A gyermektartásdíj behajtása világszerte súlyos nehézségekkel jár együtt, elégedettségre okot adó teljesítési, behajtási arányt (az önkéntesen megfizetett vagy kikényszerített gyermektartásdíj a megítélt vagy egyezségben kikötött összes gyermektartásdíj százalékában) még a legfejlettebb országok sem érnek el, miközben a kérdés jelentősége nőtt, hiszen a hagyományos családmodell visszaszorulása mellett robbanásszerűen emelkedett a csonka, egyszülős családokban nevelt gyermekek száma.2
Nem véletlen, hogy a vonatkozó nemzetközi jogi instrumentumok is kifejezetten azt a kötelezettséget róják a részes államokra, hogy a gyermektartásdíj behajtása érdekében aktív magatartással támogassák a gyermekeket. Az állam nem nézheti tétlenül, ha a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő nem teljesít.
A multilaterális megállapodások közül a gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény3 rendelkezéseit kell kiemelni, különösen a 27. cikket, mely szerint "az Egyezményben részes államok4 elismerik minden gyermek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését", igaz a "gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket" a szülőknek csak "lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között" kell biztosítaniuk.5 Az államnak pedig nemcsak a 27. cikk 3. pontjában rögzített általános jellegű, a költségvetési korlátok (4. cikk.6) miatt nehezen számonkérhető feladatai vannak e tekintetben, mert a 4. pont7 a gyermektartásdíj belföldi és külföldi behajtását támogató intézkedéseket is kötelezővé tesz.
Feltétlenül megemlítendő továbbá az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága nem kötelező jellegű, mindazonáltal az európai demokráciák jogi szemléletét tükröző ajánlásai, köztük is elsősorban a (84)/4-es és a (91)/9-es. Az előbbi 8. alapelve alapján "minden esetben mindkét szülőt terheli a gyermek eltartásának kötelezettsége", az utóbbi szerint az államnak meg kell tennie a "szükséges intézkedéseket", ha "a gyermek, vagy védelmet, segítséget igénylő más személy érdekeit komoly veszély fenyegeti".
Írásom a fenti bevezető után a brit gyermektartásdíj ügynökségek (child support agency-k) gyermektartásdíj behajtásával kapcsolatos szerepét vázolja - a teljesség igénye nélkül elsősorban a magyar családjogban ismeretlen, szokatlan, ám nagyon gyakran legalább részben követendő jogintézményekre, intézményi sajátosságokra összpontosítva. Nem vállalkozom azonban a gyermektartásdíj végrehajtásával (és az ahhoz szorosan kapcsolódó területtel, a gyermektartásdíj állam általi előlegezésével) összefüggő jogi szabályozásának ismertetésére, elemzésére a maga egészében, s bár sok esetben nem tartózkodom összehasonlító jogi következtetések levonásától az azonos tárgyú hazai rendelkezésekkel gyakorlattal való átfogó összevetést sem tekintettem feladatomnak, miként a nemzetközi standardoknak megfelelés kérdését is csak helyenként érintem.
Gyermektartásdíj behajtásán nem pusztán a bírósági, illetve közigazgatási végrehajtási eljárást érintő előírásokat, gyakorlatot értem, hanem a végrehajtást és még inkább az önkéntes teljesítést akár többszörösen közvetetten elősegítő szabályozást is. Ilyen tág értelemben tehát akár a gyermektartásdíj igazságos, egyszerű és gyors megállapítására (módosítására) irányuló, ezért a jogkövető adósi magatartásra kihatással bíró szabályok is a gyermektartásdíj behajtása körében tárgyalandó rendelkezések,8 csakúgy mint a behajtás szervezetrendszerét érintő sajátosságok.
Nagy-Britannia gyermektartásdíj-behajtási rendszerében az ausztrál minta mellett9 az USA-beli szabályozás főbb elemeit10 is felfedezhetjük.11
Az 1991-ben létrehozott Child Support Agency-k (a továbbiakban: CSA-k) azonban nem működnek olyan hatékonyan mint az Egyesült Államokban, de ennek inkább az ország általános fejlettsége és az informatikai rendszerek tekintetében megfigyelhető elmaradás, a rövidebb időtartamra visszatekintő működés12 az oka, mintsem a szabályozásbeli különbözőségek. Ugyanakkor az utóbbi években a szűk értelemben vett gyermektartásdíj-végrehajtás terén elért eredmények impozánsak.
Az ún. Independent Case Examiner for the Child Support Agency (a továbbiakban: ICE) saját 2004/2005 évi szokásos jelentése (Annual Report, a továbbiakban: ICE Report) szerint a CSA-k tevékenységét 1997 óta vizsgáló, a CSA-ügyfelek panaszainak megoldásában illeték- és díjmentesen közreműködő, közvetítő, végső soron a kifogások elbírálására is jogosult a Munkaügyi és Nyugdíjminisztériumnak13 alárendelt szervezet.
Az ICE az elé terjesztett panaszok 69%-ával foglalkozott, azaz nem minősítette azokat nyilvánvalóan megalapozatlannak, ebből az ügyek felében sikerült megegyezést elérnie, a másik felében a kifogások többségét helybenhagyta határozatával.14 Akár egyezségben, akár határozatában érvényesített ajánlásait áttekintve feltűnő a pénzbeli kártérítés magas aránya. Az ICE ugyanis a panaszok 54%-ban jóvátételt (financial redress), 21%-ában bocsánatkérést (apologies), 11%-ában felvilágosítást (explanation), 7%-ában biztosítékadást (assurances), végül 7%-ában békés elintézést (putting matters right) ajánlott.15 Az ajánlások nem kötelezőek ugyan, de a CSA-k az ICE szakmai tekintélye miatt majdnem mindig figyelembe veszik azokat.
Ami a jóvátételt (kártérítést) illeti, az ICE a financial redress több fajtáját is megkülönbözteti ajánlásában:
- consolatory payment: a magyar polgári jog fogalmai szerint nagyjából általános nem vagyoni kártérítés (közel szó szerinti fordításban: vigaszdíj, bánatpénz) a nem megfelelő eljárás, tájékoztatás, az ún. poor communication miatt,
- financial loss payment: anyagi kártérítés, amely magában foglalhatja még az ügyfélnek a CSA hibája miatt benyújtott panaszával kapcsolatos ügyintézés, így az ICE-vel érintkezés, odautazás költségeit16 is,
- refunds of maintenance: a tévedésből ki nem fizetett, vagy a CSA tévedése miatt be nem hajtott gyermektartásdíj összegének megtérítése,
- advance payment: gyermektartásdíj állam általi előlegezése, ha a nem megfelelő CSA-eljárás gyermektartásdíj-hátralékot okozott, és reális kilátás van az adóstól történő behajtásra az állam részéről,
- interest: késedelmi kamat a fentiek szerint megtérítendő, előlegezendő gyermektartásdíj után.17 Gyakorlatilag bármilyenfajta mulasztás, téves, nem megfelelő ügyintézés kártérítéshez vezethet.
Az egyik jelentésbeli anonimizált jogesetben azt a rossz információt adták a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett édesapának (a továbbiakban: kötelezett vagy kötelezett szülő), hogy a lányának átadott "gyermektartásdíj" beleszámít a később a szülői felügyeleti jogot gyakorló a gyermektartásdíj követelésére jogosult szülőnek (a továbbiakban: jogosult szülő vagy jogosult) teljesítendő akkor még meg sem állapított összegű tartásdíjba. A CSA az ICE ajánlása alapján 600 angol font vagyoni kártérítést fizetett (financialloss payment).18 A személyes adatok nem megfelelő kezelése szintén kártérítést von maga után. A gyermektartásdíj megállapítása iránti kérelmet tévedésből egy hasonló nevű férfinak, mint kötelezett szülőnek megküldő CSA általános nem vagyoni kártérítést (consolatory payment) fizetett a jogosultnak.19 A konkrét kifogások egyeztetésén, elbírálásán túlmenően az ICE feladata a CSA munkájának elemzése, a politikai döntéshozók és a CSA munkatársai számára (általában kritikus) jelentések készítése, követelmények, standardok megfogalmazása is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
