Korábbi tanulmányainkban részletesen vizsgáltuk a nemlétező szerződés elméleti létjogosultságának problémáját, ill. a nemlétező szerződés modern fogalmának alkalmazhatóságát a római jogra nézve.[1] Mintegy korábbi írásaink folytatásaként jelen tanulmányban néhány, a nemlétező szerződések körébe tartozó tényállást kívánunk vizsgálni a modern jogokban - különös tekintettel a magyar polgári jogra -, mégpedig a nemlétező szerződést keletkeztető cselekmények (extrakontraktuális) jogkövetkezményeire és a nemlétező, valamint az érvénytelen szerződés elhatárolásának kérdéskörére is figyelemmel.
A nemlétező kontraktus kategóriája a XX. század eleji jogirodalom terméke. A szakirodalomban jól ismert, hogy a nemlétező és az érvénytelen ügylet elhatárolását első ízben Ludwig Mitteis[2] fejtette ki elméleti éllel, aki a római jogra nézve is megkülönböztette egymástól azokat az ügyleteket ("nicht existierende Geschäfte"), amelyek jogilag egyáltalán nem léteznek ("rechtlich überhaupt nicht vorhanden sind"), és azokat, amelyek civiljogilag létrejöttek ugyan, de különböző okok miatt érvénytelenek, tehát nem válthatnak ki joghatást. E tekintetben Mitteis a matrimonium non existens és a matrimonium nullum kánonjogi[3] párhuzamára is
- 79/80 -
utalt.[4] Mitteis szerint a nemlétező ügylet semmiféle, még negatív joghatást sem válthat ki; ezzel szemben a létező, de érvénytelen jogügylet kiválthat negatív joghatást. A német romanista az elhatárolás lényegét egy híres - a novatio jogintézményével kapcsolatos - gaiusi forráspéldán (Gai. 3, 176) keresztül mutatta be.
Bár a finom terminológiai distinkciók iránt ebben a tekintetben kevéssé fogékony újabb német szakirodalom nemigen foglalkozik a nemlétező szerződés dogmatikai kategóriájával, utalunk arra, hogy pl. Werner Flume a jogügyletről írott impozáns kézikönyvében röviden elemzi a jogügylet nemlétezésének ("Nicht-Entstehen") problémáját, "Nicht-Rechtsgeschäft"-nek minősítve pl. az olyan adásvételi szerződést, amely a vételárban való megállapodást nem tartalmazza, elhatárolva azt az érvénytelen jogügylettől. Flume ugyanakkor csekély gyakorlati jelentőséget tulajdonít a "nem-jogügylet" és az érvénytelen ügylet közötti különbségtételnek.[5]
A francia jogirodalomra tekintve említhetjük pl. Loyernek a nemlétező ügyletek tárgyában írott disszertációját (Des actes inexistants, 1908). Cohendy is különbséget tett inexistence és nullité között 1911-ben megjelent tanulmányában,[6] valamint egyes francia bírósági határozatok[7] is hivatkoznak a szerződés nemlétezésére. Az újabb, francia jogi tárgyú jogirodalomból pl. az Hubrecht-Vermelle-tankönyvre,[8] ill. a Terré-Simler-Lequette-féle kötelmi jogi kézikönyvre, valamint legújabban Jean-Philippe Klein monográfiájára[9] utalhatunk, amelyek röviden elemzik a szerződés nemlétezésének kérdéskörét.
A francia jogirodalom a közigazgatási aktusok nemlétezésével is foglalkozik; a Waline-féle Droit administratif érdekes módon éppen az invalidité kategóriáján belül tesz különbséget annak két foka: a nemlétezés (inexistence) és a semmisség (nullité) között, a nemlétező aktust olyan aktusként meghatározva, amely "kivételesen súlyos hibában" szenved.[10] Az aktus nem létezik, ha annak látszata (apparence d'acte) sem konstatálható, így ezek körében a megsemmisítés sem vetődik fel, hiszen
- 80/81 -
miképpen is lehetne megsemmisíteni azt, ami valójában nem is létezik?[11],[12] A bíró csupán annyit tehet, hogy megállapíthatja az aktus ilyen állapotát. A nemlétezés megállapítása nincsen határidőhöz kötve. - A nemlétező aktusokkal lehet szembeállítani a létező, de érvénytelen aktusokat. Ami a francia polgári jogban ismert "nullité absolue-nullité relative" (a következő fejezetben ismertetett) distinkciójának a közigazgatási jogban való alkalmazhatóságát illeti, ez csak bizonyos korlátok között alkalmazható a közigazgatási aktusok területén; a nullité ugyanis a francia közigazgatási jogban túlnyomórészt a (mi fogalmaink szerinti) semmisséget jelentő nullité absolue; a mi fogalmaink szerinti megtámadhatóságot jelentő nullité relative csak kivételes konstrukciót jelent.[13]
A spanyol nyelvű szakirodalomból Robleda könyvére szeretnénk utalni, amely részletesen elemzi a jogügyletek nemlétezésének kérdéskörét, világosan disztingválva az ügyletek nemlétezése és érvénytelensége között.[14]
Az olasz polgári jogi szakirodalom[15] is általában részletesebben tárgyalja a problémát, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a nemlétező szerződés kategóriája széles körben ismert az olasz jogtudósok körében. Vitatott azonban a nemlétező és az érvénytelen szerződés elhatárolásának szükségessége, ill. a nemlétező kontraktus létjogosultsága az olasz szakirodalomban is. Santi Di Paola pl. arra mutat rá, hogy a nemlétező ügylet és a semmis ügylet distinkciója mára már felfedezte ugyan saját helyét a jogtudományban, de még ma is vitatják alkalmazhatóságát.[16] Mario Talamanca szerint a jogászok diskurzusában a jogügyleti cselekmény síkján nem bír különös jelentőséggel a szerződés, ill. általában a jogügylet nemlétezésének kérdése.[17] Fabrizio Di Marzio pedig a szerződés érvénytelenségének kérdésköréről írott könyvében a jogi nemlétezésről mint elméleti vitáról ír, és megjegyzi, hogy csak egyes szerzők tulajdonítanak önálló jelentőséget a nemlétezés (inesistenza) fogalmának, a hagyományos nézet ugyanis nem tesz különbséget nullità és inesistenza között.[18] E tradicionális felfogással szemben azonban éppen Di Marzio utal Vincenzo Scalisi nézetére, aki hangsúlyozza, miszerint a semmisség (nullità) nem szinonimája a "nem szerződés"-nek (non contratto), és hangsúlyozza a semmis szerződés jogi jelentőségét a "nem szerződés"-sel szemben. A semmis szerződés is kiválthat ugyanis joghatásokat, mégpedig nem
- 81/82 -
csak közvetett, hanem "tipikus és alapvető" joghatásokat is, és nem csupán a részleges vagy a relatív semmisség esetében.[19] A legújabb olasz szakirodalomban Giuseppe Spoto is nemlétezés (inesistenza), valamint érvénytelenség (invalidità) között disztingvál dogmatikai és terminológiai szempontból egyaránt.[20] Spoto nemlétezéssel kapcsolatos fejtegetéseiben Mitteis teóriájának hatása is egyértelműen tükröződik; a szerző megállapítása szerint, ami nem létezik, nem válthat ki semmilyen, még negatív joghatást sem.[21]
A nemlétező szerződés, mint alább látni fogjuk, a magyar polgári jogászok által is elfogadott elméleti kategória, amire bizonyítékul szolgál, hogy pl. Szászy István monográfiája,[22] valamint az Eörsi Gyula által írt kötelmi jogi jegyzet[23] is külön foglalkozik vele, és elhatárolja a nemlétező szerződést az érvénytelen szerződéstől.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
