Az Európai Uniós Közjegyzőségek Konferenciája1 (a továbbiakban: CNUE) valamennyi tagállamában érvényesül az az előírás, hogy közjegyző csak az adott ország állampolgára lehet. Amint azt a Közjegyzők Közlönye előző számában megjelent írásban bemutatásra került kétféle támadás érte ezt a személyi korlátozást. Felmerült az a vád, hogy az állampolgársági kikötés a személyek és szolgáltatások szabad áramlásának gátja. Újabban pedig az ún. szabad foglalkozások vizsgálata alapján merült fel, hogy az állam bizonyos rendelkezései - ezek között az állampolgársági kritérium szerepeltetése - árszínvonal növelő hatásúak, akadályát képezik a piac kibontakozásának, újabb munkahelyek teremtésének.
Tanulmányomban ebből a két szempontból elemzem a közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági követelményt. Az alapelvek és az állampolgárság összefüggéseinek - a korábbi számban megkezdett - elemzését folytatja az I. rész, majd ezt követően azt igyekszem feltárni a II. részben, hogy egy esetleges liberalizáció járna-e árcsökkentő és piacélénkítő hatással. A tanulmányt összegzés zárja III. rész.
A közjegyzők - érthető módon - arra szeretnének választ kapni, hogy fenntartható-e a közjegyzőkre vonatkozó korlátozás. Az EK alapelvek azonban nem jogalanycentrikusak, hanem tevékenységekre vonatkoznak.
"A közjegyzői hivatás egy atipikus jogviszony, amely tartalmaz vállalkozói, szolgáltatási, de egyúttal közhatalmi elemeket is. A tagállamok ebben az esetben az utóbbit tartották dominánsnak, ezért az egyébként sok vállalkozói elemet mutató státusnál a hatósági elemet részesítették előnyben. A kérdés vizsgálatakor tehát egyelőre nem az a lényeges, hogy hogyan ítélik meg a közjegyzői hivatásképet, hanem az, hogy milyen konkrét tevékenységet végez a közjegyző."2
Manfred Umlauft szerint "le lehet vonni azt a következtetést, hogy a közjegyzőnek a Közjegyzői Rendtartás 5. §-ában leírt tevékenységi területe3 a letelepedési szabadság alapelvének hatálya alá tartozik."
Ezekből a jogirodalmi álláspontokból az következik, hogy a jogalkotásnak nem a tevékenységet végző személyre, hanem magára
a tevékenységre kell koncentrálni. Nevezetesen nemzeti elbánást kell biztosítani a külföldiek számára is, ha az ügy nem kapcsolódik közhatalom gyakorlásához. A kivétel csak a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy akár alkalmilag, időlegesen kapcsolódó tevékenységekre vonatkozhat. A kérdés az, hogy a közhatalom gyakorlásához nem kapcsolódó tevékenységei tekintetében az állampolgársági követelmény vajon jogellenesnek tekintendő-e.
Ebben a pontban igyekszem választ adni arra a kérdésre, hogy mi a jogkövetkezménye a nemzeti elbánás követelményének.
Nem kívánok állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon végez-e a magyar közjegyző közhatalminak nem minősülő tevékenységet. Ne felejtsük el, hogy az egyes országokban a közjegyzők sokféle, egymástól nagyon is különböző tevékenységre jogosultak. Fogadjuk el azt osztrák szerző álláspontját arról, hogy Ausztriában a közjegyzők végeznek nem-közhatalmi tevékenységet is.4 Minél nyugatabbra tekintünk Európában, annál gyakoribb a közhatalommal kapcsolatban nem álló feladat, amit közjegyzők látnak el. Ezért fel kell tenni azt a kérdést is, hogy vajon fenntartható-e az állampolgársági feltétel azon országokban, ahol a közjegyzők kettős feladatot töltenek be, mivel a közjegyzői tevékenységben vannak közhatalmi elemek és vannak olyan feladatok is, amelyek ellátása semmilyen kapcsolatba nem hozható a közhatalommal.
a) Első megoldásként akár azt is felmerülhet, hogy a közjegyzői tevékenységet meg kell osztani. A közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységet végző személyeket lehetne a továbbiakban is közjegyzőknek nevezni, a közhatalom gyakorlásához nem kötődő tevékenységek végzésére egy olyan személyi kört lehetne feljogosítani, amely körbe a közjegyzők nem tartoznának bele. Ilyen feladatmegosztás esetén a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységet végző személyekre (szűkebb értelemben vett közjegyzők) fenn lehetne tartani az állampolgársági követelményt. A többi tevékenység végzésének személyi feltételeit liberalizálni kellene, azaz itt mellőzni kellene az állampolgársági követelményt. Ez a megoldás sem a közjegyzői szakmának, sem a szabályozó tagállamnak nem lenne előnyös.
Vélelmezem, hogy a közjegyzők nem kívánnának ilyen változást, hiszen a külföldi versenytársak jövőbeli kizárásának a közjegyzők által végezhető feladatok korlátozása lenne az ára.
A tagállamok számára jelentős jogalkotási feladatot jelentene a közhatalomhoz kötődő közjegyzőre vonatkozó szabályozás módosítása, és még ennél is több feladattal járna egy új szolgáltatói tevékenység szabályozása, amely már nem közjegyzői (és talán nem is tisztán ügyvédi) munka.
Úgy vélem ezt a megoldást el kell vetni. Azért szóltam róla, hogy érzékeltessem, az állampolgársági követelményhez való mindenáron való ragaszkodás akár indokolatlanul hátrányos következményekkel is járhat a közjegyzői szakmára nézve.
b) Felmerülhet az a megoldás is, hogy külföldi tagállamok közjegyzői számára részleges működési engedélyt adjanak, amely csak a közhatalom gyakorlásához ideiglenesen sem kapcsolódó tevékenységek ellátására - Ausztriában, pl. a tanácsadási és képviseleti tevékenységre - vonatkozna. "Azon persze lehet vitatkozni, hogy van-e értelme más tagállamok közjegyzői számára részleges működési engedélyt adni."5 Magyarország számára különösen kellemetlen lenne egy ilyen megoldás, hiszen a többségi vélemény szerint a közjegyző valamennyi feladata kapcsolódik a közhatalom gyakorlásához, tehát - magyar álláspont szerint - nem lenne mit felajánlani a külföldi közjegyzők számára.
c) Létezik azonban - álláspontom szerint - egy harmadik megoldási lehetőség is. A személyek és a szolgáltatások szabad áramlásának elve nem azt követeli meg a tagállamoktól, hogy külföldi állampolgár közjegyzővé válását tegyék lehetővé. Az elvek alapján egy külföldi csak azt igényelheti, hogy állampolgárságára tekintet nélkül végezhessen olyan tevékenységet, amely időlegesen sem kapcsolódik közhatalom gyakorlásához. Arra kell hivatkozni Brüsszelben, hogy a jelenleg közjegyző által ellátott, közhatalminak nem minősülő tevékenységeket ügyvédek is elláthatják. Megvalósul ugyanis a személyek és szolgáltatások szabad áramlása azokban az országokban, ahol az ügyfelek a közhatalom gyakorlásához nem kapcsolódó ügyekben szabadon eldönthetik, hogy ügyvédhez vagy közjegyzőhöz fordulnak és ügyvédi tevékenységet külföldiek is folytathatnak. Az európai elvek megvalósulnak tehát anélkül, hogy a közjegyzőkre vonatkozó szabályokat módosítani kellene.
Ez a megoldás azzal a kedvező eredménnyel jár, hogy fenntartható az állampolgársághoz kötött közjegyzőség és az állampolgár közjegyző végezhet közhatalmi tevékenységhez átmenetileg sem kapcsolódó tevékenységet is.
A javasolt megoldás alkalmazhatóságához ellenőrizni kell, hogy vajon minden - a közhatalom gyakorlásához időlegesen sem kapcsolódó - tevékenység tekintetében fennáll-e a párhuzamosság. Vizsgálni kell tehát azt, hogy milyen hatáskörmegosztás létezik a közjegyzők és az ügyvédek között. Vannak tagállamok, ahol a nemzeti jogalkotás az ügyek széles skálájára nézve monopóliumot biztosít a közjegyzőknek, pl. csak közjegyző készíthet olyan szerződést, amely ingatlanra vonatkozik stb. Magyarországon nem ez a helyzet. A közjegyzők csak néhány szerződéstípusra nézve kaptak kizárólagosságot,6 minden más szerződést készíthet ügyvéd is. Tekintettel arra, hogy Magyarországon külföldi állampolgár is lehet ügyvéd, a szerződéskészítés magyarországi lehetősége elől a külföldi jogvégzettek alapvetően nincsenek elzárva. Megállapíthatónak
látszik tehát, hogy a közjegyzők monopóliuma Magyarországon részben a bíróság helyett végzett jogalkalmazó tevékenységre (a hagyatéki eljárás lefolytatására), részben olyan szerződések elkészítésére terjed ki, amelyekhez kapcsolódó nyilvántartás, ill. végrehajtás más országokban - és részben hazánkban is - állami szervek feladata.7 A közjegyzői monopoltevékenységek tekintetében tehát megvalósul az a közhatalmi jelleg, amely a személyek és szolgáltatások szabad áramlása útjába helyezett nemzeti korlátok legitimitását biztosítja. A közhatalmi tevékenységek gyakorlásához átmenetileg sem kapcsolódó tevékenységek8 tekintetében Magyarországon nincs közjegyzői monopólium. Bátran lehet tehát azzal érvelni, hogy az ilyen tevékenységeket hazánkban külföldiek is elláthatják ügyvédként, ezért sem indokolt tehát az állampolgársági feltétel eltörlése.
Más kérdés, hogy a CNUE-nek bizonyára vannak olyan tagjai, akikre vonatkozó nemzeti szabályozás ma még nem ennyire liberális. Ezekben az országokban nem biztos, hogy szívesen érvelnek ügyvédek és közjegyzők közötti verseny elmélyítése mellett.
Látni kell, hogy a Bizottság a holland liberalizációs lépés előnyös hatásait9 fogja szem előtt tartani, és - külön figyelem felhívás nélkül - nem gondol arra, hogy a külföldiek megjelenésével hiába nőtt a versenyzők száma a közjegyzői szolgáltatások holland piacán, ha számos szerződés elkészítéséből az ügyvédeket még mindig kirekesztik. Az ügyvédi és a közjegyzői tevékenység - legalábbis Nyugat-Európában - részben átfedi egymást. A közjegyzőknek az ügyvédek is versenytársai. Azokban az országokban, ahol az átfedés nagy, a verseny élesebb. A verseny sokkal látványosabban bővíthető, és a fogyasztók helyzete ezáltal számottevőbben javítható, ha az adott ország ügyvédeit engedik megjelenni a közjegyzői szolgáltatások piacán, mintha - a monopolhelyzet változatlan fenntartása mellett - más országok állampolgárait is feljogosítják közjegyzői szolgáltatások végzésére.
Hangsúlyoznom kell, hogy Magyarországnak - véleményem szerint - ezen a téren sincs jogalkotási teendője. A hatályos magyar szabályok - szemben jó néhány nyugat-európai joggal - nem tartják fenn az ingatlanforgalmazással kapcsolatos szerződések készítését a közjegyzők számára. Az ügyvédek és a közjegyzők tevékenysége főként ott közelít egymáshoz, ahol az ügyvédek magánokiratot, a közjegyzők közokiratot szerkesztenek. Miközben sem az ügyvéd nem jogosult közokirat készítésére, sem a közjegyző magánokirat készítésére, a két szomszédos piac10 befolyásolja egymást. A közjegyzők - részben az ügyvédi díjak hatására, részben szociális szempontokra is tekintettel - az indokoltnál sokszor alacsonyabb díjat alkalmaznak.11 Témánk szempontjából azonban nem az ügyvédek és közjegyzők közötti árverseny létének, hanem az ügyfél választási lehetőségének van jelentős szerepe. A jogszabályban megengedettnél alacsonyabb mértékű díjak alkalmazása jelzi, hogy azon a piacon, amelyhez a közjegyzői szolgáltatások is tartoznak létezik a verseny, a fogyasztók nem csupán közjegyzőkhöz fordulhatnak, hanem ügyvédekhez is.
Figyelemmel arra, hogy a magyar közjegyzők és ügyvédek jogállása sok tekintetben különbözik nyugat-európai társaik jogi helyzetétől, a magyar közjegyzők érdekében el kellene érni, hogy országonként vizsgálják a jogi szabályozás indokoltságát.
Az Európai Bizottságnak a szakmai szolgáltatásokról12 szóló 2004. II. 9-i jelentése (a továbbiakban: Jelentés) megállapítja, hogy "ebben a szektorban bizonyos szabályozások elfogadhatóak, más esetekben azonban a verseny érdekét szolgáló mechanizmusokat lehetne és kellene alkalmazni bizonyos hagyományos korlátozó szabályok helyett" (3. old.). A kérdés az, hogy vajon a közjegyzői foglalkozás állampolgársághoz való kötése még jogszerűnek minősül, vagy olyan korlátozás, amelyet ki kell küszöbölni. A tanulmány második részében erre a kérdésre igyekszünk választ keresni.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy bár a Jelentés is utal a személyek és szolgáltatások szabad áramlására, az érvrendszer nem elsősorban e két szabadságba ütközés miatt támadja a közjegyzőkre vonatkozó nemzeti szabályozásokat. A jelentés kapcsán nem elsősorban a nemzeti közjegyzők és a külföldi potenciális közjegyzők közötti megkülönböztetés válik kérdésessé, hanem azok a tilalmak, amelyek révén az egy tagországon belüli közjegyzők közötti verseny korlátozódik.
Ebben a témakörben nem annak lesz kardinális jelentősége, hogy a közjegyzői tevékenység egy része legalább kapcsolódik-e a közhatalom gyakorlásához,13 hanem annak, hogy tanúsít-e piaci magatartást a közjegyző. Abban az esetben ugyanis, ha az nyer megállapítást, hogy a közjegyzők tevékenységének létezik egy olyan szelete, amely nem kötődik a közhatalom gyakorlásához, arra a versenyjog szabályait kell alkalmazni. Ez három személyi kört is érint.
- Maguk a közjegyzők is kötelesek figyelemmel lenni a nemzeti versenytörvény előírásaira (pl. megállapítható hogy illetékességi területükön gazdasági erőfölényben vannak, mellyel nem szabad visszaélni).
- A Magyar Közjegyzői Kamarának is tartózkodnia kell olyan iránymutatások kiadásától, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal esetleg árkartellnek minősíthet14
- Leginkább a Magyar Köztársaságra róna terheket egy olyan megállapítás, amely szerint a közjegyzői tevékenységen belül vannak piaci magatartásnak minősülő elemek. Az európai versenyjog ugyanis a tagállamokra is ró kötelezettségeket.15
A Bizottság tart attól,16 hogy az egyes tagállamok által jogszabályban rögzített piacralépési korlátozások hátrányosan érintik az árszínvonalat. Az adott szolgáltatást nyújtó személyek körének minőségi előírásokkal való korlátozása (végzettség megkövetelése, minimális tanulmányi ill. gyakorlatban eltöltött idő előírása, szakmai vizsga letételének követelménye), illetőleg - néhány tagállamban - a mennyiségi korlátok, nevezetesen a közjegyzők létszámának maximálása azt eredményezheti, hogy az adott szolgáltatást a fogyasztók magasabb áron szerezhetik be, miközben a korlátozással megcélzott jobb minőséget a szolgáltatás nem feltétlenül éri el.
A Bizottság konkrét példát említ (Hollandia), ahol a szolgáltatók körének bővítése árcsökkenést eredményezett.17
A Bizottság is elismeri, hogy létezik három érdek (a fogyasztók, a kívülálló érintettek és a köz érdeke), amely a szakmai szolgáltatások jogi szabályozását indokolja.18 A Jelentés is rögzíti, hogy a fogyasztók nem képesek az általuk igényelt szakmai szolgáltatás minőségének megítélésére.19 Ebből az következik, hogy bizonyos szakmai előfeltételek megkövetelését a közérdek indokolhatja. A minőségi előfeltételek jogszabályi előírása tehát nem tekinthető automatikusan jogellenesnek és indokolatlannak. A valódi kérdés az, hogy a kívánt céllal és az elérhető eredménnyel arányosak-e ezek a korlátozások.
Az arányosság megítéléséhez nem szabad megfeledkeznünk a Bizottság két további észrevételéről sem. A szakmai szolgáltatások minőségét nem csupán a fogyasztó nem képes megítélni, hanem annak megítélése még mások számára is nehézséget okoz. Mind az előzetes, mind az utólagos értékelés nehéz. Általánosságban utalt rá a Bizottság, hogy járható útnak találja azt, hogy a fogyasztó döntésére bízzák, vajon akkreditált szolgáltatóhoz fordul, vagy olyan szakembert vesz igénybe, aki nem rendelkezik ilyen akkreditációval, de - vélhetően - olcsóbban nyújtja a szolgáltatást.
Tény, hogy a szolgáltatást nyújtó személlyel szemben minőségi követelmények jogszabályi rögzítésével nem lehet garantálni, hogy az általa végzett valamennyi tevékenység első osztályú minőségű lesz. Mégis könnyen belátható, hogy egy bizonyos iskolázottság és némi szakmai gyakorlat nélkül sokkal nagyobb az esélye a hibás teljesítésnek. Azt feltételezem, hogy a Jelentésben szereplő jogi követelmények közül éppen a szolgáltatásnyújtás előfeltételeinek előírása a leginkább védhető, hiszen közvetlen és szoros kapcsolatban áll a tevékenység magas színvonalának, jó minőségének elérésével, és ezen keresztül a fogyasztó érdekét szolgálja. Azt gondolom, hogy a magyar előfeltételek tekintetében a korlátozás arányos az elérni kívánt céllal. A közokirat készítés, az ítélkezési és a közhitelű nyilvántartási funkció ellátására tekintettel megállapítható, hogy a közjegyző Magyarországon közfeladatot lát el, és erre figyelemmel - álláspontom szerint - a magyar állampolgárság megkövetelése nem tekinthető a verseny aránytalan korlátozásának. Ezeken a területeken ugyanis nem csupán egy szolgáltató és egy szolgáltatást igénybe vevő kapcsolatáról van szó, ahol az ellenérték mértéke elsődleges fontosságú. A közokiratok, a hagyatékátadó végzések, az ingó jelzálog nyilvántartások és az értékpapír megsemmisítő határozatok valósága és jogszerűsége olyan közérdek, amelyre tekintettel az ilyen dokumentumok készítőivel szemben magasabb követelmények érvényesíthetőek. Nem sérül tehát az arányosság követelménye azáltal, hogy a közokirat-készítő és bírói jogalkalmazási tevékenységet végző közjegyzőtől a magyar jog megköveteli a magyar állampolgárságot.
Tekintettel arra, hogy a magyar állampolgárság megkövetelése közvetlenül nem határolja be a közjegyzők létszámát, ezért az állampolgárságot is minőségi követelményként kell értékelni. Az állampolgárság elvárása lehet arányos korlátozás. Abban az esetben, ha csak a fogyasztók érdekét vennénk figyelembe nem biztos, hogy megállapítható lenne az alkalmazott korlát és az általa elért haszon arányossága, hiszen egy külföldi is rendelkezhet olyan szintű magyar nyelvtudással és a magyar jog olyan fokú ismeretével, amely révén, pl. egy szerződést elkészíthet. Az arányosság megállapítása során azonban kívülálló harmadik személyek és a köz érdekére is figyelemmel kell lenni. A magyar közjegyző közokiratokat is készít, amelyekhez fokozott bizonyító erő, gyorsabb végrehajthatóság párosul. A magyar közjegyző a hagyatéki eljárás során hagyatékátadó végzést hoz. Egyértelmű közérdek, hogy a közokirat és a bírói ítélettel azonos funkciót betöltő dokumentum valós tényálláson alapuljon és a jogszabályok, valamint a joggyakorlat helyes értelmezését tükrözze. Ilyen megközelítésben a magyar állampolgárság megkövetelése áttételesen olyan követelményeket juttat érvényre a potenciális jelölttel szemben, amelyek szükségesek a jó határozat meghozatalához. Egy végrendelet értelmezésénél adott esetben a sorok között is kell tudni olvasni, hogy az örökhagyó feltehető akaratát ki lehessen következtetni. A közérdek a közjegyzői szolgáltatást nyújtó személlyel szembeni magasabb elvárás20 jogszabályi rögzítését indokolja.
A Jelentés hangsúlyozza a szabad foglalkozások jelenleg is kiemelkedő gazdasági szerepét, és idézi azt a célkitűzést, hogy az EU váljon a legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő tudás-alapú gazdasággá. A Bizottság szerint a szakmai szolgáltatások fontos hatást gyakorolnak az üzletre és a gazdaságra, hozzájárulnak az európai vállalkozások hatékonyságához és a GDP növeléséhez.
Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági követelmény esetleges eltörlése nem eredményezné a Jelentés 7. oldalán rögzített pozitív változást.
A magyar nyelv általános ismeretének hiánya és a magyar jogi normák külföldi tanulmányozásának elhanyagolható mértéke folytán Magyarországon más EU tagállam polgárai tömegesen nem kívánnak közjegyzői tevékenységet kezdeni.21 A szolgáltatók számának látványos növekedése nélkül nem következik be a szolgáltatási díjak csökkenése.
Még abban az esetben is, ha a Bizottság által remélt árszínvonal-csökkenés bekövetkezne, akkor sem vennék többen igénybe azokat a szolgáltatásokat, amelyekre tekintettel az állampolgársági követelmény fenntartását arányos korlátozásnak értékeltük. Az ellenérték csökkentésének a hagyatékátadó végzések tekintetében nincs piacnövelő szerepe. A hagyatéki eljárások számát objektív körülmények (halálesetek száma, hagyatéki vagyon mértéke) határozzák meg. A közjegyző által felszámított díj mértéke ebből a szempontból irreleváns.
Hangsúlyoznom kell, hogy Magyarországon a hatósági árszabályozás ellenére erőteljes árverseny létezik a közjegyzők között.22 A közjegyzők az indokoltnál nagyobb számban minősítik egyszerűnek az eléjük kerülő ügyeket és alkalmaznak alacsonyabb díjat, miközben a magasabb tarifával járó "bonyolult" minősítésű ügyek ritkák, az ügy természete jóval több esetben indokolna magasabb ellenértéket, mint ahányszor a közjegyző magasabb ellenértéket kér. Ilyen körülmények között a Bizottság által említett további jogszabályi korlátok megszüntetésétől sem lehet feltétlenül árcsökkentő hatást remélni Magyarországon.23
Az EU versenyképességét, gazdasági teljesítményének fokozását érintő gazdasági érdek tehát nem fűződik ahhoz, hogy Magyarország eltörölje a közjegyzők állampolgársági követelményét.
Összegzésként megállapítható, hogy a közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági megkötés jogi szempontból védhető megoldás mind a személyek és szolgáltatások szabad áramlása, mind a liszszaboni célok tekintetében.
Az állampolgársági követelmény kiiktatása nem eredményezne látványos változást a személyek és szolgáltatások még szabadabb áramlása felé. A közhatalmi kivételre tekintettel ez a korlátozás a jövőben is fenntartható.
Külföldi állampolgárok közjegyzővé választhatósága érdemben nem mozdítaná elő a lisszaboni célok megvalósítását. Ráadásul előre látható, hogy az állampolgársági feltételt alkalmazó tagállamok egy szigorú nyelvtudás és jogismereti követelmény előírásával gyakorlatilag az állampolgársági követelménnyel egyenértékű, vagy azt meg is haladó akadályt képesek a külföldiek közjegyzővé válása elé gördíteni.
Úgy vélem, hogy a Bizottság a jövőben sokkal erőteljesebben lép majd fel a közjegyzői szakmán belüli status quo fenntartása irányában ható rendelkezésekkel (hatósági díjmegállapítás, numerus clausus, reklámtilalom) szemben, mint az állampolgársági korlátozás eltörlése érdekében.
Mind az állampolgársági megkötés, mind a további előírások megítélése során kiemelkedő fontossággal bír, hogy a Bizottság valós tényállás alapján hozzon döntéseket. A kialakult párbeszédet Brüsszel és a CNUE között folytatni kell. Ennek során többszörös elkülönítési taktika alkalmazását látom célszerűnek a magyar közjegyzőség érdekében.
A közjegyzői tevékenység lényegesen különbözik a szabadfoglalkozásoktól. A közjegyzői szakmának elsőként azt kellene elérni, hogy ne a gyógyszerészekkel, építészmérnökökkel együtt, hanem önállóan kezeljék őket.24 A közjegyzők igazságszolgáltatási szerepének kidomborítására, tevékenységük közhatalmi vonásainak érzékeltetésére sokkal több esély nyílik, ha a Bizottság figyelme csak a közjegyzőkre irányul.
A közjegyzői rendszereken belül is lényeges különbségek figyelhetőek meg. A latin típusú közjegyzők tevékenysége sokkal erőteljesebben kötődik a közhatalomhoz, mint az angolszász országok és Portugália nótáriusainak ügyködése.
A magyar közjegyzők érdekeinek védelme során hasznos lenne a CNUE keretén belül fennálló eltérések tudatosítása is. Az EU-hoz újonnan csatlakozó közép-kelet-európai közjegyzői kamarák számára fontos sajátos helyzetük hangsúlyozása. A közjegyzői tevékenység korábbi államosításával ugyanis meggyőzően magyarázható az a jelenlegi állapot, hogy a cseh, szlovák, szlovén és magyar közjegyző a mai napig igazságszolgáltatási tevékenységet végez.25 Javasolható tehát az említett országok közjegyzői kamaráinak szoros együttműködése. Az állampolgársági kérdésben ezen országok közjegyzőinek önállóan - a CNUE-től függetlenül - is fel kellene lépni Brüsszelben sajátos jogi környezetük és a többi latin közjegyzőségtől is eltérő jogállásuk tudatosítása érdekében.
A hatályos magyar szabályok megóvása érdekében célszerű kidomborítani azok egyedülálló vonásait. A közjegyzői érdekek és az objektív igazság védelmében a Magyar Közjegyzői Kamarának folyamatosan hangoztatnia kell azt, hogy a latin típusú közjegyzőségen belül létezik egy közép-európai közjegyzői modell, de a magyar megoldás még ahhoz képest is mutat sajátosságokat.26 Ki kell emelni, hogy a magyar jogalkotás - a világon egyedülálló módon - egy ügycsoportban jogvita eldöntési hatáskört is biztosít a közjegyzőknek, akik így a bírák helyett járnak el. Ugyancsak különleges az ügyvédi és közjegyzői tevékenységek szabályozása. Magyarország - más tagállamoktól eltérően - csupán közhatalmi tevékenységeket tart fenn a közjegyzők számára, minden más tevékenységet ügyvédek is végezhetnek. Ne féljünk tehát pozitív szabályainkat bemutatni, különleges megoldásainkra felhívni a figyelmet. Ragaszkodni kell - és véleményem szerint lehet - ahhoz, hogy Brüsszel mérlegelje a helyi sajátosságokat és testre szabott döntést hozzon. ■
JEGYZETEK
1 A CNUE az EU tagállamainak latin típusú közjegyzőségeit tömöríti.
2 Hankó-Faragó Miklós: A magyar közjegyzőség, illetve jogászi hivatás felkészülése az európai uniós csatlakozásra Közjegyzők Közlönye 2003. évi 5. szám 10. old. Megjegyzem, hogy főként költségvetési, pénzügyi és adó szempontokból tekintenek úgy a közjegyzőre, mint vállalkozóra, elhatárolva tevékenységét a korábbi - a bírósági szervezetrendszerbe betagolt közjegyző által ellátott feladatoktól.
3 Az osztrák szerző a magánokiratok megfogalmazását, a felek hatóságokon kívüli és közigazgatási hatóságok előtt, valamint peren kívüli ügyekben való képviseletét nem tekinti a közhatalom gyakorlásával kapcsolatban álló közjegyzői tevékenységnek. Manfred Umlauft: Az európai közjegyzőség fejlődéséről Közjegyzők Közlönye 1999. évi 10. szám 4. old.
4 Manfred Umlauf i. m. 4-5. old.
5 Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők Közlönye 2000. évi 7-8. szám 5. old.
6 Csak közjegyző készíthet, pl. ingó jelzálogszerződést, bankkölcsönszerződést, mivel ezeket a szerződések kapcsán - jogszabály alapján - kötelező a közokirati forma. Ezeknél a szerződéseknél azonban éppen a közokiratba foglalás folytán a közjegyzői tevékenység közhatalomhoz kötődése megállapítható. Nem készíthet írásbeli magánvégrendeletet a vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra, vagy nevének aláírására képtelen állapotban van. A Polgári Törvénykönyv 624. § (3) bekezdésének szabálya azáltal, hogy az ilyen személyek valós akaratának érvényre juttatását célozza, közérdeket szolgál.
7 Ingó jelzálogszerződések esetén a monopóliumot az indokolja, hogy a közjegyzők látják el a szerződések közhitelű és publikus nyilvántartásának feladatát is, ami ingatlanra, társaságokra, más jogalanyokra vonatkozóan állami szervek feladata. Az ingatlan-nyilvántartást a földhivatalok, a cégjegyzéket a cégbíróságok, más jogalanyokra vonatkozó nyilvántartást a megyei bíróságok vezetnek.
8 Ismétlem, hogy nem kívánok állást foglalni ebben a kérdésben. Elsősorban a közjegyzők által végzett bizalmi őrzési tevékenység kapcsán lehet kérdéses, hogy ez tekinthető-e közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységnek. Megjegyzem azonban, hogy ezek a kérdéses tevékenységek igen kis szeletét képezik a közjegyzői tevékenységnek.
9 A holland liberalizáció árnyékos oldalát Varga Krisztina mutatja be Beszámoló a CNUE Kommunikációs stratégiai bizottság üléséről c. cikkében, Közjegyzők Közlönye 2004. évi 7-8. szám 20. old.
10 Nyugat-Európa számos országában átfedés mutatható ki a közjegyzők és az ügyvédek tevékenysége között. Ott ahol a tevékenységek jelentős részben átfedik egymást, éles árverseny bontakozhat ki.
11 A közjegyzők mozgásterét behatárolja az a tény, hogy egyes szolgáltatásokra vonatkozóan a díj mértéke jogszabályban meghatározott. Feltűnően gyakran alkalmazzák azonban a magyar közjegyzők a díjcsökkentés lehetőségét. Ritkán alkalmaznak magasabb tarifát az ügy "bonyolult" minősítése miatt, legalábbis, az ügy természete jóval több esetben indokolna magasabb ellenértéket, mint ahányszor a közjegyző magasabb ellenértéket kér. A közjegyzők így próbálják ellensúlyozni azt, ha az ügyfél közokirat megszerkesztését kéri, noha a jogszabályok az adott esetben nem követelik meg közokirat elkészítését. Abban az esetben, ha már létező - pl. ügyvéd által készített - szerződést kell közokiratba foglalni, a közjegyzők szinte kivétel nélkül 50%-os tarifával dolgoznak. A jogalkotó már eleve alacsony díjat állapít meg banki szerződések közokiratba foglalása esetén (az ügyérték szerinti díj 25%-a). A hagyatéki eljárásban - figyelembe véve az ügyfelek anyagi helyzetét - a közjegyző sokszor eltekint attól, hogy a nagyobb számú ügyfélre, az elkészítendő iratok példányszámára tekintettel egyébként jogszerűen alkalmazható emelt díjtételt számítsa fel.
12 A Bizottság a jogászok, közjegyzők, könyvvizsgálók, építészmérnökök, mérnökök és gyógyszerészek tevékenységét vizsgálta, és az általuk nyújtott szolgáltatásokat foglalta össze szakmai szolgáltatás néven.
13 Bemutattuk az I. pontban, hogy a közhatalmi tevékenységhez kapcsolódás kivételes szabályozást indokol, és erre tekintettel fenntartható az állampolgársági követelmény.
14 A GVH számos kamarát elmarasztalt már azért, mert minimális díjak alkalmazását írta elő, vagy ajánlást tett az áralkalmazásra. Hatósági árak esetén azonban ennek kicsi az esélye. Mindaddig, amíg a közjegyzői díjak mértékét jogszabály állapítja meg, a Magyar Közjegyzői Kamarának legfeljebb attól kell tartania, hogy a jogszabály által hagyott mozgásteret ne szűkítse le árfelhajtó hatású ajánlásokkal.
15 Az EK Szerződés 90 cikke szerint "Az állami vállalatokra és a különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokra vonatkozóan a tagállamok nem hoznak, vagy nem tartanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek a jelen Szerződéssel, különösen annak 6., valamint 85-94. cikkeivel ellentétesek." Ez rendelkezés ugyan csak kiterjesztő értelmezés útján alkalmazható a közjegyzőkre, de az európai versenyjog általános liberalizációs tendenciái is a közjegyzőkre vonatkozó előírások felszámolásához vezethetnek.
16 A Jelentés 15. oldalán olvashatóak a piacralépési korlátozásokkal kapcsolatos fenntartások.
17 A nem latin típusú közjegyzőséggel működő Ausztrália és az Egyesült Királyság relatíve alacsony közjegyzői díjait szintén gyakran felhozzák példaként.
18 Jelentés 9-10. old. 25-27. pontok.
19 Jelentés 9. oldal 25. pont.
20 Védhető, hogy a nemzeti jog a közjegyzővel szemben magasabb követelményeket támaszt. Kérdéses azonban, hogy éppen az állampolgárság megkövetelése jelenti-e a magasabb követelményt. Volna logika abban, hogy az állampolgárság helyett a nyelvtudás anyanyelvi szintjét, esetleg a jogi nyelv ismeretének vizsgával történő bizonyítását írják elő a közjegyzővé válás feltételeként (természetesen a jogi ismeretek mellett). Ez az érvelés azonban csak az érdekviszonyok és a piacralépési korlátozások szempontjából helytálló. A tanulmány I. részében írt közhatalomhoz kapcsolódó tevékenység alapján az állampolgársági követelmény jogszerű.
21 Ez a helyzet némileg változni fog Románia EU csatlakozását követően.
22 Az éles árverseny nem csupán a fizetőképes kereslet korlátozott volta miatt bontakozott ki a közjegyzők között. Az ügyvédek és a közjegyzők tevékenysége közötti keskeny elválasztó sávra tekintettel az ügyvédi díjak színvonala erőteljes csökkentő hatást gyakorol a közjegyzői díjakra - a korábban kifejtettek szerint - bizonyos közokiratok (pl. társasági szerződés közokiratba foglalása) készítése során. Szűk körben tehát az ügyvédek és a közjegyzők között is létezik árverseny. "...alacsonyabb vételárú ingatlanok esetében az ügyvédi, míg a relatíve magasabb értékű ingatlanok esetében a közjegyzői díjszabás tűnik kedvezőbbnek, nem szólva arról, hogy a közokirati forma és a végrehajthatóság ezen túlmenő előnyöket is jelenthet az ügyfelek számára." - állapítja meg Dobozi Ferenc Ingatlan adásvételi szerződések a közjegyzői irodában c. cikkében, amely a Közjegyzők Közlönye 2003. évi 9. számában jelent meg (17. old.).
23 A közjegyzői tevékenység reklámozásának megengedése esetén a hirdetési költségek (egy részük mindenképpen) beépülnének a szolgáltatási díjakba. A javasolt megoldás tehát részben még árfelhajtó is lehet.
24 Kompromisszumos megoldásként esetleg elképzelhető, hogy a közjegyzőkre és az ügyvédekre vonatkozó korlátozásokat esetleg együtt vizsgálják, a közjegyzők számára azonban az lenne a legkedvezőbb, ha a rájuk vonatkozó előírásokat minden más szakmától függetlenül, önmagukban elemeznék.
25 Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában a közjegyzők szintén aktív szerepet játszanak a hagyatéki ügyekben. Ezekben az országokban ugyan formálisan bíróság hozza meg az ügydöntő határozatot, de azok előkészítése közjegyzői feladat, a tényállás szintén közjegyzőkre háruló felderítését követően. Egyértelműen látható tehát, hogy a közjegyzők mind a négy említett országban közfeladatot látnak el, a közhatalom gyakorlásában vesznek részt. Az ilyen tevékenység kifejtését nem szokás más állam polgára számára lehetővé tenni. A kelet- és nyugat-európai közjegyzők jogállásának különbözőségét azért kell hangoztatni, mert az EK korábbi tagállamaiban - és az újonnan csatlakozók többségében - a közjegyző nem lát el közfeladatot. Félő, hogy a Bizottság a számára megszokott nótáriusi kép alapján közelíti meg a kérdést. Abban az esetben, ha a határozatot a nyugat-európai döntően "magán-szolgáltatói" szerepkörben megjelenő közjegyzőre alapozzák, akkor komoly esélye van annak, hogy az állampolgársági korlátozást jogellenesnek minősítő, annak felszámolására felszólító döntés születik majd.
26 Magyarország teljesen egyedülálló azzal a szabállyal, hogy a közjegyzők a bíróság helyett láthatnak el jogalkalmazó tevékenységet, amikor a hagyatéki eljárás előttük folyik le. Vitán felül áll, hogy e tevékenység ellátásával a közjegyzők közérdeket szolgálnak, valójában közfeladatot látnak el. Álláspontom szerint erre a körülményre tekintettel Magyarországon indokoltnak tekinthető a közjegyzői tisztséget betöltők állampolgárság szerinti korlátozása, figyelemmel az egyéb tevékenységek nagyfokú liberalizáltságára.
Lábjegyzetek:
[1] Prof. Dr. Miskolczi-Bodnár Péter habilitált tanszékvezető egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Visszaugrás
