1989. júliusában Párizsban a hét vezető gazdasági hatalom (G7) - az EK Bizottsága elnökének részvételével - éves, hagyománnyá vált csúcstalálkozóján egyhangú határozatot hozott, egy kifejezetten a pénzmosás elleni küzdelem céljából létrehozandó nemzetközi szervezet, a Financial Action Task Force on Money Laundering (Pénzügyi Akció Csoport, FATF/ GAFI) felállításáról, melynek elsődleges feladata az egyes országokban kimunkált nemzeti programok összehangolása, a hatóságaik közötti kapcsolatok erősítése, valamint a Baseli Nyilatkozat és a Bécsi Konvenció alapelveinek gyakorlati megvalósítása.[1] Később csatlakoztak a szervezethez az OECD bizonyos tagországai, az Arab-öböl menti országok, egyes távol-keleti országok, illetve az EU tagállamai is. Az Akciócsoport megelőző intézkedésekkel kívánja a bankok és a pénzintézetek pénzmosásra történő felhasználását megakadályozni, továbbá kölcsönös információ cserét és együttműködést biztosít a tagok között. A kormányközi szervezet titkárságának székhelye Párizsban egybeesik az OECD központi irodájával.
Az FATF kizárólagos feladata a pénzmosás elleni küzdelem, amely érdekében egy 40 pontból álló ajánlást fogalmazott meg 1990-ben. Az Ajánlások, amelyek azóta többször is módosításra kerültek a mai napig a pénzmosás elleni fellépés legfontosabb alapelveit rögzítik. Az Ajánlás a következő témakörökre vonatkozik: a nemzetközi jogrendszerek továbbfejlesztése, a bankrendszer szerepének erősítése valamint a nemzetközi együttműködés továbbfejlesztése.
Az ajánlások sikeres teljesítésének a következők a feltételei:
a) a Bécsi Egyezmény ratifikálása,
b) hatékony törvények a pénzmosás ellen, amelyek a lehetőséghez képest ne korlátozódjanak a kábítószer-bűncselekményekre,
c) széleskörű nyomozati jogosultságok az elrendelő elkobzás érdekében,
d) a banki alkalmazottak bejelentési kötelezettségét a bűnüldözési hatóságoknak illetve a "know-your-customer" elv érvényesítését (banki ügyfelek azonosítása),
e) a nemzetközi együttműködés biztosítása érdekében két- vagy többoldalú szerződések létrehozatala.
1990 és 1996 között számos változás és értelmező megegyzés született, amelyek azt szolgálták, hogy az ajánlásokra minél több iránymutatás vonatkozzon. Az ajánlásokat több mint 130 ország írta alá és nemzetközi szabványként használja. 2001. szeptember az Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadás a világot alapjaiban rázta meg, így az FATF a már meglévő 40 ajánlás mellé még 9 speciális ajánlást alkotott, amely külön a terrorizmus finanszírozással foglalkozik.
A nemzetközi szervezeteknek így az FATF-nek is szembe kellett nézni egy új veszéllyel, amely arra sarkallta a tagállamokat, hogy válaszreakcióként vizsgálják felül ajánlásaikat és minél előbb aktualizálják azokat. A válasz nem váratott magára túl sokat, 2002. május 30-án elfogadták a Konzultációs Dokumentumot, amely tartalmazta a változtatások anyagait. A változtatások során nem szabályoztak le mindent, hiszen a tagállamok más-más jogrendszer alapján működnek. Az országok saját kötelessége, hogy a lehetőségekhez mérten valósítsák meg az ajánlásokat.
Amennyiben a tagországok nem megfelelő mértékben módosítottak illetve jártak el az ajánlások bevezetésében úgy feketelistára kerültek. A párizsi szervezet 2000-ben kezdte meg a nemzetközi pénzmosási feketelista rendszeres összeállítását, melynek során tagországainak szakértői 25 olyan jogszabályi és gyakorlati hiányosságokat, problémákat rögzítettek, amelyek közül többnek az észlelése esetén valamely államot a pénzmosás elleni nemzetközi küzdelemben "nem együttműködőnek" (NCCT-Non-Cooperative Countries and Territories, Nem Együttműködő Országok és Területek) vagy jobb esetben "részlegesen nem együttműködőnek" bélyegeznek. Az ilyen minősítés felhatalmazza az FATF-tagokat, hogy szankciókat helyezzenek kilátásba a listára tett országok számára. Ilyen szankció lehet a listára tett országban számlát fenntartó állampolgárokkal, vállalkozásokkal szemben például, hogy szigorú ügyfél-azonosítási kötelezettséget írjanak elő a pénzintézetek számára vagy a velük való tranzakciókat különleges feltételekhez kössék, végső soron akár meg is tiltsák. A 2001-es listára Magyarország is felkerült 2002 júniusáig.
Az FATF által kiadott 40 Ajánlás, a hozzá kapcsolódó Értelmező Megjegyzések, illetve a 9 Különleges Ajánlás és a 25 NCCT-kritérium, valamint a Felül-
- 181/182 -
vizsgálat alkotja együttesen az ún. FATF Szabályzatot, melynek célja egy mindenre kiterjedő és egységes intézkedés rendszer és az ún. legjobb gyakorlatok[2] nyújtása a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésére.
Az ellenintézkedések fejlődésére válaszul a pénzmosás módszerei és technikái is átalakulnak. Az utóbbi évek során a Pénzügyi Akciócsoport (Financial Action Task Force (FATF) a különféle eljárások egyre kifinomultabb kombinációit észlelte. Ezek közé tartozik például a jogi személyeknek az illegális jövedelmek valódi tulajdonlása és kontrollja elfedése érdekében történő növekvő mértékű bevonása, valamint a bűncselekményekből származó pénzek tisztára mosásában a megfelelő szakemberek tanácsainak fokozódó igénybe vétele. E tényezők, továbbá a FATF Non-Cooperative Countries and Territories (nem együttműködő országok és területek) elnevezésű folyamata során felhalmozott tapasztalatok és számos nemzeti és nemzetközi kezdeményezés együttes hatására a FATF felülvizsgálta és a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen folytatott küzdelem új, átfogó rendszerévé alakította át Negyven Ajánlását. A FATF most a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben működtetett nemzeti rendszereiknek a FATF Ajánlásaival való összhangba hozása és az itt leírt intézkedések hatékony és eredményes megvalósítása érdekében a szükséges lépések megtételére kér fel minden országot.
A Negyven Ajánlás átdolgozásához szükséges felülvizsgálati folyamat hosszadalmas munkát igényelt, amelyben a FATF tagjai, a tagokon kívüli szervezetek, megfigyelők, a pénzügyi és más érintett szektorok képviselői és minden érintett vagy érdeklődő fél egyaránt részt vehetett. Ez a konzultációs folyamat rendkívül nagy mennyiségű és széles körű ismeretek, adatok és információk rendelkezésre bocsátásával segítette az átdolgozással járó munkát.
Az átdolgozott Negyven Ajánlás a pénzmosás mellett immár a terrorizmus finanszírozására is érvényes, és a Terrorizmus Finanszírozására vonatkozó Nyolc Különleges Ajánlással (Eight Special Recommendations on Terrorist Financing) együttesen hatásosabb, átfogó és következetes intézkedésekből álló keretrendszert biztosít a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem céljaira. A FATF tudja, hogy a különböző országok a különféle jogi és pénzügyi rendszerek igen széles választékát alkalmazzák és működtetik, így a közös cél megvalósításához - különös tekintettel a részletkérdésekre - nem vezethetők be azonos intézkedések. Az Ajánlások ennek megfelelően minimális cselekvési normákat határoznak meg az egyes országok számára, hogy a saját körülményeik és alkotmányos kereteik szerint meghatározott részletes intézkedéseket ezek figyelembe vételével hajtsák végre. Az Ajánlások kiterjednek minden, az egyes nemzeti rendszereknek a saját büntetőjogi igazságszolgáltatási és szabályozói rendszereiken belül alkalmazandó megoldásra és végrehajtandó intézkedésre; a pénzügyi intézmények és bizonyos további vállalkozások és egyes hivatások képviselői által végrehajtandó megelőző intézkedésekre, továbbá a nemzetközi együttműködésre.
A FATF eredeti Negyven Ajánlása a 1990-ben került kidolgozásra a pénzügyi rendszereknek a kábítószer-kereskedelemből származó pénzek tisztára mosásával foglalkozó személyek általi, törvényellenes kihasználása elleni küzdelem kezdeményezéseként. Az Ajánlások első átdolgozására 1996-ban került sor, a pénzmosás különféle válfajai és megoldásai fejlődésének tükrözéseként. Az 1996. évben kialakított Negyven Ajánlást több mint 130 ország fogadta el és jelenleg az Ajánlások alkotják a nemzetközi pénzmosás elleni küzdelem alapnormáját.
A 2001. év októberében a FATF a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre is kiterjesztette tevékenységi körét, és e tekintetben a Terrorizmus Finanszírozása elleni Nyolc Különleges Ajánlás kialakításával igen fontos lépést tett. Az Ajánlások a terrorista cselekmények és a terrorszervezetek finanszírozása ellni küzdelemre irányuló intézkedéseket tartalmaznak, és a Negyven Ajánlás kiegészítőiként működnek.
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú eleme az egyes országok rendszereinek a szóban fogó nemzetközi normák szempontjából történő monitorozása és értékelése szükségessége. A FATF és a FATF-jellegű regionális testületek által folytatott kölcsönös értékelések és az IMF és a Világbank által folytatott felmérések/ értékelések létfontosságú mechanizmusnak tekintendők a FATF Ajánlások minden ország által történő hatásos megvalósításának biztosításában.
A pénzmosást az egyes országoknak az ENSZ 1998. évi, a narkotikumok és pszichotropikus vegyületek illegális kereskedelme ellen irányuló Bécsi Egyezménye és az ENSZ 2000. évi, a transznacionális szervezett bűnözés elleni Palermói Egyezménye alapján kell bűncselekményként meghatároznia és kezelnie.
Az egyes országoknak minden súlyos törvénysértésre alkalmazniuk kell a pénzmosás bűncselekményét, tekintettel a megelőző bűncselekmények lehető legszélesebb körének bevonására. A megelőző bűn-
- 182/183 -
cselekmények leírhatók minden bűncselekményre való hivatkozással, vagy a súlyos bűncselekmények kategóriájára[4] vagy a megelőző bűncselekményre alkalmazható börtönbüntetéshez kapcsolt küszöbre (küszöb megközelítés), vagy a megelőző bűncselekmények felsorolására, vagy mindezen megközelítések bármely kombinációjára hivatkozással.
Ha valamely ország küszöb-megközelítést alkalmaz, a megelőző bűncselekmények körének minimális követelményként minden olyan bűncselekményt magában kell foglalnia, amelyek egy évet meghaladó börtönbüntetéssel büntethetők, vagy azon országok esetében, amelyek a saját jogrendjeikben minimum küszöböt határoznak meg az bűncselekményekre, a megelőző bűncselekményeknek azon bűncselekményeket kell magukban foglalniuk, amelyek legalább hat hónapi börtönbüntetést meghaladó büntetéssel büntethetők. Az alkalmazott megközelítéstől függetlenül minden egyes országnak minimális követelményként a bűncselekmények meghatározott kategóriáinak mindegyikében különböző bűncselekmények egy-egy meghatározott tartományát kell tartalmaznia.
A pénzmosás megelőző bűncselekményi körének minden olyan, más országban megvalósult magatartásra ki kell terjednie, amely az érintett országban bűncselekménynek minősül, és amely a saját országban történő elkövetés esetén megelőző bűncselekmény lenne. Az egyes országok úgy is rendelkezhetnek, hogy az egyetlen előfeltétel az, hogy a magtartás megelőző bűncselekménynek minősülne, ha az országon belül valósult volna meg.
Az egyes országok úgy is rendelkezhetnek, hogy a pénzmosás bűncselekménye nem vonatkozik azon személyekre, akik elkövették a megelőző bűncselekményt, ahol azt a saját hazájuk jogi szabályainak alapelvei követelik meg. Az egyes országok biztosítsák, hogy
a) a pénzmosás bűncselekmény bizonyításához szükséges szándék és tudás összhangban áll a Bécsi és a Palermói Egyezményben meghatározott normákkal, beleértve azt az elgondolást, hogy az ilyen mentális állapot objektív körülményekből következtethető.
b) A büntetőjogi felelősség és ahol az nem lehetséges, a polgári vagy közigazgatási felelősség vonatkozzon a jogi személyekre. Ez ne zárja ki a párhuzamos büntetőjogi, polgári jogi, vagy közigazgatási eljárásokat a jogi személyekkel kapcsolatosan azon országokban, ahol a felelősségi ilyen formái rendelkezésre állnak. A jogi személyekre vonatkozzanak objektív, arányos és eltántorító szankciók. Az ilyen intézkedések ne csorbítsák az egyének büntetőjogi felelősségét.
Az egyes országok vezessenek be a Bécsi és a Palermói egyezményekben foglaltakhoz hasonló intézkedéseket, köztük jogalkotási intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára a tisztára mosott vagyonok, a pénzmosás vagy megelőző bűncselekmények jövedelmei, az ilyen bűncselekmények elkövetésében használt vagy használni szándékozott eszközök vagy ezeknek megfelelő értékű (ingatlan) vagyon elkobzását, a jóhiszemű harmadik felek jogainak csorbítása nélkül.
Az ilyen intézkedések körében szerepeljen a következők végrehajtására vonatkozó hatáskör: (a) az elkobzás tárgyát képező vagyontárgy azonosítása, felkutatása és értékelése; (b) ideiglenes intézkedések végrehajtása, mint pl. a befagyasztás, lefoglalás az ilyen vagyonnal való ügyletek végrehajtása, átruházása vagy elidegenítése megelőzése érdekében; (c) az állam által az elkobzás tárgyát képező vagyontárgy állami megszerzésére vonatkozó képességét csorbító intézkedések megelőzésére vagy megsemmisítésére vonatkozó lépések megtétele; és (d) a megfelelő vizsgálati/nyomozati intézkedések végrehajtása.
Az egyes országok meggondolhatják az ilyen jövedelmek vagy eszközök büntetőjogi ítélethozatal nélküli elkobzását lehetővé tevő, vagy olyan intézkedések végrehajtását, amelyek megkövetelik az érintettől az állítólag elkobzandó vagyontárgy jogos eredtének igazolását amennyiben ez a követelmény összhangban áll a saját nemzeti jogrendjük alapelveivel.
A pénzintézetek és nem pénzügyi vállalkozások, valamint hivatások képviselői által a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése érdekében teendő intézkedése szerint az egyes országok biztosítsák azt, hogy a pénzintézeti titoktartási törvényeik ne akadályozzák a FATF ajánlások végrehajtását.
Az ügyfél azonosságának megállapítása és ellenőrzése és a nyilvántartás-vezetés tekintetében a pénzintézetek ne vezessenek névtelen és olyan számlákat, amelyeket nyilvánvalóan fiktív számlatulajdonos nevére nyitottak vagy nyitnának.
A pénzintézet vezessen be az ügyfél adatai ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseket, beleértve az ügyfelek azonosságának meghatározására és ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat az alábbi esetekre:
a) üzleti kapcsolat létrehozatala;
b) egyedi ügyletek végrehajtása a vonatkozó, meghatározott küszöbérték[5] felett, vagy távirati átutalások a VII. sz. Különleges Ajánlás Értelmező Megjegyzéseiben meghatározott körülmények között;
c) felmerül a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása gyanúja; vagy
- 183/184 -
d) a pénzintézet részéről kétségek merültek föl az ügyfél azonosítása céljából korábban megszerzett adatok megfelelőségét illetően.
A következő ügyfél azonosítási és ellenőrzési (customer due diligence, CDD) intézkedések megtétele szükséges.
a) Az ügyfél identitásának megállapítása és az ügyfél azonosságának megbízható, független forrásdokumentumok, -adatok és -információk alapján történő ellenőrzése.[6]
b) A tényleges tulajdonos[7] azonosságának megállapítása és a szükséges, ésszerű intézkedések megtétele a tényleges tulajdonos azonosságának oly módon történő ellenőrzése érdekében, hogy a pénzintézet kellő bizonyossággal ismerje a tényleges tulajdonos kilétét. Jogi személyek és jogi megoldások esetében e tevékenységei körében a pénzintézet tegyen ésszerű intézkedéseket az ügyfél tulajdonosi és irányítási struktúrájának megismerése érdekében.
c) Az üzleti kapcsolat céljára és szándék szerinti jellegére vonatkozó információk megszerzése.
d) Az üzleti kapcsolat folyamatos ellenőrzése és a kapcsolat során végrehajtandó tranzakciók vizsgálata annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtott ügyletek összhangban álljanak az ügyfél intézmény általi ismeretével, az ügyfél üzleti és kockázati profiljával és, ahol szükséges, a pénzösszegek forrásával.
A pénzintézetek alkalmazzák a fenti a)-d) pontokban leírt CDD intézkedések mindegyikét, az egyes intézkedések mértékét kockázatérzékenységi alapon határozhatják meg, az adott ügyfél, üzleti kapcsolat és/vagy ügylet jellegének függvényében. A végrehajtott intézkedések legyenek összhangban az illetékes hatóságok által esetleg kibocsátott irányelvekkel. A magasabb kockázati kategóriákban a pénzintézetek végezzenek fokozott ellenőrzési eljárást. Bizonyos körülmények között - alacsonyabb kockázatok esetén - az egyes országok úgy dönthetnek, hogy a pénzintézetek csökkentett, vagy egyszerűsített intézkedéseket is alkalmazhatnak.
A pénzintézetek ellenőrizzék az ügyfél és a tényleges tulajdonos azonosságát az üzleti kapcsolat létrehozatalát vagy az eseti ügyféllel végrehajtandó ügyeletet megelőzően vagy annak folyamán. Az egyes országok engedélyezhetik a pénzintézetek számára az ellenőrzés végrehajtását az üzleti kapcsolat létrehozatalát követő ésszerűen lehetséges legrövidebb időn belül, ahol a pénzmosás kockázatait hatékonyan és eredményesen kezelik, és ahol ez elengedhetetlenül szükséges fontos az üzleti tevékenység megszakításának elkerüléséhez.
Ha a pénzintézet nem képes a fenti a)-c) bekezdésekben foglaltak teljesítésére, ne nyisson számlát, ne hozzon létre üzleti kapcsolatot és ne hajtson végre tranzakciót; vagy szakítsa meg az üzleti kapcsolatot; vagy fontolja meg az ügyféllel összefüggésben egy gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentés megtételét.
A fenti követelményeket minden új ügyfélre alkalmazni kell, jóllehet célszerű lenne, ha a pénzintézetek a meglévő ügyfeleikre is alkalmaznák az Ajánlást a lényegesség és a kockázat alapján, továbbá a megfelelő időkben a meglévő üzleti kapcsolatokra vonatkozó azonosság megállapítási és ellenőrzési eljárást is célszerű végrehajtaniuk. A politikai szempontból exponált személyek esetében a pénzintézetek a szokásos azonosság megállapítási és ellenőrzési eljárás végrehajtásán kívül:
a) alakítsanak ki és alkalmazzanak megfelelő kockázatkezelési rendszereket annak megítélésére, hogy az érintett ügyfél politikai szempontból exponált személyiség-e;
b) szerezzék meg a felső vezetőség jóváhagyását az ilyen ügyfelekkel való üzleti kapcsolatok kialakításához;
c) tegyenek ésszerű intézkedéseket a vagyon és a pénzösszegek forrásának megállapítására;
d) a meglévő üzleti kapcsolatokat folyamatosan kísérjék fokozott figyelemmel.
A határokon keresztülnyúló levelező banki és más hasonló kapcsolatok vonatkozásában a pénzintézetek a szokásos azonosság megállapítási és ellenőrzési eljárás végrehajtásán kívül:
a) gyűjtsenek megfelelő információkat a partner levelező intézményről annak érdekében, hogy teljes mértékben megismerhessék üzleti tevékenységének jellegét és a nyilvános információk alapján határozzák meg az érintett intézmény hírnevét és a felügyelete minőségét, beleértve azt is, hogy az intézményre vonatkozólag végeztek-e már pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása kapcsán vizsgálatot vagy hozott-e a szabályozó hatóság rá vonatkozólag ilyen ügyekből fakadó intézkedéseket;
b) értékeljék a partner levelező intézmény által a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása terén alkalmazott kontroll mechanizmusokat;
c) az új levelező banki kapcsolatok létrehozatalát megelőzően szerezzék meg felső vezetésük jóváhagyását;
d) dokumentálják az egyes intézmények felelősségeit,
e) az "elszámolási számlák " tekintetében bizonyosodjanak meg arról, hogy a partner levelező pénzügyi intézmény ellenőrizte-e a levelező összes számlájához közvetlen hozzáféréssel rendelkező ügyfelek azonosságát és folytat-e folyamatos azonosítási és ellenőrzési tevé-
- 184/185 -
kenységet az ilyen ügyfelekkel kapcsolatosan, továbbá, hogy kérés esetén a levelező bank rendelkezésére tudja-e bocsátani a szükséges lényeges ügyfél azonosító adatokat. A pénzintézetek fordítsanak különleges figyelmet a névtelenségnek esetleg kedvező új vagy kialakuló technológiákból esetleg fakadó pénzmosási kockázatokra és tegyék meg az esetleg szükséges intézkedéseket a pénzmosási rendszerekben történő felhasználásuk megelőzése érdekében. Különösen fontos, hogy a pénzintézetek rendelkezzenek megfelelő politikákkal és eljárásokkal a nem személyes kapcsolatfelvétellel járó üzleti kapcsolatokkal és ügyletekkel összefüggő esetleges specifikus kockázatok kezelésére.
Az alábbiakban leírt feltételek teljesülése esetén az egyes országok engedélyezhetik a pénzintézetek számára a CDD folyamat a)-c) elemeinek végrehajtásában vagy üzleti tevékenységek bevezetésében közvetítők, vagy harmadik felek bevonását. Ennek engedélyezése esetén az ügyfél azonosításáért és ellenőrzéséért a harmadik fél szolgáltatásait igénybe vevő pénzintézet viseli a végső felelősséget. A teljesítendő feltételek a következők.
a) A harmadik fél szolgáltatásait igénybe vevő pénzintézet haladéktalanul szerezze meg a CDD folyamat a)-c) elemeivel kapcsolatosan szükséges információkat. A pénzintézet tegye meg a szükséges lépéseket, hogy kellőképpen megbizonyosodhasson arról, hogy a CDD követelményekkel összefüggő azonosító adatok és egyéb vonatkozó dokumentumok példányait kérés esetén haladéktalanul bocsássa rendelkezésre az érintett harmadik fél.
b) A pénzintézet szerezzen bizonyosságot arról, hogy a harmadik fél megfelelő szabályozás és felügyelet alatt áll és megfelelő intézkedéseket vezetett be a CDD követelmények teljesítéséhez az 5. és a 10. Ajánlásban foglaltaknak megfelelően.
Az egyes országok határozzák meg azt, hogy a feltételeket teljesítő harmadik félnek mely országban lehet a bejegyzett központja, figyelembe véve a FATF Ajánlásokat nem vagy nem megfelelően teljesítő országokra vonatkozólag rendelkezésre álló információkat.
A pénzintézet legalább öt éven keresztül őrizzen meg a belföldi és nemzetközi ügyletekre vonatkozó minden szükséges nyilvántartást ahhoz, hogy lehetővé tegye számára az illetékes hatóságok adatigényének gyors teljesítését. Az ilyen nyilvántartások tartalmazzanak elegendő adatot az egyes ügyletek azonosításához (beleértve az esetleges valutaösszegeket és pénznemeket) valamely törvénytelen tevékenység esetén a bűnüldözési tevékenységek végzéséhez szükséges bizonyíték szükség szerinti rendelkezésre bocsátásához. A pénzintézet legalább az üzleti kapcsolat megszűnését követő öt éven keresztül őrizze meg az ügyfél azonosságának megállapítása és ellenőrzése során megszerzett azonosító adatokról (pl. az olyan hivatalos azonosító dokumentumok másolatai mint az útlevél, személyi igazolvány, gépjárművezetői jogosítvány vagy más, hasonló dokumentumok, vagy belőlük készült nyilvántartások), a számlanyilvántartásokról és az üzleti levelezésről készített nyilvántartásokat. Az azonosító adatokat és az ügyletekre vonatkozó nyilvántartásokat a megfelelő meghatalmazással ellátott illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.
A pénzintézet fordítson különleges figyelmet minden összetett, szokatlanul nagy ügyletre és minden olyan, szokatlan mintát mutató tranzakcióra, amelynek nem mutatkozik könnyen belátható gazdasági vagy látható jogszerű célja. Az ilyen ügyletek hátterében meghúzódó motívumokat a lehető legalaposabban meg kell vizsgálni, az eredményeket írásban kell rögzíteni és az illetékes hatóságok és ellenőrök rendelkezésére kell bocsátani.
Az 5., 6. és a 8-11. Ajánlásokban az ügyfél azonosságának megállapításával és ellenőrzésével összefüggésben foglalt követelmények a meghatározott nem pénzügyi vállalkozásokra és hivatások képviselőire az alábbi helyzetekben érvényesítendők.
a) Kaszinók, ahol az ügyfelek a meghatározott küszöbértéket elérő vagy meghaladó összegű pénzügyi tranzakciókat hajtanak végre.
b) Ingatlankereskedők - ha ügyfeleik részére ingatlanok értékesítésével vagy megvásárlásával foglalkoznak.
c) Nemesfémekkel és drágakövekkel foglalkozó kereskedők, ha ügyfelükkel a meghatározott küszöbértéket elérő vagy meghaladó összegű készpénzes tranzakciót hajtanak végre.
d) Ügyvédek, jegyzők és más független jogi hivatások képviselői, valamint könyvelők, amikor az alábbiakkal összefüggő tevékenységek terén készítenek elő vagy hajtanak végre ügyleteket: ingatlanok eladása, vétele; ügyfelek pénzének, értékpapírjainak vagy egyéb eszközeinek kezelése; bankszámlák, megtakarítási számlák, értékpapírszámlák kezelése; vállalatok létrehozataláéhoz, működtetéséhez vagy vezetéséhez szükséges hozzájárulások szervezése; jogi személyek vagy szervezetek (arrangements) létrehozatala, üzemeltetése vagy vezetése, vállalkozások vétele és eladása.
e) Vagyonkezelő alap vagy vállalat formájában működő szolgáltató, ügyfél számára a Glosszáriumban felsorolt tevékenységekkel összefüggő ügyeletek előkészítése vagy végrehajtása során.
- 185/186 -
Ha a pénzintézet valamely pénzösszegről gyanítja, vagy alapos okot lát annak gyanítására, hogy az bűncselekményből származik, vagy összefüggésben áll a terrorizmus finanszírozásával, közvetlenül a törvény vagy más jogszabály előírásai követeljék meg a gyanújának a pénzügyi információs egység (Financial Intelligence Unit, FIU) részére való bejelentését.
A pénzintézetek, igazgatóik, tisztségviselőik és alkalmazottaik élvezzenek jogszabályi védelmet az adatközlésre szerződés vagy jogszabály, szabályozói vagy közigazgatási rendelkezés alapján érvényesülő korlátozások megszegéséből fakadó büntetőjogi vagy polgári jogi felelősséggel szemben, ha gyanújukról jóhiszeműen bejelentést tesznek a FIU-nak akkor is, ha pontosan nem ismerték az alapul szolgáló bűncselekményt és függetlenül attól, hogy valóban bekövetkezett-e illegális tevékenység. Fennáll annak kockázata, hogy a pénzintézet (képviselője) szándéka ellenére valamilyen módon megriasztja az ügyfelet, amikor a pénzintézet az ügyfél azonosságának megállapítására és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségének e körülmények között igyekszik eleget tenni. Ha az ügyfél tudomást szerez az esetleges gyanús ügyletre vonatkozó jelentésről vagy a vele kapcsolatban folyatott vizsgálatról, az kedvezőtlen hatást gyakorolhat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása gyanújával kapcsolatban a jövőben folytatandó vizsgálatokra. Ennek megfelelően, ha a pénzintézetben felmerül a gyanú, hogy az adott ügyletek pénzmosáshoz vagy a terrorizmus finanszírozásához kapcsolódhatnak, figyelembe kell vennie, hogy az ügyfél azonosságának megállapítására és ellenőrzésére irányuló tevékenysége során véletlenül megriaszthatja az ügyfelet. Ha a pénzintézet okkal feltételezheti, hogy a CDD eljárás során megriaszthatja meglévő vagy potenciális ügyfelét, eltekinthet az eljárás folytatásától, és egy a gyanús ügyletre vonatkozó jelentést nyújthat be a megfelelő szervezethez. Az intézmény gondoskodjon arról, hogy az alkalmazottai e kérdéseknek kellőképpen tudatában legyenek és ezekre való megfelelő érzékenységgel járjanak el az ügyfelek azonosítása és ellenőrzése során. A pénzintézet számára törvény tiltsa annak nyilvánosságra hozatalát, hogy a FIU-nak gyanús tranzakcióra vonatkozó bejelentést (Suspicious Transaction Report, STR), tesz vagy azzal kapcsolatos információkat jelent be.[8]
A pénzintézetek alakítsanak ki programokat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem céljaira. Az ilyen programok főbb összetevői:
a) a dolgozók felvétele során a magas normák biztosítása érdekében belső politikák, eljárások, kontroll mechanizmusok, köztük a megfelelő jogkövetés-kezelő megoldások, megfelelő szűrőeljárások;
b) a dolgozók folyamatos képzésének programja;
c) a rendszer vizsgálatára szolgáló ellenőrzési rendszer.
A 13-15., és a 21. számú Ajánlásokban foglalt követelmények minden kijelölt nem pénzügyi vállalkozásra és hivatások[9] képviselőire érvényesek, az alábbi feltételekkel.
a) Az ügyvéd, jegyző és más független jogi hivatás képviselje, valamint könyvelő számára legyen kötelező a gyanús ügyletre vonatkozó bejelentés megtétele, ha ügyfele nevében vagy ügyfele számára a 12(d) Ajánlásban foglalt tevékenységekkel összefüggő pénzügyi tranzakció lebonyolításában vesz részt. Az egyes országok számára erősen ajánlott a bejelentési követelménynek a könyvelők egyéb szakmai tevékenységeire - beleértve a könyvvizsgálati tevékenységet - történő kiterjesztése.
b) A nemesfémekkel és drágakövekkel foglalkozó kereskedő számára legyen kötelező a gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentés megtétele, ha ügyfelével a meghatározott küszöbértéket elérő vagy meghaladó összegű készpénzes tranzakciót hajt végre.
c) Vagyonkezelő alap vagy vállalat formájában működő szolgáltató számára legyen kötelező az ügyfél részére végzett gyanús ügyletre vonatkozó bejelentés megtétele, ha ügyfél nevében vagy ügyfél számára a 12(c) Ajánlásban felsorolt tevékenységekkel összefüggő ügyeletek előkészítésében vagy végrehajtásában vesz részt.
Ügyvédek, jegyzők és más független jogi hivatások képviselői, valamint könyvelők - független jogi hivatások képviselőiként eljárva - nem kötelesek a gyanújuk bejelentésére, ha a vonatkozó információknak olyan körülmények között jutottak birtokába, amelyek között érvényesül rájuk vonatkozólag a szakmai titoktartás követelménye, vagy a jogi szakmai előjog (privilege).[10]
Az egyes országok gondoskodjanak hatásos, arányos és elrettentésre alkalmas - büntetőjogi, polgári vagy közigazgatási - szankciók bevezetéséről a jelen Ajánlások által érintett körbe tartozó és a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem követelményeit nem teljesítő természetes és jogi személyekkel szembeni alkalmazásra.
Az egyes országok ne hagyják jóvá a fiktív bankok alapítását és/vagy ezek működésének folytatását. A pénzügyi intézmények tagadják meg a fiktív ban-
- 186/187 -
kokkal való levelező banki kapcsolatok kialakítását és az ilyen kapcsolatok fenntartását. A pénzintézetek emellett gondoskodhatnak az olyan partner külföldi pénzintézetekkel való kapcsolatok kialakítása elleni védekezésről, amelyek engedélyezik számláiknak fiktív bankok általi használatát. Az egyes országoknak fontolóra kell venniük az alábbiakat.
a) Megfelelő intézkedések megvalósítása a valuta és a bemutatóra szóló instrumentumok határokon keresztül történő fizikai átszállításának felismerésére vagy figyelemmel kísérésére, az információk megfelelő felhasználásának védelmére alkalmas, szigorú óvintézkedések foganatosításával, a tőke szabad mozgásának bármiféle korlátozása elkerülésével.[11]
b) Olyan rendszer megvalósíthatósága és célszerűsége, amelyben a bankok és más pénzintézetek és közvetítők meghatározott, rögzített összeget meghaladó minden belföldi és nemzetközi valuta-tranzakciót jelentenek egy számítógépes adatbázist működtető nemzeti központi ügynökségnek, amely adatbázist az illetékes hatóságok az információk megfelelő felhasználásának védelmére alkalmas, szigorú óvintézkedések foganatosításával felhasználhatják a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának eseteiben való eljárásuk során.
Az egyes országok fontolják meg a FATF Ajánlásoknak a kijelölt nem pénzügyi vállalkozások és hivatások körén kívüli, mindazon egyéb vállalkozásokra és hivatásokra történő alkalmazását, amelyekkel kapcsolatosan felmerül a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása kockázata. A fentieken túlmenően az egyes országok ösztönözzék megfelelő korszerű és biztonságos, a pénzmosással szemben védettebb pénzkezelési eljárások kialakítását.
A pénzintézetek fordítsanak különös figyelmet a FATF Ajánlásokat nem, vagy elégtelenül teljesítő országokhoz tartozó személyekkel, köztük vállalatokkal és pénzintézetekkel fenntartott üzleti kapcsolatokra és velük végrehajtott ügyletekre. Ahol az ilyen ügyleteknek nem mutatkozik könnyen belátható gazdasági vagy látható jogszerű célja, az érintett ügyletek hátterében meghúzódó motívumokat a lehető legalaposabban meg kell vizsgálni, az eredményeket írásban kell rögzíteni és az illetékes hatóságok és ellenőrök rendelkezésére kell bocsátani. Ha az érintett ország továbbra sem teljesíti, vagy nem kellőképpen teljesíti a FATF Ajánlásokban foglaltakat, az ilyen országokkal szemben az egyes országok alakítsanak ki megfelelő ellenintézkedéseket.
A pénzintézetek gondoskodjanak annak biztosításáról, hogy a fentiekben említett, a pénzintézetekre érvényesítendő elvek az érintett országok törvényei és előírásai által megengedett mértékig a külföldön működő fiókokra és leányvállalatokra is érvényesüljön, különös tekintettel a FATF Ajánlásokat nem vagy elégtelenül teljesítő országokra. Ha a vonatkozó helyi törvények és előírások nem teszik lehetővé a fentiek megvalósítását, az anyavállalat országának illetékes hatóságait tájékoztassák az érintett pénzintézetek arról, hogy nem tudják érvényesíteni a FATF Ajánlásokat.
Az egyes országok biztosítsák, hogy a pénzintézetekre vonatkozólag megfelelő szabályozás és felügyelet érvényesül, és hogy a pénzintézetek hatékonyan valósítják meg a FATF Ajánlásait. Az illetékes hatóságok tegyék meg a szükséges jogi vagy szabályozói intézkedéseket a bűncselekmények elkövetői és/ vagy társaik abban történő megakadályozása érdekében, hogy az ilyen személyek pénzintézetek jelentős vagy irányító részesedéseinek tényleges tulajdonosai legyenek, vagy ilyen intézményekben vezető funkciót töltsenek be.
Az olyan pénzintézetek tekintetében, amelyekre vonatkozólag érvényesülnek az Alapelvek (Core Principles),[12] a prudenciális célokból alkalmazott és a pénzmosás szempontjából is lényeges szabályozói és felügyeleti intézkedéseket hasonló módon kell alkalmazni a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával szemben folytatott küzdelemben egyaránt.
Más pénzügyi intézményeket engedélykötelessé kell tenni, vagy regisztrálni és megfelelően szabályozni kell, továbbá megfelelő felügyeletet kell alkalmazni reájuk a pénzmosás elleni küzdelem céljaira, tekintettel a pénzmosásnak és a terrorizmus finanszírozásának az érintett ágazatban fennálló kockázatára. Minimális követelményként a pénzátutalási vagy értékcikk transzfer, pénz- vagy valutaváltás formájában szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások legyenek engedélykötelesek, vagy legyen kötelező a nyilvántartásba vételük és alkalmazzanak rájuk megfelelő monitoring rendszereket, amelyek biztosítják azt is, hogy az érintett szervezetek teljesítik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen bevezetett nemzeti követelményeket.
A kijelölt nem pénzügyi vállalkozásokra és hivatásokra az alábbiakban körvonalazott szabályozó és felügyeleti intézkedések érvényesüljenek:
A kaszinókra vonatkozólag átfogó szabályozó és felügyeleti rendszert kell működtetni, amely bizto-
- 187/188 -
sítja, hogy a kaszinók bevezették a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemhez szükséges intézkedéseket. A minimális követelmények az alábbiakban foglalhatók össze:
a) a kaszinók legyenek engedélykötelesek;
b) az illetékes hatóságok tegyék meg a szükséges jogi vagy szabályozási intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekmények elkövetői és/vagy társaik ne lehessenek kaszinók jelentős vagy irányító részesedéseinek tényleges tulajdonosai, és ne tölthessenek be vezető funkciót kaszinókban, továbbá ne üzemeltethessenek kaszinót,
c) az illetékes hatóságok gondoskodjanak a kaszinóknak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem követelményei teljesítése szempontjából való hatékony felügyeletéről.
d) Az egyes országok biztosítsák, az egyéb kijelölt nem pénzügyi vállalkozások és hivatások tekintetében megfelelően hatékony monitoring rendszer működtetéséről, amely biztosítja azt is, hogy az érintettek teljesítik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen bevezetett nemzeti követelményeket. Ezt a funkciót kockázat-érzékenységi alapon célszerű működtetni. A feladatot elláthatja állami hatóság, vagy megfelelő önszabályozó szervezet, amennyiben ez képes biztosítani, hogy tagjai teljesítik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása terén meghatározott kötelezettségeiket.
Az illetékes hatóságok alakítsanak ki irányelveket és adjanak visszajelzést, amely segíti a pénzintézeteket és a kijelölt nem pénzügyi vállalkozásokat és hivatásokat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem céljaira meghatározott nemzeti intézkedések alkalmazásában, különösen pedig a gyanús ügyletek felismerésében és jelentésében.
Az egyes országok hozzanak létre a gyanús tranzakciókra vonatkozó bejelentések (STR) és egyéb, a potenciális pénzmosás és a terrorizmus potenciális finanszírozása vonatkozó információk fogadására (és engedély esetén bekérésére) elemzésére és közzétételére kialakított nemzeti központként működő pénzügyi információs egységet (FIU). A FIU rendelkezzen közvetlen vagy közvetett, aktuális hozzáféréssel minden a funkciója megfelelő ellátásához - benne a gyanús tranzakciókra vonatkozó bejelentések elemzéséhez - szükséges pénzügyi, adminisztratív és jogalkalmazási információhoz.
Az egyes országok gondoskodjanak arról, hogy a kijelölt jogalkalmazó hatóságok felelősségi körébe tartozzon a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása terén folytatandó nyomozások végrehajtása. Az egyes országokat arra ösztönözzük, hogy lehetőségeik szerint támogassanak és fejlesszenek speciális, a pénzmosás vizsgálatára alkalmas nyomozási eljárásokat, mint pl. a ellenőrzött szállítás, a fedett műveletek és egyéb megfelelő eljárások. Ösztönözzük az egyes országokat továbbá egyéb eredményes mechanizmusok - mint pl. a vagyontárgyak vizsgálatára szakosodott állandó vagy ideiglenes csoportok működtetése, más országok megfelelő illetékes hatóságaival közösen folytatott vizsgálatok - alkalmazására.
A pénzmosás eseteinek és az alapul szolgáló megelőző bűncselekmények vizsgálata során az illetékes hatóságnak lehetőséget kell biztosítani a vizsgálat céljaira, valamint a bűnvádi eljárás és a kapcsolódó intézkedések kapcsán szükséges dokumentumok és információk megszerzésére. Ide tartozik a pénzintézetek és más személyek által vezetett nyilvántartások bemutatására, személyek és helyiségek átkutatására, valamint a bizonyítékok lefoglalására és megszerzésére vonatkozó, kötelező érvényű intézkedések alkalmazására vonatkozó jogkör.
A felügyelők rendelkezzenek megfelelő jogkörrel a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem követelményei pénzintézetek általi teljesítésének monitorozására és e követelmények be-tarttatására, beleértve a vizsgálatok végrehajtására vonatkozó jogkört. A felügyelők kapjanak kellő meghatalmazást annak elrendelésére, hogy a pénzintézetek állítsák elő és bocsássák rendelkezésre a követelmények teljesítése szempontjából lényeges információkat, továbbá a követelményeket nem teljesítő pénzintézetekkel szemben a megfelelő adminisztratív szankciók alkalmazására.
Az egyes országok bocsássanak megfelelő pénzügyi, emberi és technikai erőforrásokat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben részt vevő illetékes hatóságaik rendelkezésére. Az egyes országok vezessenek be megfelelő eljárásokat az illetékes hatóságok személyzete magas szintű integritásának - tisztességének - biztosítására.
Az egyes országok biztosítsák, hogy a politikaformálók, a FIU, a jogalkalmazó szervezetek és a felügyelők megfelelően hatékony mechanizmusokat
- 188/189 -
működtetnek, amelyek segítségével együttműködést és szükség esetén nemzeti szinten egyeztetést folytathatnak egymással a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem politikáinak és tevékenységeinek kialakítása és megvalósítása terén.
Az egyes országok tegyék lehetővé, hogy illetékes hatóságaik a megfelelő rendszerek eredményessége és hatékonysága szempontjából lényeges ügyekre vonatkozólag átfogó statisztikai nyilvántartások segítségével felülvizsgálhassák a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben alkalmazott rendszereik eredményességét. E területhez tartoznak a gyanús ügyletekre vonatkozóan kapott és közzétett jelentésekre; a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása terén folytatott nyomozásokra és vizsgálatokra, bűnvádi eljárásokra és ítéletekre; a befagyasztott, lefoglalt vagy elkobzott vagyontárgyakra és a kölcsönös jogi segítségnyújtásra vagy egyéb együttműködésre vonatkozó nemzetközi megkeresésekre vonatkozó statisztikai adatok körei.
Az egyes országok tegyenek intézkedéseket a jogi személyek pénzmosást folytatók általi törvényellenes felhasználásának megelőzésére. Az egyes országok gondoskodjanak a jogi személyek tényleges tulajdonlására és ellenőrzésére vonatkozó megfelelő, pontos és naprakész, az illetékes hatóságok által gyorsan megszerezhető vagy hozzáférhető információk meglétéről. Különösen fontos, hogy az olyan országok, amelyekben jogi személyek bemutatóra szóló részvényeket bocsáthatnak ki, megfelelő intézkedéseket alkalmazzanak annak biztosítására, hogy az ilyeneket ne lehessen pénzmosás céljaira felhasználni és az egyes országok legyenek képesek az ilyen intézkedések megfelelőségének bemutatására is. Az egyes országok fontolják meg olyan intézkedések alkalmazását, amelyek elősegítik az 5. sz. Ajánlásban foglalt követelmények teljesítését vállaló pénzintézetek számára a tényleges tulajdonlásra és ellenőrzésre vonatkozó információkhoz való hozzáférést.
Az egyes országok tegyenek intézkedéseket a szervezetek (legal arrangements) pénzmosást folytatók általi törvényellenes felhasználásának megakadályozására. Különösen fontoz, hogy az egyes országok gondoskodjanak a különleges vagyonkezelő alapokra (express trusts), köztük az adományozókra, a vagyonkezelőkre és a kedvezményezettekre vonatkozólag megfelelő, pontos és naprakész, az illetékes hatóságok által gyorsan megszerezhető vagy hozzáférhető információk meglétéről. Az egyes országok fontolják meg olyan intézkedések alkalmazását, amelyek elősegítik az 5. sz. Ajánlásban foglalt követelmények teljesítését vállaló pénzintézetek számára a tényleges tulajdonlásra és ellenőrzésre vonatkozó információkhoz való hozzáférést.
Az egyes országok haladéktalanul tegyenek lépéseket a Bécsi Egyezményhez, a Palermói Egyezményhez és a Terrorizmus finanszírozásának visszaszorítására irányuló 1999. évi ENSZ Nemzetközi Egyezményhez történő csatlakozás és az ezekben előírtak teljesítése érdekében. Az egyes országokat emellett más vonatkozó nemzetközi egyezmények - pl. az Európa Tanács 1990. évi, a Pénzmosásra, a Bűncselekményből származó haszon felkutatására, lefoglalására és elkobzására vonatkozó Egyezménye, a terrorizmus elleni 2002. évi Inter-Amerikai Egyezmény - a ratifikációjára és végrehajtására ösztönözzük.
Az egyes országok gondoskodjanak a jogi segítség különböző formáinak lehető legszélesebb körét gyorsan, konstruktív és hatásos módon történő nyújtásáról a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása kapcsán végzett vizsgálatok, bűnvádi eljárások és egyéb kapcsolódó eljárások tekintetében. Különösen fontos, hogy az egyes országok
a) ne alkalmazzanak tiltásokat és értelmetlen, vagy fölöslegesen korlátozó feltételeket a kölcsönös jogi segítségnyújtásra,
b) gondoskodjanak arról, hogy világos és hatékony eljárásokkal rendelkezzenek a kölcsönös jogi segítségnyújtásra vonatkozó kérelmek teljesítésére,
c) ne tagadják meg a kölcsönös jogi segítségnyújtás iránti igények teljesítését pusztán azért, mert a szóban forgó bűncselekmény vélekedésük szerint nem érint pénzügyi kérdéseket,
d) ne tagadják meg a kölcsönös jogi segítségnyújtás iránti kérelmek teljesítését azzal, hogy a törvények értelmében a pénzintézeteknek kötelességük a titoktartás vagy az adatok bizalmas kezelése.
Az egyes országok gondoskodjanak arról, hogy illetékes hatóságaiknak a 8. sz. Ajánlás szerint szükséges jogkörei a kölcsönös jogi segítségnyújtás iránti kérelmek, továbbá, ha belföldi jogi kereteikkel egyeztethető, külföldi bírósági vagy rendőri hatóságoktól a megfelelő belföldi hatóságokhoz közvetlenül intézett megkeresések eseteiben is igénybe vehetők legyenek. A joghatósági konfliktusok elkerülése érdekében fontolóra veendő az alperesek ellen foly-
- 189/190 -
tatott bűnvádi eljárás legmegfelelőbb helyszínének meghatározására szolgáló mechanizmus kialakítása és alkalmazása az igazságszolgáltatás érdekében minden olyan esetre, amikor a bűnvádi eljárást egynél több országban kell folytatni.
Az egyes országok a kettős kriminalitás hiányától függetlenül a lehető legnagyobb mértékben nyújtsanak kölcsönös jogi segítséget egymásnak.
Ahol a kölcsönös jogi segítségnyújtás vagy a kiadatás előfeltétele a kettős kriminalitás, ezt a követelményt teljesültnek kell tekinteni függetlenül attól, hogy mindkét ország azonos bűncselekmény-kategóriába sorolja-e az érintett bűncselekményt, vagy az érintett bűncselekményt ugyanazon terminológiával jelöli-e, amennyiben az alapul szolgáló cselekmény elkövetését mindkét ország bűncselekménynek tekinti.
A tisztára mosott vagyon, a pénzmosásból vagy megelőző bűncselekményekből származó haszon, az ilyen bűncselekményekben használt vagy használni szándékozott eszközök vagy a megfelelő értékű vagyontárgyak azonosítására, befagyasztására, lefoglalására és elkobzására vonatkozó kérelmekre válaszul teendő hatékony intézkedések végrehajtásához megfelelő meghatalmazást kell biztosítani. A lefoglalási és elkobzási eljárások összehangolásához megfelelő megállapodásokat kell létrehozni, amelyek az elkobzott eszközökön való megosztozást is magukban foglalhatják.
Az egyes országok a pénzmosást ismerjék el a kiadatás alapjául szolgáló bűncselekmények. Az egyes országok vagy adják ki saját állampolgáraikat, vagy, ha az adott ország kizárólag a nemzetiségre való hivatkozással ezt nem teszi meg, az adott ország a kiadatást kérő ország kérésére vigye az ügyet indokolatlan késedelem nélkül a saját illetékes hatóságai elé a kérelemben megfogalmazott bűncselekményekkel szembeni bűnvádi eljárás céljából. E hatóságok úgy hozzák meg döntésüket és folytassák le eljárásukat, mint ahogy ezeket a saját ország saját törvényei szerint bármely más súlyos bűncselekmény esetében tennék. Az ilyen bűnvádi eljárások eredményességének biztosítása érdekében az érintett országok különösen eljárási és a bizonyítási szempontokból folytassanak együttműködést egymással.
A saját jogi kereteik által meghatározott határokon belül az egyes országok megfontolhatják a kiadatás eljárásának a kiadatásra vonatkozó kérelmeknek közvetlenül vonatkozó minisztériumok közötti átadásával, a kiadatások csupán letartóztatási parancsok vagy végzésen alapuló végrehajtásával, és/ vagy a hivatalos kiadatási eljárásokról lemondó, a kiadatásba beleegyező személyek egyszerűsített kiadatásával történő egyszerűsítésének lehetőségét.
Az egyes országok gondoskodjanak arról, hogy illetékes hatóságaik a nemzetközi együttműködés különféle formáinak lehető legszélesebb körét biztosítsák külföldi partnereik számára. Világosan meghatározott és hatásos csatornákat kell létrehozni a pénzmosásra és az alapul szolgáló megelőző bűncselekményekre vonatkozó információk cseréjének közvetlenül a felek közötti késedelem nélküli és konstruktív módon - kérésre vagy anélkül - történő megvalósítása céljára. Az adatcseréket indokolatlanul korlátozó feltételek érvényesítése nélkül kell lehetővé tenni, különös tekintettel az alábbiakra.
Az illetékes hatóságok[13] ne tagadják meg a kölcsönös segítségnyújtás iránti igények teljesítését pusztán azért, mert a szóban forgó bűncselekmény vélekedésük szerint nem érint pénzügyi kérdéseket. Az együttműködés megtagadásának alapjaként az egyes országok ne hivatkozzanak a pénzintézetekre titoktartási vagy bizalmas adatkezelési kötelezettséget meghatározó törvényekre. Az illetékes hatóságoknak legyen lehetőségük külföldi partnerhatóságaik[14] nevében vizsgálatokat, vagy ahol lehet, nyomozást folytatniuk.
Ha a külföldi illetékes hatóság által kért információ megszerzése a belföldi partnerhatóság hatáskörén kívül esik, az egyes országokat arra ösztönözzük, hogy engedélyezzék a nem partner intézményekkel történő haladéktalan és konstruktív információcserét. A partnerhatóságokon kívüli külföldi hatóságokkal való együttműködés lehet közvetlen, vagy közvetett. A megfelelő megoldás kiválasztásában való bizonytalanság esetén az illetékes hatóság először a külföldi partnerhatóságot keresse meg segítségnyújtási kérelmével. Az egyes országok hozzanak létre kontroll mechanizmusokat és óvintézkedéseket az illetékes hatóságokkal kicserélt információk meghatalmazás szerinti, a vonatkozó adatvédelmi és bizalmas adatkezelési kötelezettségeikkel összhangban történő felhasználásának biztosítására. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd: http://www.fatf-gafi.org/pages/0,3417-,en_32250379_32236836_1_1_1_1_1,00.html
[2] http://www.fatf-gafi.org/findDocument/0,3770-,en_32250379_32235720_1_43383774_1_1_1,00.html
[3] http://www.fatf-gafi.org/document/28/0,3746-,en_32250379_32236920_33658140_1_1_1_1,00.html
[4] szervezett bűnözői csoportban és zsarolásban való részvétel; terrorizmus, beleértve a terrorizmus finanszírozását; emberkereskedelem és kivándorlók csempészete; szexuális kizsákmányolás, beleértve a gyermekek szexuális kizsákmányolását; narkotikumok és pszichotropikus vegyületek illegális kereskedelme; illegális fegyverkereskedelem; lopott és más áruk illegális kereskedelme; korrupció és vesztegetés; csalás; valutahamisítás; termékek hamisítása, termékekkel folytatott
- 190/191 -
kalózkodás; a környezetet károsító bűncselekmények; gyilkosság, súlyos testi sértés; emberrablás, személyi szabadság elvétele, túszejtés; betörés, lopás; csempészet; kényszerítés/ zsarolás; hamisítás; kalózkodás és bennfentes kereskedelem és a piac befolyásolása
[5] Pénzintézetek (az 5. Ajánlásban meghatározott eseti ügyfél tekintetében) - 15.000 USD/EUR; Kaszinók, internetes kaszinók (12. Ajánlás) - 3.000 USD/EUR, Készpénzes ügyletben részt vevő nemesfém-kereskedő és drágakő-kereskedő (12. és 16. Ajánlás) - 15.000 USD/EUR
[6] A CDD intézkedések nem jelentik azt, hogy a pénzintézetnek minden tranzakció alkalmával minden ügyfél azonosítania és ellenőriznie kellene. Az intézménynek joga van a már korábban elvégzett azonosítás és ellenőrzés alapján eljárni, amennyiben nem merültek föl kétségei az így rendelkezésére álló információk helyességét illetően.
[7] Az ügyfelet végső soron tulajdonló vagy ellenőrző természetes személy(ek köre), vagy az a személy, akinek nevében valamely tranzakció végrehajtásra kerül. Ide tartozik a valamely jogi személy vagy szervezet fölött végső soron tényleges kontrollt gyakorló személy is.
[8] Ha valamely ügyvéd, jegyző, más független jogi hivatások képviselője vagy független jogi hivatásbeliként eljáró könyvelő illegális tevékenység folytatásáról igyekszik lebeszélni ügyfelét, ez nem minősül megriasztásnak (tippadásnak).
[9] Kaszinók (köztük az internetes kaszinók); ingatlanügynökök; nemesfém-kereskedők; drágakő-kereskedők; ügyvédek, jegyzők és más független jogi hivatások képviselői, valamint könyvelők - egyéni praxist folytatók vagy valamely e területen működő cég ilyen partnerei vagy alkalmazottai; a vagyonkezelői és vállalati szolgáltatók.
[10] Az egyes joghatósági területeknek maguknak kell meghatározni a jogi hivatási előjog vagy szakmai titoktartás körébe eső elemeket. Általában e körbe tartozik az ügyvédek, jegyzők és más független jogi hivatások képviselői által ügyfeleiktől vagy ügyfeleiken keresztül a következő során megszerzett információk köre: (a) az ügyfél jogi álláspontjának képviselete, (b) az ügyfél bírósági, közigazgatási, döntőbírósági vagy közvetítői eljárásban való védelme vagy képviselete feladatainak ellátása. Azokban az esetekben, amikor a könyvelőre azonos titoktartási vagy előjogi kötelezettségek érvényesülnek, szintén nem követelhető meg tőlük a gyanús ügyletek bejelentése.
[11] Ha valamely országban valuta, pénzeszköz, nemesfém, drágakő stb. szokatlannak tekinthető nemzetközi szállítmányát fedezik fel, az adott ország fontolja meg - a körülmények figyelembe vételével - a kiindulási és/vagy a célország vámhatóságának vagy más illetékes hatóságának értesítését és ezekkel működjön együtt a szállítmány forrásának, célállomásának valamint céljának megállapításában és a megfelelő intézkedés érvényesítésében.
[12] A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kibocsátott "Az eredményes bankfelügyelet alapelvei", az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által kibocsátott "Az értékpapír szabályozás céljai és elvei" és a Biztosítás-felügyelők Nemzetközi Egyesülete által kibocsátott Biztosítás-felügyeleti Elvek.
[13] "Illetékes hatóság" minden, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben érintett közigazgatási és rendőri hatóság, beleértve a FIU szervezetet és a felügyelőket.
[14] "Partner hatóság" a hasonló feladatokat és funkciókat ellátó hatóságok.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
