A munkajog egyik jellegzetessége, hogy a gyorsan változó életviszonyokra tekintettel a munkajogi jogszabályok alkalmazásánál a bírósági ítélkezési gyakorlatnak az általánosnál nagyobb szerepe van. Fokozottan áll ez az olyan munkajogi részterületekre, amelyekre az életviszony sajátosságaira tekintettel a tételes jogi szabályozás nem vagy inkább csupán keretjelleggel terjed ki. Ez a megállapítás általában helytálló a sztrájkra.
A II. világháborút követően érvényesülő szabályozás, illetve gyakorlat a sztrájkot kollektív jelenségnek tekinti és azt nem az egyéni munkaszerződés szempontjából vizsgálja. Ezért e megítélés értelmében a jogszerű sztrájk általában a munkaviszony szünetelésével járt, már a sztrájkjog alapjogként történt elismerése előtt. Ennek következtében a sztrájk idejére az abban részt vevő munkavállaló terhére e magatartása alapján a munkaviszonyból eredő kötelezettség megszegése nem volt megállapítható, viszont a munkáltató is mentesült a munkabérfizetési kötelezettsége alól.
Nem volt ilyen egyértelmű a jogkövetkezmények alkalmazása részleges sztrájk esetében.
Ez a kérdés a német munkajogban korán felmerült, és azt az ún. üzemi veszély problémájaként vizsgálták. A döntésre váró kérdést abban foglalták össze, hogy ha a munkavégzésre készen álló munkavállaló nem tud munkát végezni, mert őt a munkáltató - az üzem körében felmerülő okból anélkül, hogy e körül őt vétkesség terhelné - nem tudja foglalkoztatni, a foglalkoztatás vagy pedig a munkavégzés elmaradásának jogkövetkezményeit kell-e alkalmazni (Hueck, Alfred - Nipperdey, Hans Carl, Lehrbuch des Arbeitsrechts. 7. kiadás. Berlin - Frankfurta M: Vahlen, 1963. I/348. old.). Ebből a szempontból részleges sztrájkon nemcsak ugyanazon munkáltató munkavállalói egy részének nyomás gyakorlásra irányuló munka-beszüntetését tekintették, hanem az ágazati, illetve területi hatályú tarifa szerződés egyes munkáltatóira kiterjedő olyan munka-beszüntetést is idevonták, amely esetleg a közvetlenül érintett egyes munkáltatók valamennyi munkavállalójára kiterjedt.
Kezdettől fogva nem tekintették az üzemi veszély körébe tartozónak, ha a munkavállaló személyes okból nem tud munkát végezni, illetve ha nem a bérfizetéssel, hanem az üzemzavarral járó egyéb, például a termelés kieséséből, a szállítási szerződések nem teljesítéséből, később az üzemi műszaki okokból eredő hátrányok viseléséről volt szó, ez utóbbiakat az elhatárolás érdekében vállalkozói, illetve gazdasági kockázatnak nevezték. Az első esetben, tehát ha a munkavállaló személyes okból nem tudott munkát végezni, a hátrány a munkavállalót, a vállalati, illetve gazdasági kockázat körében pedig mindenképpen a vállalkozót terheli.
Ezek előrebocsátásával a vitás jogi kérdést abban foglalták össze, hogy annak esetében a teljesítés lehetetlenüléséről vagy a munkáltató átvételi késedelméről van-e szó.
Az egyik korai nézet szerint a munkavállaló nem általában, hanem meghatározott üzemben, adott körülmények
- 17/18 -
közötti munkavégzésre köteles, ha ez lehetetlenné válik, olyan esetről van szó, amelyért egyik fél sem felelős (Lotmar, Philipp, Der Arbeitsvertrag nach dem Privatrecht des Deutschen Reiches. Leipzig: Duncker & Humblot, 1908. II/282. old.).
A másik nézet szerint a munkavállaló munkaerejének rendelkezésre bocsátására köteles, ha ezt megteszi, a munkáltatóra hárul a munkavégzés feltételei megteremtésének kötelezettsége. Amennyiben ez elmarad, olyan átvételi késedelem áll fenn, amelynek következményeiért a munkáltató vétkességére tekintet nélkül felel (Oertmann, AcP 116, 25)...
E vitára tekintettel a megoldást nem az általános szabályok alkalmazásával, hanem különös munkajogi alapon keresték. Elméleti munkák készítették elő a Birodalmi Bíróság (RG) 1923. február 6-i döntését és az abból kitűnő szféra-elmélet alapján ítélték meg sokáig az ilyen lehetetlenülés jogkövetkezményeit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
