A kérdés rendkívül időszerű és részben újdonság is. Az időszerűséget nem kell indokolni, mivel elvetélt reformok után és konkrétan egy új népszavazásról szóló döntés (Alkotmánybíróság 2008. várhatóan szeptember-október) előtt állunk. Az újszerűsége abban áll, hogy a közvélemény és szűkebb értelemben ezen belül a média még soha nem foglalkozott ezzel a kérdéssel komplexen: mibe kerül az embereknek, az adófizetőknek és az államnak valamilyen törvény vagy kormányzati intézkedés bevezetése, egy jogintézmény gyakorlása.
Pedig a költségeket - hogy "mi mibe kerül" - társadalmi szinten rendkívül összetett módon kellene vizsgálni: nemcsak az adófizetők, hanem az adót nem fizető állampolgárok (magyar és európai uniós), a társadalmi szervezetek (pártok, civilek), a média, a gazdasági (piaci) szervezetek, sőt bizonyos értelemben a külföldi pártok, európai uniós szervezetek, sőt nem csak az állami kiadások, hanem az állampolgári magánkiadások és közvetett költségek (időterhelés) vonatkozásában is.
Miért nem újdonság ez a kérdés a közigazgatás szűken vett szakmai-vezetői vonatkozásában? Azért, mert a jogalkotásról szóló törvény és a kormány ügyrendje is tartalmazza azt az előírást, hogy a törvényjavaslatokhoz társadalmi-gazdasági hatásvizsgálatot kell készíteni, amelyek az előbb felsorolt szempontokra is kiterjednek. Azonban az ilyen vizsgálatok nagyon ritkán készülnek. (Sőt, a maga komplexitásában soha.) Ennek oka részben a metodológia hiánya, bár a költségvetés (adómérték) közgazdasági hatáselemzése egy kicsit kivétel. Voltak törekvések a társadalmi-gazdasági hatásvizsgálatok metodológiájának az intézményesítésére (IM-BM 2003), de ezt a köztisztviselői kar "kiutálta", mert ez a tevékenység sok munkát okoz, a politika pedig nem támogatta, mert "nincs rá idő". A politikusok ennek a véleményének az az oka, hogy közigazgatásilag képzetlenek és az általuk elképzelt eredményt azonnal megvalósítani akarják. A képzetlenség és a voluntarizmus a magyar politikusi réteg általános jellemzője.
A hatásvizsgálatok hiánya konkrét politikai okhoz is köthető. A rendszerváltás egyik nagy győzelmének ünnepelték a pártok a közigazgatásban a tervezési tevékenység (OT) megszüntetését, amelynek helyébe az éves költségvetésben megvalósuló pénzügyi-költségvetési diktátum (PM) lépett. A tervezési tevékenység hiánya a magyar kormányzat egyik legnagyobb és rejtett hibája. Pedig az Európai Unió Bizottsága a tervezést alapkövetelménynek tekinti (ld. 7 éves tervezési ciklusok!) A kormányzaton belül testidegen az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, amely ezt a metodológiát követeli meg a brüsszeli támogatásra pályázó többi minisztériumtól. A minisztériumok ezt a tervezési folyamatot mint bürokráciát élik meg és ellenzik, de a pénzt meg akarják. Ennek az ellentmondásnak az eredménye a brüsszeli pénzek felhasználásának eredménytelensége (kivéve mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások).
A legnagyobb kárt a kormányzati költségek hatásvizsgálatában a MEH és a minisztériumok "PR szakértői és a miniszteri kabinet (politikailag jutalmazott) alkalmazottai" okozzák. Ezek az álcázott köztisztviselők soha nem értettek a közigazgatáshoz, nem értenek a tervezéshez, de uralmi pozícióban vannak a köztisztviselőkkel szemben: "a miniszter azt akarja-••" Őket saját pénzügyi érdekeik miatt kizárólag a kedvezőnek tűnő tények összegyűjtése érdekli, a többi tény nem. És van is erejük az ilyen egyoldalú javaslatokról tájékoztatni és döntésre bírni a miniszterelnököt és a minisztereket.
Általánosságban a politika, a kormány akkor támogatja a hatásvizsgálatok egyoldalú, az "adófizetőknek mibe kerül" vizsgálat elvégzését, ha ettől szavazatokat remél. Jó példája ennek a szociális intézkedések kormányzati propagálása, amely soha nem reklámozza annak forrását. A másik példa az elektronikus kormányzati fejlesztések, amelyekre a "kiemelt projektek"-ben - jelenleg - soha nem látott pénzeket költenek: mindig arra hivatkoznak, hogy ez milyen lakossági megtakarításokkal (sorban állás megszűnik a hivatalokban, nem kell szabadságot kivenni a munkahelyről stb.) jár. De arról soha nem esik szó, hogy a "back-office" fejlesztések nélkül ezek az elköltött pénzek nem csökkentik az ügyintézési határidőket, mert az ügyintéző elektronikus támogatása nélkül érdemben semmi nem fog változni (lásd: elektronikus adóbevallás eljárási határidői).
- 205/206 -
1) Az állami kiadások között világos prioritást kell látni: a/ az alkotmányban megjelölt szervezeteket és tevékenységeket feltétlenül finanszírozni kell az adóbevételekből, mert ennek hiányában sérül a demokrácia, jogállamiság, a többpártrendszer elve. Ezen elvek érvényesítése nélkül visszatérnénk az egypártrendszer, a puha diktatúra vonalára. b/ A többi állami-önkormányzati szervezet finanszírozást a "csak" a ténylegesen meglevő források mértékéhez lehet/kell igazítani [pl. megyénként (20x) 49 dekoncentrált szerv, 3200 önkormányzat jelenlegi finanszírozása!].
2) A népszavazás intézménye az alkotmány sarkalatos pontja, így fel se merülhet annak a gondolata, hogy pusztán költségvetési szűkösség okán ezt korlátozzuk.
3) Nincs társadalmi-gazdasági hatásvizsgálat az országos és a helyi népszavazás költségeiről.
4) A népszavazási kampány finanszírozására nincs jogszabály. Így nem lehet se törvényes, sem törvénytelen finanszírozásról beszélni, csak törvény hiányában való gyakorlatról. Egyébként nincs ilyen jogszabály az önkormányzati, a kisebbségi és az európai parlamenti választásokra sem.
5) Az ellenérdekű pártok mindig felvetik a népszavazás állami költségeinek túlzó voltát annak érdekében, hogy a választópolgárokat - a média felhasználásával - elriasszák a népszavazás kezdeményezésétől. Majd ugyanezek a pártok a parlamentben vita nélkül megszavazzák a népszavazás állami kiadásait.
6) Az alkotmány alapján a népszavazási törvény preambuluma arról szól, hogy az ország előtt álló "sorsdöntő" kérdésekről kell népszavazást tartani. Ezt követően a részletszabályok már úgy kezelik ez a kérdést, mintha minden vasárnap lehetne népszavazást tartani. A kezdeményezés és a népszavazás napja közötti időkülönbség döntően attól függ, hogy a döntéshozó állami szervek (hatáskörök gyakorlói) mennyiben érdekeltek a népszavazás megtartásában. (Ad absurdum 21 nap vagy 1,5 év).
7) Az alkotmánybíróság 1991-96 közötti álláspontja és gyakorlati döntése mindig az volt, hogy a népszavazás egy kivételes jogintézmény, amelyet csak sorsdöntő kérdésekben lehet alkalmazni. Ez az álláspont fokozatosan lazult és 2007-ben egy döntő fordulatot vett. "nem minősül tiltott tárgynak az a kérdés..."
8) A világ vezető hatalmai (USA, Oroszország, az EU egyes országai) jelentős törvényi és beruházási lépéseket tesznek az elektronikus szavazás bevezetésére, és ezzel a választások, népszavazások költségeinek optimalizálására, Magyarországon a parlamenti pártok képtelenek ebben a kérdésben (is) megállapodni. Egy elektronikus népszavazás intézménye nem csak technikai fordulatot, hanem politikai fordulatot is hozhatna a népszavazás kitűzésének a gyakoriságában (gyakorlatilag a kormány tevékenységének folyamatos lakossági ellenőrzését tenné lehetővé).
9) Magyarországon a törvény tiltja a parlamenti választás és a népszavazás egy napon történő megtartását. A nemzetközi gyakorlatban közismert azonban a választás és népszavazás egy napon való megtartásának a kötelezettsége (pl. USA, Olaszország). Az állami kiadás ésszerű csökkentését jelentené ezen rendelkezés átvétele.
10) 1991-2005 között a magyar választási szaktudás "exportja" jelentős értéket jelentett a régiós országokban, mert ezt a tevékenységet - az ACEEEO révén - a magyar kormány erkölcsileg - és nagyon csekély részben anyagilag is (évi 13millió Ft) - támogatta. Ennek eredményeként a magyar választási szaktudást a régió országai elsajátították, sőt a 2000. évi USA elnökválasztáson a magyar szavazatösszesítő informatikai rendszert a "demokratikus technikai minimumnak" nyilvánították (1 óra alatt 2 millió szavazat összesítése). Azóta azonban a fejlett országok elhúztak mellettünk, mert Magyarországon a fejlesztések elmaradtak. (Minek nekünk ez a gyorsaság? Túl sokba kerül!) Midőn minden (hazai és külföldi) média ma is ebből a gyorsaságból él a választások, népszavazások éjszakáján.
a) Állami kiadások
1) Törvényes, közvetlen és átlátható finanszírozása
2) Törvényes, közvetett és átláthatatlan finanszírozása
3) Politikai érdekek alapján vitatott, de törvényes finanszírozás
b) Pártok és más társadalmi (nem állami) szervek kiadásai
1) Törvényes és átlátható finanszírozása
2) Törvényes és átláthatatlan finanszírozása
3) Törvény nélküli és átláthatatlan finanszírozása
c) Gazdasági (piaci) szervezetek költségei
1) Törvényes és átlátható finanszírozás
2) Törvényes és átláthatatlan finanszírozás
3) Törvény nélküli és átláthatatlan finanszírozás
- 206/207 -
d) Választópolgárok magánköltségei és időterhelése
e) Külföldi pártok és média költségei
f) Külföldi választási megfigyelők költségei
a)1) Az országos népszavazás társadalmi szintű költségeinek egyik számítási alapja az ezzel kapcsolatos törvények, jogszabályok, amelyek a "feladatokat és hatásköröket" közvetlenül meghatározzák. Ennek alapján a hozzá tartozó költségvetési előirányzatok egyes állami szervek (OVI, OVB, területi és helyi szervek) vonatkozásában forintra egyértelműen megállapíthatók és bárki számára átláthatók.
A probléma, a közigazgatáson belüli vita (szakminisztérium-pénzügyminisztérium között) az, hogy milyen szintű (minőségű) legyen a feladatellátás (LSA). A közigazgatás gyakorlatilag minőségbiztosítás, minőség-ellenőrzés nélkül dolgozik. (Konkrét példa: a népszavazási aláírás-hitelesítés határideje 45 nap. Ennek költségvetési kiadása 3,8 M Ft. Az aláírásgyűjtők a határidőt mindig rövidítenék, a PM pedig a költségeket csökkenteni akarja.) Hasonló a probléma az egészségügyi reformban is. A brüsszeli pályázatokban már vannak LSA-k, de ez még idegen a magyar közigazgatás általános gyakorlatától.
Külön problémát jelent, hogy a közvetlenül és átláthatóan meghatározott költségek egy része köztudottan "kidobott pénz". Pl.: a szavazólapokat annyi példányban kell előállítani (+10% tartalék), mint a névjegyzékben szereplő választópolgárok száma. Holott szociológiai tény és praktikus tapasztalat, hogy a választópolgárok minimum 20%-a garantáltan nem vesz részt a választáson.
Összességében ez a megoldás a választások és népszavazások vonatkozásában a projekt alapú és finanszírozású közigazgatási megoldást tartalmazza. Ezt a megoldást a pártok állandósult figyelme, a média folyamatos érdeklődése kényszerítette ki. A jövőre nézve egyre több igazgatási ágazatot kellene erre a "pályára terelni". Ugyanakkor ez a metódus teremtheti meg a tervezési tevékenység feltámasztását brüsszeli módszer szerint.
(Ennek a megoldásnak a jelenlegi kormányzat és ellenzék szempontjából egyaránt hátrányos következménye, hogy nem lehet reggel 07.00-kor elrendelni, hogy a szavazatokat másképp kell megszámolni este 19.00 után, mint ahogy az törvényben szerepel. Ez viszont a demokrácia nyeresége.)
a)2) A törvényes, közvetett és átláthatatlan finanszírozás azt jelenti, hogy azon állami szervek, amelyek "csak" alkalomszerűen foglalkoznak a válasz-
tásokkal, nem tudják (nem is akarják) a jogszabály alapján kimutatni az ezzel kapcsolatos költségeiket, mert tudják, hogy a Pénzügyminisztériumtól nem kapják meg a választással kapcsolatos költségeik megtérítését. Nincs is olyan belső elszámolási rendszerük (éves bázis és intézményfinanszírozásúak), amely erre alkalmas lenne.
Az éves költségvetésből pontosan megállapítható ezen intézmények éves költésvetése, amely a szervezet működésével és felújításával kapcsolatos valamennyi (személyi és dologi) kiadást tartalmazza. Ezt a számot elosztjuk 250-nel, mert ennyi az egy évben kötelező munkanapok száma. Az osztás eredményét megszorozzuk egy becsült munkanapszámmal. (A munkanapszámot én találtam ki az eddigi közigazgatási tapasztalataim alapján.) A munkanapszámnál a hibahatárt nem tudom megbecsülni, mivel ehhez helyszíni vizsgálat és sok idő kellene. Az egyik torzító tényező, az az adott szerv tevékenységére vonatkozó "statisztika". Ezek általában nem hozzáférhetőek vagy méretűek, amelyeket ilyen rövid idő alatt nem lehet feldolgozni. A másik torzító tényező az, hogy az adott szervezetek ún. funkcionális (személyzeti, gazdasági stb.) belső szervezeti egységeiről nem tudható, hogy a népszavazási tevékenységben részt vesznek-e. (Egyik szervezetben igen, a másikban nem.) Ez az oka annak, hogy ezen szervek (pl. alkotmánybíróság, köztársasági elnök, MEH) ilyen költségvetési kiadásai közvetettek és átláthatatlanok.
A rendőrségnek a népszavazással kapcsolatos költségei a legbonyolultabbak. A rendőrség is "éves bázis- és intézményfinanszírozású". Ennek a reformja elindult 2002-ben, de a 2004. évi kormányváltás megszüntette (tevékenység- és projektfinanszírozás + civilesítési program). Azonban a rendőrségi belső nyilvántartások kezelni tudják a feladatok és költségek közötti összefüggéseket, azonban a mélyen alultervezett finanszírozás miatt a rendőrség mindig a pillanatnyi hiány fedezésére összpontosít, így nem a tényleges népszavazási többlettevékenységre, hanem a más területen levő még nagyobb hiányok megszüntetésére törekszenek. Emiatt a rendőrség területén is az éves költségvetés/kötelező munkanap x becsült munkanapszámot alkalmazom. A kampány jelentős eseményein összesen a rendőrség fele állománya, a szavazás napján a másik fele szolgálatban van.
Ez a számítási mód a költségek oldaláról készült. Azonban az állami költségvetés kiadási oldalát nem növelik (vagy többletkiadást csak csekély mértékben jelentenek, pl. rendőrség), mert a PM nem engedi elszámolni. Ezért ezek a szervek a népszavazási feladatot a többi feladat terhére, azok hátrábbsorolásával végzik. A költség tehát jelentkezik, de "más ügyek lassabban intéződnek". Most a népszavazást intézzük, most nem érünk rá..."- mondják az okmányirodák dolgozói is.
- 207/208 -
Ebben a kategóriában kell tárgyalni az állalmi költségvetésből támogatott médiumokat (MR, MTV, Duna TV, MTI). A számítás különbözősége csak abban van, hogy a tevékenységünkben az osztószám 365, mert a hét minden napján dolgoznak.
a)3) A népszavazási kampányban rendszeresen felbukkannak olyan (egyébként törvényes, de) a médiában törvénytelennek feltüntet állami kiadások, amelyeket a választópolgárok elhisznek. Ilyen például az, hogy "a kormány nem jogosult a költségvetésből népszavazási kampányt folytatni". Jogilag nincs ilyen tilalom, de a média útján való (hírértékű) nyomásgyakorlás jó eszköze.
b)1) Törvényes és átlátható finanszírozás. Törvény hiányában nem értelmezhető kategória.
b)2) Törvényes és átláthatatlan finanszírozás. Törvény hiányában nem értelmezhető kategória.
b)3) Törvény nélküli és átláthatatlan finanszírozás. A népszavazás kapcsán ebben a kategóriában csak ilyen típusú kiadás van. Kizárólag médiaértesülésekből vannak információk. Ennek forrásai maguk a pártok, amelyek megbízhatatlanok (nem részletezem ennek okait), illetőleg az ellenérdekű pártok a másik párt kiadásairól, amelyek megbízhatatlanok (nem részletezem az okait). Becsült, tapasztalati adatot használok a két nagy parlamenti pártra. (Cáfolják ezt meg a számlák nyilvánosságra hozásával, amelyet auditáltattak az Állami Számvevőszékkel. Addig is haragudjanak rám. Majd utána bocsánatot kérek, ha tévedtem.) A bevételek nem származhatnak máshonnét, mint a c) pontból.
c)1) Törvényes és átlátható finanszírozás. Törvény hiányában nem értelmezhető kategória.
c)2) Törvényes és átláthatatlan finanszírozás. Törvény hiányában nem értelmezhető kategória.
c)3) Törvény nélküli és átláthatatlan finanszírozás. A kampány finaszírozásához nyújtott támogatásról nincs semmilyen információ. Azonban a pártoknak nem lehet más forrása, mint ez, így ennek összege mint bevétel jelenik meg a pártoknál (b)3)). (Cáfolják ezt meg a számlák nyilvánosságra hozásával, amelyet auditáltattak az Állami Számvevőszékkel.)
Jogszabály erről nem rendelkezik. A népszavazáson való részvétel nem kötelező. Így aki részt vesz a kampányban és a szavazáson, az saját döntése alapján saját költségére teszi. Az időteher szempontjából a kampányban való részvételre 500 000, a népszavazáson való részvételre 3 millió választópolgárt becsülök. A hibaszázalék a kampányban szerintem alacsony, míg a szavazási részvétel 1-5 millió között változik. Az időtehernél a kampány 2 óra (120 perc), a szavazásnál 0,5 (30 perc) óra a számítás alapja.
Minden népszavazáson vannak nemzetközi megfigyelők, még akkor is, ha a magyar KüM nem küldd hivatalos meghívót. A külföldi pártok közül a magyar parlamenti pártok EU-frakciótársai részt vesznek a kampányban. Ez az összes költség viszonylatában elenyésző (10-20 első osztályú repülőjegy, 20-40 éjszaka a Hiltonban). Kideríthetetlen a finanszírozás a magyar parlamenti pártok közreműködése nélkül. A tényen kívül költség nem állapítható meg. Hasonló a helyzet a magyar és külföldi média költségeivel. Valószínűsíthetően a költségek sokkal magasabbak, de nincs információ.
Kivéve azok a magyar médiumok, amelyek állami támogatást kapnak. Ezek számítási módja azonos a b)3) pont alatt szereplő szervezetekével.
Külön kérdés, amely az aláírásgyűjtés és -hitelesítés társadalmi költségeire vonatkozik. Ez a kérdés teljes mértékben időszerű és új, mert az általam kialakított számítási rendszer sem tudja kezelni az előbb ismertetettek szerint. Ez a kérdés ún. horizontális kérdés, amelyet csak külön lehet megválaszolni (bár a logika és fogalmak, amelyeket használok, részben hasznosíthatóak).
(A 2008. évi költségvetési törvény fejezeti sarokszámai alapján/250 x becsült munkanap.)
1) Törvényes, közvetlen és átlátható finanszírozása:
OVI, OVB 4,4 Mrd Ft (pontos költség)
2) Törvényes, közvetett és átláthatatlan finanszírozása
Bíróságok 0,288 Mrd Ft (becsült munkanap 1)
Alkotmány- 0,030 Mrd Ft (becsült bíróság munkanap 5)
MEH 0,110 Mrd Ft (becsült munkanap 4)
Rendőrség 0,846 Mrd Ft (becsült munkanap 1, félnap kampány félnap szavazás)
- 208/209 -
Ügyészség (becsült munkanap 0, nem számítható ki)
Köztársasági elnök 0,030 Mrd Ft (becsült munkanap 5)
Országgyűlés 0,060 Mrd Ft (becsült munkanap 1)
Állami Számvevő 0,062 Mrd Ft (becsült munkanap 2)
Magyar Rádió 0,032 Mrd Ft (becsült munkanap 2)
Magyar Televizió 0,038 Mrd Ft (becsült munkanap 2)
Duna TV 0,006 Mrd Ft (becsült munkanap 2)
MTI 0,012 Mrd Ft (becsült munkanap 2)
3) Politikai érdekek alapján vitatott, de törvényes finanszírozás
MEH lakossági táj. 0,040 Mrd Ft (becsült munkanap 10)
1) Törvényes és átlátható finanszírozása. Nincs ilyen kategória.
2) Törvényes és átláthatatlan finanszírozása. Nincs ilyen kategória.
3) Törvény nélküli és átláthatatlan finanszírozása. A két legnagyobb parlamenti párt 1 + 1 = 2 Mrd Ft
1) Törvényes és átlátható finanszírozás. Nincs ilyen kategória.
2) Törvényes és átláthatatlan finanszírozás. Nincs ilyen kategória.
3) Törvény nélküli és átláthatatlan finanszírozás. Ennek összege egyrészt azonos a b)3)-mal. (Nb: ne duplikáljuk az összesenben). Az állami támogatásban nem részesülő média költségeit (ilyen pl. az ATV is) ebben a kategóriában kell vizsgálni. A vizsgálathoz azonban nem találtam - ilyen rövid idő alatt - támpontot. Költség biztosan van, adat nincs. Ugyanakkor arra is figyelemmel kell lenni, hogy ezeket a médiumokat a választópolgárok megvásárolják, tehát bevételek (sőt nyilván profit is) vannak.
A választópolgárok adójából történik az állami szervek finanszírozása. Ezen túl azonban magánkiadások is terhelik az állami szervek működtetésében. Ebben az esetben nincs népszavazás választók nélkül. A magánkiadásoknál bizonyos készpénzkiadások felmerülhetnek, utazás a szavazókörbe, reklamáció, panasz az állami szerveknél, de ezek nem jellemző költségek.
Az időteher szempontjából három tényezőt kell vizsgálni:
- A kampányban való személyes részvétel: 500 000 fő x 2 óra
- A szavazásban való részvétel: 3 000 000 fő x0,5 óra
- A kampány fogyasztása médiumokon keresztül????
Természetesen a médiumok fogyasztására vannak adatok, azonban ezek ilyen specifikus feldolgozására nem volt időm. De nem tévedek nagyot, ha az időteherben ez egy nagyságrenddel nagyobb mint a közvetlen részvétel adata. Amikor a politikusok arról beszélnek, hogy nem szabad túl sok szavazással terhelni a választópolgárt, akkor ez a kijelentés nem a részvételre, hanem a médiumokból áradó kampányra vonatkozik.
Az aláírások hitelesítésnek költségeire ún. horizontális választ tudok adni, amely keresztülmetszi az előbb ismertetett logikai rendet:
Az aláíráshitelesítés állami költségei a kitűzésre váró új népszavazás ügyében (2008. év pontos adat) 3,8 M Ft. Költségvetési forrása "elvileg" a 2007. évi kisebbségi és időközi választások maradványa (ami jogilag még nincs). A kiadás kifizetésre került, forrás jogilag nincs. A kifizetés törvényes, mert "feladat" van rá, de jogcím nincs; sőt, forrás nélkül tilos kifizetni, mert minimum fegyelmi vétség. Micsoda politikai botrány tör ki, ha forrás nélkül a hivatal megtagadja az aláíráshitelést...?!, mert csak betartja a törvényeket?! De persze a hivatal észnél van (nem úgy mint a miniszterek, akik ezért a kalamajkáért felelősek), majd a hivatal eltűri a bizonyosan megérkező KEHI-és ÁSZ-ellenőröket, jelentéseket fog írni, két éjszaka nem alszik, de azután ott lesz a népszavazási interpelláció, hogy miért drágák a szavazólapok...
Az aláírások gyűjtésének a költségei teljes egészében a szervezőket terhelik. A törvény szerint az aláírások gyűjtéséért pénzt is lehet fizetni (cégnek, magánszemélynek), azonban az aláírás "odaadásért" tilos, sőt büntetendő.
Amennyiben az aláírások gyűjtése "társadalmi munkában" történik, akkor csak egy időteher-elem-
- 209/210 -
zés szükséges. Mennyi idő alatt és mennyi munkával lehet összegyűjteni minimum 250 ezer aláírást (azért írok annyit, mert szakmailag köztudott, hogy az 50 ezer többletaláírás egy részét a gyűjtők hamisítják, másik részét az ellenérdekűek direkt elrontják, harmadik része vegyesen érkezik a külföldiektől, a gyerekektől stb.). Mennyi idő alatt lehet ezt a folyamatot megszervezni (értekezletek a szervezők részére, oktatás, összegyűjtés (gépkocsi- vagy postaköltség), papír és irodaszer-ellátás, állományok hibajavító folyamata, ünnepélyes benyújtás PR költségei).
Véleményem szerint egy társadalmi munkás egy munkanapján 100 aláírást tud - a törvény követelményeinek megfelelően - összegyűjteni. (Biztos vannak sztahanovisták.) Ez 2500 munkanapot jelent. Biztos vannak munkanélküliek, háztartásbeliek, akik ezt állandóan végzik (megjegyzem, hogy az ő oktatásukra a törvényes gyűjtés módjáról a szervezők sok időt szánnak...) Ezt a 2500 munkanapot hány ember végzi el egy hét alatt (ld.: március 9-i népszavazás) vagy sok hét alatt (ld. Gaskó úr). Erre most nem tudok válaszolni.
Más az eset, ha fizetnek az aláírásgyűjtésért. Akkor nyilván profi cég végzi a munkát, amely társadalombiztosítási járulékot is fizet a gyűjtőnek és az áfa-költségeket jogosan visszaigényli az APEH-től. Javasolom, kérdezzük meg az APEH-et az ilyen visszafizetésekről!
Egy párt, ha támogat egy ilyen szervezést, akkor nyilván finanszíroz is valamit. Vagy ez is a törvény által nem szabályozott, átláthatatlan kategóriába tartozik? Pedig ez egyszerű: az egyéni vállalkozót egy ilyen pénzügyi (adó) manőverért bíróságra viszik. Jogállami alapelv: Ha nincs törvény, akkor azt lehet. (?)
1) A népszavazás alapvető alkotmányos intézmény, amelyet elsődlegesen nem a költségek, hanem a demokratikus hatalomgyakorlás szempontjából kell vizsgálni.
2) Minden népszavazás költségének a többsége (de nem minden költsége) tényleges társadalmi többletkiadás az állami, társadalmi és gazdasági szervek számára.
3) A népszavazási kampányban és a szavazáson való személyes részvétel jelentéktelen a választópolgári időterhelésben, ellentétben a médiakampány időterhelésével, amely sokakra nyomasztóan hat.
4) Társadalmilag vitatott a népszavazás helye a hatalomgyakorlásban. A közvetlen (népszavazás) és közvetett (parlament) demokratikus hatalomgyakorlás arányai változhatnak. Az arányokon azonban nem szabad hirtelen változtatni, mert akkor destabili-zálódik a demokratikus állami intézményrendszer.
5) A népszavazási törvény ellentmondásokkal terhes. A kampány javarésze szabályozatlan, a vitáról is vita folyik, ami terméketlen.
6) Már rendelkezésre állnak azok a technikai rendszerek (elektronikus szavazás), amelyek teljesen új dimenzióba helyezhetik a népszavazás intézményét. A magyar parlamenti pártok ezen (sem) gondolkodnak.
Melléklet: költségek
| Milliárd Ft | ||
| 1. Törvényes, közvetlen és átlátható finanszírozása: | ||
| OVI, OVB | 4,4 | |
| 2. Törvényes, közvetett és átláthatatlan finanszírozása | ||
| Bíróságok | 0,288 | 63 |
| Alkotmánybíróság | 0,03 | 1,5 |
| MEH | 0,11 | 0,11 |
| MEH lakossági tájékoztatás | 0,4 | 0,4 |
| Rendőrség | 0,846 | 211 |
| Ügyészség | ? | |
| Köztársasági elnök | 0,03 | 1,5 |
| Országgyűlés | 0,06 | 0,06 |
| Állami Számvevőszék | 0,062 | 7,5 |
| Magyar Rádió | 0,032 | 5,9 |
| Magyar Televízió | 0,038 | 7,5 |
| Duna TV | 0,006 | 1,4 |
| MTI | 0,012 | 2,9 |
| 2 Pártok és társadalami szervetek törvény nélküli és átláthatatlan bevételei | ||
| MSZP | 1 | |
| FIDESZ | 1 | |
| 3. Gazdasági szervezetek törvénynélküli és átláthatatlan kiadásai | ? | |
| Összesen: | 8,314 | |
■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző választási szakértő, Budapest.
Visszaugrás
