A Pp. 114/B. § (4) bekezdése szerint, ha a kifogást elbíráló bíróság a kifogásban foglaltaknak helyt ad, a mulasztó bíróságot határidő tűzésével a 114/A. § (2) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetekben az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, a 114/A. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt esetben pedig az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására hívja fel. A törvény az ügyben eljárt bíróság mulasztása szerint különbözteti meg a kifogást elbíráló bíróság által hozható intézkedéseket.
Ha a bíróság mulasztása meghatározott időtartam - a Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pont esetében törvényi határidő, c) pont esetében az úgynevezett ésszerű időtartam - alatt elvégzendő eljárási cselekményelmulasztásában áll, úgy a másodfokú bíróság határidő tűzésével az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére hívja fel a mulasztó bíróságot.
Ha pedig a bíróság mulasztása más mulasztókkal (eljárásban résztvevők, megkeresett szervek) szembeni intézkedés elmaradásával valósul meg, úgy az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés megtételére hívja fel a bíróságot.
A felhívás nem tartalmazhat meghatározott eljárási cselekmény lefolytatására való utasítást, kivéve az a) pontban foglalt esetet.
A gyakorlatra vár annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy e jogszabályhely alkalmazása során milyen intézkedések megtételére utasítható a mulasztó bíróság és mi minősül olyan eljárási cselekménynek, amelynek elvégzésére nem adható utasítás. Sem a törvény szövege, sem annak indokolása nem nyújt ehhez támpontot. A miniszteri indokolás a tilalom magyarázatául azt hozza fel, hogy a konkrét eljárási cselekmények lefolytatására való utasítás a bírói függetlenség megsértését jelentené.
Ennek szem előtt tartásával általánosságban leszögezhető, hogy nem adható utasítás
• olyan intézkedés megtételére, ami bírói mérlegelés körébe tartozik (pénzbírság kiszabására vagy konkrétan meghatározott kényszerítő intézkedés alkalmazására),
• bizonyítási cselekmény tartalmára, annak sorrendjére vagy a Pp. 141. § (6) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény alkalmazására,
• az ügy érdemi befejezésére vonatkozó határozat hozatalára,
• a tárgyalási időpont konkrét meghatározására.
A Pp. 114/B. § (4) bekezdés első mondatának megfogalmazásából következően a kifogásnak való helyt adás egyben a mulasztó bírósághoz intézett valamely felhívás megtételét jelenti, tehát a szabályozás lényege, hogy csak akkor foghat helyt a kifogás, ha fennáll az elbíráló bíróság intézkedésének szükségessége és lehetősége. Ez is alátámasztja annak az álláspontnak a helyességét, miszerint a törvény nem teszi lehetővé önmagában a mulasztás tényének megállapítását: a kifogás nem irányulhat ennek puszta megállapítására, nincs helye olyan határozat hozatalának, amely kizárólag az ügyben eljárt bíróság mulasztásának megállapítását tartalmazza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
