Az átlagos követelési, kiegyenlítési futamidő a nyugat-európai cégeknél 2013-ban 56,3 nap volt. Ez némi csökkenést jelent az előző évi 56,5 nappal szemben. Leghosszabbak az átlagos követelési futamidők 84,4 nappal a GIIPS-országokban: Görögország, Írország, Olaszország, Portugália, Spanyolország esetében. 2012. évhez itt is enyhe javulás volt érzékelhető. Ezzel szemben a Benelux államokban meghosszabbodott a nyitott követelések futamideje (51,6-ról 52,3 napra), valamint Nagy-Britanniában (39,1-ről 39,7 napra), illetve Ausztria/Svájcban (32,4-ről 33,3 napra). Franciaországban (49,1-ről 49,2 napra), illetve Skandináviában (33,8-ról 33,7 napra) gyakorlatilag nem történt változás, miközben Németországban az átlagos követelési futamidők rövidülését (28 napról 27,4 napra) regisztrálták. Szemmel láthatóan a jó gazdasági helyzet eredményezte a Szövetségi Köztársaságban az Európa egészében kimagaslóan kedvező pozitív elmozdulást.
A cégek hatékony folyamatos működésének, további lehetséges feltétele a nyereségből és a saját tőkéből történő finanszírozás mellett, az előzőekben felvázolt követelési futamidők régiónkénti nagymértékű eltéréseinél annak felmerülése, lehetősége, hogy szükség esetén bankhitelt tudjanak a vállalkozások felvenni. Abban az esetben pedig, ha a további működés finanszírozását (átmenetileg), vagy a fejlesztéseket bankhitelből kell megoldani, a saját tőkearánynak megint csak döntő jelentősége van. Történetesen azért, mivel annak alapján állapítják meg a bankok az adható hitel(ek) nagyságát, a törlesztési feltételeket, a fizetendő kamat mértékét és a vele járó biztosítást.
Mindezek függvényében az elmúlt években jelentős változások észlelhetők a gazdasági régiók között a realizált hitelvolumenek tekintetében is. A megcsappant hitel lehetőségek kevésbé érintették az észak-európai régió országait, továbbá azt lehetett érzékelni, hogy a déli krízis országok államainak adott hiteleknél lényegesen magasabb (helyenként kétszeres nagyságú) kamatokat is kell(ett) fizetni.
A közép- és kelet-európai régió tizenegy országának nemzetgazdaságában a cégek, vállalkozások csődhelyzetének alakulása - Nyugat-Európával szemben - sokkal nagyobb szélsőséges értékeket, számbeli eltéréseket mutat.
Több mindennel magyarázható az, hogy egyes országok csődstatisztikája csak korlátozott mértékben hasonlítható össze. Ezen régió több országában csupán néhány évtizede jött létre az érdemi valóságos piacgazdaság, annak olykor kezdetleges, jogszabályi keret- és intézményrendszerével együtt. Ezen országok részére nagy segítséget jelenthetett volna, ha Európában létezett volna egy egységes, kellően jogharmonizált, adoptálható, átvehető csődjog a cégek és magányszemélyek részére egyaránt.
Ennek a napjainkig is tartó hiányában igencsak eltérőek az adott államoknál a nemzetgazdaságok méretéhez, a vállalatok, kis- és magánvállalkozások, cégek összességéhez képest statisztikailag besorolt csődök
- 9/10 -
száma, továbbá ezen országok többségében még hiányzik a természetes személyek magáncsődjének intézménye is.
Magyarországon például cégcsődök, cégmegszűnések közé számítják a klasszikus csődeljárás (reorganizáció), valamint a felszámolási eljárás alá került cégek mellett, a cégjegyzékből végérvényesen törlésre került végelszámolási, kényszer-végelszámolási és kényszertörlési eljárások alá került vállalkozásokat, gazdasági társaságokat is. Több helyen (Nyugat-Európában is), a kis- és magánvállalkozásokat van, ahol beszámítják, van, ahol figyelmen kívül hagyják a csődstatisztikákból. Ezek az egységek ugyanis a legritkábban jelentenek szabályos úton fizetésképtelenségüknél csődöt, inkább választják az üzletük (szabálytalan), gyors megszüntetését, vállalkozásuk (céghelyük) önkéntes otthagyását, bezárását.
Az előzőekben felvázoltak figyelembe vétele mellett értelmezhetők a 7. számú táblázatban a 2010-2014. évek közötti cégcsődök adatsorainál az egyes országok tekintetében az évenként összegzett csődszámok közötti jelentősen kiugró különbségek.
7. táblázat: Cégcsődök Közép- és Kelet-Európában
| 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | Változás | |
| Bulgária | 1 031 | 1 232 | 383 | 685 | 700 | –16,3 |
| Észtország | 428 | 469 | 506 | 623 | 504 | –8,7 |
| Horvátország | 7 776 | 9 019 | 6 922 | 4 878 | 1 501 | –13,8 |
| Lettország | 950 | 818 | 881 | 813 | 2 407 | +16,1 |
| Litvánia | 1 593 | 1 561 | 1 354 | 1 302 | 1 496 | +2,0 |
| Lengyelország | 864 | 926 | 908 | 762 | 665 | –6,7 |
| Románia* | 20 696 | 27 924 | 26 807 | 22 650 | 21 692 | –25,9 |
| Szlovákia | 831 | 880 | 866 | 870 | 830 | –5,6 |
| Szlovénia | 1 ,302 | 941 | 595 | 675 | 510 | +38,4 |
| Csehország | 3 563 | 6 021 | 8 398 | 6 753 | 5 559 | –40,8 |
| Magyarország | 60 637 | 46 397 | 50 224 | 30 757 | 17 487 | +30,7 |
| Összesen | 99 671 | 96 188 | 97 844 | 70 768 | 53 531 | +3,6 |
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
