Amikor a büntetőeljárások időszerűségének kérdéseiről beszélünk, szinte közhelyszerűen megállapítjuk, hogy Magyarországon a büntetőeljárások jelentős része elhúzódik, amely sérti a társadalom érdekeit.[1] Az elhúzódó eljárásban az ügy bonyolulttá és nehezen kezelhetővé válik, sokszor jelentős bűnügyi költség keletkezik, és a hosszú eljárás végére a prevenciós célok is nehezen elérhetővé, a büntetéskiszabás pedig szinte értelmetlenné válhat. Ilyenkor gyakran megállapítjuk, hogy a büntetőeljárás-jogunkat modernizálni kell, meg kell szabadítani azoktól a garanciákat nélkülöző szabályoktól, merev formalizmusoktól, amelyek kiegészülve az eljárás szándékos elhúzására, vagyis az eljárási jogokkal való visszaélésre lehetőséget adó rendelkezésekkel az eljárások időszerűségét rontják. Amikor a büntetőeljárás időszerűségéről, gyorsításának szükségességéről beszélünk, előszeretettel hivatkozunk a nagy múltra visszatekintő és komoly jogállami hagyományokkal bíró európai jogrendszerekre, különösen a német és az osztrák jogrendszerre. Nem példa nélküli Magyarországon, hogy jogintézményeket, vagy komplett jogszabályokat veszünk át a német vagy az osztrák jogból. Ez persze érthető, hiszen rokon jogrendszerekről van szó, miután a német, az osztrák és a magyar jogrendszer azonos - a római-germán - jogcsaládba tartozik. Nem ritkán tapasztalható a német és osztrák jogi megoldások, illetve általában a nyugat-európai, köztük angolszász jogi megoldások kritika nélküli dicsérete, ezekre a népszerű jogrendszerekre való hivatkozás. Gyakran halljuk, hogy ez a német, illetve az osztrák jogban is így van, ezzel biztosítva tekintélyt az adott jogi konstrukciónak. Nem ártana azonban a nem vitásan fejlett és komoly hagyományokkal bíró jogrendszerek megoldásait is kellő kritikával kezelni. Különösen fontos ennek hangsúlyozása most, amikor ismét felmerült egy új büntetőeljárási kódex kidolgozásának ötlete,[2] amelynek az alkotmányos garanciák, az eljárási jogok biztosítása mellett éppen az eljárások gyorsítása lenne a vezérfonala.[3] Nem ritkán fordul elő az eljárások gyorsításáról szóló vitákban Magyarországon, hogy a külföldi jogrendszerek megoldásaira hivatkoznak. Nem árt kellő körültekintéssel eljárni, és mindenekelőtt megvizsgálni azt, hogy milyen ára van az eljárások gyorsításának. A vitákban előfordul konkrét jogesetekre való hivatkozás is. "A tavaly nyáron Norvégiában elkövetett tömeggyilkosság ügyében nemrég döntés született, a bűncselekménytől az elbírálásig alig több mint egy év telt el, ebből maga a büntetőper valamivel több mint két hónapot vett igénybe. Elgondolni is rossz, hogy Magyarországon mennyi ideig tartott volna az ügy (...)" - idézi fel a cikk a norvég tömeggyilkos perét.[4] Elgondolkoztató, hogy egy több mint hetven ember életét kioltó tömeggyilkos ügyében egy év alatt hogy tud érdemi döntés születni.[5] Jóindulatúan megközelítve a kérdést, tudható hogy az elkövető - miután egyfajta küldetéstudattól vezérelve cselekedett, büszkén vállalta tettét - mindvégig érdemi együttműködést tanúsított, a cselekményét a legapróbb részletekig feltárta. Ezzel a tagadás, mint aktív védekezés elmaradt, mely a leginkább tudja nehezíteni a bizonyítást. Feltehetően az ügyben - az ügy kiemelkedő súlyához képest - kevés tanú volt, miután az elkövető a potenciális tanúk jelentős részének életét kioltotta. Feltehető, hogy az életben lévő tanúk különösen védett tanú jogállásba kerültek, így nekik a tárgyaláson nem kellett megjelenniük, őket külön hallgatták ki. Ennélfogva szintén az eljárást lassító szembesítésekre, védői, vádlotti kérdésfeltevésekre sem kerülhetett sor. Feltételezem, hogy a norvég igazságügyi szakértők és az igazságszolgáltatás nem túlterhelt, így az ügyet soron kívül vizsgálta, tárgyalhatta.[6] Mindezek a körülmények eredményezhették a gyors elbírálást. Ha azonban kritikus szemmel közelítem meg az ügyet, akkor felmerül bennem a gyanú, hogy egy elnagyolt, összecsapott nyomozást egy szintén felületes tárgyalási szak és ítélet követhetett. Bármennyire is ideálisak a munkakörülmények és a terhelési adatok Norvégiában, nehéz elhinni, hogy a magyar igazságszolgáltatás magas minőségi elvárásait kielégítő eljárás volt folyamatban. Bár az ügy jogi minősítése nem bonyolult, de az ügy volumene, terjedelme, és a számos eljárási garancia betartása Magyarországon nem tenné lehetővé az ilyen gyors elbírálást. Ez azonban nem feltétlenül orvoslást igénylő probléma. Nem gondolom, hogy a felületes, középszerű, megalapozatlan ítélkezés lenne a jogfejlődés iránya. Nem hiszem, hogy a megalapozottságot és az ítéletek színvonalát fel kellene áldozni az időszerűség oltárán. Könnyen belátható, hogy az időszerűség egyébként valóban fontos célja nem abszolutizálható, nem emelhető ki egyoldalúan úgy, hogy fontos büntető-eljárásjogi és büntető-anyagi jogi elvek ne sérüljenek. "(...) az eljárások gyorsítását illetően a jogalkotás már szinte minden lehetőséget
- 199/200 -
kipróbált, és egyébként sem szabad ezt a szempontot abszolutizálni, hiszen a döntés megalapozottsága, törvényessége legalább olyan fontos."[7]
A norvég jogeset nem egyedülálló az eljárás tartama szempontjából. Ugyanígy felmerül a gyanú, hogy például az Észak-Németországban mintegy húsz éven keresztül iskolai táborokban nyaraló gyermekek sérelmére élet elleni, illetve nemi erkölcs elleni bűncselekmény-sorozatot elkövető bűnöző, Martin M. - a német sajtó által Maskenmann-nak nevezett pedofil sorozatgyilkos - esetében hogyan lehetett a terhelt elfogásától számított egy év alatt az ügyet befejezni oly módon, hogy egy kardinális bizonyíték beszerzését - egy, az elkövetőhöz vezető tanúvallomásról van szó - követően a gyanúsítottat elfogták, majd egy évvel később már a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte.[8] Miközben tudható, hogy hasonló módszerrel[9] öt gyermeket öltek meg, illetve mintegy negyven gyermeket erőszakoltak meg megközelítőleg húszéves[10] időtartam alatt Észak-Németországban, így megalapozottan feltehető, hogy valamennyi bűncselekményt ugyanazon elkövető követte el. Talán nem teljesen alaptalan a feltevésem, hogy néhány jól bizonyítható élet elleni, illetve néhány egyértelműen bizonyítható nemi erkölcs elleni bűncselekmény kiválasztásán alapult a vád, mely vádpontokra az elkövető beismerése is kiterjedt, míg a többi esettel egyszerűen nem foglalkoztak[11]. Komoly okunk van azt gondolni, hogy a magyarországi szemmel nézve hihetetlenül gyors büntetőeljárást a primitív szintig leegyszerűsített, minimális garanciákat sem feltétlenül vagy nem magától értetődően biztosító eljárásjog és felületes, elnagyolt nyomozás és ítélkezés biztosít. Kérdés, hogy szükségünk van-e erre.
Konkrét, és viszonylag egyszerű jogi megítélésű, Németországban, azon belül Bajorországban történt jogeset, egy közlekedési ügy bemutatásán keresztül kísérlem meg szemléltetni az egyszerűsítésre és gyorsításra irányuló nyugat-európai törekvések vadhajtásait. Vizsgálódásaim alapján úgy látom, hogy nem egy rendkívüli, egyedi esetről van szó. Előre kell bocsátanom, nagyon alapos és kitartó jogi munkára, és rendkívül határozott védekezésre volt szükség a konkrét ügyben az eljárásgyorsító praktikákból származó vadhajtások visszametszéséhez, azzal, hogy ebben az ügyben a jogalkotó célja nem teljesült, az egyszerű megítélésű ügy elbírálása tíz hónapig húzódott.
2011 augusztus 4-én baleset történt egy bajorországi autópálya melletti benzinkút szervizútján. Egy, a parkolóból körültekintés nélkül kihajtó Mercedes terepjáró a kétsávos szervizúton haladó kamionnak hajtott jobbról, személyi sérülés nem történt, de a terepjáró megrongálódott, abban mintegy 19.000,- euró kár keletkezett; a kamionon nem volt érdemleges sérülés. A kamiont egy magyar állampolgár, míg a terepjárót egy német állampolgárságú személy vezette. A helyszínen rendőri intézkedésre került sor. A helyszínen intézkedő rendőr magyar-német tolmácsot nem alkalmazott, a magyar külképviseleti hatóságot a balesetről nem tájékoztatta. A kamionvezetővel és a mellette ülő személlyel végig kifejezetten arrogánsan, míg a német terepjáró vezetőjével és utasaival szemben feltűnő udvariassággal járt el. Az intézkedés során a rendőr - fordítás nélküli - német nyelvű okiratot íratott alá a kamionvezetővel, majd közölte a terhelttel, hogy súlyos bűncselekményt követett el, amiért vele szemben feljelentést tesz.[13]
2011 november 14-én a helyi bíróság tárgyalás tartása nélkül, az iratok alapján, ún. büntetőparancsban közúti közlekedés gondatlan veszélyeztetése vádjában elmarasztalta a kamionsofőrt, vele szemben 1200 euró pénzbüntetést szabott ki, és két hónapra eltiltotta a járművezetéstől. 2012 január 6-án kézbesítette a posta a büntetőparancsot a vádlottnak, oly módon, hogy a vádlott a büntetőparancsot egyszerű levélként a postaládájába bedobva találta meg. Vagyis azt nem a postás kézbesítette a számára, tértivevényt aláírnia nem kellett. Mint a későbbiekből kiderült, a bíróság a büntetőparancsot annak ellenére nem a vádlottnak kézbesítette, hogy a címe előtte ismert volt, és a közvetlen kézbesítésre az EU jog lehetőséget ad. Később kiderült, hogy a bíróság a büntetőparancsot a vádlottal szemben intézkedő rendőrnek mint a vádlott kézbesítési megbízottjának küldte meg. Ezt követően a büntetőparancsot a kézbesítési megbízottként eljáró rendőr küldte tovább a vádlottnak tájékoztatás céljából egyszerű postai levélként. Mire a postai levélként feladott büntetőparancs a vádlotthoz került, a jogorvoslatra nyitva álló 14 napos anyagi jogi határidő letelt.[14]
Miután a vádlott 2012 január 6-án tudomást szerzett a büntetőparancsról, szakemberek közreműködését vette igénybe, és 2012 január 9-én - tértivevénnyel - postára adta az ellenvetést német és magyar nyelven, csatolva az általa készített helyszínrajzokat, valamint a kamionban vele utazó másik gépkocsivezető vallomását, magyar és német nyelven. A bíróság 2012 január 12-én vette át az ellenvetést, majd azt elutasította, arra hivatkozással, hogy az elkésett. A január 26-án kelt végzését ismét a kézbesítési megbízottnak, vagyis az ügyben intézkedő rendőrnek kézbesítette. A kézbesítési megbízott egyszerű postai levélben február 13-án, ugyancsak a fellebbezési határidőt jóval túllépve továbbította a vádlottnak a
- 200/201 -
bíróság végzését. Amint a vádlott a bíróság végzését átvette, azonnal panaszt terjesztett elő faxon és postai úton az ellenvetés elutasítása miatt. Ezzel egyidejűleg beadvánnyal fordult a bajor ombudsmanhoz és az Amnesty Internationalhoz. Az Amnesty International arról tájékoztatta a panaszost, hogy az ügy nem politikai természetű, ezért azt nem vizsgálhatja. 2012 március 24-én tájékoztatta a vádlottat a Bajor Parlament Hivatala arról, hogy az alkotmány- és jogügyi bizottság meg fogja tárgyalni az ügyet, kikérve a bíróságról az iratokat. Időközben a bíróság a panaszt a tartományi bíróságra felterjesztette másodfokú elbírálás céljából. 2012 március 22-én a tartományi bíróság a helyi bíróság ellenvetést elutasító végzését megsemmisítette, és tárgyalás lefolytatását rendelte el, miután jogszerűnek tartotta a korábban elutasított ellenvetést és annak elutasítását felpanaszoló beadványt.
Ezt követően a helyi bíróság az ügyet tárgyalásra tűzte ki, amelyre idézte a vádlottat, ezúttal már közvetlenül és nem a kézbesítési megbízott útján. A vádlotton túl a bíróság a sértettet (a terepjáró vezetőjét) és az intézkedő rendőrt idézte meg tanúként. A vádlottnak szóló idézés tartalmazta azt a tájékoztatást is, hogy a német jog szerint, ha tárgyalás tartására kerül sor, az ügyben a súlyosítási tilalom nem érvényesül. Ez különösen érdekes volt annak ismeretében, hogy csak a vádlott kérte tárgyalás tartását, az ügyész nem. A vádlott által megjelölt és kihallgatni kért tanút nem idézték meg, a vádlott kérése ellenére védőt nem rendeltek ki. A vádiratot és az ügyben keletkezett egyéb iratokat a vádlott ismételt kérése ellenére sem küldték meg a vádlott részére. A tárgyaláson a bíróság csak a vádlottat és a sértettet hallgatta ki. A bíróság által idézett rendőr-tanú és a vádlott által előállított tanú kihallgatását mellőzte arra hivatkozással, hogy az eljáró bíró a tárgyaláson tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy a vád nem bizonyítható, ezért a büntetőeljárást a bíróság megszünteti azzal, hogy a vádlott részéről gyorshajtás volt megállapítható, ezért a vádlottnak szabálysértés elkövetése miatt 100 euró pénzbírságot kell fizetnie. A bíróságnak az eljárás megszüntetéséről szóló, illetve a szabálysértést elbíráló végzését az ügyész és a vádlott is tudomásul vette, így az jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.
A német jogban a büntetőparancsos eljárás egyszerűsített eljárási forma, az általánostól eltérő különeljárás, szabályai a kis súlyú, könnyű megítélésű ügyekben alkalmazhatóak. Az eljárás lényegében a magyar büntető-eljárásjog tárgyalásról lemondás jogintézményének felel meg. "Az StPO[15] 407. § I. 1.1. fordulata értelmében mindig megengedhető, ha egyesbíró által ítélendő vétségről (StGB[16] 12. § II.) van szó."[17] Az ügy büntetőparancsos eljárásban való elbírálását az ügyész indítványozhatja. Ilyenkor büntetőparancs kibocsátására tesz a bíróságnál indítványt, melyben meghatározott jogkövetkezmény alkalmazását is kezdeményezi. "A büntetőparancsra vonatkozó indítvánnyal együtt megtörténik a vádemelés. A bíróságnak különösen a következő döntési lehetőségek állnak a rendelkezésére: a bíró elutasítja a kielégítő cselekményi gyanút, és elutasítja a büntetőparancs kibocsátását (StPO 408. § II.), a bíró kibocsátja a büntetőparancsot, ha semmilyen kétely nem merül fel (StPO 408. § III. 1.) vagyis, ha a kielégítő cselekményi gyanút megállapítja és a szankciót méltányosnak találja. (...) A bíró tárgyalást tűz ki (StPO 408. § III. 2.)"[18] A vádlott a büntetőparanccsal szemben ellenvetéssel élhet, amelyben kérheti tárgyalás tartását. Erre a közléstől számított két hét áll a rendelkezésére azzal, hogy két héten belül az ellenvetésnek a bírósághoz meg kell érkeznie, és a beadványt német nyelven kell előterjesztenie. A bíróság az ellenvetést elutasítja, ha az elkésett, egyébként pedig az ügyet tárgyalásra tűzi ki. Amennyiben az ügy a tárgyalási szakba kerül, az általános szabályok szerint kell az eljárást lefolytatni. "A tárgyalás berekesztésekor a büntetőparancstól teljesen függetlenül hoznak ítéletet,[19] amennyiben ellenvetést nyújtottak be. (StPO 411. § IV.) Amennyiben a büntetőparancs ellen időben nem nyújtanak be ellenvetést, az a jogerős ítélettel válik egyenlővé."[20]
Önmagában a büntetőparancsos eljárás nem kifogásolható, a magyar Büntetőeljárási törvény is ismeri a tárgyalásmellőzéses eljárást. Lényeges azonban, hogy a magyar eljárási szabályok szerint erre az eljárásra akkor kerülhet sor, ha a terhelt szabadlábon van, a cselekmény ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntethető, a tényállás egyszerű, a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető. Tehát kizárólag akkor kerülhet sor a tárgyalás mellőzésére, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerte. A bírói gyakorlat szerint a beismerés nem egyenlő a ténybeli beismeréssel, annak a bűnösségre is ki kell terjednie, vagyis a terheltnek azt is be kell ismernie, hogy normát sértett, bűncselekményt követett el.[21] E nélkül az ügy az egyéb feltételek fennállása esetén sem bírálható el tárgyalás mellőzésével, hiszen mindenkinek alapvető joga van a tárgyalásra, alapvető eljárási jog a tárgyaláson való meghallgatás joga, és az, hogy a független és pártatlan bíróság tisztességes eljárás keretében döntsön az ügyében. A magyar bírói gyakorlat egységes abban is, hogy a tárgyalás
- 201/202 -
mellőzésével hozott végzést a vádlott csak személyesen veheti át, így a végzés sem kézbesítési megbízottnak, sem más helyettes átvevőnek nem kézbesíthető. Amennyiben a végzés azzal érkezik vissza a bíróságra, hogy azt a címzett "nem kereste", vagyis a postai szolgáltató a címzettet otthonában nem találta, így neki azt közvetlenül átadni nem tudta, és a címzett a küldeményért a postai szolgáltatónál nem jelentkezett, a végzés - az általános kézbesítési szabályoktól eltérően - nem tekinthető kézbesítettnek. Ilyenkor az ügyet az általános szabályok szerint tárgyalásra kell kitűzni. A magyar büntetőeljárási szabályok és a töretlen bírói gyakorlat szerint abszolút és feltétlen hatályon kívül helyezés szabálysértés, ha a bíróság nem közvetlenül a terheltnek kézbesíti a tárgyalásmellőzéses végzést, hanem például kézbesítési megbízottnak adja ki azt. A magyar eljárás szabályai szerint kizárt, hogy magyar közigazgatási hatóság, vagy nyomozó hatóság, illetve annak tagja kézbesítési megbízotti tisztséget töltsön be. Különösen elképzelhetetlen az, hogy az ügyben a helyszíni szemlét lefolytató rendőr, aki a terhelt elleni feljelentést is tette, a terhelt kézbesítési megbízottjának jogállásába kerüljön.
Álláspontom szerint a német büntető-eljárásjog sajátos szabályainak alkalmazásával a hatóságok és a bíróság megfosztotta a terheltet alapvető eljárási jogaitól, így a tárgyaláshoz való jogától, a tisztességes eljáráshoz való jogától, a hatékony jogorvoslat jogától, az anyanyelv használatának jogától, az eljárás irataiba való betekintés jogától, a védőhöz való jogtól. Érdekes módon, miután a bíróság rendkívül intenzív védekezéssel találkozott, a legfontosabb eljárási jogait végül biztosította a vádlottnak, és megszüntette a büntetőeljárást.
A vádlott az ellenvetésben és a Bajorország Ombudsmanjához írt panaszában az eljárás lefolytatásának módját, a büntetőparancs és az ellenvetést elutasító végzés kézbesítésének elmaradását, a védekezés jogától, a tisztességes eljáráshoz fűződő jogtól való megfosztását, a hátrányos megkülönböztetést, továbbá az eljárás során vele szemben hozott büntető parancsban foglaltakat sérelmezte, utóbbit megalapozatlanság címén. Kérte ügyének kivizsgálását és a jogsértések orvoslását.
A vádlott kérte, hogy amennyiben az Ombudsmannak az eljárásra hatásköre nincs, a panaszt szíveskedjen áttenni a hatáskörrel rendelkező német hatósághoz annak elbírálása végett. Továbbá kérte, szíveskedjen a terheltet tájékoztatni, hogy jelen helyzetben milyen jogai és lehetőségei vannak.
A vádlott a biztosnak írt panaszában előadta, hogy a bíróság tárgyalás tartása nélkül, büntetőparancsban bűnösnek mondta ki a közúti forgalom gondatlan veszélyeztetésének vétségében és büntetést szabott ki vele szemben. A német bíróság határozatát egyszerű postai levélként, az átvételt tanúsító tértivevény nélkül kapta kézhez. Ezt megelőzően a bíróság határozatáról semmilyen formában nem szerzett tudomást. A német bíróság korábban azt részére nem kézbesítette, annak ellenére sem, hogy az ellene folyamatban lévő eljárásban a címe a német hatóság rendelkezésére állt. Ehelyett a bíróság a határozatot egy német kézbesítési megbízottnak, egy rendőrfelügyelőnek kézbesítette, akit a vádlott nem ismer. Az eljárásban a képviseletére meghatalmazást senkinek, így a rendőrfelügyelőnek sem adott, legalábbis ilyenről nincs tudomása. A levél átvételét követően az ellenvetést azonnal megírta, és haladéktalanul postára adta. Önhibáján kívül nem értesült a bíróság büntetőparancsáról, így arra határidőben nem is reagálhatott. Ezért indítványozta, hogy az ellenvetést tekintsék határidőben érkezettnek, az ügyet tűzzék ki tárgyalásra és az abban előadottakat érdemben vizsgálják meg. Ehhez azonban hozzátette, hogy a balesetkor az intézkedés nyelve a német nyelv volt, melyet ő alig ért, az intézkedés során a rendőr tolmácsról nem gondoskodott, azonban német nyelvű okiratot - annak fordítása nélkül - a vádlottal aláíratott.
A német hatóság által kijelölt kézbesítési megbízott az ügyben semmit nem tett azon túl, hogy a büntetőparancsot és az ellenvetést elutasító végzést késve, egyszerű levélként továbbította. A vádlott számára súlyosan sérelmes, megalapozatlan határozat ellen jogorvoslattal nem élt,[22] annak ellenére sem, hogy nyilvánvalóan ez lett volna az általa "képviselt" fél érdeke. A kézbesítési megbízott a büntetőparancsot kellő időben a vádlottnak nem adta át, annak létéről és tartalmáról a vádlottat az ellenvetésre nyitva álló határidőn belül nem tájékoztatta. Így tehát lényegében a vádlott tudta és beleegyezése nélkül kijelölt képviselő ténylegesen az érdekeit nem képviselte, sőt a vádlott számára a megbízotti minőséggel össze nem férően kárt okozott.
A vádlott arra hivatkozott, hogy a baleset megtörténte után a helyszínen maradt, onnan nem menekült el, az intézkedő rendőröknek az igazolványait átadta, így adatait - beleértve a pontos lakcímet is - rögzíteni tudták. Az igazolványában szereplő címen él 1981 óta, onnan nem távozott el, lakóhelyét nem változtatta meg. Vagyis elérhető volt.
A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az eljáró német bíróság úgy hozott vele szemben büntetőparancsot, hogy azt vele nem közölte, a határozatot neki nem kézbesítette, az oly módon
- 202/203 -
emelkedett jogerőre, hogy az abban foglaltakra nem reagálhatott, a védekezés jogától, a tisztességes tárgyaláshoz fűződő és a jogorvoslati jogtól megfosztották. Felmerül az a kérdés is, hogy vajon német állampolgárokkal szemben is hasonló eljárásokat folytat-e le a német bíróság, vagy csak a külföldi állampolgárságú terhelttel szemben jár el így. A helyszíni szemle során a német rendőr német nyelven értekezett a felekkel, tolmácsot a terheltnek nem biztosított, annak ellenére sem, hogy általa is jól észlelhető volt, hogy a terhelt alig beszél németül, ráadásul zaklatott idegállapotban volt, ami tovább nehezítette számára az idegen nyelv megértését. Ezt követően a német bírósághoz szóló beadványait kizárólag német nyelven fogadták el, mellyel hátrányos megkülönböztetést is szenvedett. Nem nehéz belátni, hogy komoly munkaszervezést és jelentős költséget okozott a vádlottnak a beadványok német nyelvre történő fordításáról való gondoskodás.
A német bíróság fenti eljárása összeegyeztethetetlen az EU alapértékeivel és az EU általános elvei közé tartozó "Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről" szóló, Rómában, 1950 november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv rendelkezéseivel, az alábbiak szerint.
Tisztességes tárgyaláshoz való jog (6. c.) 1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetve az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságról. 2. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították. 3. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább - arra, hogy a) a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól; b) rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel; c) személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem állnak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az igazság-szolgáltatás érdekei ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet; d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz, és kieszközölhesse a mentő tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád tanúit megidézik, illetve kihallgatják; e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti, vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.
Hatékony jogorvoslathoz való jog (13. c.) Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.
A megkülönböztetés tilalma (14. c.) A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.
A német bíróság a kézbesítés uniós jogi szabályait figyelmen kívül hagyta, miután az EU tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000 május 29. napján kelt egyezmény 5. cikke szerint (1) Minden tagállam közvetlenül, postai úton küldi meg az eljárási iratokat olyan személyek számára, akik egy másik tagállam területén tartózkodnak. (2) Az eljárási iratokat csak abban az esetben lehet a megkeresett tagállam illetékes hatóságain keresztül továbbítani, ha a) a címzett címe ismeretlen, vagy arról csak bizonytalan információk állnak rendelkezésre; vagy b) a megkereső tagállam vonatkozó eljárási szabályai az iratoknak a címzett részére történt kézbesítésének olyan bizonyítékát követelik meg, amely postai úton való továbbítás esetén nem szerezhető be; vagy c) az irat postai úton történő kézbesítése nem volt lehetséges; vagy d) a megkereső tagállam alapos okkal feltételezheti, hogy a postai úton való kézbesítés nem vezet eredményre, vagy nem megfelelő.
Fenti rendelkezésekből kitűnik, hogy a német hatóságnak a terhelt magyarországi címére kellett volna kézbesítenie a határozatot, amennyiben pedig ez nem lett volna eredményes, akkor kézbesítés végett EU jogsegély keretében a magyar hatóságokat kellett volna megkeresnie. A vádlott az eljárás során tájékoztatta a bíróságot és Bajorország Ombudsmanját, hogy amennyiben Németországban a német jog alapján az őt ért méltánytalan és alapvető emberi jogait súlyosan sértő helyzet megfelelő rendezést nem nyer, úgy az ügyben a Német Állammal szemben kártérítési keresetet terjeszt elő az Emberi Jogok Európai Bíróságánál.
Jól látható, hogy a német hatóság egy alapvető eljárási jog - az anyanyelv használatának joga megvonásával - megtévesztette a külföldi állampolgárságú, németül nehezen beszélő terheltet, amikor vele olyan meghatalmazást íratott alá, amely szerint terhelt kézbesítési megbízottjává jelöli ki a vele szemben (!) intézkedő rendőrt. Látható, hogy a német nyomozó hatóság és a bíróság hogyan üresítette ki a vádlott eljárási jogait, egy egyszerű jogi technika - a nyilvánvalóan passzív és a terhelttel ellenérdekelt kézbesítési megbízott - alkalmazásával, hogyan akadályozta meg azt, hogy
- 203/204 -
a vádlott bármilyen módon védekezhessen. Az, hogy a vádlott mégis védekezett, méghozzá igen intenzíven, nem rajtuk múlt, sőt. Két jogorvoslatra és a bajor ombudsmanhoz fordulásra, illetve a tartományi bíróság hatályon kívül helyező végzésére volt szükség ahhoz, hogy a helyi bíróság hajlandó legyen egyáltalán az ügyet tárgyalásra kitűzni és az ellenvetést érdemben megvizsgálni.
A büntetőeljárás sajátosságai mellett érdekes lehet az ügy anyagi jogi megítélése is. A magyar állampolgárságú terhelt az általa vezetett kamionnal közlekedett az autópályán. Megelőzte őt egy német rendszámú Audi típusú személygépkocsi, amely, miután a kamiont megelőzte, rögtön visszatért a külső forgalmi sávba, miközben - feltehetően (a vádlott véleménye szerint nyilvánvalóan) "szórakozásból" lassított is, mindezt oly módon, hogy nem biztosított kellő követési távolságot a mögötte közlekedő kamionnak. Emiatt a kamionvezető vészfékezésre, illetve irányváltoztatásra kényszerült, majd - miután annak a forgalmi helyzetben akadálya nem volt - megkísérelte az elől haladó Audit megelőzni, amit az Audi vezető természetesen nem engedett: azonnal gyorsított. A jelenet többször is megismétlődött. Ezért, miután éppen ekkor értek oda egy autópálya melletti benzinkúthoz, a kamionvezető úgy határozott, hogy letér az autópályáról, ezzel kívánva elkerülni a további közlekedési konfliktust. Lassított, majd lehajtott az autópályáról, és a szervizúton közlekedve a benzinkút melletti parkoló felé tartott. Haladása során az itt megengedett 60 km/h helyett azonban még 69 km/h sebességgel közlekedett, és nem vitás az sem, hogy az autópályán történt incidens - melynek elszenvedője volt - miatt feldúlt lelki állapotban volt. Haladt az egyenes szervizúton, mely szervizút kétsávos és a baleset helyszínéig kb. 250 m hosszú egyenes vonalvezetésű, jól belátható út volt. A szervizút - a kamion haladási irányából nézve - jobb oldalán autóparkolók voltak, amelyek "fésűben" majdnem derékszögben helyezkedtek el a szervizúthoz képest. Egy ilyen parkolóból gurult ki a Mercedes terepjáró, amelynek vezetője nem adta meg az elsőbbséget a szervizúton, tehát védett úton közlekedő kamionnak. Emiatt a terepjáró eleje a nyerges szerelvény jobb oldali, második tengelyének ütközött annak ellenére, hogy vezetője hirtelen kormánymozdulattal a belső sávba tért és gyorsított (az ütközés pillanatában sebessége 73 km/h volt), ezzel az elvárhatónál is többet tett a baleset elkerülésére.[23] Ezt követően vészfékezéssel azonnal megállt. A balesetben személyi sérülés nem történt, azonban - miután az ún. "húzó" (meghajtott) kerék gyakorlatilag letépte a terepjáró elejét - a Mercedes terepjáróban a vezető állítása szerint mintegy 19.000,-euró kár keletkezett.
A vádlott az eljárásban végig arra hivatkozott, hogy a gyorshajtást elismeri, így felelősnek vallotta magát gyorshajtás szabálysértésében, azonban tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el. Az autópályán sem veszélyeztette mások életét, testi épségét a közlekedésével, sőt éppen ellenkezőleg, az ő sérelmére követett el az autópályán az Audi vezetője közúti veszélyeztetést, és éppen a további konfliktus elkerülése végett tért le az autópályáról. Végig egyenes, jól belátható védett úton haladt, a Mercedes vezetőjének elsőbbséget kellett volna adnia a számára. A baleset azért következett be, mert a Mercedes vezetője figyelmetlenül, az elindulás illetve elsőbbségadás szabályait megszegve vezetett - és a kamion jobb első utasa szerint -, az autóban hátrafelé, a hátsó utasok irányába tekintett - valószínűleg beszélgetett - és közben előregurult. Így a Mercedes terepjáró vezetője neki felróható okból nem észlelte a kamiont, és emiatt a kamion oldalának ütközött. A vádlott a balesetet nem tudta már elkerülni, a terepjáró féktávolságon belül volt, semmilyen módon, még az egyébként általa tizedmásodpercek alatt végrehajtott hirtelen sávváltással és gyorsítással sem tudta megakadályozni azt, hogy a terepjáró a kamion jobb oldalának ütközzön.
Az ügy érdemi, anyagi jogi részét összefoglalva tehát arra vonható le következtetés, hogy a terhelt vált - közúti veszélyeztetés - bűncselekmény áldozatává a német autópályán, és azért, hogy a súlyosabb következményt, a balesetet elkerülje, az autópályáról letért, amikor egy figyelmetlen autós a terheltnek, mint védett útvonalon haladónak járó elsőbbséget nem adta meg, és a terhelt által vezetett járműnek ütközött. A terhelt egy 2,5 méter széles, 4 méter magas piros színű, vagyis a méretei, színe alapján jól érzékelhető járművel közlekedett egy 250 m hosszú nyílegyenes, kétsávos úton, enyhe gyorshajtással. A gyorshajtásának azonban a baleset bekövetkezése szempontjából nincs jelentősége, miután a gyorshajtás nem volt jelentős, a kamion nem "robbant be a látótérbe", így nem tévesztette meg az elsőbbségadásra jogosult kamionvezető az elsőbbségadásra kötelezett, parkolóból elinduló terepjáró vezetőjét az elsőbbségadás körülményei tekintetében. Tehát a terepjáró-vezetőnek körültekintő közlekedés mellett - ha az útra behaladást megelőzően előre és oldalra nézett volna és nem hátra - észlelnie kellett volna a kamiont, és számára elsőbbséget kellett volna adnia. A büntetőparancsban a bíróság azonban azt állapította meg, hogy a vádlott a felelőtlen közlekedésével az autópályán veszélyeztette az Audi vezetőjének életét, testi épségét, majd a benzinkút melletti szervizúton egy személyautót figyelmetlenségből letarolt (!), amivel a személygépkocsi utasainak életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki. Az eljárás megszüntető
- 204/205 -
végzésében a bíróság azonban már a vádlott által előadott tényállást állapította meg.[24]
A vádlott részéről az ártatlanságában való mély meggyőződés és határozott jogi fellépés volt szükséges ahhoz, hogy annak ellenére tudjon védekezni és küzdeni az igazáért, hogy közben a hatékony jogorvoslattól megfosztották. Kizárólag ennek a határozott fellépésnek volt köszönhető, hogy vádlottat végül csak azért a szabálysértésért vonták felelősségre, amit tényleg el is követett.
Tekintettel arra, hogy egy egyszerű típusügyről és nyilvánvalóan széles körben elterjedt hatósági rutinról, bevett gyakorlat alkalmazásáról volt szó, nem gondolom, hogy egy kivételes esetről beszélnénk.[25] Németországban általános gyakorlat büntetőparancsos eljárásban elbírálni enyhe súlyú büntetőügyeket. Amennyiben pedig a terhelt külföldi állampolgár, és Németországban lakó, vagy tartózkodási hellyel nem rendelkezik, németországi meghatalmazottja nincs, úgy a kézbesítések egyszerűsítése végett általános gyakorlat német kézbesítési meg-bízottat kijelölni.[26] Ez oly módon történik, hogy a külföldi terhelttel aláíratnak egy német nyelvű - általa nem feltétlenül értett - meghatalmazást, miszerint az ügyben vele szemben intézkedő rendőrt meghatalmazza a terheltnek szóló iratok, határozatok átvételére. Így lehet biztosítani az eljárás gyorsítását, és azt, hogy az ügy első fokon tárgyalás nélkül elintézhető legyen. Mindennek az ára az alkotmányos büntetőeljárási jogok teljes vagy részleges kiürítése. Nem nehéz belátni, hogy ennek milyen súlyos következményei lehetnek. Az átgondolatlan, kapkodó jogalkotás párosult a felületes, igénytelen jogalkalmazással, melynek a következményei beláthatatlanok. Ezért amikor arról beszélünk, hogy külföldön milyen praktikus eljárásgyorsítási szabályok és intézmények vannak, nem ártana végiggondolni azt sem, hogy az eljárásgyorsítási módszerek átvétele mellett beszélhetnénk-e még tisztességes eljárásról.
Herke Csongor: A német és az angol büntetőeljárás alapintézményei. Egyetemi jegyzet. Pécs 2011
Tóth Mihály (szerk.): Büntető eljárásjog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2003
Jakucs Tamás (szerk.): A Büntetőeljárási Törvény Magyarázata. KJK Kerszöv Kiadó Kft., Budapest 2003
Megmagyarázzuk a bíróságokat. OIT kiadvány, Budapest 2010
http://www.Gesetze-im-internet.destpo
Fésü Gizella: Német sajátosságok a kézbesítési szabályok területén. www.das.hu 2010. 03. 12. sz.
Hamburger Morgenpost, 2011. február 10. sz., április 15. sz., április 16. sz., április 17. sz., április 18. sz. április 19. sz., április 20. sz., április 21. sz., április 25., sz.)
Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2011. április 27. sz.
Bild, 2009. június 18. sz.
Aus Wikipedia der freien Enzyklopädie. Maskenmann, Anders Behring Breivik
Spiegel, 2005. január 9. sz., 2011. február 8. sz., április 19. sz., április 21. sz.
http://Sueddeutsche.de, 2011. április 19. sz. ■
JEGYZETEK
[1] Az más kérdés, hogy a statisztika mást mutat, hiszen a mutatók szerint a perek 80%-a egy éven belül jogerősen befejeződik. Ld. Megmagyarázzuk a bíróságokat. OIT Kiadvány Budapest 2010
[2] Alig kilenc évvel a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény hatálybalépése óta.
[3] "Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és a Kúria közös szervezésében tartott csütörtöki budapesti konferencián kiemelték: a számtalanszor módosított perrendtartás szemléleti megújítására és az új büntető törvénykönyvben (Btk.) elért kodifikációs színvonal megjelenítésére van szükség a büntetőeljárás-jogban is. Új büntetőeljárási törvényre (Be.) van szükség a Kúria elnökhelyettese szerint. Kónya István az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és a Kúria közös szervezésében tartott csütörtöki budapesti konferencián kiemelte: a számtalanszor módosított perrendtartás szemléleti megújítására és az új büntető törvénykönyvben (Btk.) elért kodifikációs színvonal megjelenítésére van szükség a büntetőeljárás-jogban is." A cikk címe: Kétnapos konferenciát rendezett az OBH és a Kúria a büntetőeljárások gyorsításáról (forrás: http://www.mabie.hu).
[4] Kétnapos konferenciát rendezett az OBH és a Kúria a büntetőeljárások gyorsításáról (forrás: www.mabie.hu).
[5] A per részleteit a távolság, a nyelvi akadályok és a konkrét igazságügyi kapcsolat hiányában csak a tömegtájékoztatásból ismerhetjük, amit kellő fenntartással kell kezelnünk. A nem feltétlenül hiteles, de mégis irányadó wikipédia internetes forrás szerint Anders Behring Breivik 77 embert ölt meg. 2011 július 22-én vették őrizetbe. Tárgyalása 2012 április 16-án kezdődött, és 2012. augusztus 24-én hoztak ítéletet.
[6] Magyarországon a szakértői vizsgálatok elvégzése, a szakvélemények elkészítése is komoly terhelést okozott volna. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálatok (több tucat áldozat boncolása, véleménykészítés), elmeorvosi vizsgálat, a nyomszakértői vizsgálatok, a fegyver- és bombaszakértői vizsgálat stb. jelentős időt igényelt volna.
[7] Láng László legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész előadásából. Kétnapos konferenciát rendezett az OBH és a Kúria a büntetőeljárások gyorsításáról. (forrás: www.mabie.hu).
[8] A bíróság ítélete szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés 15 évig tarthat, ezt követően a vádlottat biztonsági okból pszichiátriai megfigyelés alá helyezhetik.
[9] Az elkövető kifejezetten gátlástalanul és vakmerő módon iskolai táborokban, kollégiumokban nyaraló, megszálló gyermekek lakóhelyéül szolgáló épületek folyosóira, szobáiba ment be, és onnan vitte magával az éjszaka leple alatt a 7-14 év közötti gyermekeket. A gyermekek holttestét általában hetekkel később találták meg. A bűncselekmények szexuális indítékúak voltak.
[10] 1992 március 3-tól - az első bűncselekmény elkövetésének napjától - Martin N. 2011 április 15-én történt őrizetbe vételéig tartott a bűncselekmény-sorozat.
[11] A vádlottat nem az összes a nyomozó hatóság által a számlájára írt élet és nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt ítélték el. A vádlott 3 emberölés bűntettét, és mintegy tucatnyi szemérem elleni erőszak bűntettét ismerte el, ezért ítélték életfogytig tartó szabadságvesztésre.
[12] Az ügyben született határozatok, megkeresések, vádlotti beadványok, a vádlott által készített fényképfelvételek és helyszínrajz, a vádlott mellett tanúskodó személy írásbeli tanúvallomása álltak rendelkezésemre, továbbá hallgatóként részt vettem a tárgyaláson is Németországban. Minden, az ügy azonosítására alkalmas adatot a személyhez fűződő jogok megóvása végett mellőztem.
- 205/206 -
[13] A kamion vezetője rosszul, legfeljebb alapfokon beszélt németül, elmondása szerint a fentieket hosszú vitatkozás, beszélgetés alatt volt csak képes megérteni.
[14] A német büntető-eljárásjog szerint az ellenvetésnek, mint büntetőparancs elleni jogorvoslati nyilatkozatnak 14 napos határidőn belül a bírósághoz be is kell érkeznie, vagyis elkésettnek tekintendő a jogorvoslati nyilatkozat, ha azt a határidő utolsó napján postára adják. További érdekessége a szabályozásnak, hogy az ellenvetést csak német nyelven fogadja be a bíróság.
[15] A Strafprozessordnung, azaz a német Büntetőeljárási törvény rövidítése.
[16] Strafgesetzbuch, a német Büntető törvénykönyv.
[17] Herke Csongor: A német és az angol büntetőeljárás alapintézményei. Egyetemi jegyzet. Pécs 2011. 113. o.
[18] Herke Csongor: A német és az angol büntetőeljárás alapintézményei. Egyetemi jegyzet. Pécs 2011. 113-114. o.
[19] Tehát nincs súlyosítási tilalom, a büntetőparancsban meghatározott szankció neménél, mértékénél súlyosabb is kiszabható.
[20] Herke Csongor: A német és az angol büntetőeljárás alapintézményei. Egyetemi jegyzet. Pécs 2011. 114. o.
[21] A bűnösségre is kiterjedő beismerés nélkül ugyanis nem érhető el a tárgyalásmellőzéses eljárásban a büntetés célja, a speciális prevenció. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a bírósági tárgyalás önmagában visszatartó hatású lehet, ha viszont a terhelt a bűnösségét beismeri, akkor a tárgyalásra emiatt nincs szükség, de amiatt sem, mert a bizonyítékok rendelkezésre állnak és meggyőző erejűek.
[22] Bár az kérdéses, hogy a kézbesítési megbízott jogállása jogorvoslati nyilatkozat bejelentésére is kiterjed-e a német jog alapján. Ha a válasz nemleges, úgy különösen fontos lett volna, hogy a képviselt felet a megbízott a jogorvoslati határidőn belül tájékoztassa.
[23] A forgalomban résztvevő partnereket bármely okból hirtelen irányváltoztatásra, vészfékezésre kényszeríteni tilos.
[24] Az Audi vezetőjét a bíróság meg sem idézte, sőt a történeti tényállásnak az Audis veszélyeztetésével kapcsolatos részét már a tárgyalás elején mellőzte, miután az Audi vezetője írásban bejelentette, hogy az ügyből semmire sem emlékszik. Annak ellenére "nem emlékezett", hogy a rendőrségen még megtette a vádlottat terhelő tanúvallomását.
[25] Hogy mennyire így van, azt mi sem mutatja jobban, hogy a hivatásos gépkocsivezetők internetes fórumain, illetve jogvédelemmel foglalkozó szervezeteknél ez a kérdéskör gyakori téma. "Gyakran éri kellemetlen meglepetés ügyfeleinket, akik valamilyen német hatóságtól kapnak hivatalos küldeményt. Előfordulhat ugyanis, hogy a küldemény esetén egy határozatról van szó, amellyel szemben jogorvoslattal élnének, erre azonban már nincs lehetőség, mert a jogorvoslati határidő már akkor lejárt, amikor ügyfeleink a küldeményt átvették." Ld. Fésü Gizella: Német sajátosságok a kézbesítési szabályok területén. www.das.hu 2010-03-12
[26] Ld. Fésü Gizella: Német sajátosságok a kézbesítési szabályok területén. www.das.hu 2010-03-12
Lábjegyzetek:
[1] A szerző büntető ügyszakos bíró PhD-hallgató.
Visszaugrás
