Az angolszász jogrendszerű országok esetjogában a jogi személy büntetőjogi felelősségre vonása a XX. századra általánosan elfogadottá vált, miközben a kontinentális jogrendszerű országokban az erre vonatkozó igény erőteljesen csak a XX. században merült fel. A gazdasági fejlődés következtében elszaporodó jogi személyek között megjelentek a gazdaságilag egyre inkább megerősödő és befolyással bíró gazdasági vállalkozások (holdingok, multinacionális vállalatok), valamint a gyors meggazdagodás reményében a jog előírásait megszegő kis cégek, melyek számának növekedésével a gazdasági bűnözés fokozódott és a környezeti bűncselekmények, illetve más, a jogi személy keretében elkövethető bűncselekmények száma is rohamosan emelkedésnek indult.
A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság 1929-ben tartott II. Kongresszusa is szükségesnek tartotta, "hogy a belső büntetőjognak a társadalmat védő hatékony rendelkezései legyenek a jogi személyekkel szemben ..."[1]
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is több olyan dokumentumot fogadott el, amelyben a jogi személy büntetőjogi felelősségre vonásának elfogadását ajánlja, így az 1988. október 20-i 18. számú ajánlásában is, melyben a kumulatív felelősséget elismerve, felhívja arra is a figyelmet, hogy a jogi személy felelőssége nem mentesítheti a bűncselekményt ténylegesen elkövető fizikai személyt az egyéni felelősség alól. Mindezek következtében a XX. század második felére néhány kontinentális jogrendszerű ország tételes jogában - Franciaország 1992., Hollandia 1976. - is elismerték a jogi személy büntetőjogi felelősségét és büntethetőségét.
A jogi személy büntetőjogi jogalanyisága mellett szóló egyik legfőbb érv, hogy az egyéni felelősség nehezen tisztázható, mert a nagyméretű, bonyolult felépítésű, multinacionális vállalatoknál, ahol a termelő egységek telepítése és működése, illetve működtetése rendkívül szerteágazó képet mutat, továbbá az új technikai és technológiai eljárások bonyolultsága miatt is nehéz a bűncselekmény elkövetőjét megtalálni.
Ezt nehezíti a vállalat döntési és ellenőrzési rendszere is, hiszen a többnyire több tagból álló testületek (Rt.: közgyűlés, igazgatóság, igazgatótanács, Kft.: taggyűlés, ügyvezetők) által hozott döntéseknél gyakran hosszadalmas, illetve lehetetlen a bűncselekmény elkövetése miatt ténylegesen felelős természetes személyt felelősségre vonni.
Ugyanakkor a jogi személy büntetőjogi felelősségre vonását ellenzők szerint a felelős természetes személy megtalálásához elegendő lenne egy olyan meghatározott vezetői felelősségi szint megállapítása, amely megfelelő jogszabályi környezetben a vállalat belső szabályzatai által telepített ellenőrzési és felügyeleti jogokkal rendelkezik.
A felelősségre vonás szintjének a behatárolása a mulasztással megvalósuló bűncselekményeknél azonban gyakran nehéz és a feladatkörök olyan rögzítése, amely alkalmas lenne a felelősség megállapítására, a mulasztással megvalósuló bűncselekményeknél gyakran lehetetlen.
Az egyes kompkatasztrófák gyakori oka, hogy a komp személyzetének egyes tagjai számos kisebb mulasztást követnek el, amelyek együttesen vezetnek el a tömegszerencsétlenséghez. Az eredményhez vezető okfolyamat és a mulasztások rendkívül összetett volta miatt azonban kizárt a személyzet bármelyik tagja egyéni felelősségének a megállapítása.[2]
Hasonló a helyzet a Hollandiában 1987-ben történt annál az esetnél, amikor a kórházban a lélegeztetőgép rejtett hibája miatt műtét közben meghalt egy beteg. Jelen esetben az amortizálódott aneszteziológiai eszközöket a kórház (vezetősége) egyrészt elmulasztotta leselejtezni és eltávolítani a kórházból, másrészt nem kísérte kellőképpen figyelemmel a kórház technikai apparátusának a munkáját, akik nem megfelelően rögzítették a műszer csöveit és így helyezték vissza azokat használatba. A kórházat gondatlan emberölés miatt vonták felelősségre, míg a felelős természetes személyek feltárása eredménytelen maradt. A kórház felelősségét a bíróság az alapján állapította meg, hogy az igazgatóság annak ellenére, hogy ismernie kellett volna a
- 463/464 -
kórház mindennapi gyakorlati életét, abban teljesen tudatlan volt.[3]
Tulajdonképpen mindkét esetben az egyénileg nem felelős személyek (a komp személyzete, illetve a kórház technikai személyzete, orvosai, asszisztensei, gazdasági vezetői) egy komplex és kollektív érdekközösség részeként mulasztások sokaságát (mulasztássorozatot) követtek el, amelyek együttesen már alkalmasak a jogi személy bűnösségének a megalapozására. A legtöbb olajkatasztrófa a végrehajtó személyzet valamelyik tagjának kis mértékű (negligens) mulasztása (pl. olajcsövek hanyag összeszerelésekor fellépő és észrevétlen maradó minimális szivárgás) következtében a környezetben visszafordíthatatlan károkat okoz. Ilyenkor a konkrét tevékenységet (illesztést) végző egyén személye az eltelt hosszú idő miatt kideríthetetlen.[4]
Az időben elhúzódó elkövetési magatartáson kívül az sem segíti elő a ténylegesen felelős egyén felelősségre vonását, hogy a vállalat munkaerőállománya folyamatosan változik, ezért a tényleges tevékenységet végző személyek illetve a vállalat menedzsmentje is elkövetheti azon hibákat, amelyek a bűncselekmények megvalósulását eredményezte. Természetesen az új vezetés számára (a korábban eljáró személyek tevékenységének, illetve ennek eredménye ismeretében) meg van a lehetőség a hibák kiküszöbölésére és a jogszabályoknak megfelelő működés folytatására, de a modernizációra anyagi fedezettel nem rendelkező, gazdaságtalan vagy környezetszennyező technológiával termelő vállalatok fennmaradásuk érdekében kénytelenek a korábbi technológiát alkalmazni.
Így szükségszerű a bűncselekmény újabb bekövetkezése, akárcsak annak a minél nagyobb profitot célul tűző vállalatnak az esetében, amely akár bűncselekmény elkövetése útján is a saját vagyonának gyarapítására törekszik. Éppen ezért szükséges lenne, hogy a környezeti és a gazdasági bűncselekmények, továbbá más, a jogi személy keretében elkövetett bűncselekmény vonatkozásában magát a vállalatot vagy annak jogi személyiséggel rendelkező termelő egységét is felelősségre vonják.
Mindezekből következik az is, hogy a szervezetet könnyebb felelősségre vonni, amely a sértettek jogainak érvényesítését is elősegíti. A sértettek jogaikat - pl. kártérítés, helyreállítás iránti igény - egy büntetőjogilag felelősségre vonható vállalattal szemben jobban tudják érvényesíteni, mint egy olyan természetes személlyel szemben, amelynek a büntetőjogi felelőssége nehezen vagy egyáltalán nem tisztázható. Ugyanakkor a jogi személyek büntető jogalanyiságát elfogadó angolszász jogrendszerben érvényesülő strikt felelősség - ahol a büntető eljárás során csak a kötelezettség szegést kell bizonyítani, a bűnösséget nem - hasonló vonásokat mutat a polgárjogi felelősséggel a veszélyes üzemek működése során okozott kárra vonatkozóan.
A polgári és közigazgatási eljárások időbeli elhúzódása, illetve a szankciók viszonylag csekély mértéke miatt ezen szankciók nem eléggé hatékonyak, visszatartó és megelőző hatásuk is csekély. Ezzel szemben a büntetőeljárás viszonylag gyorsan lefolytathaló és a büntetőjogi szankciók generális és speciális preventív hatása, valamint megtorló jellege miatt megakadályozhatják újabb bűncselekmény elkövetését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
