Immár 21. alkalommal került sor idén áprilisban a Magyar Családterápiás Egyesület hagyományos vándorgyűlésére, amelynek ezúttal Zalaegerszeg adott otthont. A rendezvény ezúttal is rendkívül színes és gazdag szakmai programmal büszkélkedhetett. Az előadások három különböző formában zajlottak, plenáris előadások, szubplenáris előadások, illetve workshopok keretében. Családjogászokként nagy várakozással tekintettünk a vándorgyűlés elé, melynek mottója: "Régi mesék, új szereplők". A cím mögé tekintve ugyanis felidéződtek bennünk tárgyalásaink mozaikjai, az új körülmények hozta, új köntösbe öltözött régi- új problémák. S kíváncsiak voltunk arra is, hogyan látják és kezelik a családterapeuták a "végső stádiumot" megelőző, avagy azt követő helyzetet. Hiszen mi csak akkor, a bíróságon szembesülünk velük.
A konferencia termébe lépve megteremtődött bennünk a hangulat az előadások befogadásához, hiszen a kiállított régi paraszti viseletek, hímzések által üzent a múlt. Megállásra késztetett minket, régi családi emlékek felidézésére. Így hallgattuk meg Német József nyugalmazott múzeumigazgatónak a régi zalai családok kapcsolati viszonyairól szóló, ízes adomákkal tűzdelt előadását.
A plenáris előadások közül kiemelnénk még Melegh Attila előadását, amelyet Bevándorlók és családok Európában címmel tartott. Ennek alapjául egy összehasonlító elemzés szolgált, amelyet 8 európai uniós tagállamban párhuzamosan végeztek (Németország, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Észtország, Szlovénia és Magyarország). Kizárólag migráns nők élettörténetét vizsgálták, főként abból a szempontból, hogy miként hatott ki életükre a bevándorlás ténye. Elsősorban török, ukrán, bosnyák és kínai nők mesélték el történeteiket, amelyek alapján megállapítható volt, hogy a migráció több szempontból is hátrányosan érintette őket. Emancipációs elvárásaik nem teljesültek, saját egyéni ambícióik hosszabb időre háttérbe szorultak, gyakran jóval a képzettségük alatti munkák végzésére kényszerültek. Saját családalapítási törekvéseik és gyermekvállalásuk jelentős késedelmet szenvedtek. Ugyanakkor a migrációnak kimutathatóak voltak tartós pozitív hatásai is az érintettek életére, akik mindent egybevetve gyakran még ilyen körülmények között is elégedettek voltak életük ilyetén alakulásával.
A rövidebb szubplenáris előadások közül a teljesség igénye nélkül elsőként Schermann György Levelező tagozat című prezentációját emelnénk ki. Témája egy 15 éves fiú volt, aki váratlanul elhagyta a szülői házat, és rejtekhelyéről hónapokon át csak e-mailben volt hajlandó tartani a kapcsolatot a szüleivel. Minthogy sem a fenyegetőzések, sem a könyörgések nem vezettek eredményre, és a fiú nem költözött vissza, de még csak hollétét sem árulta el, a család a Családsegítő Szolgálat pszichológusához fordult. A szakember tanácsára a korábbi hol fenyegető, hol könyörgő levelek helyett ún. paradox instrukciókat tartalmazó levelek kezdtek születni. A szülők arról írtak immár, hogy például mennyire büszkék rá, hogy fiuk ilyen fiatalon alkalmassá vált az önálló életvitelre, és megtalálta helyét a nagybetűs életben. Felszabaduló idejükkel immár ők is megtanultak mit kezdeni, a hétvégén például a Vidámparkban és moziban jártak. A hatás nem maradt el. A fiú eleinte csak bevallotta, hogy egyáltalán nem boldog abban a bizonyos nagybetűs életben, és végül magától visszatért a szülőkhöz.
Szili Ilona, Halálugrás az életbe című szubplenáris előadásában a - nem jogi, hanem gyakorlati értelemben vett - bigámia kérdésével foglalkozott. Egy olyan összetett helyzettel szembesült szakemberként, ahol a 25 éve házasságban élő férjnek 18 éve állt fenn egy állandó külső kapcsolata, amelyből ugyancsak született egy gyermek. A házasságában senki nem tudott a "bigámia" révén előállott helyzetről, az élettárs viszont azzal értelemszerűen tisztában volt. A férfi végzetes döntésképtelenségében öngyilkosságot kísérelt meg: leugrott egy hídról. A terápia során feltárult, hogy a házasságban a feleség érzelmileg erősen távolságtartó, az élettárs viszont együttműködő, alárendelődő, és rugalmas volt. Igazából mindkét családot a közös gyermek tartotta össze, azonban az a gyermek, aki már "beleszületett" ebbe a quasi bigámiába, egészen másként reagált arra, neki ez lényegesen természetesebbnek hatott. Végül az élettársnak a helyzetből való kilépése jelentette a megoldást.
A workshopokon belül Varga Pál, Egy új párkapcsolati etika felé címmel vetett fel érdekes gondolatokat. Az előadó lényegében a házasság intézményének újragondolását javasolja. Számos más szerzővel szemben nem az úgynevezett nyitott házasság intézményét tartja kívánatosnak, hanem egy, az érett személyiség számára megvalósítható újfajta morál meghonosítását. A házastársak egymás iránti felelőssége és elkötelezettsége talaján nem veti el a házasságon kívüli kapcsolatokat, amelyekkel mint realitással amúgyis számolni kell, hiszen ilyen a házasságok mintegy 70-80%-ában jelenleg is előfordul. A hozzászólók egy része viszont azt kifogásolta, hogy a személyiségnek az előadó által felvázolt érettségével a társadalomnak csak rendkívül kicsi hányada rendelkezik, miközben az elsöprő többség aligha bizonyulna kellőképpen érettnek egy ilyen házastársi kapcsolathoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
