A 21. században pár kattintással mindenki szabadon megoszthatja a gondolatait a világgal, az üzenetek számtalan formában - ideértve többek között az egyszerű szövegektől és képektől kezdve a podcastokon keresztül a videókig - a közlő választása szerinti platformon emberek millióit érhetik el egy szempillantás alatt. Vagy mégsem? Egy ilyen technológiai környezetben van értelme egyáltalán cenzúráról beszélni?
Gosztonyi Gergely monográfiája választ ad erre a kérdésre, bebizonyítja, hogy igenis van és a kérdés talán aktuálisabb, mint valaha. A könyv bevezető fejezetében bemutatott 2020-as évekből származó esetek alátámasztják a téma kutatásának létjogosultságát, amelyet a szerző az egyes - nem jogtörténeti - fejezetekben aktuális példákkal folyamatosan megerősít. A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent kötet a két legfontosabb fogalom tisztázásával és körül járásával kezdődik, azaz mit jelent a cenzúra - nem a köznapi, meglehetősen túlhasznált értelemben véve -, mit jelent a tartalomszabályozás, illetve mennyire sokrétű az az eszköztár, amellyel az internetfelhasználók elé kerülő tartalmak szűrhetők, befolyásolhatók napjainkban.
A fogalmi tisztázást követően a kötet betekintést nyúlt a cenzúra történetébe egészen az ókortól a 20. századig, majd külön fejezetben részletesen taglalja a magyarországi cenzúra történetét, ezáltal megismerheti az olvasó azokat a fontos történelmi pillanatképeket, amelyek segítenek megérteni a jelenkor dilemmáit és amelyek a mai napig példaként, illetve hivatkozási alapként szolgálhatnak a szabályozási kísérleteknek.
A történelmi pillanatképeket követően tér rá a könyv a közösségi média és a Web 2.0 jelenségére, részletesen taglalja, milyen volt kezdetben az internet és az internethez való (amerikai) szabályozási hozzáállás a wild wild web koncepciójával,[2] amelyet legjobban talán John Perry Barlow foglalt össze: "Az ipari világ kormányai, ti fáradt óriások húsból és acélból, a Kibertérből származom, az Elme új otthonából. A jövő nevében arra kérem a múltat, hogy hagyjon békén minket. Nincsenek szívesen látva közöttünk. Önöknek nincs ott szuverenitása, ahol mi összegyűlünk." E szinte jogmentes tér koncepciót váltották fel az első óvatoskodó amerikai (Communication Decency Act[3]) és európai (e-Ker irányelv[4]) jogszabályok, amelyeket alaposan megismerhet az olvasó a könyv lapjairól. Ezután a Szerző a következő fejezetben górcső alá veszi a jelenlegi szabályozási koncepciókat, különös tekintettel a sokak által elavultnak tartott 2000-es e-Ker irányelvtől a legfrissebb 2022-es DMA[5] és DSA[6] rendelettervezetekig.
A könyv nagy erénye, hogy nem áll meg a történelmi kontextusnál és az aktuális "nyugati" szabályozási koncepcióknál, hanem - ahogy maga az internet is globális - megvizsgálja az egyik legnagyobb globális szereplő, Kína internetszabályozását, amely gyakorlatilag a cenzúrázás disztópikus mintaképének is tekinthető, és amely példaként szolgál a hibrid rezsimek és az autoriter államok számára. Ahogy a Szerző Philip Bennett és Moise Naim tanulmányát idézi: "az egyik nyugtalanító tendencia az, hogy a kormányok összefognak, hogy olyan internetet hozzanak létre, amelyet könnyebb monitorozni. Kína tanácsokkal látta el Iránt abban, hogyan építsen önálló »Halal« internetet. Peking ugyancsak megosztotta know-how-ját Zambiával, hogyan blokkolja a kritikus webes tartalmakat."[7]
Természetesen a jogi szabályozás bemutatása mellett a könyvben fontos szerepet kapnak a szolgáltatók saját, részben üzleti érdekei mentén összeállított irányelvei, valamint az is, hogy az irányelveket és a jogszabályok által rájuk rótt kötelezettségeket a szolgáltatók hogyan
- 739/740 -
tudják végrehajtani. Itt betekintést nyerhet az olvasó a Facebook moderálási elveibe és gyakorlatába, valamint a mesterséges intelligencia tartalomszabályozási célú használatának lehetséges kockázataiba is. A szabályozás ugyanis egyértelműen nem elegendő önmagában a terület kezelésére, így a kötetből nem maradhatott ki az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata sem. Ezt a témakört a szerző két fejezetben tárgyalja, külön fejezetet szentelve az internet-hozzáférés korlátozásának, mint a cenzúra viszonylag új, és kifejezetten drasztikus eszközének.
A mű lezárásaként - mintegy az időbeli ívet folytatva - a jövő irányaira vonatkozó fejezet található. Ez a fejezet a mű legfontosabb mondanivalóját tartalmazza: hogyan is kellene az internet szabályozását megfelelően elvégezni a korábbi tapasztalatok, jogi és egyéb dokumentumok alapján. A 26 pontból álló összefoglalás teszi fel az i-re a pontot azzal, hogy világossá teszi az olvasó számára: a cenzúra és/vagy tartalomszabályozás jelenségét nem lehet és nem szabad egyetlen szempontból vizsgálni, hanem minden releváns jogi, gazdasági és gyakorlati érvet számba kell venni, lokális és globális szinten egyaránt.[8]
Bár a fenti a témakörök legtöbbjének önállóan könyvtárnyi szakirodalma van, a legtöbb tanulmány általában egyetlen, vagy maximum 1-2 szempontot vizsgál ezek közül, és teszi mindezt ráadásul a történelmi előzmények taglalása nélkül. A recenzió tárgyát kínáló műnél azonban más a helyzet: a minden szempontot figyelembe vevő, téren és időn átívelő összefoglalás és holisztikus szemléletmód az, amely egyedivé teszi a művet. Egyszerre taglalja a múltat és a jelent, az állami szabályozási kísérleteket, a nemzetközi és civil szervezetek által publikált javaslatokat, kézikönyveket, a platformok magánszabályozását, illetve az európai bíróságok jogfejlesztő tevékenységét. Mindezek mellett a Szerző nem feledkezik meg a szereplők gazdasági érdekeiről, valamint a (jog)szabályok végrehajthatóságának nehézségeiről, kockázatairól sem.
A kötet elsősorban jogászoknak íródott, számukra tökéletes összefoglaló a jelen szabályozásának, bírói- és platformgyakorlatának, hiszen szemléletes példákkal mutatja be a cenzúra és a tartalomszabályozás kérdéskörének sokrétűségét. Világossá teszi a könyvet forgatók számára, hogy egy-egy eset megítélése és az azzal kapcsolatos eljárás a legtöbbször mennyire nem egyértelmű sem jogilag, sem technikailag. Mindemellett a kötet közérthető nyelvezete és szemléletes példái érthetővé és élvezhetővé teszik a monográfiát a laikus olvasók számára is, akik kíváncsiak arra, hogy milyen hatással volt Donald J. Trump a közösségi médiára és a közösségi médiát érintő szabályozásra, mennyire használhatók az algoritmusok és a mesterséges intelligencia a tartalmak szűréséhez, eltávolításához, vagy éppenséggel elfogadható járulékos veszteség-e minden, azonos IP címen található weboldal letiltása egyetlen jogsértő oldal miatt. ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
