https://doi.org/10.59851/imr.14.1.11
Az online platformok elterjedése jelentősen megváltoztatta a társadalmi és gazdasági viszonyokat, ami új lehetőségek és kockázatok hordozójaként, kihívásként hat a jogalkotásra és a jogalkalmazásra egyaránt. Reagálva e folyamatokra, az Európai Unió 2022-ben hozott rendeletet a digitális szolgáltatásokról (DSA)[1] és a digitális piacokról (DMA)[2] - ezek képezik az uniós platformszabályozás alapját. A rendeletek olyan szabályozási keretet hivatottak létrehozni, amely képes előmozdítani az innovációt és a biztonságos online környezet megteremtését.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), mint a hazai média- és hírközlési piac, valamint az online platformok feletti felügyelet letéteményese, a rendeletek elfogadását megelőzően átfogó kutatási programot indított annak érdekében, hogy felkészülten fogadja az új platformszabályozásra vonatkozó uniós és tagállami jogalkotás, jogalkalmazás körében felmerülő kihívásokat. Ennek eredményeképpen a 27 tanulmányt felsorakoztató tanulmánykötet, hat - a rendeletek szabályozási koncepciójához, céljához és hatályához kapcsolódó - témakörben tárgyalja a magánjog, a fogyasztóvédelem, a szólásszabadság, a versenyjog, valamint a közigazgatási jog és e jogterületek egyes felelősségi kérdéseit.
A tanulmánykötet logikus szerkesztéséről ad tanúbizonyságot az első magánjogi tematikájú rész. Ebben a körben kiemelten fontos szerepet kapnak a kötelmi viszonyok, amelyek Papp Tekla tanulmányának fókuszát képezik. A tanulmány az EU digitális jogalkotásának a magyar szerződési jogi rendszerre gyakorolt egyes hatásait veszi górcső alá annak tükrében, hogy a ma-
- 191/192 -
gyar szerződési jog meg tud-e felelni a felgyorsult digitalizáció által előidézett jogalkotási igényeknek.
A következő tanulmányban Frank Máté mintegy előre tekint, amikor a digitális szolgáltatásokkal okozott károk és személyiségi jogi sérelmek felelősségi kérdéseit vizsgálja. A folyamatos online jelenléttel kialakuló "hálólét" és az abból következő e-személyiség a "hagyományos" személyiség integráns része, ami a személyiségi jogvédelem hatékony érvényesülését követeli meg a digitális szolgáltatásokkal okozott károkkal szemben. E szempont alapján végzi el a szerző a DSA és a DMA felelősségi szempontú vizsgálatát. Álláspontja szerint e két jogszabály a személyiségvédelem digitális kompatibilitását előmozdító eszközként értékelhető.
A személyiségi jogok oltalmának témakörében a közösségi oldalak által felvetett kritikus kérdéseket tárgyalja tovább Halász Csenge, akinek tanulmánya egy kiszolgáltatott helyzetben lévő csoport, a kiskorú gyermekek szemszögéből vizsgálja meg a témakör elméleti és gyakorlati kérdéseit. Meglátása szerint a kiskorúak személyiségi jogai a közösségi oldalak felhasználóinak jogsértő magatartásai által, valamint a közösségi oldalak üzleti modelljéhez kapcsolódó "zéró áras" modell alkalmazása következtében sérülhetnek. Halász álláspontja szerint a DSA hatékony szupranacionális szabályozási eszközként határozott előrelépésnek tekinthető a kiskorúak védelmében.
A magánjogi rész két utolsó tanulmánya a DSA és az uniós szerzői jogi acquis egyes kapcsolódási pontjaira és kölcsönhatásaira hívja fel a figyelmet. Tomasovszky Edit tanulmánya első részében a DSA mint lex generalis és az egyes szerzői jogi tárgyú uniós jogforrások mint lex specialis közti viszonyrendszert szemlélteti, többek közt a közvetítő szolgáltatókon keresztül közzétett szerzői jogi jogsértést megvalósító tartalmakkal kapcsolatos felelősségi és mentesülési kérdések tükrében.
A részt záró tanulmányban Keserű Barna Arnold a DSA és az uniós szerzői jog egyes kapcsolódási pontjait bontja tovább, kiváltképp a tárhelyszolgáltatóknak a felhasználók által feltöltött jogellenes tartalmaiért való felelőssége körében. Keserű meglátásai szerint az eleve komplex szabályrendszer még bonyolultabbá válik, ha a jogellenes tartalom szerzői jogi jogsértést is megvalósít.
A fogyasztóvédelmi rész kiindulási pontját jelentő tanulmányában Gellén Klára kimerítően elemzi a DSA-nak azokat a rendelkezéseit, amelyek fő célja a fogyasztók digitális piacba vetett bizalmának és piacformáló aktív szerepének erősítése, valamint a rendelet hatálya alá tartozó közvetítő szolgáltatókra telepített szigorú átláthatósági garanciák előírása.
Hohmann Balázs tanulmányában pontos helyzetképet ad a hatósági és a békéltető testületi gyakorlatban felmerülő egyes problémákról, amelyek közül - a digitális szolgáltatások határon átnyúló jellegéből adódó jogviták esetében - kiemelkedik a hatóságok és a békéltető testületek joghatóságának és eljárási jogosultságának bizonytalan jellege. Hohmann szerint a rendeleti szabályozás előrelépést jelent e téren, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy további tisztázandó kérdések merülnek fel a fogyasztók igényérvényesítési lehetőségeit illetően.
Vértesy László és Iván Dániel tanulmánya a DSA fogyasztóvédelmi eljárásokra gyakorolt egyes lehetséges hatásait elemzi. A szerzők nagy hangsúlyt fektetnek a DSA szerkezeti felépítésének és rendszerének bemutatására, kitérve az uniós jogalkotás egyik legkifogásolhatóbb jellegzetességére, a kazuisztikus és végeláthatatlan preambulumalkotásra.
A platformszabályozás alapját képező rendeletek fő célja a biztonságos digitális tér létrehozása, a fogyasztók alapvető jogainak védelme és a tisztességes versenyfeltételek megteremté-
- 192/193 -
se, ami az európai gazdaság növekedésének záloga, regionális és globális szinten egyaránt. E célok alapján Schubauer Petra tanulmánya a DSA és a DMA fogyasztókra gyakorolt egyes hatásait értékeli előzetesen, kiemelve a fogyasztókat és a végfelhasználókat érintő adatvédelmi és versenyjogi rendelkezéseket, amelyek kiegészítik a szoros értelemben vett fogyasztóvédelmi fókuszú szabályokat.
A fogyasztóvédelmi szabályozás kulcskérdései közé tartoznak az egyes kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztói csoportok érdekeit védő rendelkezések, amelyek különös figyelmet szentelnek a kiskorúak védelmére az online térben. E tekintetben szükség volt arra a felismerésre, hogy a kiskorúak már nemcsak felhasználói, hanem gazdasági értelemben fogyasztói is az online világnak. Barta Judit tanulmánya bemutatja a kiskorúak online jogai védelmének kialakulását, majd ennek alapján részletezi a DSA-nak és az általános termékbiztonsági rendeletnek a kiskorúak fogyasztói jogait védő rendelkezéseit.
Stefán Ibolya részzáró tanulmánya egy manapság egyre aktuálisabb témakör, a mesterséges intelligencia közösségi platformokon történő alkalmazásának fogyasztóvédelmi kérdéseit tárgyalja. A tanulmány első része a fogalmi megalapozás után a mesterségesintelligencia-rendszerek által végzett negatív hirdetési tevékenységeket tárgyalja. Ezt követően a DSA hirdetésekkel és ajánlórendszerekkel kapcsolatos rendelkezéseinek vizsgálatára kerül sor, amit a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályjavaslat elemzése követ. Stefán megállapításai szerint a DSA és a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet[3] bár más nézőpontból kívánja rendezni a kockázatokat, azok együttes alkalmazása és értelmezése lesz szükséges a jövőben a fogyasztók magas szintű védelmének biztosításához.
Az online platformok eddig soha nem látott mértékben biztosítják a lehetőséget a szólásszabadság részét képező véleménynyilvánításhoz való jog érvényesüléséhez, ugyanakkor az információrendezés hatására a felhasználók kizárólag vagy többnyire olyan véleményekkel és hírekkel találkoznak, amelyek az ő meggyőződésükkel állnak szoros kapcsolatban, ezáltal zárt véleménybuborékba kerülnek, amit a tudományos kutatások visszhangkamra-jelenségként azonosítanak. Papp János Tamás tanulmánya a szólásszabadságról szóló részben a szűrőbuborékok és a visszhangkamrák bemutatása mellett a DSA e jelenségre adott válaszrendelkezéseit tárgyalja aszerint, hogy milyen módon képesek előmozdítani a demokratikus véleménynyilvánítás megőrzését a társadalmi megosztottság elkerülése érdekében.
Az elmúlt évtizedek jogfejlődése következtében megjelent horizontális alapjogvédelem a digitális világ korábbi szabályozatlansága miatt fontos szerepet tölt be a felhasználók online platformok túlhatalmával szembeni védelmében. Klein Tamás elemzése szerint a DSA alapjogvédelmi mechanizmusa mértékletes, európai alapjogi értékeken nyugvó, adekvát választ kínál az online platformok demokratikus nyilvánosságot torzító és alapvető jogokat veszélyeztető működésére, ezzel új szintet képviselve a horizontális alapjogvédelemben.
Szikora Tamás a közösségi platformokkal kapcsolatban érvényesülő általános nyomon követési tilalomra vonatkozó uniós szabályozás és az e körben felmerülő gyakorlati anomáliák
- 193/194 -
elemzésével arra a dilemmára kíván rámutatni, hogy a - DSA által is deklarált - általános nyomon követési kötelezettség hiánya mellett a közösségimédia-platformok jelentős mértékű monitorozási tevékenységre kényszerülnek, ami bizonytalan és következetlen jogalkalmazási gyakorlatot eredményez. Szikora rámutat, hogy az Eker. irányelv[4] óta eltelt évtizedekben a monitorozási kötelezettség tartalma relativizálódott az Európai Unió Bírósága egyedi esetekre vonatkozó korlátozó értelmezése, valamint a platformok által kialakított magatartási kódexek révén, ami ellentétben áll a DSA által célként meghatározott felhasználói alapjogvédelemmel és a káros tartalmaktól mentes platformok fenntartható, világos és kiszámítható kötelezettségeinek érvényre juttatásával.
A részt záró tanulmányában Bukor Liza fő vizsgálódási szempontja a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése a platformszabályozás tükrében, amelynek keretében felvázolja a korábbi uniós és tagállami szabályozási kísérleteket, majd a DSA vonatkozó rendelkezéseinek ismertetésén keresztül értékeli azok előnyeit és hátrányait, ezzel mintegy összefogva a rész tanulmányait.
A kapuőrök tevékenységének szabályozása a digitális egységes piac tisztességes működése szempontjából bír relevanciával, erre vonatkozóan a DMA határoz meg rendelkezéseket. A DMA és a versenyjog viszonya atipikus, egymást kiegészítő jelleggel érvényesül a tagállami és az uniós versenyjog mellett, ami az együttes jogérvényesítés vonatkozásában - Tóth András álláspontja szerint - dilemmaként értékelhető, és felveti a ne bis in idem elvének sérelmét. Tóth a versenyjogi rész első tanulmányában a DMA és a versenyjog közti kiegészítő viszonyrendszert tárja az olvasók elé, bemutatva a DMA hibrid szabályozási koncepcióját, amely a tisztesség és a piacok megtámadhatóságának biztosítása mellett a piacszabályozás nóvumának tekinthető új koncepció, az ún. participative antitrust (részvételi versenyjog) elvén nyugszik.
A rész következő tanulmányában Csitei Béla a DMA és a versenyjog sajátos kölcsönhatásainak további kérdéseit boncolgatja. Álláspontja szerint a DMA egy erőteljesebb versenypolitika és az állami beavatkozási folyamatok eredményeként létrejövő piacszabályozási eszköz, amely épp azokon a területeken kíván megoldást nyújtani, ahol a versenyjog már nem elegendő. Csitei rámutat, hogy a DMA (a DSA-val együtt) már sokkal inkább egy új uniós jogterület, a platformjog részeként értelmezhető, amit alátámaszt a klasszikus antitrösztjog szabályozási módszerétől eltérő, a kapuőrök bizonyos tisztességtelen magatartásait előzetesen tiltó, ex ante szabályozási koncepciója is.
Mazsu Dániel sajátos közgazdaságtani szemszögből, a megosztáson alapuló gazdaság tükrében elemzi a DSA és a DMA rendelkezéseit. Állítása szerint e rendeletek alkalmazása során előreláthatólag érvényesülni fog a "GDPR-hatás", vagyis az, hogy a korábbi piaci környezet nyertesei számára előnyös lesz az új szabályoknak való gyakorlati megfelelés. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a DSA és a DMA nem egy szabályozási folyamat vége, hanem csak jelentős állomás az uniós platformjog fejlődésében.
- 194/195 -
A kapuőrökre vonatkozó szabályok kulcskérdése a részben személyes adatokból álló big data nagy online platformok általi, egyre szélesebb körű felhasználása. Mára a GDPR[5] több szempontból meghaladottá vált, így az újonnan meghozott uniós jogszabályok feladata a speciális kérdések rendezése. Labancz Andrea a részt záró tanulmányában a DMA speciális adatvédelmi rendelkezéseit veszi górcső alá. Felhívja a figyelmet a két rendelet disszonáns rendelkezéseire, így többek közt a definíció szerinti eltérésekre, valamint a következetlen fogalomhasználatra, ami a jogbiztonság garantálása szempontjából vet fel aggályokat.
A közigazgatási jogi rész nyitányaként Lapsánszky András a DSA által létrehozott felügyeleti rendszert vizsgálja uniós és magyar szemszögből, kimerítően elemezve a digitális szolgáltatási koordinátor - mint a felügyelet tagállami letéteményese - fő eljárási és hatásköri kérdéseit. Konklúzióként állapítja meg, hogy bár a DSA által deklarált koordinátori felügyelettel kapcsolatos kérdések tagállami jogalkotást igényelnek, hazai vonatkozásban a magyar jogalkotó e szabályozási kötelezettségének eleget tett. Így a kialakított jogi környezet és az NMHH mint kijelölt digitális szolgáltatási koordinátor is felkészült a jogalkalmazási tevékenység hatékony végzésére.
Az Európai Unió egységes piacán megjelenő kapuőrök és a különféle digitális szolgáltatások elterjedése új közösségi szabályozási politikát hívott életre az online platformok vonatkozásában. Bak Márton Ferenc és Bordás Péter tanulmánya a DSA és a DMA által felállított új típusú piacszabályozási rendszer elemzésén keresztül világít rá az új közösségi politika kialakulásához vezető folyamatok és a rendeletek által kialakított digitális piacszabályozás érvényesítésével kapcsolatos dilemmák közötti összefüggésekre.
A következő tanulmányban Balázs István és Barta Attila célja számba venni a DSA-nak és a DMA-nak a magyar közigazgatási jog keretében értékelhető szervezeti, hatásköri és eljárási kérdéseit. Részletesen foglalkoznak a DMA-ból fakadó feladatoknak a Gazdasági Versenyhivatalra mint autonóm államigazgatási szervre és a DSA-ból fakadó koordinátori feladatköröknek az NMHH-ra mint önálló szabályozó szervre telepítésével. A konklúziók között szervezeti és eljárási aspektusokat érintő javaslatokat is megfogalmaznak.
Träger Anikó e részt záró tanulmányának fő fókuszát az uniós és a tagállami szabályozás mellett érvényesülő, a piaci szereplők bevonásával megvalósuló társszabályozás képezi. Behatóan elemzi a DSA társszabályozásokat ösztönző rendelkezéseit, a jelenleg is alkalmazott modelleket, kitérve az innováció és a rugalmasság biztosításán kívül a hatékony felügyeletet és az alapvető jogok érvényesülését szem előtt tartó metaszabályozás kérdéseire is. Összegzésként megállapítja, hogy az EU és a piaci szereplők közötti társszabályozás sikere a közös célokban való együttműködésen és a felhasználók mindennapi védelmének támogatásán nyugszik.
A tanulmánykötet utolsó része a platformszabályozás kritikus pontjának tekinthető felelősségi kérdéseket tárgyalja. Selnicean László bemutatja az elektronikus életviszonyokból származó konfliktusok miatt elterjedt alternatív vitarendezési eszközök fejlődését, valamint elemzi a DMA és a DSA releváns rendelkezéseit. Részletesen foglalkozik a tágan értelmezett alterna-
- 195/196 -
tív vitarendezés körébe sorolható - soft law jellegű - felszólító levél intézményével, amely a versenyproblémák önkéntes megoldását elősegítő eszközök körébe sorolható.
A jogellenes tartalmakért vállalt felelősség a biztonságos online környezet alapját képezi, amihez nagyon fontos az egységes tagállami és uniós szabályozás. Ősze Áron jogforrástani elemzés keretében vizsgálja a DSA jogellenes tartalom fogalmát, a jogellenes és a károsnak minősülő tartalom közötti terminológiai eltéréseket, valamint a tartalommoderálás körében e tevékenységet végző tartalommoderátorok felelősségét.
Strihó Krisztina a digitális forradalom és a digitális átállás tükrében elemzi az online platformokat, különös figyelmet szentelve a DSA szerinti közvetítő szolgáltatók felelősségi kérdéseinek. A hazai és az uniós bírósági gyakorlat és esetjog részletes bemutatásán keresztül hívja fel a figyelmet a digitalizálódás mindennapjainkat érintő kihívásaira.
A rész - és egyben a kötet - záró tanulmányában Hajnal Zsolt és Győri Ágoston az online platformok és piacterek DSA szerinti új felelősségi szabályainak fogyasztóvédelmi fókuszú vizsgálatát tárja az olvasók elé. A kiinduló kérdés az, hogy jobb helyzetbe hozza-e a DSA a fogyasztókat az igényérvényesítés terén. Az elemzés rámutat, hogy a DSA előrelépés a hatékony igényérvényesítés, a megfelelő piacfelügyelet és a biztonságos online tér kialakításának irányába, amelynek fontos elemét képezi a jogszabályi környezet és az Európai Unió Bíróságának gyakorlata által megkövetelt felelősségi rendelkezések finomítása.
A tanulmánykötet ambiciózus vállalásának eleget téve széles körben tárja az olvasók elé az EU platformszabályozásának rendszerét. A DSA és a DMA szabályainak elemzésén, az egyes fogalmak értelmezésén, az esetleges anomáliák feltárásán, valamint a gyakorlati alkalmazást érintő lehetséges jövőbeli kihívások felvázolásán keresztül a tanulmánykötet nemcsak hasznos információkkal szolgál, hanem joggal tekinthető kiindulási alapnak azon tudományos és gyakorlati szakemberek számára, akik lépést szeretnének tartani a digitális világgal és a jogászi professzió abban elfoglalt - átalakulóban lévő - szerepével. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet).
[2] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (digitális piacokról szóló jogszabály).
[4] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv).
[5] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
