Vihar vagy előretörés? - Az Európai Unió Bírósága 2/13. sz. véleménye az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról (EJ, 2015/1., 40-48. o.)

(1-152.)

1. Előzetes megfontolások

153. Még a Bizottság által benyújtott kérelem vizsgálatának megkezdése előtt, bevezetésként meg kell jegyezni, hogy a közösségi jognak az akkor hatályos állapotától eltérően, amikor a Bíróság a 2/94 véleményt (EU:C:1996:140) adta, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Unió EJEE-hez való csatlakozása külön jogalappal rendelkezik az EUSZ 6. cikkben.

154. E csatlakozást azonban továbbra is jelentős sajátosságok jellemzik.

155. Az EJEE elfogadása óta ugyanis kizárólag államok lehettek annak részesei, ami megmagyarázza azt, hogy jelenleg ezen egyezmény kizárólag államokra kötelező. Ezt egyebekben megerősíti azon körülmény, hogy ahhoz, hogy az Unió csatlakozhasson, nemcsak az EJEE 59. cikkét módosították, hanem magában a tervezett megállapodásban is számos, ezen egyezményt érintő módosítás szerepel annak érdekében, hogy e csatlakozás működőképes legyen az EJEE által létrehozott rendszer keretében.

156. Márpedig e módosításokat pontosan azon körülmény igazolja, hogy az összes többi szerződő féllel ellentétben az Unió a nemzetközi jog szempontjából a természeténél fogva nem tekinthető államnak.

157. Amint ugyanis a Bíróság többször is megállapította, az Unió alapító szerződései a szokásos nemzetközi szerződésektől eltérően egy új, saját intézményekkel rendelkező jogrendet hoztak létre, melynek javára az államok egyre több területen korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek nemcsak ezen tagállamok, hanem azok állampolgárai is az alanyai (lásd különösen: Van Gend & Loos ítélet, 26/62, EU:C:1963:1, 23. o.; Costa-ítélet, 6/64, EU:C:1964:66, 1158. o.; 1/09 vélemény, EU:C:2011:123, 65. pont).

158. Márpedig azon körülmény, hogy az Unió új, különleges jogrenddel, saját alkotmányos kerettel és alapelvekkel, különösen kidolgozott intézményi szerkezettel, valamint a működését biztosító jogszabályok teljességével rendelkezik, következményekkel jár az EJEE-hez való csatlakozási eljárásra és feltételekre nézve.

159. Pontosan e körülményre tekintettel kötik a Szerződések e csatlakozást különböző feltételek betartásához.

160. Így legelőször is az EUSZ 6. cikk (2) bekezdése, miután rendelkezik arról, hogy az Unió csatlakozik az EJEE-hez, második mondatában rögtön hozzáteszi, hogy "[e]z a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit."

161. Ezt követően a 8. EU-jegyzőkönyv, amelynek jogi ereje megegyezik a Szerződésekével, többek között előírja, hogy a csatlakozási megállapodásnak rendelkeznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről, és biztosítania kell, hogy a csatlakozás nem érinti sem az Unió, sem az Unió intézményeinek hatásköreit, sem pedig a tagállamoknak az EJEE-vel kapcsolatos helyzetét, és az EUMSZ 344. cikket sem.

162. Végül a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekez-

- 40/41 -

déséről szóló nyilatkozat megállapította, hogy a csatlakozásra az uniós jog sajátosságainak megőrzése mellett kell, hogy sor kerüljön.

163. Különösen e rendelkezések fényében kell a Bíróságnak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében rá ruházott feladat keretében megvizsgálnia, hogy azon jogi részletszabályok, amelyek alapján az Uniónak az EJEE-hez való csatlakozását tervezik, megfelelnek-e a jelzett előírásoknak, és általában az Unió alkotmányos alapchartájának, azaz a Szerződéseknek (Les Verts kontra Parlament ítélet, 294/83, EU:C:1986:166, 23. pont).

164. E vizsgálat céljából meg kell jegyezni, hogy amint a jelen vélemény 160-162. pontjából következik, azon feltételek, amelyekhez a Szerződések a csatlakozást kötik, konkrétan annak biztosítására irányulnak, hogy az ne érintse az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőit.

165. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezek közé tartoznak az Unió alkotmányos szerkezetére vonatkozó jellemzők, amelyek az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésében és az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő hatáskör-átruházás elvében, valamint az EUSZ 13-EUSZ 19. cikkben meghatározott intézményi keretben jelennek meg.

166. Ehhez hozzáadódnak az uniós jog jellegére vonatkozó sajátos jellemzők. Különösen, amint azt a Bíróság több alkalommal megjegyezte, az uniós jogot az a sajátosság jellemzi, hogy a Szerződések által alkotott önálló jogforrásból származik, hogy a tagállamok jogához viszonyítva elsőbbséggel bír (lásd ebben az értelemben: Costa-ítélet, EU:C:1964:66, 1159. és 1160. o.; Internationale Handelsgesellschaft ítélet, EU:C:1970:114, 3. pont; 1/91 vélemény, EU:C:1991:490, 21. pont; 1/09 vélemény, EU:C:2011:123, 65. pont; Melloni-ítélet, C-399/11, EU:C:2013:107, 59. pont), valamint hogy az állampolgáraikra és magukra a tagállamokra is alkalmazandó rendelkezések sora közvetlen hatállyal rendelkezik (Van Gend & Loos ítélet, EU:C:1963:1, 23. o.; 1/09 vélemény, EU:C:2011:123, 65. pont).

167. Az uniós jog ezen alapvető jellegzetességei egymással kölcsönösen összefüggő, magát az Uniót és a tagállamait viszonosan, valamint a tagállamokat egymással összekötő elvek, szabályok és jogviszonyok strukturált hálózatát hozták létre, és e tagállamok mostantól elköteleződtek - amint azt az EUSZ 1. cikk második bekezdése felidézi - "az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamat[a]" iránt.

168. E jogi építmény azon az alapvető előfeltevésen alapul, mely szerint minden tagállam osztozik az összes többi tagállammal az Unió alapjául szolgáló számos közös értékben, és elismeri, hogy azok osztják ezen értékeket vele, amint azt az EUSZ 2. cikk kimondja. Ezen előfeltevés maga után vonja és igazolja a tagállamok közötti kölcsönös bizalom fennállását ezen értékek elismerése, és így az azokat végrehajtó uniós jog tiszteletben tartása tekintetében.

169. E jogi építmény központjában egyebek mellett a Chartában - amely az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések - elismert alapvető jogok állnak, és e jogok tiszteletben tartása az uniós jogi aktusok jogszerűségének feltétele, így az Unión belül nem engedhetők meg az ugyanezen jogokkal összeegyeztethetetlen intézkedések (lásd: ERT-ítélet, C-260/89, EU:C:1991:254, 41. pont; Kremzow-ítélet, C-299/95, EU:C:1997:254, 14. pont; Schmidberger-ítélet, C-112/00, EU:C:2003:333, 73. pont; Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, EU:C:2008:461, 283. és 284. pont).

170. Márpedig azon autonómia, amellyel az uniós jog a tagállami joghoz, valamint a nemzetközi joghoz képest rendelkezik, megköveteli, hogy ezen alapvető jogok értelmezése az Unió szerkezetén és céljain belül legyen biztosítva (lásd ebben az értelemben: Internationale Handelsgesellschaft ítélet, EU:C:1970:114, 4. pont; Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, EU:C:2008:461, 281-285. pont).