https://doi.org/10.59851/mj.72.12.11
A tanulmány a szerződésekben alkalmazott felelősségkorlátozó rendelkezések érvényességi feltételeit és bírósági megítélését vizsgálja. Részletesen bemutatja az általános szerződési feltételek és az iparági szokások szerepét a Ptk. 6:152. § és 6:63. § alapján. A felelősségkorlátozás nemcsak jogszerű, de a gazdasági életben gyakran szükségszerű is. A tanulmány számos bírósági döntés és választottbírósági gyakorlat elemzésén keresztül mutatja be az egyes klauzulák alkalmazhatóságát.
Kulcsszavak: kártérítés; felelősségkorlátozás
In contractual practice, limitation of liability clauses frequently appear. In the event of a breach of contract, the potential magnitude of consequential damages almost inevitably necessitates restricting liability for damages. However, the case law under the new Civil Code has so far provided very little guidance regarding their inclusion in general terms and conditions.
Keywords: compensation; liability; limitation of liability
A Polgári törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 6:1. § (3) bekezdése szerint a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. Ezzel egyező szabályt tartalmaz a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése. A szerződéses szabadságnak tehát az az eleme, hogy a felek maguk tölthetik meg tartalommal a jogviszonyukat, lényegében alig szenved el korlátozásokat a Ptk.-n belül.[1] Általánosságban elmondható, hogy a gazdasági élet szereplői a Ptk. rendelkezéseitől gyakrabban térnek el: rendelkeznek saját szerződéskötési gyakorlattal, nagy számban kötnek egymással lényegében azonos tartalmú szerződéseket, van lehetőségük jogi segítőket igénybe venni. Ezekben a kereskedelmi jogviszonyokban gyakran használnak általános szerződési feltételeket,[2] a feltételekben történő megegyezés lényegében csak az adott ügylet egyedi sajátosságaira korlátozódik - ár, fizetési feltételek, a dolog külső tulajdonságai stb. -, amelyeket előre egyoldalúan egyetlen személy sem tud meghatározni. A diszpozitivitás kötelmi jogi szabályai nem sokat változtak a Ptk. hatálybalépésével.[3] Az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 200. §-a az eltérés lehetőségét a következőképpen határozta meg: "A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja."
Vékás Lajos a szerződési jog diszpozitivitása kapcsán a következő gondolatokat emeli ki: "A szerződési jog alapvetően diszpozitív jellege abban a megfontolásban gyökerezik, hogy a törvényhozó - könnyen beláthatóan - nem lehet képes előre felmérni a felek által megvalósítani kívánt célokat a szerződések és a szerződéses kikötések beláthatatlan tömegére nézve. Ezért a törvény nem tud a felek szándékainak - akár típusaik szerint - egyenként teret engedni. Kötelező szabályozás mellett óhatatlanul tilalom vonatkozna olyan szerződési tartalmakra is, amelyek tiltását semmi nem indokolná. Sokkal helyesebb ezért a kötelező szabályozás általános elve alól tett kivételek módszere helyett fordított szabályozási eljárást követni: a felek tartalomalakító szabadságának teret nyitni, és azt kötelező előírásokkal csak ott korlátozni, ahol arra nyomós indokok szolgálnak."[4] Azokban az esetekben, amikor a jogalkotó korlátozza a gazdasági szereplőket a szerződési szabadságukban - például hatósági díjszabással -, egyes szereplők kivonulhatnak a piacról, megszakíthatják addigi működésüket, megtagadhatják a szolgáltatások nyújtását. Ahogyan a 2023-as évben a hatósági üzemanyagár miatt komoly áruhiány alakult ki: az adott feltételek mellett a gazdasági szereplők nem kívánták/tudták nyújtani a szolgáltatást.
Az Alaptörvény 28. cikke szerint a jogszabály céljának megállapításakor a elsősorban a jogszabály megalkotására vagy módosítására vonatkozó indokolást kell figyelembe venni (a preambulum mellett). A Ptk. javaslatához fűződő indokolás így szól a szerződésszegés szabályairól: "15. A szerződésszegés szabályai a Javaslatban is alapvetően diszpozitívak, azoktól tehát a felek egyező akarattal eltérhetnek, kivéve, ha az eltérést a törvény (például fogyasztó és vállalkozás szerződésének bizonyos vonatkozásaiban) tiltja. Elvben megengedettek a felelősségkorlátozó és a felelősségkizáró klauzulák is. Az ezek korlátaira vonatkozó hatályos szabályok a Ptk.-ban (314. §) az ismételt törvénymódosítások után is sok vitára adnak alkalmat. Ezért a Javaslat az ilyen kikötések érvényességét a hatályos jogtól eltérően rendezi: kifejezett semmisségi szankciót csak a szándékosan okozott károkért, továbbá az életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért fennálló felelősséget korlátozó vagy kizáró klauzulákra mond ki." Még egyszer: elvben megengedettek a felelősségkorlátozó és felelősségkizáró klauzulák is. Azaz vitán felül áll az, hogy a szerződések tartalmazhatnak ilyen rendelkezéseket.
- 779/780 -
A jogi szabályozás nem függetlenítheti magát a való élettől. Jó példa erre a Ptk. hatálybalépésének időszaka, mikor is sok más jogszabály mellett az egészségügyről szóló törvény is módosult. A módosító jogszabály[5] 8. § (20) bekezdése 2014. március 15-i hatállyal úgy módosította az egészségügyről szóló törvényt,[6] hogy - az intézmény és a beteg között meglévő kezelési szerződés ellenére - a szolgáltató felelősségére a szerződésen kívül okozott károk szabályait kell alkalmazni. Ennek oka a jogszabály javaslatának indokolása szerint az volt, hogy: "Tekintettel arra, hogy az új Ptk. szabályozása elválasztja egymástól a szerződésszegéssel és a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó felelősségi szabályokat, jelentősen megszigorítva az előzőt, az egészségügyi szolgáltatásra, mint speciális jogviszonyra tekintettel az Eütv. 244. §-a úgy módosul, hogy a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályainak alkalmazására tér át. Ez az áttérés biztosítja a jelenlegi bírói ítélkezési gyakorlatnak megfelelő status quót. A módosítás szintén összhangban a jelenlegi bírói gyakorlattal - és az ágazati szabályozással is - rendezi, hogy a felelősségi kérdések hogyan alakulnak az egészségügyi szolgáltató, illetve az egészségügyi dolgozó vonatkozásában." Más szavakkal kifejezve: a szolgáltatónak szinte lehetetlenné vált volna a felelősség alóli mentesülés, ami tömegesen induló műhibapereket és más következményeket jelenthetett volna. Mivel a jogalkotó ezt - helyesen - nem akarta vállalni,[7] nem tette gyakorlatilag parttalanná a szolgáltatók felelősségét.[8]
A példa jól mutatja, hogy akár az állam, akár egy magánjogi szereplő el tudja azt dönteni, hogy az adott kockázatvállalás mellett részt kíván venni egy magánjogi jogviszonyban vagy annak potenciális kockázata olyan nagy, amely a jogviszony létesítését vagy fenntartását már nem teszi lehetővé. Pusztahelyi Rékát idézve: "A felelősséget kizáró, illetve korlátozó kikötések alkalmazásának egyik motiváló tényezője a szigorú felelősség, illetve a nagyfokú károsodási kockázat".[9] A légifuvarozásban a szigorú kártérítési felelősség egységesítése[10] számos korábbi vállalkozást kiszorított például a piacról. Vékás Lajos így ír erről a következménykárokhoz kapcsolódó tájékoztatási kötelezettség kapcsán: "A szerződés szokásos következményeit lényegesen meghaladó károk kockázatát nem ritkán kizárólag a szerződő partner tájékoztatása alapján ismerheti meg a kötelezett. E kockázatok ismeretében hozhat reális döntést a szerződés megkötéséről és annak feltételeiről: az ellenszolgáltatásról, az esetleges felelősségkorlátozásról, illetve biztosítási szerződés kötéséről stb. Az előreláthatóság követelménye nem megy el odáig, hogy a szerződő félnek a várható kockázatokat részleteiben, a kárkövetkezmények összegszerűségére kiterjedően ismernie kelljen. Elegendő, de egyben szükséges is, hogy az illető fél felismerhette: esetleges szerződésszegése milyen jellegű (vagyoni, személyi stb.), illetve a szokásosnál jelentősebb nagyságrendű kárt idézne elő."[11]
Az egészen kivételes esetektől eltekintve, mint amilyen például az atomkár megtérítéséért való felelősség,[12] van mód a kártérítési felelősség korlátozására.[13] De még a Ptk.-n belül is vannak olyan szabályok, amelyek nem engedik még szerződések esetén sem korlátozni a kártérítési felelősséget.[14] A Ptk. 6:152. § szerint semmis az olyan szerződési kikötés, amely a szándékosan okozott, illetve az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozza vagy kizárja, ami egyben azt is jelenti, hogy az ettől eltérő - azaz más jellegű - károkozásért való felelősség korlátozható.[15] Az 1959-es Ptk. 314. § (1) és (2) bekezdéseihez képest kimaradt a semmissé nyilvánítás hatálya alól a súlyos gondatlansággal vagy bűncselekménnyel okozott szerződésszegésért fennálló felelősség kizárásának tilalma.[16] Emellett a Ptk. 6:152. §-a nem tartotta fenn, hogy az előbbieken kívüli esetekben is csak akkor van helye a felelősség korlátozásának vagy kizárásának, ha azt az ellenszolgáltatás csökkentése vagy egyéb előny biztosítása kiegyenlíti.[17] A kontraktuális felelősség körében irányadó 6:152. § szerint a tilalom nemcsak az okozott károkért való felelősségre, hanem általában a szerződésszegés jogkövetkezményeire vonatkozik. A tilalom tehát az objektív következmények korlátozására és kizárására is kiterjed szerződésszegés esetén. A "közös szabályok" körében szereplő norma lehetne a kontraktuális felelősség mögöttes szabálya, hiszen a korlátozás és a kizárás ugyanazok-
- 780/781 -
ban az esetekben - szándékos magatartás, az emberi élet, testi épség vagy egészség károsítása - tilos.[18]
A felelősségkizáró vagy -korlátozó kikötések jelentős részben vállalkozások általános szerződési feltételeiben találhatók meg, így indokolt külön is írni az általános szerződési feltételek és a szerződés kapcsolatáról.
Az általános szerződési feltételek (ÁSZF) akkor válnak a szerződés részévé, ha az általános szerződési feltételeket alkalmazó fél lehetővé tette a vele szerződő fél számára, hogy azokat megismerje, és a szerződő fél azokat el is fogadta. Az általános szerződési feltételek alkalmazása önmagában nem ütközik jogszabályba, még akkor sem, ha egy szerződés túlnyomórészt vagy szinte kizárólagosan általános szerződési feltételekből áll.[19]
Az általános szerződési feltételekhez kapcsolódó szerződés is ajánlattal és elfogadó nyilatkozattal jön létre: amennyiben az ajánlatnak része az, hogy az ajánlattevő általános szerződési feltételeket alkalmaz, és azok elérhetősége megtalálható az ajánlatban (például linkként vagy más az elérhetőséget egyértelműen jelző formában), úgy az ajánlat elfogadása esetén a létrejött szerződés értelemszerűen az általános szerződési feltételeket is tartalmazza. Ahogy erről később írunk, a szerződő fél együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége kiterjed arra, hogy az általános szerződési feltételekről szóló jelzést általában elvárható körültekintéssel kezelje: azoknak nézzen utána az ajánlatban írt helyen, vagy kérje be őket.[20]
A megismerésre és az elfogadásra vonatkozó alakszerűségi aláírást a törvény nem tartalmaz. Biztosan teljesül ez a követelmény, amennyiben a feltétel alkalmazója az általános szerződési feltételek között külön címben szerepelteti a feltételeket a szerződésben, továbbá mind az egyedi, mind az általános szerződési feltételek minden oldalát alá is íratja a vele szerződő féllel,[21] de ilyen szigorú elvárás sem a joggyakorlatban, sem a jogirodalomban egyébként nem ismert. A Fővárosi Ítélőtábla a hozzáférhetőség kapcsán az interneten történő közzétételt és a szerződés akár ráutaló magatartással történő elfogadását a követelmény megfelelő teljesítésének értékelte.[22] Általánosságban elmondható, hogy sok általános szerződési feltétel pusztán a feltételt alkalmazó honlapján érhető el, és itt kattintással érhetők el.[23] A bankok és biztosítók szerződéskötési gyakorlatában ugyancsak gyakori az internetes honlapon történő közzététel, valamint a csak az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyen történő kifüggesztés, a kifejezett - igazolt - átvételt általában nem követelik meg a jogszabályok.[24]
A Kúria Pfv.V.20.107/2018/3. számú döntésében kimondta azt, hogy "akkor minősül megismerhetőnek az általános szerződési feltétel, ha a feltétel alkalmazója a feltételeket rendelkezésre bocsátja, vagy a közzétett feltételek megjelenési helyét megjelöli". Adott esetben tehát az általános szerződési feltételekre mutató hiperhivatkozás (link) vagy a honlapon történő elérést egyértelműen megjelölő leírás is megfelelő rendelkezésre bocsátásnak minősül.
Csehi Zoltán odáig megy, hogy felteszi azt a kérdést, hogy "vajon az üzleti életben rendszeresen alkalmazott felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötések üzleti szokásként akkor is a szerződés részévé válnak-e, illetve érvényesek-e, ha arról a felek kifejezetten nem állapodnak meg".[25] Az üzleti életben szokásos, hogy a szerződő felek korlátozzák a kártérítési felelősségüket. A Győri Ítélőtábla Gf.20082/2023/5. számú határozata szerint "A szerződésszerkesztési gyakorlatban ismert felelősségkorlátozó módok például az összegszerűségi korlátok, így a kártérítés mértékének a maximálása, a kártérítésnek az ellenszolgáltatás mértékéhez arányosítása vagy egyes kártípusok (következménykárok, elmaradt haszon stb.) kizárása a kártérítési felelősség köréből". Egyértelmű abban mind a jogszabály, mind a bírói gyakorlat, hogy a külön figyelemfelhívó tájékoztatás akkor követelendő meg ahhoz, hogy az adott szerződéses rendelkezés a szerződés részévé váljon, ha az különbözik az elterjedt gyakorlattól.[26] A perben az alperes több hasonló cég általános szerződési feltételeit is csatolta az iratokhoz, melyek tartalmaztak felelősségkorlátozó rendelkezést, így ebből is következtetés vonható le a széles körű használatra - nem beszélve arról, hogy a felperes általános szerződési feltételei is tartalmaznak felelősségkorlátozó rendelkezéseket.
Ezzel kapcsolatosan a Kúria a következőket emelte ki: [a külön tájékoztatást előíró rendelkezés] "azt szabályoz-
- 781/782 -
za, amikor egy adott szolgáltatás vonatkozásában szerződések ugyanolyan, vagy nagyon hasonló általános szerződési feltételekkel jönnek létre. Ilyen esetekben önmagában az elterjedt általános szerződési feltétel alkalmazása nem igényel figyelemfelhívást. Külön tájékoztatást akkor szükséges előírni, megkövetelni, ha az egyik piaci szereplő jelentősen eltér az elterjedt gyakorlattól. A perbeli szerződéskötés időpontjában, 2008-ban a felperes által is választott devizaalapú hitelkonstrukció már általánosan elterjedt finanszírozási gyakorlat volt a magyar pénzügyi vállalkozások részéről, a felperes által vitatott egyes szerződési feltételek nem térnek el lényegesen a többi pénzügyi vállalkozás által ugyanebben az időszakban kínált devizaalapú kölcsönszerződésekben használtaktól."
A Ptk. 6:63. § (2) bekezdés szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.[27] A rendelkezés megfelelően irányadó az általános szerződési feltételekre is.
Amennyiben a szerződéses rendelkezés a felek közötti korábbi ügyletektől nem tér el, úgy nem terheli az általános szerződési feltétel alkalmazóját figyelmeztetési kötelezettség.[28] Ezzel egyezően foglalt állást a Győri Ítélőtábla Gf.20082/2023/5. számú határozata: "A vitás, szerződésszegésért felelősséget korlátozó ÁSZF kikötést már tartalmazta az alperes és a megrendelője között a térkőgyártógép tápegysége leszállítására kötött vállalkozási szerződés is, azaz megfelelt a felek közötti korábbi kialakult gyakorlatnak [Ptk. 6:78. § (2) bekezdése]. Ezen túl az alperes az elsőfokú eljárás során - több cég általános szerződési feltételei csatolásával - arra is helytállóan hivatkozott, hogy az általa alkalmazott felelősséget korlátozó kikötés megfelel a szokásos szerződési gyakorlatnak."
Lehetséges, hogy egy korábban követett gyakorlat nem válik jogi értelemben vett szokássá, különösen ha ez a gyakorlat egyben szerződésszegést is jelent. Késedelmes számlaküldés esetében például a vétő fél nem hivatkozhat arra, hogy mindig késve küldte meg a számlákat, ezért a másik fél ezt utóbb nem kifogásolhatja.[29] Az egymás között kialakult gyakorlatról az MKIK VB/20084 számú választottbírósági döntés a következőképpen szól: "A tartós üzleti, illetve szerződéses kapcsolatban álló felek ügyleteik során egymás között gyakorlatot alakítanak ki és közöttük szerződéses szokások rögzülnek. Ezen üzleti kapcsolatok során a felek csak utalnak a korábbi eljárások rendszerére, vagy csak ráutaló magatartással, külön szerződéses rendelkezés nélkül követnek ismétlődő módon egy korábbi gyakorlatot. Az alperes által hiányolt feladatellátásra azonban a felek szerződése kifejezett rendelkezést tartalmazott, amelyet az esetleges korábbi gyakorlat sem írhatott volna felül." A Kúria határozata is ezzel egyezően foglal állást: Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni. A szerződés egésze alatt a szerződés teljes tartalma értendő, amit a Ptk. 6:63. §-ára figyelemmel kell meghatározni.[30]
Az itt írt felvezetésnek azért van jelentősége, mert gyakorlatilag egy erősorrendet állít fel az eltérések tekintetében: fontos tisztázni az eltérések egymáshoz való viszonyát. Álláspontunk szerint a Ptk.-tól való eltérésre csak akkor kell felhívni a figyelmet, ha korábban nem volt ilyen szokás a felek között vagy nem volt ilyen iparági szokás. A szabály a megismerhetőséget és a kiszámíthatóságot helyezi előtérbe. S hogy mi a kiszámítható? Az, amit a Ptk. tartalmaz. De az üzleti életben az is kiszámítható, amivel az adott szereplő már korábban találkozott: vagy azért, mert már szerződött a feltétel alkalmazójával, vagy pedig azért, mert a szerződéses rendelkezés - bár a Ptk.-ban nem szerepel -, olyan mértékben általános a hasonló szerződésekben, hogy még akkor sem számíthat eltérésre, ha a feltétel alkalmazójával korábban nem szerződött. A Győri Ítélőtábla Gf.20082/2023/5. számú döntése is kiemeli, hogy az elsőfokú eljárásban az Alperes becsatolta több azonos tevékenységet végző vállalkozás általános szerződési feltételeit (egészen pontosan 6 másik cég általános szerződési feltételeit).
A becsatolt ÁSZF-ek közül volt, ami a kártérítési felelősséget teljes mértékben kizárta, volt olyan, amelyik a következménykárok tekintetében zárta ki, végül olyan is, amelyik a teljesítés ellenértékének bizonyos százalékában maximalizálta az eladó kártérítési felelősségét. A korlátozás ténye tehát - álláspontunk szerint - nehezen vitatható, hogy szerződéses gyakorlat. A per felperesének általános szerződési feltételei is tartalmaznak felelősségkizáró rendelkezést, ráadásul az egyik legszigorúbbat a vizsgált példák közül: "Eladó az esetleges jogosnak ítélt reklamáció esetén kötbér, kártérítés fizetésére nem köteles". A felperes tehát maga is alkalmazott olyan gyakorlatot, ami a kártérítési felelősségét kizárja: ilyen feltételek mellett nem hivatkozhat arra, hogy a kártérítési felelősség kizárása vagy korlátozása nem gyakorlat az iparági szereplők között.
Az általános szerződési feltételekben azonban nagyon sokszor eltérnek a Ptk. diszpozitív szabályaitól, időnként
- 782/783 -
nagyobb, máskor kisebb mértékben. Álláspontunk szerint éppen hogy kiüresítené a szabályt, ha minden egyes szabályra külön fel kellene hívni a figyelmet, amely eltér a Ptk.-tól, függetlenül attól, hogy az nem tér el a felek napi gyakorlatától. A Kúria Pfv.21182/2022/4. számú határozata szerint az általános szerződési feltételt alkalmazó fél a Ptk. 6:78. § (1)-(3) bekezdéseiben írt törvényi követelményeket teljesíti, amennyiben a jogszabálytól lényegesen eltérő általános szerződési feltételeket ezen elnevezéssel az általános szerződési feltételek közt külön fejezetben szerepelteti, erre a fél figyelmét írásban felhívja, az általános szerződési feltételeket igazoltan a fél rendelkezésére bocsátja, és a fél ezeket a feltételeket kifejezetten elfogadja. A döntés nem szól az általános szerződési gyakorlatról, ugyanakkor belátható, hogy nem az volt a jogalkotó célja a szabály megalkotásával - és vélhetően a Kúria sem ezt sugallja -, hogy amennyiben az egész ÁSZF-nek az a neve, hogy "a jogszabálytól lényegesen eltérő általános szerződési feltételek", majd több tucat oldalon keresztül következik a tulajdonképpeni ÁSZF, az már a teljes körű tájékoztatás megadásának minősülne. Amennyiben van kialakult szokás (vagy a gyakorlat a Ptk. szabályainak követése), úgy az szolgálja leginkább a jogalkotói célt, ha azoknál a rendelkezéseknél érvényesül a figyelmeztetési kötelezettség, melyek eltérnek a megszokott szerződési módtól. A szokásos szerződéses gyakorlat bizonyításánál - álláspontunk szerint - mind okirati, mind tanú, mind szakértői bizonyításnak helye van.[31] ■
JEGYZETEK
[1] Wellmann György: A szerződések egyes általános szabályai az új Ptk.-ban. Gazdaság és Jog, 2013. (1), 4.
[2] Leszkoven László: Az általános szerződési feltételek útján létrejövő szerződések. Gazdaság és Jog, 2014. (10), 5.
[3] Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben - elméleti alapvetés. Magyar Jog, 2014. (12), 674.
[4] Vékás Lajos: A diszpozitív szabályozás elve és az elv kérdőjelei a gyakorlatban. Magyar Jog, 2018. (7-8), 386.
[5] 2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról.
[6] 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről (Eütv.).
[7] Pozsárkó András Márk - Weich Lili: A műhibaperek jogi aspektusai. JURA, 2020. (2), 57-62.
[8] Kaszás Eszter: Az orvos kártérítési felelősségének egyes kérdései az új Ptk. összefüggésében. Gazdaság és Jog, 2015. (2), 17-20.
[9] Pusztahelyi Réka: Gondolatok a felelősségkizáró és -korlátozó kikötések érvénytelenségéről a modernizált szerződési szabályok tükrében. Gazdaság és Jog, 2020. (6), 7.
[10] Sipos Attila: A légifuvarozó kárfelelőssége az utasok baleseteiért. Jogtudományi Közlöny, 2016. (3), 139-151.
[11] Vékás Lajos: Szerződésszegési kártérítési felelősség a bírói gyakorlatban. Magyar Jog, 2020. (10), 564.
[12] 1996. évi CXVI törvény az atomenergiáról 51. §: Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve az atomkárokért való felelősség korlátozása vagy kizárása semmis.
[13] Szalma József: Bizonyítási teherviselés az európai és a magyar kárfelelősségi jogban. Jogtudományi Közlöny, 2017. (12), 550-551.
[14] Pusztahelyi Réka: Gondolatok a felelősségkizáró és -korlátozó kikötések érvénytelenségéről a modernizált szerződési szabályok tükrében. Gazdaság és Jog, 2020. (6), 8.
[15] Menyhárd Attila: A szakmai felelősség és a szakmai felelősség korlátozása. Közjegyzők Közlönye, 2019. (5-6), 26-27.
[16] Kovács László: Változások a szerződésszegés szabályozásában I. Céghírnök, 2015. (10), 3.
[17] Cseh Attila: Ptk. 6:152. §-hoz írt magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Polgári Jog I-IV. - új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára. Budapest, ORAC Kiadó Kft., 2024. XXII. fejezet, A szerződésszegés általános szabályai.
[18] Miskolczi Bodnár Péter: A kártérítési felelősség közös szabályainak alkalmazási köre. Jogtudományi Közlöny, 2019. (2), 59-60.
[19] BH 2012.247.
[20] Kúria Pfv.21058/2021/9.: Az adott helyzetben általában elvárható magatartást az a fél tanúsítja, aki az aláírás előtt a szerződést alaposan áttanulmányozza és szükség esetén a rendelkezésekről tájékoztatást kér.
[22] Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.284/2019/9.: [49] [...] Amennyiben az alperes lehetővé teszi, hogy azt a vele szerződést kötő fél a szerződéskötést megelőzően megismerje (a Magyar Általános Szállítmányozási Feltételek az interneten bárki számára hozzáférhető) és a másik fél azt elfogadja (akár a szerződés aláírásával, mint ráutaló magatartással) a Ptk. 6:78. § (1) bekezdése szerint a szerződés részévé válik.
[23] Halász Csenge: "Csak pár kattintás?" - Elmélkedés a közösségi oldalak szolgáltatói és felhasználói között létrejött blankettaszerződésekről. Gazdaság és Jog, 2024. (1-2), 22-27.
[24] Németh Csaba: Az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének aktuális kérdéseiről a bankjog területén. Gazdaság és Jog, 2016. (11-12), 28-33.
[25] Csehi Zoltán: Kártérítési felelősség megújulása az új Polgári Törvénykönyvben. Magyar Jogász Egylet Ünnepi Konferencia, 2019. november 13. Idézi: Pusztahelyi Réka: A felelősségkizáró és -korlátozó kikötések általános szerződési feltételekben, illetve a fogyasztóval szemben. Gazdaság és Jog, 2020. (9), 3.
[26] BH 2018.230.
[27] Pogácsás Anett: "Néma gyereknek..." - a szerzői jogi felhasználási szerződések értelmezésének egyes aspektusai. Iustum, Aequum, Salutare, 2022. (2), 128.
[28] Győri Ítélőtábla Gf.20110/2023/7. számú határozata: "Az általános szerződési feltételek esetében az alperes ki sem fejtette, hogy azok miért térnek el lényegesen a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől. Mivel azok a felek korábbi (2019. évi) szerződési gyakorlatától nem voltak eltérőek, így a jogviszony részévé váltak."
[31] Ez lényegében megjelenik a BH 2020.174. számú eseti döntésben több helyen, például: "H. J. szakértő is atipikusnak tekintette, hogy a bérbevevő egyeztetést folytat a bérleti szerződésről a bérbeadó bankjaival, a finanszírozás határozza meg a fizetési feltételeket, és a jogkövetkezmények esetében egyoldalú legyen a szerződés". Ugyancsak megjelenik a Kúria Pfv.20.565/2015/6. számú döntésben, melyben a szerződés tartalmát (a tervezői művezetés díjazását) a szakmai szokások alkalmazásával állapította meg a szakértő.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd; megbízott oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar. https://orcid.org/0009-0003-1873-546X
Visszaugrás
