A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályainak alkalmazása a bírói gyakorlatban számos új kérdést vetett fel. Ezek közé tartozik, hogy az élettársi jogviszony fogalmi elemét képező gazdasági közösség hogyan értelmezhető az élettársak önálló vagyonszerzését (vagyonelkülönítést) kimondó rendelkezés mellett, mit jelent a törvénynek a házastársak között kiköthető közszerzeményi rendszerre való visszautalása, amelyben szintén visszautalás történik a házastársi vagyonközösség szabályaira, hogyan kell megállapítani és megosztani az életközösség alatt keletkezett vagyonszaporulatot, milyen igények származhatnak az életközösség fennállása alatt az élettársak különvagyonának és a később megosztás alá eső szerzeményi vagyonának a vegyüléséből, mi a teendő, ha az életközösség megszűnésekor az élettársak passzív vagyona (tartozásaik) meghaladja az aktív vagyon értékét.
A formálódó joggyakorlat támogatása és egységesítése érdekében a Kúrián létrehozott munkacsoport célul tűzte ki a fenti problémák megvitatását az adott témakör ismert elméleti és gyakorlati szakértőinek a bevonásával. A munkacsoport 2024 júliusától 2025. április végéig több ülést tartott, és munkájának eredményéről egy összefoglalót készített. A téma aktualitását fokozta, hogy a Ptk. hatálybalépésének tízéves évfordulója alkalmával megkezdődött a törvény felülvizsgálata, amely lehetőséget adott a szükségesnek mutatkozó normaszövegmódosítási javaslatok megfogalmazására is. A munkacsoport egyhangúan kinyilvánította, hogy az élettársakra - a házassági vagyonjogra történő kétszeres visszautalás helyett - önálló, részletesebb szabályok kidolgozása lenne indokolt, nem érintve azt, hogy az élettársi kapcsolat fogalma és vagyoni jogkövetkezményei a Ptk. Kötelmi Könyvében, míg családjogi hatásai a Családjogi Könyvben vannak elhelyezve.[1]
A jelen írásomban lépésről lépésre végigmegyek azokon a gyakorlati problémákon, értelmezési és jogalkalmazási kérdéseken, amelyek a munkacsoport részére megküldött bírósági anyagokban megjelentek, bemutatom a lehetséges válaszokat és megoldásokat, és kifejtem a véleményemet azzal kapcsolatban is, hogy mindezekhez képest miben látnám szükségesnek a törvényszöveg pontosítását és módosítását. Emellett több tekintetben összehasonlítást teszek az Európai Családjogi Bizottságnak (Comission on European Family Law - a továbbiakban: CEFL) a de facto élettársakra vonatkozó, mintaszabályként közzétett Elveivel, valamint a Polgári Törvénykönyv Szakértői Javaslatának idevonatkozó megoldásaival.[2]
A Ptk. nem változtatott az élettársi kapcsolatnak az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 1977. évi IV. törvénnyel beiktatott és az 1996. évi XLII. törvénnyel módosított, 685/A. §-ban rögzített definícióján annyiban, hogy annak meghatározó elemei két személy közös háztartásban élése, valamint érzelmi és gazdasági közössége.
A régi Ptk. alapján kialakult bírói gyakorlat a gazdasági közösség fennállása szempontjából a felek közös célok érdekében való együttműködésének és az általuk szerzett jövedelmek közös célra történő felhasználásának tulajdonított meghatározó jelentőséget. A pénzkezelés módja, a jövedelmek külön-külön kezelése nem zárta ki a gazdasági közösséget, ha tevékenységük azt a célt szolgálta, hogy közös életvitelüket megfelelő életszínvonalon elősegítsék, egymással akarategységben jártak el és a rendelkezésükre álló anyagi eszközeiket is a közös cél elérésének szolgálatába állították (lásd például a BH 1982.142., BH 1994.252. és BDT 2000.560 eseti határozatokat). Ugyanígy megállapítható volt a gazdasági közösség - a fenti akarategység megléte mellett - akkor is, ha az élettársak külön bankszámlával rendelkeztek (BDT 2011.109.), vagy együttműködésük abban állt, hogy a közös családi élet megvalósítása érdekében egyikük ingatlanán - közösen felvett hitel felhasználásával - je-
- 1/2 -
lentős mértékű beruházást végeztek [Kúria Pfv.20.121/ 2013/6., megjelent: BH 2014.111.]. A gazdasági közösség fennállása a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdése értelmében tulajdonszerzést, azaz dologi jogi igényt alapozott meg mindkét élettárs számára a szerzésben való közreműködése arányában. Közöttük tehát a közösen vagy egyikük által az együttélés alatt szerzett - különvagyonnak nem minősülő - vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek tekintetében a házastársakéhoz hasonló vagyonközösséget hozott létre. Ugyanakkor a jogszabály értelmezésében idővel némi "szigorodás" mutatkozott annyiban, hogy önmagában az együttélés tényét "mindennapi életvitel" mellett, valamint a családalapítást és a gyermekvállalást a bírói gyakorlat nem ismerte el olyan közös gazdasági célnak, amely az élettársi kapcsolat megállapítását lehetővé tenné [BDT 2011.218. és Kúria Pfv. 21.451/2016/6. (megjelent: BH 2017.338.]. A gyakorlat ilyen jellegű, lényegében szűkítő értelmezésére a gazdasági közösséget illetően a jogirodalom már korábban rámutatott.[3]
A 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk. az ezt követően létrejött[4] élettársi kapcsolat vagyoni jogkövetkezményeit a korábbiaktól eltérően szabályozta. A 6:516. § (1) bekezdése szerint: "Az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, ami házastársak esetén különvagyonnak minősül." Ez a szabályozás témánk szempontjából több kérdést is felvet. Az első és talán a legfontosabb az, hogy az önálló vagyonszerzés mellett hogyan beszélhetünk "gazdasági közösségről" és ennek, az élettársi kapcsolat fogalmi elemét képező kritériumnak az értelmezésében szükséges-e módosítani a korábbi bírói gyakorlaton.
A Kúria munkabizottsága által elemzett, anonimizált bírósági ítéletekben kettősség mutatkozik: egyes döntések a gazdasági közösség fogalmát a régi bírói gyakorlatból kiindulva próbálják értelmezni, mások viszont új megközelítést alkalmaznak az élettársi közösség megállapíthatósága szempontjából.[5]
1. Az első csoportba tartozó ítéletek közül a Kecskeméti Járásbíróság P.22.172/2020/60. számú - a Kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.322/2023/5. számú ítéletével helybenhagyott - ítéletében kifejtette, hogy "...[az élettársi] jogviszony elengedhetetlen feltétele a mindennapi életvitel során és a jelentősebb vagyoni tevékenységekben is megnyilvánuló gazdasági együttműködés, azaz a gazdasági közösség fennállása. Az ítélkezési gyakorlat ebben a körben - a régi Ptk. alapján kialakított szemléletet fenntartva - elsősorban a felek közös cél érdekében való együttműködésének, tehát a közös életvitelnek és a jövedelmek közös célra történő felhasználásának tulajdonít jelentőséget." A bíróság, a 2016 októbere és 2020 augusztusa között fennálló kapcsolatban közös gazdálkodásként értékelte, hogy a felek közösen együttműködve végezték a háztartás vezetését, a ház körüli munkákat, ingatlanvásárlásuk közös befektetés volt, tevékenységeiket közösen beszélték meg, egyeztettek, és ebből származó bevételeiket közösen használták fel, illetőleg hasznosították. Közös gazdasági tevékenységből származó bevételeiket együttesen használták fel, azok egy részéből építési anyagokat vásároltak és ingatlanokba fektették. 2017-2019 között 19 850 000 forint összegű értéknövelő beruházásokat végeztek az alperes ingatlanán, amelyek során mindvégig a felperes tárgyalt a munkásokkal és a díjakat is ő fizette ki. A felperes által megvalósítani kívánt kutyakiképzés helyszínét, technikai feltételeit az alperes a saját ingatlanán biztosította, az üzlet lebonyolításában pedig nyelvtudása révén fordítással, levelezéssel a kutyák külföldre szállításában közreműködött. Mindezeket a tevékenységeket a bíróság olyan gazdasági együttműködésnek tekintette, amely megalapozta a felek közötti gazdasági közösséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
