a vagyoni eszközök átcsoportosítása következtében a követelések megtérülésére nézve kockázati tényezőket rejthet magában. Az átalakuláshoz kapcsolt hitelezővédelmi eszközök közül a lejárt követelések esetében igénybe vehető, az átalakulás általános, valamint különös formáinál nevesített, a jogutódok, valamint a volt tagok helytállási kötelezettségére irányadó rendelkezéseket kívánjuk az elemzés tárgyává tenni [2] Ennek során rá kívánunk mutatni a hazai szabályozás által nyitva hagyott hézagokra, valamint a több tagállam területét érintő átalakulási folyamatok során kibontakozó anomáliákra is, összehasonlító aspektusban kezelve az uniós normák és néhány közép- és kelet-európai tagállam szabályozását.
Az uniós jogforrásokban megjelenő felelősségi rendelkezések vizsgálata során arra keressük a választ, hogy vajon az átalakuláshoz kapcsolódó uniós normaanyag tartalmaz-e a jogutód társaságot, illetve a tagokat terhelő helytállási kötelezettséget megalapozó előírásokat a jogelőd tartozásainak a megtérítése és kiegyenlítése érdekében. A kérdéskör nem függetleníthető az irányelvek személyi hatályától, valamint az átalakulás folyamatában a társaságból történő kilépés lehetőségétől sem.
A részvénytársaságok egyesüléséről szóló 2011/35/EU irányelv nem rendelkezik a társaságot, illetve a tagokat terhelő helytállási kötelezettséget megalapozó tagállami normák közelítéséről, illetve ezzel kapcsolatban minimumstandardok sem kerültek lefektetésre az uniós normában.[3] Tekintettel arra, hogy az irányelv annak személyi hatályát tekintve csak a mögöttes tagi felelősség nélküli részvénytársasági formában működő jogalanyokat fogja át, így nem merül fel annak a kérdése, hogy a tag mikor terhelhető meg másodlagosan a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért, ha azokat a jogutód vagyona nem fedezi. Az uniós norma az általános jogutódlás elvéből fakadóan csak szűk körben teremt lehetőséget az egyesülés esetében a társaságból történő kilépésre (19. cikk). A helytállási kötelezettséget megalapozó előírások csak a vezető tisztségviselőket, illetve a könyvvizsgálókat, szakértőket terhelő felelősségi rendelkezések keretében jelennek meg az irányelv rendszerében. Az implementációs kötelezettség ebben az esetben azonban nem a jogutód gazdasági társaság és a tagok felelősségéhez kapcsolódik a jogelőd tartozásai vonatkozásában, hanem a vezető tisztségviselők, könyvvizsgálók, független szakértők polgári jogi felelősségét megalapozó előírások beépítésére irányul (20-21. cikk).
Az átalakuláshoz kapcsolt felelősségi rendelkezések harmonizációja csak a részvénytársaságok határokon belül zajló szétválásával kapcsolatban merült fel az uniós színtéren. Az irányelv a jogutód gazdasági társaságok helytállási kötelezettségét megalapozó tagállami rendelkezések összehangolására többlépcsős választási lehetőséget enged a nemzeti jogalkotónak:
1. A 82/891/EGK irányelv 12. cikkének (3) bekezdése szerint a jogutód gazdasági társaságok egyetemleges felelőssége állapítható meg abban az esetben, ha a jogutódok közül az a társaság, amelyre a jogelőd adott vagyoni eszközeit a szétválási szerződésben átruház-
11/12
ták, a hitelezők követelését nem tudja kielégíteni. Elsődlegesen tehát annak a társaságnak kell helytállnia a követelés kiegyenlítéséért, amelyhez az adott tartozást a szétválási szerződés telepítette, míg mögöttesen lép csak be a többi jogutód másodlagos felelőssége. Az irányelv szövegezése kógens rendelkezésre utal abban a tekintetben, hogy a tagállamok nem mérlegelhetnek, hogy előírják-e a jogutód gazdasági társaságok egyetemleges felelősségét vagy sem, hanem kötelező implementálniuk az uniós norma azon előírását, amely szerint a hitelező a sikertelen kielégítést követően bármelyik jogutód gazdasági társasághoz fordulhat a teljesítés végett (a továbbiakban: 1. variáns). A nemzeti jogalkotó választási lehetősége csak a kártérítés mértékének a megállapításával összefüggésben marad fenn: a tagállamok saját hatáskörükben dönthetnek arról, hogy ezt a felelősséget pro viribus helytállási kötelezettségként szabályozzák-e vagy sem. Ennek keretében a tagállami rendelkezések a megtérítési kötelezettséget a társasághoz rendelt aktív vagyon mértékéig mérsékelhetik, amely nem a gazdasági társaság teljes vagyonával történő helytállási kötelezettséget, hanem valódi értelemben vett korlátozott felelősséget takar a szétválási szerződésben megnevezett jogutódon kívüli gazdasági társaságok vonatkozásában (az irányelv rendszerében ehhez kapcsolódóan a korlátlan megtérítési kötelezettséget 1/a variánsnak, míg a pro viribus felelősséget 1/b variánsnak nevezzük a továbbiakban). A kártérítés mértékének a korlátozása ezzel szemben nem jelenhet meg azon jogutód esetében, amelyhez a szétválási szerződés az adott kötelezettséget telepítette, hiszen ez a társaság kivétel nélkül korlátlanul, a teljes társasági vagyonnal köteles helytállni a jogelőd gazdasági társaság nevezett kötelezettségéért.[4]
2. A felelősségi rendelkezések ilyen irányú szabályozásától csak akkor térhetnek el a tagállamok, ha a szétváló gazdasági társaság kötelezettségeiért - a szétválási terv rendelkezéseitől függetlenül - eredendően valamennyi jogutód gazdasági társaság egyetemleges felelősségét írja elő a nemzeti jogalkotó.[5] A szabályozás ezen megvalósulási alternatívájánál az előző esetkörhöz képest abban mutatkozik különbség, hogy itt valamennyi jogutód gazdasági társaság felelőssége elsődleges lesz függetlenül attól, hogy a szétválási szerződésben melyik társasághoz rendelték az adott tartozás kiegyenlítését (2. variáns). A kártérítés mértékét tekintve az irányelv a belső jogok számára itt is enged választást, hiszen felveti annak a lehetőségét, hogy a tagállami rendelkezések ezt a helytállási kötelezettséget csak annak a vagyonnak az értékére korlátozzák, amely a jogutódlás következtében az adott gazdasági társaságra átszállt.[6] E kártérítés mértékét korlátozó rendelkezés azon jogutód esetében is előírható, amelyhez a szétválási szerződés az adott tartozást telepítette, hiszen ebben az esetben az összes jogutód elsődleges felelősségéhez kapcsolódó egyetemlegesség válik a hitelezők védelmének fő bástyájává. Összességében tehát minden jogutód korlátlan megtérítési kötelezettsége az irányelv rendszerében 2/a variánsként, minden jogutód korlátozott felelőssége pedig 2/b variánsként jelenik meg, és lehetőség van a két rezsim vegyítésére is 2/a+b variáns keretében.
3. A tagok vonatkozásában a részvénytársaságok szétválása esetén sem jelenik meg kapcsolódó jogszabályi előírás az uniós normában. Az irányelv hatálya csak a részvénytársaságokra terjed ki, így az átalakulás folyamatában nem jelenik meg olyan esetkör, amikor a tag mögöttes és korlátlan felelőssége előtérbe léphetne. A tagok kilépésére szintén szűk körben van lehetőség (2. cikk), valamint a részvénytársaságok szétválásához kapcsolódóan is találunk harmonizációs célú rendelkezéseket a vezető tisztségviselők, a könyvvizsgálók és a szakértők polgári jogi felelősségét megalapozó tagállami előírások bevezetésére vonatkozóan (18. cikk).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
